Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-21 / 91. szám, csütörtök

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 21. RÖVIDEN Kalligram-könyvek a könyvfesztiválon Budapest. A XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon hol­nap 16 órától mutatják be a Kongresszusi Központ Brahms Termé­ben a Kalligram Kiadó új sorozatának, Krúdy Gyula Összegyűjtött műveinek első két kötetét (Regények és nagyobb elbeszélések 1.; Drámai művek). A sorozatról Mészáros Sándor beszélget a szer­kesztőkkel, Bezeczky Gáborral és Kelecsényi Lászlóval. Holnap a kiadó gondozásában megjelent kötetek szerzői is dedikálják műve­iket a Kalligram Kiadó standjánál (P 28, Pátria Terem). 14.00-tól 15.00- ig Sándor Ivánnal (Mikoriak a golyónyomok?), 15.00-tól 16.00- ig Petőcz Andrással (Európa rádió), 16.00-tól 17.00-ig Fűzi Lászlóval (Maszkok, terek...), valamint Jakus Ildikóval és Hévízi Ottóval (Ottlik-veduta) találkozhatnak az olvasók, (m) Band of groove együttes koncertje Léva. Ma 20 órától az S-clubban a Band of groove nevű fusion dzsesszegyüttes játszik. A varsói Marcin Drábik hegedül, Tibor Borský basszusgitározik, és ifjabb Juraj Gergely dobol, (fm) FELHÍVÁS A József Attila Kör 2005-ben is meghirdeti műfordító-táborát a magyar irodalom fordítói számára. A tábor célja: a magyar irodalom bemutatása, a külföldi fordítók tá­jékozódásának megkönnyítése. A tábor olyan fórum kíván lenni, ahol fordítási és értelmezési kérdések gyakorlati és teoretikus szinten is felvetődnek, valamint a fordítók szerzőikkel személyesen is talál­kozhatnak. Célunk, hogy a tábor színes körképet adjon a magyar szellemi életről, elsősorban a kor­társ magyar irodalom alkotóiról és alkotásairól, kitekintéssel a magyar irodalom múltjára és hagyománya­ira is. Számos kiváló költő, író, kri­tikus, műfordító és irodalomtörté­nész tart majd előadást és szeminá­riumot, olvas fel és beszélget a for­dítókkal. Az elmélyült szakmai munkát gyakori műhelyfoglalkozások segí­tik. Meghívottjaink (tervezet): Ko­vács András Ferenc, Borbély Szi­lárd, Szilágyi Ákos, Németh Gábor, Gergely Edit, Rácz.Péter, Békés Pál, Parti Nagy Lajos, Bemiczky Éva, Tolnai Ottó és Kukorelly Endre. A fordítói műhely vezetője: Im­reit András. A program kiemelt eseménye: beszélgetés József Attila fordítói­val. Helyszín: Szentendre, Pap-szi­get, kemping (faházakban). Időpont: 2005. június 27-július 5. Jelentkezési határidő és cím: május 1-ig Sz. Molnár Szilviánál e- mailen ( szmolnar@freemail.hu ), vagy postán (József Attila Kör, Műfordító-tábor, 1062 Budapest, Bajza u. 18), vagy faxon: 36-1-352- 7103. A jelentkezéshez szükséges mel­lékletek: rövid CV, publikációs lista, egy műfordítás (vers vagy novella, illetve regényrészlet, max. 5 old.); kérjük, tüntessék fel, hányszor és mikor vettek részt a JAK műfordító­táborban. Pályázatok kiértékelése: május 10., az eredményről mindenkit ér­tesítünk. Költségek: a szállás és az ellátás jelképesen 7 ezer forintba kerül, az útiköltséget a résztvevők állják. MEDIAWAVE - FÉNYÍRÓK FESZTIVÁLJA VÁGSELLYE Információk: Tel: 00421/317704051, Fax.: 00421/317704050, E-mail: meszaros@sala.sk , www.sala.sk Április 22. vágsellyei kultúrház 19.00 KONCERT - SĽUK (SLK) A legismertebb szlovák folklór­csoport (Pozsony) Holnap 19 órakor tartják a Komáromi Jókai Színházban Kellér Dezső - Horváth Jenő - Szenes Iván A szabin nők elrablása című zenés bohózatának bemutatóját. A darabot Hegyi Árpád Jutocsa m. v. rendezte. Képünkön Rettegi Fridolin szerepében Dráfi Má­tyás, Róza szerepében Bandor Éva. (Dömötör Ede felvétele) Irodalmi ínyenceknek! Aki kíváncsi rá, hogy Virginia Woolf prózájának mennyire erőssége a gasztronómiai élmények és látványok ábrázolása, olvas­sa el Benyovszky Krisztián Farkaséhség című írását a 14. oldalon. Holnap az ízvilágban! Oláh Jolán saját belső világát festi meg a képein - ami megérinti a világból, az rögtön alkotásra készteti Álomképek tündéri realitása A kiállítás megnyitója a Schaubmar-malom udvarán (Képarchívum) A Magyar Köztársaság Kul­turális Intézete által szer­vezett legújabb képzőművészeti kiállítás, amely Oláh Jolán magyar- országi roma naiv festő munkáiból mutat be válo­gatást, Bazinban, a Szlo­vák Nemzeti Galéria Naiv Művészetek Galériájában, a Schaubmar-malomban látható június 12-éig. TALLÓSI BÉLA Oláh Marát ismertem, Oláh Jo­lánról azonban még nem hallot­tam. Ezért, ahogy bazini kiállításá­ra készültem, megpróbáltam infor­mációkat szerezni róla. Mindössze pár nagyon egyszerű vagy inkább „szűkszavú” mondatot találtam egy weboldalon. Ezt: „Bányában dolgoztam. Rakodó voltam. 1962- ben kezdtem el rajzolni. Egy Mária- kép volt az első rajzom, ceruzával csináltam, aztán kifestettem. Nem tudnám megmondani, hány képet festettem, azt se tudom, hová ke­rültek.” Ennek a „szűkszavúság­nak” az okáról többet megtudtam a kiállítás megnyitóján Uhl Gabriella művészettörténésztől, aki elmond­ta Oláh Jolánról, hogy Salgótarján­ban élő, hetvenkét éves roma naiv művész. Gyerekkorában is voltak művészi ambíciói. Akkor még in­kább a cirkusz, a zene, a tánc érde­kelte, de szociális körülményei nem tették lehetővé, hogy kitelje­sítse a tehetségét. Nagy volt a csa­lád is, hét gyereket nevelt, s csak akkor tudott elkezdeni alkotni, amikor azok már felnőttek és kire­pültek a családi fészekből. Mivel gyerekkorában - mint a legidősebb testvérnek - a családi munkában kellett részt vállalnia, iskolába se járhatott, szinte írni se tud, az igazi kifejezésmódja a fes­tés. „A szó, sem az írott, sem az el­hangzó, nem az ő világa, nagyon kieset beszéld mesélte róla Uhl Gabriella. - A szavakkal nem tud, és nem is akar élni. Ha a képei hát­teréről kérdezik, ritkán beszél ró­luk, a legtöbbször csak annyit mond: »hát, nem látod, mi van raj­ta«. Sokat fest, mert ő a képeivel beszél magáról. Mindent megfest, mert ami megérinti a világból, az rögtön alkotásra készteti. A mai na­pig fest, bár a betegsége miatt egy­re kevesebbet. Képeit a kivetettség, a megaláztatás, ugyanazok a gyöt- relmes szociális gondok kényszerí­tik ki, amelyekkel a cigányság az egész régióban küzd. Az ő mági­kus-realista művészete eltér a többi roma naiv művész munkásságától, ugyanis alkotásai konkrétan nem kapcsolódnak a cigányság történe­téhez, inkább saját belső világát festi meg rajtuk, tehát képeinek tündéri realitásában saját belső tör­ténetei jelennek meg. Ezek termé­szetesen hordozzák a roma tradíci­ót, elsősorban a színvilágukban, a figurák megformálásában, a maszk szerű formákban, a kifejezően megfestett kezekben, Szemekben, arcokban.” A magyarországi romák hagyo­mányos népi kultúrájára leginkább az erőteljes színek jellemzőek, va­lamint az alak és a karakter meg­formálásában a fekete használata, a nagyon erőteljes fekete szemek. „Ez Oláh Jolánra is érvényes, ám esetében ez kiegészül az ő nagyon mágikus, tündéri belső világával, amely nem a történeti, hanem in­kább a transzcendens, misztikus vi­lághoz kapcsolódik. Mások inkább szociojellegű képeket festenek.” Ahogy a kiállítás megnyitóján el­hangzott, Oláh Jolán belső tündér­világának egyik színtere a táj. .Álomképek az ő alkotásai: tele a valóságban soha nem látott, elkép­zelt pompás színű hegyekkel, fo­lyókkal, az emberi magányosságra utaló égbe meredő fákkal.” Kérdésemre, hogy Oláh Jolán tu­datában van-e képessége minősé­gének, Uhl Gabriella nemleges vá­laszt adott: „Szerintem egyáltalán nem - mondta. - Hogy mást csinál, mint a többiek, annak tudatában van, de hogy mennyire jó, mennyi­re kiemelkedő a többi alkotó közül, azt egyáltalán nem tudja.” A kiállítás megnyitóján jelen volt Kállai Katalin roma ügyekért fe­lelős miniszteri biztos is, akit a ro­ma kultúra helyzetéről kérdeztem. „A roma kultúra Magyarorszá­gon mindenki számára elfogadott, hiszen az egyetemes kultúra része - mondta. - Beépült a hétköznap­jainkba. A roma kultúrának több szegmense van. Van a hagyomá­nyos, azaz autentikus, valamint van a magyar kultúrát ötvöző ze­nei kultúra, s ez megmutatkozik a képzőművészet és a tárgyművé­szet területén is. Ez abból adódik, hogy Magyarországra a vándorlá­sok során különböző időpontok­ban jöttek cigánycsoportok, és be­épülve a többségi társadalomba, átvették a magyar kultúrát. Ezért is a része az egyetemes kultúrának például a magyar cigányzene. És van a másik vonal, a vándorlások során megmaradt, a régi hagyo­mányokra alapozó, szívből jövő, színes érzelemvilágot tükröző au­tentikus, vagyis folklórjellegű ze­ne. Azt gondolom, mindkettőt el­fogadják Magyarországon. A kép­zőművészet is két részből tevődik össze, vannak naiv festők és magas művészi színvonalon teljesítő hiva­tásos festők, mint például Péli Ta­más, akinek a művészetét, műveit Európa bármelyik galériájában meg lehet mutatni. Ugyanez el­mondható Szentandrássy István­ról, a ma élő legnagyobb cigány festőművészről, aki csodálatos műveket alkot. De beszélhetünk a költészetről is, hiszen József Attila- díjas költőink vannak, s erre iga­zán büszkék lehetünk. Hogy neve­ket is említsek az irodalomból, La­katos Menyhért, Choli Daróczi Jó­zsef, Rostás-Farkas György, Jónás Tamás - azt gondolom, hogy ezek­nek az embereknek a művészetét elismeri a társadalom, és ez már nagyon időszerű is volt. A cigány művészetet egy virágcsokorhoz tudnám hasonlítani. Olyan virág­csokorhoz, amelyik minden virág­fajtát magába foglal, és ettől olyan szép, gyönyörű, szívet melengető, boldogságot árasztó. Nagyon sok érzelem van a roma művészetek­ben, hiszen a cigányság nagyon ér­zelemgazdag, s az érzelmeit inten­zív módon fejezi ki a művészetén keresztül.” NÉZEM A DOBOZT Énszerkezet, önteremtés, léleklabirintus Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt, s benne a Min­dentudás Egyetemét. No nem min­den alkalommal, a természettudo­mányok titkaiból leginkább az em­beri természet rejtelmei érdekel­nek. Számítottam rá, sőt vártam is, hogy a jeles évforduló alkalmából egy remek és elgondolkodtató előadást hallgathatok majd végig József Attila költészetéről és sze­mélyiségéről. Eleve nagy elvárá­sokkal ültem le a képernyő elé, hi­szen valami olyat szerettem volna hallani, amit eddig nem tudtam, ami eddig elkerülte a figyelmemet a nagy magyar költő műveivel kap­csolatban. József Attila verseit napi rendszerességgel utoljára a főisko­lás éveimben olvasgattam, csodáló figyelmemet a nemrég napvilágot látott Eszmélet - in memoriam Jó­zsef Attila című kötet irányította rá­juk újra, amely többek között tar­talmazza a költő verseiről született korabeli kritikákat, s a kortársak egyéb - nem mindig hízelgő - ész­revételeit is. Ahogy minden igazán nagy alkotó esetében, az övében is azt látjuk, hogy száz évvel születé­se után legalább annyi újdonságot tud mondani, mint a megelőző év­tizedekben. Bókay Antal irodalom- történész Énszerkezét, önteremtés - József Attila üzenete címmel tar­tott előadását vasárnap a kora dél­utáni órákban tűzte műsorára a Magyar Televízió. Az előadó sokáig különböző tanszékek vezetője volt, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem oktatási rektorhelyettese. Modern magyar és angol költészetet, iroda­lomelméletet és pszichoanalízist tanít, eddig megjelent könyvei az irodalomelmélet rendszereivel és József Attila költészetével foglal­koznak. Természetesen néhány kérdés felmerült bennem a hallottakkal kapcsolatban, így kutatásaimat ki­terjesztettem a média további bugyraiba. A neten aztán nemcsak az előadás rövidített szövegét ol­vashattam el újra, hanem a műsor­ban fel nem tett kérdésekre is vála­szolt az előadó. „József Attila lírája kitüntetett szerepet tölt be a ma­gyar irodalom történetében. Versei révén ugyanis nemcsak a költő sze­mélyiségének változásait ismerhet­jük meg részletesen, hanem egy­ben mi, az olvasók is közelebb ke­rülhetünk saját lelkünk titkaihoz” - vallja Bókay Antal irodalomtörté­nész. Énszerkezet, önteremtés - e két fogalom fontos szerepet játszik Jó­zsef Attila életművének megértésé­ben. De vajon hogyan lehet defini­álni ezt a két fogalmat? „Az én-nel, önmagunkkal kapcsolatos kérdé­sek nem voltak mindig feltehetők, definiálhatók. Az »én« mint auto­nóm létező, mint fontos vonatkoz­tatási pont, amely köré az életün­ket építjük, meglehetősen késői fejlődés következménye. Korábban ugyanis minden, ami személyes volt, a környezet, a közösség, az életet szervező transzcendencia dolgai köré épült, mintegy színezte az élet menetét. A modern ember óriási váltást él át, a »szelf«, a saját személy másodlagosból elsődle­gessé válik, az élet egésze ennek a hangsúlyos centrumnak a működé­seként bomlik ki. (...) A költészet ebből a szempontból kulcsje­lentőségű. Az a bensőséges hang, amit lírának nevezünk, ennek a rendkívül jelentős modern fordu­latnak a terméke, magának az au­tonóm énnek a hangja. A költészet olyan beszédmód, amely a sze­mélyességet dolgozza ki, szem­élyes létünk létrehozza a lírát, és a líra segít személyességünket meg­ragadni, elgondolni, elemeivel, összefüggéseivel szembesülni” - vallja Bókay Antal. Sok mindent megtudtam tehát, a kérdéseim java viszont továbbra is megmaradt. Kikapcsolom hát a média szellemdobozait, s úrnak in­dulok megvásárolni egy új, egy tel­jes József Attila-összest, mert az előző rendszerben megjelentekből bizony „kifelejtettek” néhány hittel, Istennel és magyarsággal kapcsola­tos versét. Talán ezekben lesz a válasz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents