Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-19 / 89. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 19. 8 Kultúra - nyelvlecke A Szlovák Nemzeti Színház április 22-én mutatja be az egyetemes tánctörténet legelső romantikus balettjét, amely hatalmas sikert hozott Maria Taglioni számára A szilfid: a romantika kezdete Maria Taglioni a szilfid szerepében Képzeljük el, hogy Luciano Pavarotti lát táncolni egy balerinát, és rendkívüli tehetsége annyira elbűvöli, hogy kitalál számára egy balettet, amellyel egy csapásra világhírűvé teszi, s egyben az egész táncművészetet is forradalmasítja. VOJTEK KATALIN Mert ilyesvalami történt 1832- ben, amikor az akkori Pavarotti, akit történetesen Alphonse No- urrit-nak hívtak, és a párizsi opera dédelgetett tenoristája volt, meglátta a színpadon, ahol épp Meyerbeer Ördög Róbertjé- nek címszerepét énekelte, a színház olasz koreográfusának a lányát, amint egy halott apáca sírból visszajáró szellemének szerepében súlytalanul lebeg, szinte úszik a levegőben. Maria Taglioni, az akkor már nem is olyan fiatal, 28 éves táncosnő ezt a valószerűtlen légiességet iszonyatos, évekig tartó dresszúrával, napi hatórás gyakorlással érte el, és egy olyan technikával, amelyet az apja talált ki. Ez nem volt más, mint a spiccelés. Spiccen táncolni ugyan már Taglioni előtt is próbálgattak a balerinák, de nem bírták hosszabb ideig, mert akkoriban még nem léteztek a tömött orrú spicc-cipők, így ez csak egy virtuóz elem volt, öncélú bravúr, semmi egyéb. De amikor Taglioni spiccre állt, megváltozott a világ. Elsősorban a tánc világa, amely soha nem látott könnyedséggel és az éteri lebegés illúziójának csodájával gazdagodott. A spiccelés a drámai mondanivaló kifejezőeszközévé vált. Ezt látta meg Taglioni táncában Nourrit, és olyan szerepet talált ki számára, amelynek ez a puha, leheletszerű lebegés a lényege. Egy mesebeli tündéri lény, egy pilleszárnyakon csapongó szilfid lett a balett hősnője, aki szerelemre lobban James, a daliás skót parasztlegény iránt. A fiatalember a menyegzőjét készül megülni Ef- fie-vel, amikor a szilfid megjelenik előtte, és arra kéri, menjen vele, éljenek együtt az erdők tündérnépe között. A legényt megbabonázza a szilfid szépsége, de amikor a falu bajkeverő, vén javasasszonya azt jósolja neki, hogy Effie nem az ő felesége lesz, hanem Gurné, aki már régen szereti, kikergeti házából a boszorkányt. A menyegzőből nem lesz semmi, mert váratlanul megjelenik a szilfid, elragadja a gyűrűt, amelyet James a menyasszonya ujjára készül húzni, és eltűnik vele. James a tündér. után ered, az erdőben bolyongva találkozik a boszorkánnyal, aki bosszút forral ellene: egy sálat ad át neki azzal, hogy adja a szilfid- re, így az megszabadul a szárnyaitól, amelyek a tündérek világához kötik, és többé nem hagyja el őt. James megtalálja a tündért, és úgy tűnik, többé semmi sem gátolja boldogságukat. Ám amikor vállára teríti és szorosra húzza rajta a bűvös sálat, nemcsak a szárnyai hullnak le, de ő maga is élettelenül hanyatlik a földre. James fájdalomtól megtörtén ros- kad össze, miközben távolabb vidám násznép kíséri Effie-t és Gurnt az esküvőre. Ez volt az a balett, amely őrjöngő, tomboló sikert hozott a szilfidet táncoló Taglioninak. A közönség lélegzetét visszafojtva figyelte, amint átsuhant, átrepült a színen. Mert repült is, szilfid- társnőivel együtt, egy elmés gépezet segítségével. Ez is újdonság volt, mint ebben a balettban szinte minden: a végig spiccen táncoló balerina, a ruhája, a „tütü”, a testhez álló trikóhoz rögzített, négy-öt réteg tüllből készült- akkor még lábszárközépig érő - szoknya, amely csaknem másfél évszázadig a balerinák kötelező öltözéke lett, a romantikus szü- zsé és az iskolát teremtő új balettstílus. Filippo Taglioni, a papa A szilfid koreográfiájával megteremtette a „ballet blane”, a „fehér balett” műfaját, és a táncot a zene és a költészet szintjére emelte. A Le Figaro megállapította, hogy A szilfiddel új korszak kezdődött a táncművészetben: a romantika korszaka. Maria Tagli- onit olyan nagyságok magasztalták, mint Victor Hugo, Théophile Gautier és Alfred de Musset. A párizsi hölgyek utánozták a hajviseletét, öltözködését, és igyekeztek olyan légiesen kecsesek lenni, mint a csodált táncosnő. A férfiak számára ő testesítette meg a romantikus nőideált, a „földre szállt angyalt”. Összetévesztették a szerepével: Maria kemény, céltudatos nő volt, munkamániás, a hivatása megszállottja. Rövid házasság után elvált a férjétől, Gilbert de Voisins gróftól, mivel az gátolta a karrierjében, azt szerette volna, ha szakít a színházzal. Nem volt hajlandó többé sokéves partnerével táncolni, mivel az egyszer nagyobb tapsot kapott, mint ő. Amikor a párizsi opera szerződtette a másik nagy balettcsillagot, a bécsi Fanny Elslert, rövidesen otthagyta a színházat, hogy Szentpéter- várott lehessen konkurencia nélküli sztár. Nagy turnékat tett, és ahol csak megjelent, királynőként ünnepelték. 1847-ben, 43 évesen Londonban búcsúzott el a színpadtól. Nyolcvanéves korában szegényen, elfeledve halt meg. Szinte élete végéig tanítani kényszerült, mert az apja tőzsdespekulációkon elvesztette a vagyonukat. Párizsban, a mont- martre-i temetőben nyugszik. Ifjú balerinák látogatják a sírját, és virág helyett a spicc-cipőjüket helyezik rá, babonából, hogy sikerük legyen. A szilfid szövegkönyvírója, Alphonse Nourrit nem sokkal élte túl a balett sikerét. Ő is otthagyta a párizsi operát, amikor szerződtette a vetélytársát, Duprezt, és Itáliában próbált szerencsét. Hiába volt sikere, honvágy és súlyos depresszió gyötörte. 1839-ben kiugrott nápolyi szállodaszobája ablakából. Harminchét éves volt. A szilfid azonban ma is él, világszerte játsszák. Most a Szlovák Nemzeti Színház is műsorára tűzi. Nem a Filippo Taglioni- féle eredetit látjuk majd, mert annak koreográfiája feledésbe merült, a mindig újra vágyó párizsi közönség nem tűrte meg hosszú ideig ugyanazt a darabot a repertoáron. A Bournonville- féle verziót láthatjuk, a dán híresség, Niels Kehlet betanításában. Miért épp egy dánéban? Mert a dán nemzeti balettet megalapító francia Bournonville látta Taglioni koreográfiáját, és hatására elkészítette a saját verzióját a koppenhágai opera számára, amely aztán folyamatosan - napjainkig - műsorán tartotta. A szilfid szlovákiai premierje április 22-én és 23-án lesz. Amikor Maria Taglioni spiccre állt, megváltozott a világ. NEMET—MAGYAR KEPES SZÓTÁR die Wandzeitung [dí vandeajtung] .á \ der Schüler [der sú'lerl die Grundschule [dí grundsúle] die Bank [dÍ bank] das Heft [dasz heft] die Schule [dí sóle] der Zirkel [der cirkel] körző die Hausaufgabe [dí haoszaufgábe] házi feladat der Bericht [der beriht] beszámoló die Notizen [di notien] jegyzetek die Klasse [dí klasszé] osztály sich melden [zih meldn] jelentkezni an die Tafel schreiben [an di táfl srajbn] táblára írni die Rechenmaschine [di rehenmasine] számológép derJob [der dzsob] mun
