Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-14 / 85. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 14. RÖVIDEN Én ámulok, hogy elmúlok Dunaszerdahely. A száz esztendeje született József Attilát ünnepli az Én ámulok, hogy elmúlok című antológia, amelyben szlovákiai magyar írók, költők, képzőművészek vallanak műveikkel, műveikben a 20. század egyik legnagyobb magyar költőjéről. A Li- lium Aurum Kiadó gondozásában megjelent kötettel a hétfői, komáromi bemutató után ma 18 órakor a Vámbéry Irodalmi Kávéházban ismerkedhet meg közelebbről a közönség. Az antológiát Hizsnyai Zoltán méltatja, (m) Koós Jánosék Kassán Kassa. A Csemadok és a kassai Thália Színház meghívására koncertet ad Kassán Koós János, a népszerű táncdalénekes, a mulatós nóták szakavatott előadója, akit felesége, Dékány Sarolta is elkísér. A koncert helyszíne a Thália Színház, időpontja pedig április 18., 19 óra. Jegyek elővételben kaphatók a színházjegypénztárában, a Fő utcai Kultúra könyvesboltban, valamint a Csemadok városi választmányának titkárságán, (juk) NÉZEM A DOBOZT Betűrangadó, könyvfeszt Z. NÉMETH ISTVÁN A Győri kortárs művészet című tárlat május 2-áig látható a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában Színes, sokrétű és erőteljes Az előtérben Nagy Ildikó gladiátorfigurái (Somogyi Tibor felvétele) Egy felmérés szerint áüagban az emberek 87%-a néz naponta televíziót. Ezzel szemben a megkérdezetteknek csak 32%-a nyilatkozott úgy, hogy éppen olvas egy könyvet. Ma az érettségizettek egyharmada és a diplomások egyhatoda egyáltalán nem olvas könyvet, a felnőttek alig fele olvas el évente legalább egy könyvet. Főként a középkorúak panaszkodnak arról, hogy nem jut annyi idejük az olvasásra, mint szeretnék. Nézem a dobozt, és benne a sok könyvet, ami majd eggyé, akarom mondani naggyá válik. Lassan lezárul a levelezőlapos voksolás, és én még nem járultam urnához. Jó lesz beírni a naptáramba, hogy április 22-ig már csak interneten küldhetem el a szavazatomat, mert április 23-án, a top 100-as listáról beszámoló élő műsor idején sms-ben biztosan nem szólok hozzá a dolgokhoz. Ekkor zárul le ugyanis az első szakasz a kilenc hónapos programban. Már csak kíváncsiságból is megnézem a legfrissebb adatokat, és azt látom, hogy több mint négyezer könyvet jelöltek meg kedvencükként azok, akik A Nagy Könyvprogramban eddig interneten szavaztak, de csak harmincegy regény kapott legalább kétszáz szavazatot. Az internetes listán vezető világirodalmi mű 1209, az élen álló magyar regény 1050 szavazatot kapott. Sajnos még nem árulhatnak el címeket, rangsort, és az eddigi adatok is csak jelzésértékűek, mivel becslésük szerint levelezőlapon még az internetes voksoknál is több szavazat érkezik be. Az is érdekes, hogy az eddigi négyezernél is több megjelölt műből kétezer csak egy-egy szavazatot kapott. Hatszáz alkotást jelöltek meg legalább tízen, és hetvenkilenc regény kapott több mint száz voksot. A kétszáznál több szavazattal megjelölt művek száma harmincegy. Az szerencsére nem titok, hogy a népszerű írók esetében a szavazatok sok mű között oszlanak meg, Fekete Istvánnak például 11, Jókai Mórnak 13, Rejtő Jenőnek 12 alkotására voksoltak, Szabó Magdának 14, Wass Albertnek 12 műve szerepel a listán. Az sem számít titoknak, hogy Bulgakov A Mester és Margaritája például nagyon előkelő helyen szerepel a listán, és éppen olyan művek gyakorlatilag nem is jelentek meg, melyek felkerülésétől sokan tartottak. A politika vírusa persze már megkísérelte megfertőzni a játékot. Az ügyhöz méltatlan kezdeményezés a Jobbik nevű csoport kampánya, amelyben azzal érvelnek Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet című műve mellett, hogy az olvasók közös erővel adjanak esélyt legalább egy magyar szellemiségű könyvnek a toplOO- ba való bekerülésre. Magam is osztom azt a véleményt, hogy sajnálatos lenne, ha erre a derűsnek szánt mozgalomra rátelepedne a politika. Hasonlóképpen ellenszenves egy magyarországi napilap, amelynek más ötlete nem lévén azt méricskéli, hogy az egyperces tévés spotokban milyen ideológiai kötődésű emberek ajánlanak könyveket. Szintén a dobozból tudom, hogy az április 21-24. között megrendezendő könyvfesztivál idén is az igényes kortárs irodalomról, elsősorban Magyarország és Európa ünnepelt és újonnan bemutatkozó alkotóiról szól. A rendezvény idején - amelynek „kulcsszava” az olvasáskultúra fejlesztése lesz -, a Könyv és a szerzői jog világnapján válik majd publikussá a száz kedvenc könyv listája a Nagy Könyv mozgalomban. A Kongresszusi Központban két rendezvénnyel is jelen lesz az olvasásösztönző játék. A könyves seregszemlén 550 magyar és külföldi kiadó 45 ezer kötetet állít ki, és megközelítőleg 300 új címet időzítenek a fesztiválra. Ötven külföldi, többségében európai író fogadta el a meghívást a budapesti rendezvényre, amelyet a szervezők szerint egyre inkább az új európai irodalom egyik első számú pártfogójaként emlegetnek. Ötödízben rendezik meg a kontinens legszélesebb kulturális összefogásával megvalósuló európai elsőkönyvesek fesztiválját. A könyvfesztivál idén is a kerek születésnapjukat ünneplő jeles magyar írók köszöntésével, születésnapi irodalmi szalonnal zárul, többek között Faludy György, Ne- meskürty István, Bertók László, Tőzsér Árpád, Tolnai Ottó és Alexa Károly részvételével. S ha már könyv: Magyarországon az eladott szépirodalmi művek aránya elérte a 16 százalékot; nemigen találni olyan európai országot, ahol ez a mutató túllépi a tíz százalékot. A Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság című regényéből 500 ezer kelt el eddig, a lakosság mintegy öt százaléka vette meg. Epilógusként annyit, hogy ha végül ez az össznépi játék, a Nagy Könyv beváltja a hozzáfűzött reményeket, és sikeres lesz, a szervezők nem zárják ki, hogy jövőre az ország már a magyar történelem nagy alakjairól fog szavazni. Csak a sok szavazás között el ne vesszen az, aminek az ország további négy éve a tétje - teszem hozzá én. A Győri kortárs művészet című kiállítás a közeledés megnyilvánulása. „Úgy jött létre - mondta N. Mészáros Júlia művészettörténész, a győri Városi Művészeti Múzeum igazgatója hogy tavaly a múzeumunkban bemutattunk egy válogatást a Kortárs Magyar Galéria gyűjteményéből, s a kapcsolatot szerettük volna folytatni. Második lépésként most mi hoztunk el egy kis győri művészetet Dunaszerdahelyre.” TALLÓSI BÉLA N. Mészáros Júlia - aki a dunaszerdahelyi kiállítást megnyitotta - színesnek és sokrétűnek minősítette a Rába-parti város képző- művészeti életét, köszönhetően annak, hogy a korábbi egyetlen időszaki kiállítóhely az elmúlt harminc évben társintézmények sorával gyarapodott, új művészeti fórumok jöttek létre, mint a Győri Művésztelep vagy a Győri Grafikai Műhely. A városban vizuális művészeti szakiskola van, ahonnan sokan jelentkeznek a budapesti Képzőművészeti Egyetemre. „És ami lényeges, visszajönnek, és itt alkotnak nálunk. S ahogy a művészeti élet, az ő művészetük is színes, sokrétű és erőteljes. A legidősebb generáció sem nevezhető még idős nemzedéknek, s ez a győri művészet szellemiségében is megmutatkozik - friss, nyitott a legújabb trendekre.” A győri művészettörténész a legidősebb mesterek közül Farsang Sándort emelte ki értékelésében. Farsang a hetvenes évek köFORGÁCS MIKLÓS A zene, a képzőművészet és a szó egybefonódása jegyében nyílt meg Sivák Enikő Kassán élő képződ művész Lelkünk zenéje című kiállítása a Menora Saag Centrum Artis- ban. A házigazda szerepét Kutak Adrienn keramikusművész vállalta, a tárlatot Both Enikő a Szlovák Televízió magyar adásának főszerkesztője nyitotta meg, a képeket zenéjével ihlető St. Martin pedig egy szopránszaxofon-improvizációval ajándékozta meg az alkotót. A megnyitón a leggyakrabban hallható szavak a boldogság, szeretet, templom, lélek voltak. Ebből is sejthető, a kiállításnak spirituális ambíciói vannak, erről tanúskodik az is, hogy a zsinagóga belső terét piros, sárga, fehér, kék tüllök díszítik, a bejárattal szembeni falon pedig szinte oltárszerűen lett installálva négy kép. A fő helyre a Wakan Tanka - Istennő születik című képet helyezték; a fátylak, mintha a sudár, szoborszerű nőalak sugarasan szétterülő hajának folytatásai lennének. A tüllkompozíció felidézi a képek fontos motívumait: a tér erővonalait, a világűr örvényeit, a belső és a külső valóság kapcsolatát, a két világ egységét bizonyító, főleg az alakok hajából kirajzolódó kozmikus görbületeket. Az ezoterikus oltár része még a Világunknak születése, valamint az Ave Maria és a Sorsparancs című képek. zepén költözött át Budapestről Győrbe, a vizuális iskola oszlopos tagja, a grafikai műhely egyik alapítója. A mindennapi valósággal a „legkonkrétabban érintkező” alkotó erős kritikai hangvételű, meglehetősen groteszk, élénken színezett, kicsit szürrealisztikus munkáin a nagyvárosi élet negatív oldalait - a szegénységet, a munka- nélküliséget - dolgozza fel, illetve azokat a lelki deformációkat vetíti ki, amelyeket az ipari környezet és a civilizálódás, a globalizáció okoz. Elég, ha csak a címét említjük meg Dunaszerdahelyen kiállított festményének, mert önmagában az is sokat elárul a mester groteszk iránti vonzalmáról: Winnetou és szerelme, a trójai falólány. A középgenerációhoz tartozó művészek elsősorban a hetvenes évek művészetének tanulságaiból indultak ki, amikor elkezdtek alkotni, és annak a szellemiségét vit- ték-viszik tovább műveikben: tehát erősen meditatívak vagy erőSivák Enikő idealizált, ruganyos testű emberalakjai, kisimult arcai, misztikus távolba meredő tekintetei, a négy elem végletességeit kedvelő metaforái, mind-mind nagyon határozott megoldást kínálnak a nagy kérdésekre. A létezés, a lélek és a test kapcsolata, az ember kozmoszba kivetettsége, a szeretet, fájdalom, boldogság és magány egymást taszítása és egymás nélkül nem létezhető egysége a giccs vizu- alitását idéző módon fogalmazódnak meg. Ha azonban tudatosítjuk, hogy a giccs egyik definíciója szerint a tudatos hazugság is értendő e szó alatt, Sivák Enikő lelkes, hittel és tiszta szívvel, határtalan beleéléssel festett képei semmiképpen sem lehetnek giccsek. Ráadásul sokak véleménye szerint már nem is beszélhetünk a giccsről mint külön kategóriáról, hiszen az ezredfordulós művészet minden addig alantasnak tekintett művészeti stílust abszorbeál. Sivák Enikő viszont nem elvként kezeli a giccset, hanem hisz a szépségben, a mindent idealizáló harmóniában, ő az édesség sámánasszonyaként rezonálja elő az általa kedvelt zene hullámain elandalodva - vagy éppen áradása által felkorbácsolva - az élet nagy kérdéseit megfejtő ezoterikus ikonjait. „Engem alkotás közben fizikailag is átjárnak az érzések. Bátorság kell a saját leikébe tekintenie az embernek” - árulta el Sivák Enikő. sen expresszívek. Például Radosza Attila vagy Szálkái Károly, aki omladozó falakra emlékeztető felületeket hoz létre a képein. Mélyen meditativ munkáin a pusztulásban, a múlandóságban lévő szépséget, a nagyon finom esztétikai értékeket próbálja megtalálni és kiemelni. Radosza Attila pedig energikus és expresszív lelkivilágot vetít ki művein: pusztán festéktartományokból építkező képi- séggel éri el a lelkiállapotokat tükröző kavargó, áramló drámaisá- got, s teremti meg a csend és a sikoly képeit. A fiatalabb nemzedékhez tartozó Kustán Melinda textilművész 1993-ban már kiállított Szlovákiában, Pozsonyban. Akár festménynek is tekinthető szőnyegei, textilből alkotott képei a magyar geometrikus hagyományokat viszik tovább. A szobrászok közül Galgóczys György amatőr festőként kezdte a pályafutását, majd váltott a szobBoth Enikő személyes élményein keresztül mesélt életről és művészetről Sivák Enikő képei kapcsán. Nagy levegővételre buzdított, egy sóhajra, mellyel „téljünk vissza oda, ahol az emberi benső igazi mivolta lakozik. Minden kép olyan emberi érzésekkel szembesít, mint a félelem, vágy, szenvedély, szenvedés, öröm” - mondta Both Enikő. St. Martin ügy fogalmazott: „Érdekes dolog ihletet adni, megnyitni egy kaput a zenémmel. Az én művészetemben műidig jelen volt több művészeti irányzat. Czakó Ferenc élőben készített homokanimációt a koncertemen, Győrffy Ákos festőművész barátom a koncertjeim után két-három hét nem festés után is ihletet kap, Pozsgay Zsolt drámaíró pedig csak az én lemezeimet hallgatva ír” - árulta el a zerászatra, s a geometrikus szobrá- szaton belül a konkrét művészet nemzetközi viszonylatban is jelentős képviselőjévé küzdötte fel magát. Munkáin a szerkezeteket és az elmozdulásokat elemzi. Nagy Ildikó a késő ókori, római művészetre emlékeztető módon alkot. Gladiátorfigurákat, egymásnak feszülő harcos alakokat formál meg. Lapos bronzfiguráit zöldre patinázza, hogy ezzel is erősítse az archaikus jelleget. A hajdan volt harcosokkal azonban a mai élet küzdelmes valóságáról üzen. Arról, hogy a talpon maradásért ugyanolyan létformát kell felvennie az embernek, mint amilyen például a gladiátoroké volt. Zoltán Sándor dobozművész a nagy szürrealista művészek, köztük mestere, Bálint Endre szellemi követőjeként hoz létre doboztereket, dobozba zárt apró világokat napjaink negatívumaira reflektálva, szociális szemlélettel és kritikai éllel. nész. St. Martin zenéjét hallgatva mindig ügy tűnik, már hallottam, dúdoltam magamban ezt a dallamot. Dalai fülbemászók, nyíltan hatásvadászok, az érzelem és érzelgősség szűk határmezsgyéjén mozognak. Kitűnő inštrumentalista, és mindent megtesz a közönség kegyeiért. Ringat, kifelé figyel, kényeztet, megért. És St. Martin verseket is ír. Ezekből is hallhattunk a megnyitón: „Csillagok nyújtottak kezet. / Nem félek, nem félek! / Csillagnak nem mondhatsz nemet! / Nem félek, nem félek!” Lebbenő tüllök, szaxofonsírás, a kozmosszá olvadó tökéletes testek, a szárnyalás szavakba öntött vágya alkotja együtt a természetből kiszakadó, s oda zokogva visszavágyó vüágnagy lélek szentélyét. A kiállítás május 1-ig látható. Sivák Enikő A lélek zenéje című kiállítása az ipolysági Menora Saag Centrum Artisban A zene ruganyos teste Sivák Enikő Adagio (balra) és Sorsparancs című képe (A szerző felvételei)
