Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-09 / 81. szám, szombat
Az képes a házasságra, aki értelmileg, érzelmileg, anyagilag éretté vált egy új család megteremtésére,-s képes mindent és mindenkit a házasság prioritása alá rendelni A jó házasság alapjai négy pontban - 2. rész A társra találást és a legszorosabb szövetségkötést a ragaszkodás kell, hogy kövesse és elmélyítse (Képek: Archívum) A jó házasság négy dologra épül, melyek a következők: 1. Társra találás 2. A legfontosabb szövetség 3. Ragaszkodás 4. Egy testté levés Nézzük tovább részletesen. GONDOLKODÁS CSARNOKA 3. Ragaszkodás Az előző pontban (a Családi Körben március 12-én) azt részleteztem, hogy a jó házasság elhagyással indul, amikor az ember elhagy mindent és mindenkit a szerelméért. Fontos igazság viszont, hogy semmi értelme sincs az elhagyásnak, ha az ember nincs felkészülve az egy életen át tartó ragaszkodásra. A társra találást és a legszorosabb szövetségkötést a ragaszkodás kell, hogy kövesse és elmélyítse. A ragaszkodás több mint a hűség, hiszen nem csak annyit jelent egyszerűen, hogy az ember hű a másikhoz, hanem azt is, hogy ragaszkodik hozzá, vágyakozik rá, igényeli a másik társaságát, közelségét. Érdekli a véleménye, a gondolatai, az érzései. A ragaszkodás intenzívebben fejezi ki azt, hogy soha el nem hagylak, mint a hűség, hiszen a hűség tisztán morális tényező, míg a ragaszkodás a morális tényezőn túl érzelmi is. 4. Egy testté levés A szerelmespár, miután lélekben összeforrt - értelmi, érzelmi oldalaik egymásba simultak testben is eggyé lesz. Az „egy testté levés” bibliai fogalom, és a szexualitásra utal. Az olyan szerelmi együttlétre, ami a lélek egybefor- rása után jön létre. A szerelemnek ez a területe a legmélyebb és legbensőségesebb, de csak akkor valósul meg, ha nem hiányoznak az előfeltételei és nem cserélődik fel a sorrend. Valamennyi eddig megemlített szempont előfeltétele, és valamennyi megelőzi a sorrendben. Ha valaki ugyanis nem a nagy Ő-t találta meg, ha a szerelmespár tagjai nem tudnak mindent elhagyni a másikért és olyan szövetséget kötni, ami a legszorosabb ember és ember között, hogyan tudnának ragaszkodni egymáshoz? Ha így áll a dolog, a szexualitásban sem fogják átélni és megtapasztalni azt a mélységet, mely benne rejlik. Talán ez az egyik fő oka annak, hogy miért van ennyi kudarc a szerelem és a házasság terén. A közfelfogás ma felcseréli a sorrendet, és egyáltalán nem veszi figyelembe a „hozzá illés” szempontjait. A partnerek még alig ismerik egymást, s már megtörténik az „egy testté levés”. Még se ragaszkodás, se a másikért mindent elhagyni tudás nincsen, amikor már szexuálisan eggyé lesznek. Ha viszont hiányoznak az előfeltételek, honnan tudnák, hogy egymáshoz illenek-e? Honnan tudnák, hogy képesek-e ragaszkodni egymáshoz, hogy akarnak-e ilyen szoros szövetségben élni? Sehonnan! A szexualitás után jönnek a bajok vagy a kudarc, mert mindketten önzőén a saját kielégülésüket keresték, s mivel ez csalódáshoz vezetett (elmaradt a beteljesülés), kudarcként kerül élményeikbe az, aminek a legdrágábbnak kellene lennie. Vagy, ha sikeres volt az együtdét, a vágyakozást összekeverik az igaz szerelemmel, a másolatot a valódival. Később, amikor megmutatkoznak a bajok, a felek rájönnek, hogy nem egymáshoz illők, sőt egyáltalán nem ragaszkodnak egymáshoz. A kapcsolat széthullik, jön egy másik kapcsolat, majd újabb és újabb. Ez pedig lelki elsivárosodáshoz vezet. Ezért (a saját érdekünkben) nem szabad felcserélni a sorrendet, mely a következő: 1. Megismerés, vajon illik-e hozzám az illető szellemileg, lelkileg? Erotikus vonzalmat ér- zünk-e egymás iránt? Morálisan vonzó-e a másik jelleme? A nagy Ő-re találtam-e benne? 2. Képesek vagyunk-e a másikért mindent és mindenkit elhagyni, hogy a legszorosabb sze- retetközösségben éljünk majd hátralevő életünkben? 3. Tudunk-e ragaszkodni a másik emberhez egy egész életen át? Ha minden kérdésre igennel felelünk, csak akkor szabad a testi kapcsolatra térni. Ilyenkor ugyanis már nem érzi idegennek magát az ember a másik karjaiban. Ilyenkor már a legdrágább és legszentebb állapot a szexualitás, amikor felei valóban nem kettő, hanem egy testté válnak az együttlétkor. Ha ez a sorrend felcserélődik, vagy elemei hiányoznak, „csak holttestek ölelkeznek”, ahogy Bhatrihari mondta. Jó tanácsok a jó házassághoz 1. Önállóság ♦ az képes a házasságra, aki értelmi, érzelmi és anyagi szempontból önállóvá és éretté vált egy új család megteremtésére. Képes mindent és mindenkit a házasság prioritása alá rendelni. 2. Ragaszkodás ♦ kialakult benne a ragaszkodás, amely nem tűri el, hogy a kapcsolat ne örökre szóljon. 3. A hozzá illésnek megfelelés ♦ hasonló az érdeklődési területük, és nem különbözik a világnézetük! ♦ lelkileg hasonló a beállítottságuk ♦ erotikus vonzalmat éreznek egymás iránt ♦morálisan hasonló szinten vannak (hasonló dolgokat mondanak igazságosnak és becstelennek) 4. Kölcsönös személyiségismeret Kölcsönösen tudatában vannak a másik gyengéinek, hibáinak, ezek nem érintik az összeillés kritériumait (!), ezekkel együtt vállalják és szeretik egymást, és kölcsönösen segítik a gyengeségekben megerősíteni a másikat és hibáiból megtisztulni. Jól mérték fel a helyzetet, ami azt jelenti, hogy a segítséghez megvan az erejük, az elhatározásuk és a tehetségük (képességünk) is! Néhány tiltó tanács 1. Tilos részvétből, menekülésből vagy bizonytalanságból házasodni! 2. Tilos megházasodni azért, mert: ♦ megszánjuk az illetőt, aki szerelmével ostromol bennünket, és mi képtelenek vagyunk neki nemet mondani, ♦ megsajnáljuk, mert testileg vagy lelkileg, szellemileg sérült, és úgy gondoljuk, így tesszük boldoggá a fogyatékos embert. 3. De ugyanígy menekülésből is tilos házasodni! (Ha például egy ifjú lány vagy fiatalember azért házasodna meg, hogy ezzel elmeneküljön a rossz családi légkörből, vagy így meneküljön egy reménytelen szerelem elől.) 4. Tilos összeházasodni azért, hogy így oldjuk meg a lakáshelyzetünket, az anyagi szükségletünket, a gyerekünknek anyát vagy apát találjunk, és még sorolhatnám. Ez mind-mind érdekházasság, ami a korábbiak ismeretében tilos, mert ez a szerelem megtaposása. 5. Végül tilos megházasodni akkor és mindaddig, amíg bizonytalannak érezzük magunkat döntésünkben! Ha kell, a házasságkötő teremből vagy a templomból kell visszafordulni, de semmiképp nem szabad bizonytalansággal szívünkben házasodni! Tudom, hogy sok mindent kell átgondolni, mérlegelni egy házasságkötés előtt, de ezeket mindenképp muszáj, hiszen a saját életünk és boldogságunk múlik rajta! A ragaszkodás intenzívebben fejezi ki azt, hogy soha el nem hagylak, mint a hűség, hiszen a morális tényezőn tál az még érzelmi is FÜGGELÉK Az eddig olvasottak eszmei mondanivalója tömören, de lényegsze- rűen a Biblia első könyvének (Genezis könyve) néhány mondatában benne foglaltatik. Ez a néhány mondat így hangzik: „így szólt az Úr: Nem jó az embernek egyedül, szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt. (...) S azért elhagyja a férfiú az ő anyját és apját, ragaszkodik az ő feleségéhez és ketten lesznek egy testté.” (Genezis 2, 18-24.) A fentiekbe azért nem akartam belekeverni a Bibliát, mert sokan nem hisznek benne, s ezért talán tovább sem olvasták volna a mondanivalót. Ugyanakkor nem is kell hinni a Bibliában ahhoz, hogy tárgyilagosan elolvasva a fentieket belássa az ember: az ott elmondottak saját érdekében hangzanak el. Pár dolgot meg is kell magyarázni: A verssel kapcsolatban feltett leggyakoribb kérdés, miért csak a férfi szemszögéből írja a Biblia, hogy „elhagyja anyját és apját, és ragaszkodik az ő feleségéhez”? Talán a nőnek nem kell elhagynia a szüleit, csak a férfinak? Nem, itt nem arról van szó, hogy a nőnek nem kell elhagyni a szülői ház legszorosabb kötelékét. A korabeli szokások szerint a vőlegény elment jegyeséért, és elhozta őt otthonából magához, a szülői házba. Ezért a nő már eleve mindenképpen elhagyta szüleit, így az ő szemszögéből nem volt szükséges megfogalmazni az alapelvet. Éppen azért kellett a férfi szemszögéből leírni a mondanivalót, mert nem csak a nőnek, hanem a férfinek is lélekben el kell tudnia szakadni szüleitől, hogy képes legyen önálló életet élni feleségével, és majdani családjával! Ugyanakkor a Biblia szavai amennyire tömörek, annyira tökéletesek! Mert: „így szól az Úr: Nem jó az embernek egyedül”-ez kifejezi, hogy az ember alapvetően társas lény, és menekül a magány és elszigeteltség állapotából. „Szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt”- ez beszél a társra találásról, hogy szerelmünkben társra, segítőre és kiegészítő félre lelünk. Arról is szól, hogy ennek alapja az egymáshoz illés (ezekről mind beszéltünk a 2. és a 4. részben). ,.Azért a férfiú (és a nő is) elhagyja apját és anyját...”- itt arról van szó, hogy a valódi szerelem a régi kötelékek elhagyásával indul, ami az eljövendő legszorosabb szövetség alapja lesz. „... ragaszkodik az ő feleségéhez” (és a feleség ragaszkodik az ő férjéhez) - a legszorosabb szövetség a ragaszkodásban mélyül el. A ragaszkodás pedig két dolgot foglal magában: hűség + vágyakozás. (A hűség morális, a vágyakozás érzelmi tényező.) „... ketten lesznek egy testté”- a lelki háttér megteremtése után a testi együttlét fontossága kap hangsúlyt, ahol testi-lelki, érzelmi és erotikus gyönyörben teljesedik ki az igaz szerelem... (zsolo) Jobb egyedül, mint rossz házasságban! Nem csak azért jobb, mert itt is, ott is magányos az ember, hanem mert az egyedüllétben legalább nem kell eljátszania azt a szerepet, hogy nem az. És mert szabad, bármikor lehetősége van az igaz szerelem megtalálására, s a jó házasság megkötésére...
