Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-14 / 85. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 (Lukács Zsolt karikatúrája) Belgrád szinte „különjáratot” indított Hágába a háborús bűnösökkel Szerbia és Montenegró történelmi esélye KOMMENTÁR Két legyet MOLNÁR NORBERT Kulturális miniszter lesz František Tóthból, a magániskolák szervezetének egykori prominenséből. Mert szerencsére nálunk mindenki mindenhez ért. Bár, lehet, hogy csak felkészítik arra az időre, amikor végre egy minisztérium alá fog tartozni a kultúra és az oktatás, mert annyi van a fölösleges minisztériumokból, mint a pelyva. Talán edzésben tartják Tóthot, hogy a gyengébbik fogásnemében is izmosodjon, okosodjon. Talán, írom, miközben pontosan tudom, hogy ez nem igaz. Az ANO két legyet ütött egy csapásra (vagyis többet, de azokat most hagyjuk). Megszabadul a számára egyre inkább kényelmetlenné váló, önálló gondolatokat és nézeteket megfogalmazni képes Rudolf Chmel kulturális minisztertől, és megint odapörköl a kereszténydemokratáknak, mert ez meg kötelező. Ki nem büntette volna meg az államtitkárt Martin Frone helyében azok után, hogy nagy nyilvánosság előtt elkövetett éles bírálatban részesítette a tárca által éppen nyilvánosságra hozott közoktatási reformot? Büntetni, büntetni, büntetni, ahogy a nagy előd, Makarenko is mondta volt. Meglehetősen furcsa, pontosabban finoman szólva tapló dolog volt, amikor a közoktatási reform alapelveinek ismertetésekor Tóth azt mondta, gyökereiben és filozófiájában is rossz az elképzelés. Ezzel csupán az egész minisztériumot égette le, azt, amelyiket második emberként ő is képviselt. Viszont átmentette magát arra a posztra, ahol szüksége van az ANO- nak egy olyan emberre, aki képes a nemzeti kultúrát is piaci áron adni. Chmel mintha erre nem lett volna hajlandó. S mivel másként néz ki a kultúra a gazdasági és a pénzügyminisztériumból, mint a kulturálisból, ezért olyan ember kell ez utóbbi élére, aki képes a pénz és a kultúra értékét egy platformra hozni. Persze, a beszólás programszerűségéhez semmi kétség nem férhet. Mert mit tehet az ANO, ha szinten akar maradni? Mozsárágyúval kell lőnie a KDH-t. Mindenbe belekötni, ami a kereszténydemokrata boszorkánykonyhában főtt. A vállalkozó pártjának liberális álruhában liberális eszméket kell terjesztenie a KDH avítt, több rétegben balzsamozott eszméivel szemben. Tehát most alkalom született: bizonyítható, hogy a kereszténydemokratákkal nem lehet együttműködni, ezért az ANO nem is jelöl Tóth helyére új államtitkárt az oktatásiba. De ne legyünk naivak: csak azért nem, mert számára nem is fontos az oktatásügy. Ott más a pénz szaga. Mindenesetre most úgy tűnik, a játszmából az ANO kerül ki győztesen. Ebben segítségére rohant Martin Frone is, aki alaposan elbaltázta a matematika érettségit, mintha csak igazat akart volna adni Tóthnak, hogy ez a minisztérium amatőrök gyülekezete. JEGYZET TALLÓZÓ NYEZAVISZIMAJA GAZETA Vlagyimir Putyin első emberré válik bármely székben, ha megmarad a hatalomban 2008 és 2012 között is - kommentálta a lap az orosz elnök nyilatkozatát, amelyben jelezte: tartja magát az alkotmányhoz, amely kizárja indulását harmadik hivatali időszakért 2008-ban, de lehetővé teszi 2012-ben. A lap úgy véli, Putyin 2012-ben újra indul az elnökségért, 2008 és 2012 között pedig miniszterelnök lesz vagy a parlament elnöke. Az új elnök nem az örököse, hanem a tanácsadója lesz. E terv megvalósítása esetén a bábelnökkel titkos megállapodásokat kötnének hatásköreinek korlátozásáról. Nem zárható ki az sem, hogy 2008 után, amikor Putyin miniszterelnök lesz, a német modellt vezetik be. Attól fogva az elnököt nem közvetle- nül a nép, hanem valamiféle közgyűlés választaná. TAGESANZEIGER Orhan Pamuk török író lemondta németországi felolva- sókörútját, mert a halálos fenyegetések miatt óvakodik a szerepléstől. Török nacionalisták fenyegetőznek a megölésével, mert a svájci lapnak azt mondta, nyíltan kell beszélni a török történelem tragikus eseményeiről, az 1915- ös népirtásról, amikor megöltek egymillió örményt, és 30 ezer kurdot is meggyilkoltak az etnikai viszálykodásokban. A török nacionalisták tüntetéseket szerveztek Pamuk ellen, egy ügyvédszövetség fel is jelentette. A török büntetőtörvénykönyv értelmében ugyanis büntetendő, ha egy török állampolgár külföldi intézményekben úgy nyilatkozik, hogy népirtást követtek el az örmények ellen. FIGYELŐ Nem a KGB irányította Agcát Markus Wolf, az egykori keletnémet hírszerzés főnöke kizárta, hogy a szovjet vagy a bolgár titkosszolgálat „bármilyen formában” részt vett volna a II. János Pál pápa ellen 1981-ben elkövetett merényletben. Wolf szerint az állandóan felbukkanó célzások, hogy a KGB-nek esedeg köze volt az Ali Agca által elkövetett merénylethez, nélkülözik a tárgyi alapot - közölte az egykor nagyhatalmú főhírszerző. Visszautasította ezzel az olasz La Repubblicában megjelent, a mostani állítástól eltérő, őrá hivatkozó beszámolót. Markus Wolf kifejtette, jól ismerte Jurij Andropov akkori KGB-főnök gondolkodás- módját. „Természetesen sohasem lehet teljes egészében kizárni, hogy valakinek egy ilyen apparátusban fűződhetett volna érdeke a merénylethez. Ám merényletre a főnök jóváhagyása nélkül még csak gondolni sem lehetett” - közölte. A „bolgár partnerekkel” való kapcsolattartás során is egyre inkább megerősödött benne az a benyomás, hogy nem volt közük a merénylethez, s nem is állhatott az érdekükben. Szerbia és Montenegró Államközössége az európai útra térhet. így foglalható össze röviden az Európai Bizottság minősítése, amely pozitívan értékelte az államközösség számára készült megvalósíthatósági tanulmányt, aminek értelmében megkezdődhet az Európai Unióval való stabilizációs és társulási tárgyalások folyamata. SINKOVITS PÉTER A keddi bejelentés mindenképpen a legfontosabb az utóbbi esztendőkben, egyben hosszú idő után az első pozitív hír a térségben élők számára. Persze kissé túlzás mondjuk Szlobodan Lalo- vics köztársasági munkaügyi miniszter azonnali, hevült kijelentése, miszerint „ez a legjobb hír a szerb nép számára az utóbbi száz évben”, maradjunk inkább Vojisz- lav Kostunica szerbiai kormányfő rendkívül elégedett, mégis némiképp hűvös megfogalmazásánál: „Erre a napra vártunk 2000 októbere óta, ezen az úton azonban még sok nehéz lépést kell megtennünk, ám még több reménnyel és reális elvárással”. Rendkívüli tévébeszédében még hozzátette: „Mindig is Európához tartoztunk, Tisztelt Tanár Úr! A felsőoktatási fórum kapcsán papírra vetett írásában magyarázatot kér a rendezvényről való korai távozásomra. A Fórum Kisebbségkutató Intézet tevékenységét, rendezvényeit korábban is figyelemmel kísértem. A felsőoktatási fórumon nem az MKP képviseletében vettem részt, hanem mint közösségünk kérdései iránt érdeklődő és elkötelezett személy. A rendezvényre saját személyes érdeklődésem vitt el, és bár valóban szívesen maradtam volna, a hivatali kötelezettségek sokszor üyesmit nem tesznek lehetővé. Az elhangzottak és az EU-t közös otthonunknak tartjuk”. Az előjelek nem voltak igazán kedvezőek. Amikor Ramush Hara- dinaj koszovói államfőt a hágai törvényszék elé idézték, majd az EU elhalasztotta a Horvátországgal esedékes csadakozási tárgyalásokat, valószínűsíthetően Ante Gotovina tábornok kiadatásának elmaradása miatt, sokan úgy vélték, a jelentős hátralékban lévő Szerbia sem jár jobban. Döntő mozzanatnak tűnik azonban, hogy egy héttel ezelőtt Szerbia és Montenegró vezetői, Javier Solana EU-megbízot- tal egyetemben, aláírták az alkotmányos alapokmány módosítását célzó megállapodást, ily módon - hosszú huzavona után - az országos parlament ismét legitim és működőképes. Nemkülönben megjegyzendő, hogy az elmúlt hetekben Belgrád szinte „különjáratod’ indított Hágába, tíznél több szerbiai vagy boszniai szerb köztársaságbeli vádlottal, köztük volt például Momcsilo Perisics is, a Jugoszláv Katonaság egykori vezérkari főnöke. Igaz, tegyük hozzá, ezek a személyek rendre nemzed hősöknek kijáró tisztelettel övezve, miniszterek díszkíséretében utaztak el, a családok pedig méltó kárpódásban részesültek - de ez már az egzotikus balkáni belvilág tartozéka. Mindezzel azonban az ügy még nem zárult le, az EU-val való valódi tárgyalások megkezdéséig még mindenképpen ki kell szolgáltatni egyébként érdekeltek, asszisztensem-a rendezvény végéig ott maradt és tájékoztatott. írásából tisztán kiérezhető, hogy a korai távozásom ürügyén leírt csípős mondata valójában a Magyar Koalíció Pártját, különösen a komáromi önálló magyar egyetem érdekében kifejtett tevékenységét célozta meg. Természetesen rengeteg hibát lehet találni és rengeteg a javítani- és épí- tenivaló egy csupán pár hónapja megalakult intézményben, de az önálló állami magyar felsőoktatás létrejötte mégis mérföldkő közösségünk megmaradásának útján. Senki sem gondolja, hogy a kevesebb több lenne, hogy a komáromi Karadzsicsot, Mladicsot és Pavkovi- csot, ami egyáltalán nem ígérkezik könnyű feladatnak. Nemkülönben figyelmet érdemlő az a tegnapi hír, mely szerint Borisz Tadics szerb köztársasági elnök hamarosan tárgyalóasztalhoz hívja Ibrahim Rugovát, a koszovói albánok vezetőjét, hogy megvitassák a déli tartomány leendő státusát, valamint az ott élő szerbek bevonását a koszovói intézmények tevékenységébe. Ez újabb fordulatot sejtet a szerb irányvételben, mérvadó belgrádi politikusok ugyanis mindeddig általában bojkottra ösztönözték a koszovói szerbeket. Mindezekből következtetve kikerekedik a Nyugat balkáni stratégiája is, amely azon célszerűségen alapozódik, miszerint Szerbiát és Montenegrót minél tovább (lehetőleg az EU-csatlakozásig) egyben kell tartani, Koszovó pedig - bár jogilag nem - gyakorlatilag teljes függetlenséget élvezne Szerbia keretein belül. A jelek szerint Belgrád hajlandó elfogadni ezt a képletet. A belső helyzet azonban továbbra is igen bonyolult, kormány- buktatási kísérlet is folyamatban van, jelenleg azonban sem a Demokrata Párt, sem a Szerb Radikális Párt nem eléggé erős ahhoz, hogy képes lenne új kabinet megszervezésére. Éppen a felsoroltakkal összefüggésben jelentősek a mostani folyamatok, amelyek révén Szerbia végre elmozdulhat a holtpontról. egyetem mellett a pozsonyi vagy nyitrai magyar felsőoktatásnak továbbra is ne lenne fontos szerepe a szlovákiai magyarság számára, még ha a hangsúlyokban természetesen eltolódások történhetnek. A versenyhelyzet, amely az új helyzetben törvényszerűen kialakul, még jót is tehet felsőoktatásunknak, ha az érintett intézmények azt okosan kezelik. Ha közös érdekeinket helyezzük első helyre, az együttműködésnek nincs alternatívája ebben a helyzetben, s ennek pedig nyugodt, személyeskedés nélküli párbeszéd lehet az alapja. Biró Ágnes, kulturális államtitkár Ha akarom, vemhes... POLÁK LÁSZLÓ A hírek és kommentárok most már pár napja arról szólnak, hogy František Tóth megy Rudolf Chmel helyére. Megtörtént az, amire eddig, gyerekcipőben járó demokráciánkban nem volt példa: a beosztott államtitkár fellázadt és összerúgta a port a tárca első emberével. Két fontos tárcát is érint ez a most kitört balhé, műcirkusz vagy valami más. A tények, amelyek tegnap óta ismertek: František Tóth oktatási államtitkár lemond posztjáról, s a május közepén távozó Rudolf Chmelt váltja fel a kulturális minisztérium élén. Tóth pártja, az ANO csak így véli feloldhatónak az oktatási minisztériumban kialakult konfliktust az államtitkár és minisztere, Martin Frone között. A liberális párt újabb jelöltet nem is állít az őt illető államtitkári posztra. Frone ugyanis már többször elmondta, nem kíván ANO-s politikussal együttműködni. Liberális és konzervatív párharcról van csak szó, vagy tán többről? A helyzet mármár kormányválsággal fenyegetett, viszont abban talán megegyeztek az érintettek a háttérben, hogy kormányválság már nem kell. Arra a kis időre már minek. Végül is Pavol Rusko pártelnök vágta szét a gordiuszi csomót: Chmel helyére megy Tóth. Ez kérem a jóllakott kecske és a megmaradt káposzta tipikus esete. Az a látszat keletkezhet majd, hogy az új Nemzeti Színház kérdésének megoldatlansága, a patthelyzet miatt cserélik ki a kulturális tárca vezetőjét. Aki egyébként is már hónapok óta távozni akar a minisztérium éléről. Pavol Rusko szerint a jelenlegi kormányzat oktatási irányvonala a liberálisok számára elfogadhatatlan. És államtitkári pozícióból nem is tudnák befolyásolni. Igaz, három év kellett ahhoz, hogy ezt felismerjék. Hát... Mint mondják, a liberálisok a későbbiekben a parlamentben próbálják majd befolyásolni az oktatásban végbemenő folyamatokat. Tanulság nincs. Vagy van? Ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes!? Kellett erre a posztra államtitkár, vagy nem kellett? Egyáltalán: kellett ez az államtitkári poszt? Vagy eddig is felesleges volt? Ez most az adófizetők jogos kérdése. VISSZHANG
