Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-18 / 88. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Politikai kultúra (Szalay Zoltán rajza) Az érettségik rossz szervezéséért nem az új rendszert kell hibáztatni Rituálé a rituáléról készítőkön nyúlják le a diák szüleiTALLÓZÓ FRANCIA SAJTÓ Az európai uniós tagállamok kezdenek aggódni az EU- alkotmányról tartandó május végi franciaországi népszavazás kimenetele miatt, tartva a dokumentum elutasításától - legalábbis erre lehetett következtetni az EU-külügyminisz- terek luxemburgi nem hivatalos találkozóján elhangzott szombati nyilatkozatokból. Michel Barnier, a párizsi diplomácia vezetője arra figyelmeztetett, hogy ha a franciák elutasítják az alkotmányt, akkor nagyon hosszú ideig nem lesz lehetőség új szöveg kidolgozására, azaz az EU működését szabályozójelenlegi, szerinte nem kielégítő dokumentumok maradnak hatályban. Jean Asselborn, a soros EU-elnök, Luxemburg külügyminisztere úgy vélekedett, hogy Francia- ország elutasító döntése esetén Európa nehéz helyzetbe kerülne. Bemard Bot holland külügyminiszter pedig arra figyelmeztetett, az eddiginél is jobban kell figyelni a társadalomból érkező jelzésekre - ezzel nyilván arra utalva, hogy az elutasító francia közhangulat egyik legfőbb oka a párizsi kormánnyal való elégededenség. Asselborn nyíltan ki is mondta: igazságtalan az alkotmányt tenni felelőssé azért, mert egyes dolgok rosszul mennek Franciaországban vagy Európában. A Le Párisién című lap szombati számában közölt, a CSA intézet adataira támaszkodó felmérés szerint most a megkérdezett franciák 56 százaléka szavazna nemmel a földrész első alkotmányára. Az intézet előző szondázása még 55:45 arányú megoszlást mutatott. A két fölmérés között, csütörtökön zajlott le Jacques Chirac államfő televíziós „kampánynyitó” fellépése. A műsorban az elnök igenlő szavazatra buzdította honfitársait a május 29-én esedékes referendumon. Párizsi politikusok és elemzők szerint Chirac nem volt eléggé meggyőző. Nem véleüen tehát, hogy mindenki aggódik a francia népszavazás miatt. PER SPIEGEL A KGB egyik tisztje adta el a keletnémet felderítésre vonatkozó adatokat az amerikaiaknak - írja legújabb számában a német hírmagazin. A hamburgi hetilap szerint a tiszt 75 ezer dollárt kapott a mikrofilmek másolatáért, s az amerikaiak később kiderítették, hogy az illetőnek még további másolatai is voltak. Rózsafa akciónak keresztelték el azt a műveletet, amelynek során feltehetően amerikai kézbe jutott a nyugati országokban folytatott keletnémet felderítés ’adatállománya vagy annak egy része. A Der Spiegel szerint a KGB-tiszt 1992-ben egy kelet-európai ország amerikai nagykövetségén jelentkezett ajánlatával és a mikrofilmek egy rossz minőségű, de még használható kópiájával. A CIA szakértői csoportja rövid vizsgálódás után az anyag megvásárlását javasolta, mondván, „kincsek” birtokába jutottak. Az amerikaiak állítólag a mikrofilmes anyag segítségével bukkantak egyes, a keled hírszerzésnek dolgozó ügynökök, például a NATO-ba beépült, Topáz fedőnevű férfi nyomára. Amikor Prokop Divis feltaláló szülőfalujában felállította az első villámhárítót, éppen száraz év volt Csehországban. A falusiak Diviš „villámoszlopát” ledöntöt- ték, s bár attól még eső nem jött, a falu fele egy év múlva egy villámcsapás nyomán leégett. Manapság villámhárító nélkül nincs építési engedély. Meg hát Ady is megírta: „Csak akkor születnek nagy dolgok...” LOVÁSZ ATTILA Nem tudom, Martin Frone hogyan vezeti az oktatási tárcát. Gyanítom inkább, hogy nem sokkal jobban, mint elődei. A sok reform között ugyanis pont az oktatási indul-indulna a legnehézkesebben. Meg aztán sok volt az ideológiai vita Frone pártja és a koalíció többi tagja közt. Annyit viszont elért a tárca élén, hogy az eddig inkább rítusnak számító érettségi vizsga táján történjen már valami, s a papír, amely a diák érettségén kívül a megszerzett ismeretek mértékét is igazolni hivatott, a jövőben többet érhet, mint harma- neci kollégája az osztálynál lényegesen kisebb helyiségben. Az új érettségi - diákként már, szülőként még nem érintettként - talán nem is szúrt volna szemet, ha nem láttam volna azt a fergeteges hadakozást ellene. Az ellenző politikus hadastyánok mellett a világ- megváltásról inkább ismert generációt látva Haluška Viola somorjai tanárnő szavai jutottak eszembe: a magyar iskolák mindig azért tudtak sikeresebbek és eredményesebbek lenni, mert nem féltek az újtól, s nem féltek a feladattól. Erre jön egy formailag új, tartalmában viszont igenis csak a tanultakra építő országos vizsgarendszer, s máris megjelennek az érthetetlen kuvi- kolók. Állítólag alkotmánysértés történt, hiszen a diákok egy egészen más matúraszabályozás érvényessége idején lettek középiskolások. Nem tudom, ki hogy van vele, én gimnáziumba felvételizve bizony nem olvastam az érettségi- vizsga-rendet, mint ahogyan azt szüleim, s több ezer kortársam felmenői sem tették. Ennyire javult volna a jogtudat? Vagy csak arról van szó, hogy néhány (közéleti) percemberke így akart újra a képernyőkre kerülni? Megértem a négy évet végigbliccelő szakmunkásképzőst, aki két éve tudta meg, idegen nyelvből kötelezően vizsgázik. Úgy látszik, nem érti, hogy ma az uniós munkaerőpiacon még kőművesként is az a sikeres és jól kereső, aki, mondjuk, alapszinten beszél németül. De azt a gimnazistát és egyetemre készülő szakközépiskolást már nem értem, aki ahelyett, hogy egy használható bumáskáért tenne valamit, inkább tüntetni megy. Tüntetni a jogtip- rások ellen vagy csoportos érdekérvényesítéskor kell, nem az ellen, hogy netán néhány év múlva még súlya is lehet a középiskolai tanulmányokat záró bizonyítványnak. Botrány! - szisszent fel a bulvársajtó, felelőtlen gazemberségről tudósított az a televízió, amelynek a nézőszám emelése érdekében vállalt műsoraiból már valóban csak egy bordélyházi helyszíni közvetítés hiányzik. Pedig semmi más nem történt, csak egy állami intézmény, amely feszített tempóhoz és számon kérhető feladatokhoz nem szokott eddig, slendriánul végezte a munkáját. Az igazgató ment is, a szegény érettségizők pedig (nem biztos, hogy helyes döntés következtében) repetáz- hatnak matekból. S mindezért még a miniszter fejét is követelheti a nagyérdemű. Arra vetemedni azonban, hogy a matek érettségi adminisztratív galibája miatt magát a kétlépéses érettségi rendszert vonja valaki kétségbe, már söntéstámogató süket duma! Igenis el kell érni, hogy legalább az emelt (A) szintű érettségi bizonyítvány idővel egyben írásbeli felvételi legyen. Hiába ágálnak ellene a tisztelt dékán urak, mert azért az akadémiai honorabilitás is lesz szíves tudomásul venni: a művelődéshez való alkotmányos jogot tiporják sárba azok az intézmények, amelyek méregdrága felvételi-előnek a pénzét, hatalmas bizniszt könyvelve el főleg az attraktív egyetemi szakokon. A művelődéshez való jog érvényesítésének útja az, hogy a diák közintézményben közpénzért kaphasson egy olyan műveltséget (igen, műveltséget!), amellyel aztán, akár anyagi terheket is vállalva versenyképes szakképesítést (igen, szakképesítést!) szerezhet. Az oktatási tárca esetében kapásból felsorolható néhány ok arra, hogy bármely politikai adlátusa azonnal távozhasson. Bárki bárhol nyúl bele ma a közoktatás rendszerébe és intézményeibe, úgy jár, mint a daganatot felszúró sebész. Évek óta kezeletlen, már gennye- sedő vagy áttételeket termelő problémahalmazra számítson, aki tenni akar a közoktatás reformjáért. Az új érettségivizsga-rendszer sokaknak kényelmetlen, mint ahogyan a korszerű pedagógia néhány vívmányának alkalmazása is. De nem fogadható el az állítás, mely szerint a tantervekkel kellett volna kezdeni: évek óta folyik róluk a szakmai vita eredménytelenül, évek óta 12-13 kilós táskákat cipeltetnek iskoláink a kiskamaszokkal, tizenévesen természetes a harmincat meghaladó heti óraszám, a siker érdekében rengeteg a különóra, s akkor kiderül, az egyik érettségi tantárgyban (a szlovák irodalomról van szó) még abban sincs konszenzus, mit kell követelni a középiskolástól. Nos, ha ezt a korántsem csöndes állóvizet megmozgatja az új érettségi, már akkor megérte. A felelőtlen dumazsákok nem érdekesek, rituális táncaikat bármely közérdekű témában eljárják. Az érettségi nem legényavatás, Kunta Kinte körülmetélése óta a felnőtté válás módozatai változtak kissé. A gyerekeket sok mindentől védeni kellene (a bulvártelevízió szennyétől biztosan), csak éppen a tanulástól nem. Az új érettségitől még nem lesznek sem sikeres, sem boldog felnőttek. Csak egy esélyt kapnak. Olyat, amilyet az eddigi matúrarendszer már képtelen nyújtani. Néhány év múlva még súlya is lehet a bizonyítványnak. 12-13 kilós táskákat cipeltetnek iskoláink a kiskamaszokkal. KOMMENTÁR Froncérzékeny diákok RÁCZ VINCE Jó, jó, tudom én, ha valami nem sikerül elsőre, abból még lehet valami a későbbiekben. Egy ország kormányzásába is csúszhatnak hibák, hát még az érettségi vizsgák lebonyolításába. Ne törjünk tehát mindenáron pálcát a matekmatúra elbaltázásáért felelős személyek felett. Ekkora figyelmetlenségnek azonban mégsem kellett volna előfordulnia. Mert hát hiába osztok-szorzok, a megoldásnak mégsem kellett volna szerepelnie a feladatlapokon. Az oktatási tárca szempontjából kézenfekvő a megoldás, a diákoknak újra kell írniuk a tesztet. Nem veszi figyelembe, hogy a magyar iskolákat például nem érintette a botrány. Érvényesülnie kell ugyanis néhány alapelvnek, állítja a minisztérium, a nebulóknak egy időben és azonos feltételek mellett kell vizsgázniuk. Azért kell megismételni az érettségit, hogy az eredmények országosan is összehasonlíthatóak legyenek. Arról azonban mintha megfeledkeznének a tárcánál, hogy a közelgő pótérettségi révén, amelyen azok a végzősök vesznek részt, akik betegség vagy egyéb okok miatt igazoltan maradtak távol első alkalommal, megint csak nem lesznek adottak - csakúgy, mint a számtanvizsga esetében - a fenti feltételek. A pótérettségin megoldandó feladatsorok ugyanis értelemszerűen nem azonosak a múlt héten kiosztott feladatsorokkal. A minisztérium logikája szerint már csak azért is meg kellene ismételni a vizsgát, mert első alkalommal nem vett rajta részt valamennyi diák. Hogy távozik-e posztjáról az oktatási tárca vezetője, egyelőre nem tudni. Aligha feltehető azonban, teszem hozzá, mert Szlovákiában - mint azt tapasztalhatjuk - nem szokás belebukni a botrányokba. A még oly hatalmasokba sem. Sőt. Martin Frone becsületére legyen mondva, mikor hírét vette a sajnálatos malőrnek, azonnal megszakította külföldi szolgálati útját, és hazatért övéi közé. Azt azonban fel nem foghatom, miért gondolta úgy, hogy elutazhat éppen az érettségik közepette, és egyáltalán, bízhat-e abban: minden rendben zajlik majd. „Froncérzékenységtől” sújtott lányok és fiúk, nyugalom, ha muszáj, hát muszáj, leérettségiztek újból, elvégre másodszorra az ismétlés is jobban megy. Ami meg a helyzeteteket, mindannyiunk helyzetét illeti, az ismert viccet idézve: nem az a baj, hogy nyakig ülünk abban a bizonyosban, hanem az, hogy lötyögtetik. JEGYZET Kedves Illetékesek! LECZO ZOLTÁN Érettségiző diák vagyok, és azért ragadtam tollat, mert gratulálni szeretnék Önöknek az írásbelik újszerű lebonyolítási rendjéhez. Újításaikkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a záróvizsgák színvonalasabbak legyenek. Ugyanakkor egy-két javaslattal állnék elő, mert az idén megbocsáthatatlan hanyagságokat is észleltem. Azzal egyetértek, hogy az érettségizőknek a nevük nem, csak a személyi számuk szerepel a feladatlapokon. Ugyanakkor nem tartom elegendőnek, hogy a diákok csupán a személyi igazolványuk felmutatásával igazolják magukat, hiányolom az ujjlenyomatvételt és a DNS-vizsgálatot. Az nagyszerű, hogy az írásbelin nem jelenhet meg szakos tanár, és a folyosón szolgálatot teljesítőnek sem lehet köze az adott tantárgyhoz. Na de, kérem! Az miképp lehetséges, hogy tanárokat egyáltalán beengednek az iskolába az érettségik ideje alatt?! Bűnös felelőtlenség! Javaslom ilyen alkalmakra a bányászok, a fejőnők és a sintérek igénybevételét. Szélsőséges esetben a katonaságot is bevethetik. Rendben van az is, hogy a pedagógusoknak jegyzőkönyvezniük kell, ha egy vizsgázó elhagyja a tantermet, és meg kell győződniük arról, mi a távozás oka. Ám fel szeretném hívni az Önök figyelmét arra, hogy nálunk ezt az utasítást csak részben hajtották végre. Szemtanúja voltam annak, hogy több tanár mindössze az iskolai vécé ajtajáig követte diáktársaimat. Arról már fogalmuk sem volt a pedagógusoknak, hogy odabent mi történt. Javaslom, jövőre a Big Brother- házakhoz hasonlóan kameráz- zák be az egész iskolát, beleértve a mellékhelyiségeket is. Megjegyzem, az írásbelik végeztével hiányoltam a detektoros hazugságvizsgálatot. A diák csak megírta a dolgozatot, és már mehetett is. Arra senki sem volt kíváncsi, hogy testüregeiben nem rej- tegetett-e puskát vagy egyéb tiltott segédeszközöket. A jövőben kicsit jobban figyeljenek ilyesmire! Tudom, újításaim bevezetése pótkiadást jelent majd a tárcának, ám alkalmazásukkal kivédhető lesz, hogy illetéktelenek érettségi bizonyítványhoz juthassanak Szlovákiában. Ui.: Az Önök által megoldottan postázott matekpéldákat magam és diáktársaim nevében köszönöm, ám megjegyzem, e téren is lenne még javítani való. Jövőre minden tantárgyból legyenek szívesek mellékeim a megoldásokat! FIGYELŐ DEUTSCHE WELLE Ha a francia lakosság a május 29-re kitűzött népszavazáson nemet mond az Európai Unió alkotmányára, az megkérdőjelezhetné a Lengyelországban szeptember 25-ére tervezett referendum értelmét is. Aleksander Kwasniewski a nemzetközi rádióadónak nyilatkozva kijelentette: egy francia „nem” ugyan nem befolyásolná negatív értelemben a lengyelországi referendum kimenetelét, értelmét azonban nagyon is megkérdőjelezné, mivel „teljesen új helyzet állna elő”.
