Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-16 / 87. szám, szombat
14 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 16. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Felszámolás t KERTÉSZ IMRE (Gárdi Balázs felvétele) (Részlet) Hajnaltájt azután, úgymond, „beszéltek velem”. A pasast nem ismertem. Azt mondta, újév után menjek be a kiadóba, mintha mi sem történt volna. Tanácsát megfogadtam. Némi kellemetlenkedés után - egy ideig úgynevezett „külsősként” vegetáltam -, „Külföldi klasszikusok” és más efféle sorozatok szerkesztőjeként, ahol senkinek sem árthattam többé, visszavettek. Végül is priuszom nem volt. így találkoztam ismét Bével, aki éppen egy francia regény fordítását hozta be nekem mint szerkesztőjének. Sok dolgom nem volt vele, a fordításához hozzá sem kellett nyúlni. Azután egyszerre azon kaptam magam, hogy megvallom neki: nagy bajban vagyok, hogy a történtek után nem tudom, kinek mivel tartozom, fogalmam sincs, hogyan viselkedjem, s hogy bizonyos értelemben félek önmagámtól, miután a börtönben egy igen kínos élményre tettem szert. Lementünk a szemközti eszpresszóba. Legnagyobb meglepetésemre nemcsak hogy gátlástalanul mindent elmondtam neki, de jólesett, hogy gátlástalanul mindent elmondhattam neki. Az első kihallgatásom során ugyanis megKertész Imre Felszámolás történt, amire eleve számítottam. Egy szobába vezettek, ahol egy jól öltözött úriember néhány kérdést tett fel, s igen csóválta a fejét. Marhaságot követtem el, mondta, de nagyobb baj nincsen. Sőt, bizonyos feltételek mellett akár rögtön szabadon is bocsátanak. Mondom, tudtam, mi következik. Nem tagadom, egy bizonyos értelemben kissé ideges voltam, egy más értelemben azonban teljesen nyugodt. Bármilyen körmönfontan fogalmazta is meg ajánlatát - ha az életem függne tőle, akkor sem tudnék a szavaira visszaemlékezni -, megértettem, mit akar, s hogy besúgó legyek, azt habozás nélkül és gőgösen visszautasítottam. Egy darabig elvitatkoztunk még - nem kell mindjárt ennyire szélsőségesen felfogni ezt, mondta lényegében, hiszen mindössze egy-egy beszélgetésről lenne szó időnként, vagy néha megkérnének egy rövid írásbeli összefoglalóra stb. Olyan nyájas volt, hogy teljesen hülyének éreztem makacs és oktalan ellenállásomat. Véletlenül történt-e, hogy most benyitott egy másik pasas is, aki nemhogy kevésbé volt nyájas az előzőnél, de még csak rám sem hederített: ezt nem tudom. Valamit megbeszéltek egymás közt, lehalkított hangon, jó sokáig, s ahogy ott álltam, éreztem, hogy lassanként elhagy a bátorságom. Hogy eufemisztikusan fejezzem ki magam, soha életemben nem voltam még ennyire magányos, ennyire elhagyatott. Néha-néha rám néztek, hol az egyik, hol a másik, s határozottan emlékszem egy fenyegető pillanatra, amikor az a riasztó gondolatom támadt, hogy kihallgatóim épp azt beszélik meg egymással, hogy megvernek, vagy szakembereket hívnak a szobába, hogy megveressenek. Szerencsére ez nem következett be, de ennek a pillanatnak az élménye elegendő volt ahhoz, hogy alapvető módon megingassa az önbizalmamat. Ugyanis kertelés nélkül be kellett vallanom magamnak: ha megvernek, de még inkább, ha alternatíva elé állítanak, hogy vagy megvernek, vagy aláírom a papirost, igen valószínű, hogy az aláírást választottam volna. Nem biztos, de inkább igen, mint nem - így éreztem. Sőt, abban is biztos voltam, hogy ha a papirost - természetesen fizikai kényszerből - aláírom, ezt majd ugyanúgy meg tudom magyarázni magamnak, mint azt a, természetesen rokonszenvesebb változatot, hogy nem írtam alá, s ezzel a bizonytalansággal, hogy is mondjam csak, nem volt könnyű együtt élnem. Magánzárkámban filozófiai válságkérdésekkel küszködtem: metafizikai hatalmakban bizony nem nagyon hiszek, az etikai kategóriákat pedig hirtelen roppant ingatagoknak láttam. Rá kellett eszmélnem a puszta tényre, hogy az ember fizikailag is, erkölcsileg is, maradéktalanul kiszolgáltatott lény; s ezt nem könnyű tudomásul venni a társadalomban, amelynek eszméit és gyakorlatát egyedül rendőri világszemlélete határozza meg, s ahonnan semmiféle kiút nincsen, és ahol semmiféle magyarázat nem kielégítő, akkor sem, ha ezeket az alternatívákat nem én magam, hanem a külső kényszer veti elém, így hát tulajdonképpen semmi közöm hozzá, hogy mit teszek, vagy hogy mit tesznek velem. Nem tudom, miért mondtam el neki mindezt, hiszen nem vártam tőle sem tanácsot, sem segítséget, s ezt ő tudta. Lehajtott fejjel hallgatott, karját a mellette álló szék támláján nyugtatva, a keze le- csüggött. Olykor bólogatott. Szomorúnak látszott, mint aki már ismeri az esetemet, meg mielőtt elmondtam volna neki, s abból már réges-rég valami általános következtetésre jutott. Nem szabad ilyen helyzetbe kerülni, nem szabad megtudnod, hogy ki vagy - mondta. Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni ezt a beszélgetést. A katasztrófa korában élünk, minden ember a katasztrófa hordozója, ezért különös életművészetre van szükség, hogy fennmaradjunk, mondta. A katasztrófa emberének nincs sorsa, nincsenek tulajdonságai, nincs jelleme. Rettentő társadalmi környezete - az állam, a diktatúra, vagy nevezd, aminek akarod - a szédületes örvények húzóerejével vonzza, amíg fel nem adja ellenállását, és forró gejzírként fel nem tör benne a káosz - s azontúl a káosz válik az otthonává. Az ő számára nincs többé visszatérés az Én valamely középpontjába, valami szilárd és cáfolhatatlan énbizonyosságba: tehát a szó legvalódibb értelmében elveszett. Ez az Én nélküli lény a katasztrófa, az igazi Gonosz, mondta Bé, komikus módon anélkül, hogy ő maga gonosz lenne, habár minden gonosztettre képes. Újra érvénybe léptek a Biblia szavai: állj ellen a kísértésnek, óvakodj megismerni önmagadat, mert különben elkárhozol, mondta. (Magvető, Budapest 2003) Katona József* Tőrbeesésem Visszagondolás A záporeső megszűnt, s a leső —liget jelel néma jellel egy szirti boltozatot; de bájjal telve kezem emelve egy helyt álltam és csodáltam a piros alkonyatot. A szép Természet felett tenyészett balzsam szellő- ártól tellő Mejjem elnehezüle; a Nap - lankadó dörg közt - haladó halmos pára bíborára már feküdni készüle. Némult a nappali zaj; s az esthajnali fényt lebbentő ’pont’serkentő daliára várt a berek; hogy las fúvalmok közt a zöld halmok visszhangitol mint locspitol a Réteknek friss erek. Csak a Falevél s a Kunyhó fedél ama tájon a lapályon hullatá még a nedvét; s a magát rázó Napba szikrázó térünk földe locskos zöldé mutogatta végkedvét. (...) *Ma 175 éve, 1830. április 16-án szüleien a Bánk bán szerzője CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: április 20. 1. Mi okozta a nehézségeket M.-ék családjában? a) autóbaleset b) daganatos betegség c) betörés 2. Hány százalékos kamatra sikerült szerezniük tizenötezer korona kölcsönt? a) 20 b) 50 c) 70 3. Mit jelent a carissimi szó magyarul? a) kedveseim b) segítsenek c) adakozzatok 4. Hány oszlopból áll a Szent Péter tér mindkét oldalát szegélyező oszlopcsarnok? a) 284 b) 88 c) 140 5. Kinek van ma a születésnapja? a) Kertész Imre b) Esterházy Péter c) Katona József EN AMÜLOK, HOGY ELMÚLOK Felvidéki anziksz Április 9-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2c, 3a, 4b, 5b. A Nap Kiadó ajándékát Kiss László, kassai kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Levéltetvek elleni szer 5 liter vízben oldjunk fel 50 gr timsót, fecskendezzük vagy fújjuk be ezzel az oldattal a fát, bokrot, növényt, a tetvek elpusztulnak. Légypapiros Légypapirost, mely méregmentes, így készítünk: fekete borsot porrá törünk, erősen cukros sziruppal vagy mézzel péppé keverjük, a pépet itatóspapírra kenjük. Darabokra vágjuk, és egy-egy darabot tányérkába téve, vízzel leöntjük. Légypiszok Bronztárgyakról szalmiákszeszbe mártott ronggyal dörzsöljük le, utána tiszta ronggyal szárazra dörzsöljük. Akármilyen fémtárgyról cigarettahamu és petróleum keverékével töröljük le. Utána ezt is szárazra kell dörzsölni. Bútorokról pedig úgy, hogy tiszta alkoholba mártott ruhával érintjük meg, azonnal szárazra dörzsölve. Hogy a legyek a bútort be ne piszkolják, főzzünk néhány gerezd fokhagymát, mártsunk a levébe egy darab szarvasbőrt, csavarjuk ki alaposan és ezzel töröljük át alaposan a bútort, képrámákat stb. Puha ronggyal töröljük szárazra. Könnyű szövetet, selymet, függönyt, lámpaernyőt, ha légypiszkos, következőképpen tisztítunk ki: vízzel hígított szalmiákszeszbe vagy alkoholba mártott ruhával dörzsöljük ki, de ha kényes színű anyagról van szó, akkor reszeljünk meg nyers burgonyát, a levét keverjük forró vízzel és tegyünk bele kevés alkoholt. Ezzel dörzsöljük ki a foltot, s töröljük szárazra. Légycsípés ellen 45 gr folyékony parafint, 1 gr ánizs- vagy babérolajat, 5 gr eukaliptuszolajat és 5 gr bergamottola- jat gyenge tűznél összeolvasztunk, a kihűlő keverékből rudacskákat formálunk és ezekkel dörzsöljük be a csípésnek kitett helyeket. Lépcső megóvása A lépcsőfokok hosszabb használattól elkopnak és a rajtuk támadó esetleges gödrökben könnyen el- botlik a rajta járó. Ezért jó szőnyeggel vagy még inkább linóleummal bevonni a lépcsőt, ami megakadályozza a kopást. A linóleum köny- nyen tisztán tartható anélkül, hogy mint a szőnyeget, időnként fel kellene venni a lépcsőről. Söpörhető és mosható. A lépcső bevonását nem akkor kell eszközölni, amikor már elkopott a kő, hanem amikor még teljes épségben van. Leghelyesebb az építkezés befejezése után azonnal bevonni a lépcsőházat linóleummal. Létra ... veszedelmes csúszkálását megakadályozhatjuk, ha végére kis gumit vagy kaucsukot teszünk. Likőrfestékek Az anilinfestékek közül ártalmatlanok: fuxin, sav-fuxin, rokke- lin, bordó, oezin, eritrozin, floxin, alizarinkék, anilin-kék, víz-kék, in- dulin, sav-sárga R, tropeolin, metil- viola, malachit-zöld. Ezeket nagyon felhígítva (1 liter alkoholra 10 gr-t) használjuk. Sokan nem szeretik a kátrányfestőanyagot, ezért más festési módszert is elmondunk. Sárgára karamellel festünk, vörösre alkörmös tinktúrával. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
