Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-14 / 85. szám, csütörtök
/ Vajon mitől volt szlovák Károly Róbert? T örténelemhamisítás DOBAINÉ KISS ILONA A szlovák oktatási minisztérium nagyon szép filmsorozatot készíttetett a művészeti stílusokról az ifjúság számára. A televízió sugározta azt a részt, amelyik a gótikus és a reneszánsz stílus Szlovákiában megtalálható, látható épített remekeit mutatta be, valóban gyönyörű képsorokban. Csak a képek alá olvasott szövegre nem találok jelzőt. Ugyanis míg a gótikus- és reneszánszkori Magyarország zipser, szász (vagyis németajkú) polgárainak házait, templomait, városházáit pl. a bánfai és a lőcsei városházát, vagy az akkor élt magyar történelmi családok várait, kastélyait és síremlékeit mutatta be - egyfolytában szlovák kultúráról beszélt. Hirtelen eszembe jutott egy régebbi ifjúsági műsor is, mely az első Anjou királyunk idejében készült híres körmöci aranyforintról szólt, s ezzel a mondattal fejeződött be: „Már a XIV. században egész Európa területén a legjobb, legértékesebb fizetőeszköz a szlovák aranypénz volt.” Egyfolytában azon töröm a fejem: Vajon mitől volt szlovák az Árpád-házi unoka; Károly Róbert, Hungária királyának képmásával díszített, latin feliratú aranyforint? Attól, hogy 1100 évvel ezelőtt őseink a hajdani római tartományt is elfoglalták, a római kultúra, építészet remekei még továbbra is a római gondolat és tudás hirdetői maradtak, a török fürdők, mecsetek, minaretek a törökök kultúráját dicsérik, a ruszin fatemplomok a ruszinokét, a ždiari festett, pingált faházak pedig a szlovákokét. Az a puszta tény, hogy 1920-ban Trianonban Szlovákiának adták az egész hajdani Felső-Magyarorszá- got, színtiszta magyarlakta területekkel együtt, még nem jelenti azt, hogy a reneszánsz korban élt, hungarus állampolgárságú szászok városai, vagy a magukat magyarnak tudó, valló főurak így utólag szlovákká változtathatók. Szerencsére egyre több józanul gondolkodó szlovákkal találkozunk. Vladimír Mináč például ezt úja: „A különböző politikai rendszerek mindig is újból és újból megpróbálták kizsákmányolni a múltat; de mindig újból és újból meggyőződhetünk róla, hogy ez csak rövid időre sikerülhet. Az osztályharcok, tettek és személyiségek bonyolult összefüggéseit, a kérlelhetetlen logika és a véletlen korrelációit nem lehet egyetlen klisére, egyetlen jelszóra szűkíteni, nem kovácsolhatunk belőlük jelenünket és jövőnket egyaránt nyitó kulcsot. Az ilyen leegyszerűsített kulcs ugyanis álkulcs, hazug kulcs lenne a hazugságra alapozott jelen vagy jövő pedig mindig rövid életű és tragikus végű.” Lehet, hogy a film megrendelői és készítői nem olvasták Mináčot, vagy inkább Hitler propaganda-miniszterének, Göbbelsnek a tézisére esküsznek, miszerint: „A százszor ismételt hazugság igazsággá válik?” A történelem Mináč igazát bizonyítja. Hitlereknek is csak rövid időre sikerült a hazugságot igazságként feltüntetni. A beküldők között számítógépet sorsolunk ki Az év legsikeresebb tanára FELHÍVÁS Kedves diákok! Biztosan benneteket is tanít olyan pedagógus, akinek elismeritek a munkáját, tudását és módszereit, és aki sikeresen készíti fel tanulóit a nemzetközi vagy az országos szintű versenyekre. Az Új Szó Nagyszünét rovata ezennel meghirdeti az év legjobb tanára elnevezésű versenyt, melyre ti magatok ajánlhatjátok kedvenc tanáraitokat, tanárnőiteket. Az a pedagógus lesz a nyertes, akinek a nevére a legtöbb szelvény érkezik be. Ám az alacsonyabb diáklétszámmal rendelkező tanintézetek sincsenek hátrányban, mert a szavazatok esetében figyelembe vesszük, hány tanulója van az iskolának, és százalékban számoljuk ki a beküldött szavazatok számát. Mindenképpen jól jártok, ha részt vesztek nyereményjátékunkban, mert azok között a diákok között, akik a legtöbb szelvényt küldik be, egy számítógépet sorsolunk ki, a nyertes tanárnak pedig lehetővé teszszük, hogy jelen legyen a Mindentudás Egyetemének júniusi előadásán, s emellett egy egyéves előfizetést kap az Új Szóra. A versenyfelhívást hetente egy alkalommal közöljük a szelvénynyel együtt egészen május közepéig. Az eredményhirdetésre június elején kerül sor. Ne feledjétek, az a tanár nyer, akinek a nevére a legtöbb szelvényt bekülditek. Ám ti, diákok is csak jól jártok, ha bekapcsolódtok játékunkba, hiszen egy szuper számítógéppel lehettek gazdagabbak. A szelvényeket a következő címre vátjuk: Új Szó - Nagyszünet, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. A borítékra írjátok rá: „Az év legsikeresebb tanálja”, (he) Tanár neve: «■ Mit tanít?: Az iskola neve és címe: Az iskola diákjainak száma: A beküldő diák neve és címe: A pozsonyi és nyitrai egyetemen a magyar pedagógusjelölteket történelemből nem készítik fel megfelelően A politikusoknak is segíteniük kell Simon Attila: „A Beneš-dekrétumok kérdése hosszú távon csak úgy lesz orvosolható, ha a szlovák és a magyar közvélemény végre valós információkkal fog rendelkezni a korszakról” (Somogyi Tibor delvétele) A komáromi nyilatkozat aláírói múlt héten kötelezettséget vállaltak arra, hogy az emléknapon, április 5-én minden évben megemlékeznek a jogfosztott- ság éveiről. Egyetértettek abban, hogy ennek a korszaknak megfelelő teret kell kapnia mind a szlovák, mind a magyar oktatásban. Ennek kapcsán Simon Attilával, a Történelemtanárok Társulásának elnökével, a Fórum Intézet munkatársával beszélgettünk. HORVÁTH ERIKA Ön szerint megvalósítható a komáromi nyilatkozat azon célkitűzése, amely szerint a nyilatkozat aláírói mindent megtesznek annak érdekében, hogy a csehszlovák történelem 1945 és 1948 közötti szakasza valós történelmi forrásokra alapozva, megfelelő teret kapjon az oktatásban? A nyilatkozatnak ezt a részét csak üdvözölni tudom. Mindazonáltal nem hiszem, hogy a politika és a politikusok feladata lenne megfogalmazni azt, hogy mit kell tanítani az iskolákban. Persze ebben az esetben a Bugár Béla által is megfogalmazott törekvés teljes mértékben egyezik a szakma véleményével. Mi is azt gondoljuk, hogy a Beneš-dekrétumok kérdése hosszú távon csak úgy lesz orvosolható, ha a szlovák és a magyar közvélemény végre valós információkkal fog rendelkezni a korszakról. A Történelemtanárok Társulásának nevében elmondhatom, hogy mi már eddig is igyekeztünk tenni ebben az ügyben. Az általunk szervezett versenyeken és a pedagógusoknak szervezett szakmai képzéseken már többször foglalkoztunk a lakosságcsere, a reszlovakizáció és a deportálások kérdésével. S hasonlóan cselekedett az SZMPSZ is. Sőt, a Kovács László és a jómagam által a szlovákiai magyar alapiskolák számára készített történelem- tankönyv-sorozat ide vágó részében részletesen foglalkozunk a hontalanság korszakával. Egy tananyag szól benne a kassai kormányprogramról és a csehszlovák nemzetállami törekvésekről, egy másik pedig a lakosságcseréről, a reszlovakizációról és a deportálásokról. Mi az oka annak, hogy a Beneš-dekrétumok kérdése mégsem jelenik meg megfelelő mértékben a szlovákiai magyar történelemoktatásban? Ez elsősorban a tankönyvek és tanárok problémája. A fentebb említett tankönyv ugyan rendelkezik a Szlovák Oktatási Minisztérium engedélyével, de nem került fel a hivatalos tankönyvlistára, s ezáltal a - szlovákból fordított tankönyvekkel szemben, amelyekben gyakorlatilag egy szó sincs beszélgetésünk témájáról - a diákoknak kell megvásárolniuk ezt a könyvet. Vagy ott van a tervezett középiskolás történelemtankönyv esete, amelyre a tavalyi évben írt ki pályázatot a minisztérium, amely ugyan novemberben lezárult, de a mai napig nem lett kiértékelve. Pedig tavaly még arról volt szó, hogy szeptembertől végre a mai szempontjainknak megfelelő tankönyvekből tanulhatnak a szlovákiai magyar gimnazisták. Én úgy gondolom, hogy a politikának itt kellene segíteni. Úgy tudom, az oktatási minisztériumban államtitkári szinten van képviselve az MKP. Talán tenni kéne érte valamit, hogy végre előremozduljon középiskolás történe- lemtankönyv-pályázat ügye, s szerintem A magyar nép története című alapiskolás tankönyvsorozatot sem lenne gond végre hivatalos tankönyvvé minősíteni. A tankönyvek mellett a másik problémát a pedagógusképzés jelenti. A pozsonyi és nyitrai egyetemen nem készítik fel a magyar pedagógusjelölteket magyar nemzeti történelemből, sem pedig a szlovákiai magyar nemzetrész történetéből. Én nagyon remélem, hogy a Selye János Egyetemen ősztől elinduló történelmi képzés ezt a gondunkat is meg fogja oldani. Miért annyira különböző a megítélése a szlovákoknak és a magyaroknak erről az időszakról? A gondot ott látom, hogy noha a szlovák történészszakma ma már ugyanúgy ismeri - jórészt a szlovákiai magyar kutatók, például Vad- kerty Katalin munkáinak köszönhetően - szlovákiai magyarság 1945 és 1948 közötti kálváriáját, mint a magyar történészek, de szinte semmit sem tesz annak érdekében, hogy mindez nyilvánosságot is kapjon. Néhány kutató kivételével - ilyen például a kassai Társadalomtudományi Intézet történésze, Ján Šutaj - úgyszólván agyonhallgatják a témát, s így a szlovák közvélemény, amely nem ismeri a hátteret, szinte ösztönsze- rűen elutasít mindenféle olyan felvetést, amely a Beneš-dekrétumok- kal kapcsolatos. S mivel a szlovák politika nem mer a közvéleménynyel szembefordulva kiállni az MKP jogos törekvése mellett, nagyon fontosnak tartanám, hogy legalább a szlovák történészek, és történelemtanárok megtennék ezt. Nemcsak szűk körű szakmai konferenciákon mondanák ki, hogy mi minden történt a második világháborút követően, hanem a közoktatásban, s az egyetemeken is megjelenne ez. Talán így a következő generációk másként viszonyulnának a témához. Pék László, a nyilatkozat egyik aláírója lapunknak múlt héten azt nyilatkozta, a szlovákiai magyar történelemtanárok nehezebb időszakokban is ismertették diák jaikkal a magyar nemzet történelmét. Szerinte a diáknak a saját család- és falutörténetén keresztül kell megértenie a körülöttünk lévő vüág összefüggéseit, a múltat, jelent és jövőt. Ön mit gondol erről? Pék László nyilatkozatával tökéletesen egyetértek. Régebben is voltak olyan kollégák, akik nem féltek beszélni a hontalanság időszakának eseményeiről, a másik oldalon viszont ma is vannak olyanok, akik nem teszik ezt, akik számára egyszerűbb, ha a szolgai módon követik a hivatalos tanterveket. Az a helyzet, hogy a pedagógusszakma is olyan, mint bármely más: ahogyan az esztergályosok vagy a kőművesek között is vannak kiváló és vannak alkalmatlan szakemberek, úgy a tanárok és tanítók között is. A mai modern történelemoktatás egyik alapelve az, hogy a diákok először a családjuk, településük, szűkebb régiójuk történelmén keresztül ismerje meg, hogy régen hogyan működött a vüág, s csak ezt követően tanuljon nemzeti és egyetemes történetet. A baj az, hogy erre sem a pedagógusok nagy része nincs felkészülve, sem pedig helyi tantervek, helytörténeti tankönyveink nincsenek. Pedig vannak kiváló szakembereink, helytörténészek, alak bizonyára szívesen készítenének üyen jellegű segédanyagokat. Az európai uniós pályázatok miatt is szükség van a határon átnyúló együttműködésre Magyarországi iskolaigazgatók Ipolyságon FORGÁCS MIKLÓS A városi hivatal meghívására múlt hét csütörtökön Ipolyságra látogatott a magyarországi Általános Iskolák Igazgatóinak Országos Szövetségének Elnöksége, a tíztagú testületet hét igazgató képviselte. A város képviselői megismertették az igazgatókkal a település iskolai hálózatát és összefoglalták Szlovákia pillanatnyilag szinte napról napra változó iskolaügyi struktúráját. A magyarországi pedagógusok ellátogattak a Pongrácz Lajos Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába is. Lendvay Tiborral, az iskola igazgatójával a szlovákiai és magyarországi helyzet közötti különbségekről, a jogalanyiság fogalmáról, módszertani kérdésekről, a pedagógusok munka hatékonyságának felméréséről és más szakmai témáról beszélgettek Az együttműködésre leginkább az európai uniós pályázatok feltételeinek teljesítéséhez van szükség, de fontos a szakmai előrelépést biztosító tapasztalatcsere, a külföldi tanulmányutak megszervezése, más oktatási rendszerek megismerése, a közös pályázatok elkészítése. A vendégeket a házigazdák körülvezették az iskolában, megnézték a tantermeket, a szaktantermeket, a felszereltséget. Kíváncsiak voltak, miképpen működik nálunk a költségvetési merítés, milyen mértékű a gyereklétszám csökkenése, mely Magyarországon is gondokat okoz. Elvándorol az értelmiség Lendvay Tibor úgy gondolja, nem önmagában a gyereklétszám csökkenése, hanem a leendő értelmiség elvándorlása okozza a fő problémát. Ennek kapcsán esett szó a tanári munka hatékonyságának méréséről, mely déli szomszédainknál már nemcsak a továbbtanulási eredményességet, hanem a gyerek tudásához hozzáadott értéket veszi alapul, „szakmai szempontból az a releváns, hogy a nullpontról, a kiindulópontról, milyen mértékben mozdította el a tanulót a pedagógus” - tette hozzá Lendvay. A magyarországi igazgatók kíváncsiak voltak a szlovák alapiskola működésére is, a szlovák tagozatú általános iskola igazgatója szót értett a szlovák kollégákkal is. Lendvay Tibor, mint a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség elnökségi tagja vállalta, hogy közvetít a két szervezet között a kapcsolatfelvételnél. A zsinagógában Sivák Enikő kassai képzőművész kiállítás-installálásának kulisszatitkaiba is bepillanthattak a vendégek, akik elismeréssel szóltak arról, hogy egy ilyen kisvárosban milyen gazdag a kulturális élet, s ilyen kiterjedt az oktatási hálózat.
