Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-16 / 87. szám, szombat
Családi kör 13 > > > > > ► > > > > > ) > \ ÚJ SZŐ 2005. ÁPRILIS 16. Egy hete a keresztény világ gyásznapján a televíziós csatornák jóvoltából mi is ott lehettünk a Szent Péter téren Vatikán, a városállam Amikor belefogtam a római zarándokút első állomása, Vatikán csodálatos látványainak leírásába, még nem gondoltam, hogy mire a végére érek, ilyen szomorú aktualitása is lesz a cikknek. KOHÁN ISTVÁN Vatikánváros a katolikus keresztények jelentős szent helye, mivel itt helyezték örök nyugalomra a 67- ben vértanú halált halt Szent Péternek, Krisztus első helytartójának földi maradványait, egy hete pedig a legnépszerűbbnek, II. János Pálnak végső búcsúztatóját követhette a technikának köszönhetően a gyászoló világ. A pápai állam, amely évszázadokon keresztül független ország volt, s magában foglalta a mai Olaszország egy részét is, 1870- ben, amikor Garibaldi csapatai Rómát az egyesített ország fővárosává tették, lényegében elvesztette függetlenségét, s csak 1929- ben, a lateráni szerződés értelmében lett újra önálló. Összterülete jelenleg mindössze 44 hektárra, vagyis 0,44 négyzetkilométerre korlátozódik, s így a földkerekség legkisebb önálló országa. Itt található mindenekelőtt a Szent Péter téren a Szent Péter-bazilika, valamint a Vatikáni palota a mintegy 1400 termével, köztük a pápai lakosztályokkal, hivatalokkal, intézményekkel - melyek közt van rádióállomás, csillagvizsgáló, pályaudvar, nyomda is -, s persze a Vatikáni Múzeum. És szintén a Vatikán fennhatósága alá tartozik még a város különböző helyein lévő három, úgynevezett pápai bazilika, a S. Maria Maggiore (Nagyboldogasz- szony), a S. G. in Laterano (Lateráni Szt. János) és a S. Paolo fuori le Mura (a falakon kívüli Szt. Pál-bazilika). A Szent Péter téren Még mielőtt a Szent Péter-bazi- likába betérnénk, megcsodáljuk és bebarangoljuk az előtte levő, s talán a világ legszebb és legszentebb terét. Alkotója a barokk építőművészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége, Bernini. Mindnyájunkat lenyűgöz a tér két oldalát szegélyező, 284 oszlopból és 88 pillérből álló, 20 méter magas oszlopcsarnok, melynek tetején 140 szent hatalmas szobra ékeskedik. Ugyancsak csodálattal szemléljük a tér közepén mintegy felkiáltójelként magasodó 25 méteres obeliszket, melyet Egyiptomból szállíttatott Rómába még Caligula császár 37-ben, s amikor a téren 1546-ban felállították, a tetején egy keresztet helyeztek el. A tér lenyűgöző látványát fokozza az a két monumentális szökőkút, melyeket Maderno tervei szerint készítettek. A Szent Péter-bazilikában A téren átkelve rövidesen a Szent Péter-bazilika lépcsőin találjuk magunkat, majd eljutunk arra a helyre, melyet a hagyomány Szent Péter sírjának mond, s ahol Nagy Konštantín császár még 326-ban templomot emeltetett. Az a XV. század közepéig megmaradt ugyan, de annyira roskataggá vált, hogy a helyén 1450-ben, II. Gyula pápa uralkodása idején, Bramante tervei szerint hozzákezdtek egy új bazilika építéséhez, ami nagy szünetekkel sokáig elhúzódott, míg 1546- ban maga Michelangelo vette át a munkálatok irányítását, s egyben monumentális kupolát tervezett a templom közepe fölé. Az ő halála után Maderno előcsarnokot épített a templom elé, melynek homlokzata a műértők szerint sajnos eltakarja a gyönyörű kupolát. A bazilikát, melynek alapterülete 15 160 négyzetméter, 1300 évvel az eredeti templom felépítése után, 1626-ban szentelte fel VIII. Orbán pápa. A lépcsőkön áthaladva szinte észrevétlenül az előcsarnokban vagyunk, ahonnan jóllehet öt kapu nyílik a templomtérbe, csak négy van nyitva, mivel a jobboldali, az úgynevezett Szent kapu be van falazva, és csak minden 25. évben bontják ki. A főhajóba belépve maga a templombelső nem is tűnik olyan hatalmasnak, s inkább a barokkos díszítés gazdagságának hatása alá kerülünk, majd pedig a Szent Péter legendás sírja fölött, s egyben a kupola alatt álló pápai főoltár ejt bámulatba - a fölötte levő 29 méter magas, aranyozott bronzból készült baldachinnal -, amelyen csak a pápa végezhet szertartást, s ahonnan lépcsők vezetnek le Szent Péter sírjához. A bazilika apszisában viszont Bernini egy nagy bronzkompozícióba foglalta bele Szent Péter állítólag fából készült püspöki trónját, melyet négy fő egyházatya, nevezetesen a latin szertartású Szent Ambrus és Szent Ágoston, valamint a görög szertarA Szent Pál-bazilika tású Szent Atanáz és Aranyszájú Szent János szobra vesz körül, ezzel is jelképezvén a több szertartású katolikus egyház egységét. A bazilikában elhelyezett kápolnák, mellékoltárok, szobrok, festmények és emlékművek sokasága, valamint felejthetetlen szépsége lenyűgöz mindenkit. Mindjárt a jobb oldali első kápolnában megcsodálhattuk a Pietát, Michelangelo halhatatlan alkotását, mely a halott fiát ölében tartó Mária leírhatatlan fájdalmát közvetíti. Tudvalevőleg ez a mester egyetlen olyan szobra, melyet nevével is jelzett. Sajnos, Mária arcát és kezét egy őrült 1972- ben kalapácsával megrongálta, s azóta, miután a sérüléseket helyreállították, a szobrot üvegfal védi. Kiemelkedő művészeti alkotásokat csodálhattunk meg a Szent SebesA (A szerző felvétele) tyén, az Oltáriszentség, valamint több más kápolnában, ahol az oltárképek többnyire mozaikdíszíté- sűek, míg a bazilika kincstárában a különböző műtárgyak szépsége ejtett bámulatba. . A Vatikáni Múzeumban Szinte leírhatatlan az a felemelő érzés, amit a Vatikáni Múzeum antik szoborgyűjteménye, könyvtára, képtára, Raffaello Stanzái, az egyiptomi és etruszk gyűjtemény, s a Sixtusi kápolna 40 méter hosszú és 13 méter széles terme nyújtottak számunkra, mely világhírét Michelangelo halhatatlan szépségű mennyezeti freskóinak, valamint a 20 m magas és 10 m széles Utolsó ítélet című falfestményének köszönheti, továbbá az oldalfalak ugyancsak világhírű mesterektől származó képei. Talán szükségtelen hangsúlyoznom, hogy értékelésük könyvtárakra tehető. Amint már említettem, a Vatikán állam fennhatósága nem korlátozódik a már vázolt épületekre és műemlékekre, de kiterjed a város területén levő további három, pápai bazilikára is. Köztük a Nagy- boldogasszony-bazilika többek között arról nevezetes, hogy itt hagyta jóvá II. Adóiján pápa az ószláv nyelv liturgikus használatát, míg a Lateráni Szent János-bazilika csaknem egy évezreden át a szomszédos palotával a római pápák székhelye volt, a Szent Pál-bazilikában viszont a már elhunyt pápák idealizált képmását láthatjuk Szent Pétertől kezdve egyelőre I. János Pál pápáig. Ét A Szent Péter tér a Szent Péter-bazilikával és a vatikáni őrséggel (Képarchívum) itt helyezték örök nyugalomra Krisztus első helytartója földi maradványait SZÓ MI SZÓ Bűzölgő szemétügyek CSEPÉCZ SZILVIA Az alig pár hetes, és kissé még didergős kései tavaszban az ember gondolatai óhatatlanul a természet újjászületését kísérőjelenségek körül forognak. Most nem feltétlenül arra a biológiai sajátosságra gondolok, hogy az ibolyákkal és nárciszokkal egy időben újra nyílik a szerelmes vágy is, habár az ibolya, illetve az egykori közös iskolai ibolyaszedés nem csupán a kis lila virágcsokrok emléke miatt felejthetetlen... Ma a hóvirággal együtt az ibolya szedését is tiltják, őrizzük csak meg, ami a natúr természetből - legalábbis tavaszi virágok formájában - megmaradt. Az Érsekújvár és Komárom közötti vasútvonal mentén több kilométer hosszan, s a talpfákhoz szemtelenül (vagy veszélyesen) közel rengeteg ibolya nyílt ki az idén. Mintha az apróka virágok felvették volna a harcot a szeméttel, ami szintén tekintélyes mennyiségben borítja a vasúti töltést, és országszerte mindenfelé, nem csupán az említett szakaszon. Igen, a tavasz nem csak rügyet s virágot fakaszt, megmutatja azt is, amit a hó jótékonyan elfedett. A legmeghökkentőbb, s egyszer- smint legszomorúbb látványnak mégis az a kis, fakult színű nyeregtetős sátor bizonyult, melyet az Érsekújvárból Párkányba és Komáromba vezető sínpárok leágazásának ollójában vert fel valaki. Technikailag abszolút kifogástalanul, védett helyen, a töltés aljában. Lakója (vagy lakói) alighanem ott töltötték a tél nagy részét, és hosszú időre rendezkedtek be. Legalábbis erre utal a sátornyílástól „dobótávolságban”, egy szárítókötél-féleség szomszédságában kisebbfajta dombbá növekedett szeméttömeg. Ember a piszkában - mondhatnám, de ki tudja. Lehet, hogy a tavaszi napsütésben - ahogy háza körül a tulajdonos - a sátorlakók is összegyűjtik a tél hidegében csak résnyire nyitott sátorlapon át kidobált hulladékot. Vagy mindegy nekik a bűz, megszokták. Különben is, nagyon sokan úgy szabadulnak meg a saját szemetüktől, hogy egy lakatlan helyen - erdőszélen, nádas mellett - egyszerűen kiöntik. Mert drága a kuka, azaz a hulladékszállítás (meg nem is fér bele minden), és a szeméttelepen is fizetni kell a lerakásért. A szemét és bűze amúgy nem igazán zavaró tényező mifelénk, gondoljunk csak az olyan közintézményekre, mint a nyilvános vécék. A pozsonyi főpályaudvaron például, amelyről az idei Nemzetközi Idegenforgalmi Vásáron merték azt állítani, hogy „európai színvonalú”, minősíthetetlenek az illemhelyek. Pár évvel ezelőtt, amikor még öt koronába került a használat, minden ragyogott a tisztaságtól. Igaz, videokamerák pásztázták a kézmosó előteret (remélhetően csak azt), s a vécés néni vagy bácsi kis képernyőn figyelte, vajon ki mennyi folyékony szappant és kéztörlő papírt használ. Ma ingyenes az illemhely, de a videorendszer és a vécés néni maradt. Nézheti, hogyan állnak sorban az egy-két működő fülke előtt az utasok, olykor - ha valamelyik lefolyó eldugul - bokáig a szagos vízben, esetleg fertőtlenítőszerben. Azt már nem tudni, hogy kik felelnek a fülkék ellenőrzéséért és takarításáért, de annyi bizonyos, hogy prímán bírják a bűzt és miegymást. Egy huszonva- lahány órán át vonatozó külföldire, aki - mint az a nemzetközi pályaudvarokon szokás - felfrissülne, tisztálkodna a mosdóban, mindenesetre érdekes élmények várnak. A vécéállapotok más vasútállomásokon is hasonlóak, sőt! Az egyik nagyváros vasúti vécéjében komoly meglepetés ért, mivel a szűkös előtérben egy kis asztalkára tett rezsón a néni paprikás krumplit főzött, s a fazékból - délidő lévén - valamelyik férfi hozzátartozója vígan kanalazott. Közöttük kellett átpréselődni a deszkákból összetákolt ajtajú, gyomorfordí- tóan piszkos illemhelyre... Azóta felújították az állomást, remélhetően minden szolgáltatással egyetemben. A pozitív példával Komárom vasútállomásán találkoztam, azon az említett ibolyás napon. Az új bérlő kedves középkorú hölgy, aki a csöppnyi, de tökéletesen tisztán tartott fülkék ajtajára, a szögön lógó, s csomagolásra szolgáló felszeletelt újságpapírok alá a következő, kézzel és gyöngybetűkkel írott szöveget ragasztotta: „Tisztelt vendégem! Helyezd magad kényelembe! A kefét használd sok-sok szeretettel! A hasznavehetetlen betétet és tampont a becsomagolást követően próbáld meg az éppen arra kijelölt dobozba célozni! SOK SIKERT!” MONOLÓG Tavasz fricskával NAGY ILONA Nem kényeztetett bennünket az időjárás, de azért kitavaszodott. Az utakat szegélyező árkok zsendülő füvében tarka halmok. Mi az ott - egy elnyűtt piros szvetter -, megunt sárga sál? Ni csak, valaki cipő nélkül ment haza? Az üresen hentergő műanyag flakonok, sőt üvegek tekintélyes számának láttán az ember azt hinné, nem is a természet lágy ölén, hanem a kocsma tövében sétálgat. A különös zenét a fák ágain fennakadt műanyag tasakok, fóliamaradványok szolgáltatják. Nini, sárkányt eregetnek? Nem, csak egy zsákot emelget a szél egyre magasabbra. Lehet, hogy műtrágyás? Letérek a flaszterről a földútra, talán már nem is lep meg annyira az út melletti rakás. Baná- nos, narancsos ládák, elfonnyadt zöldségmaradványok. Egy piacos itt szabadult meg egy jó vásári nap nem kívánt szemetétől. Az akácvirágzás még később jön, de ez a facsonk már nem bont szirmot. Koronája szanaszét hever, az ágakkal nem foglalkozott az orvfűrészes. Végre elérem a berket, ugyan kinyílt-e már a tőzike? Igen, látok ott valami fehérséget - no de ekkorát, s ilyen bűzöset...
