Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-08 / 80. szám, péntek

y ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 8. Ízvilág 13 HÁZI KOSZT Görögös, törökös sürgés-forgás AZ ÍZVILÁG KONYHÁJA És lám, kedves olvasóink nem hazudtolják meg magukat, nem szakítják meg a hagyomá­nyokat, töretlen rajongással fo­gadták Mocsonokyné Vass Lau­rát, az ízvilág új gazdasszonyát is. Jólesett olvásni-hallani a hírt, hogy ízlett a mézes csirke, annál nagyobb örömmel tálal­juk most a következő fogást, az ekeli hangulatos konyhában ké­szült giroszt. Bár a név, a görög giro- elő­tag tanúsága szerint is minden­képp forgást jelöl (talán sokan láttak már olvasóink közül is hosszú nyársra tűzött hatalmas húsdarabot, amint lassú tűznél körbe-körbe forogva sül), Lau­ra a tűzhelyen egy wokban ké­szítette el a finom eledelt, s ér­te el ugyanazt az ízhatást. Mi­közben serényen nyesegeti a sült húst, elmondja, nagyban segíti őt a konyhában különös ízfelismerő képessége. Amit egyszer megkóstol, azt meg is tudja főzni. Már ha beszerezhe­tőek a hozzávalók. így hozott haza családi kirándulásaikról egy csomó új étket, s illesztett be a hétvégi menürendbe, merthogy hét közben édesany­ja főz a családnak. Laura ezt a giroszt egy ko­Nagy kockákra vágott közepes fej vöröshagymát üvegesre pirí­tunk a hússal, aki szereti, gazdagíthatja még gombával is. Tetszés szerint sózzuk, frissen őrölt borssal és giroszfűszerrel ízesítjük. máromi török étteremben kós­tolta évekkel ezelőtt, most gö­rög szokás szerint pitával és háromféle mártással készíti az ízvilágnak, azokat a következő számban mutatjuk be. Termé­szetesen, mint a múltkor is, mindig is Somogyi Tibor felvé­telein. (gy) A kihűlt húst nagyon vékonyra szeleteljük, majd még ujjnyira fel­vágjuk. Egy nagy serpenyőben, amelynek fedele van, zsíron vagy olajon megpirítjuk a felvagdalt húst. GIROSZ Tetejét gazdagon lefedjük szeletekre vágott sajttal, majd fedő alatt ráolvasztjuk. Hozzávalók: 1,5 kg sertéscomb vagy -lapocka, sertészsír a sütés­hez, fokhagyma, vöröshagyma, só,- bors, girosz fűszerkeverék, szeletekre vágott eidami sajt. A sertéscombot vagy -lapockát sózzuk, borsozzuk, majd zsíron megsütjük, mellé szeleteljük a hagymát és a fokhagymát. Érde­mes ezt előző nap elkészíteni. Pitával, majonézes mártással kínáljuk, de addig is tálalhatjuk sok zöldséggel. (Somogyi Tibor felvételei) Két hét múlva, április 22-én az ízvilág gazdasszonya elkészíti a pitát s a háromféle mártást hozzá. Garantáltan nagyon finom. Már most biztosítsa be az Új Szót, hogy le ne maradjon az ízközvetítésről! • KORTYOKBAN Borkóstoló Baracskán HAJTMAN BÉLA t Talán a Szabó Dezső-művek ismerőinek és ked­velőinek a fenti cím olvastán eszükbe jut az író szatirikus kisregényének'címe, melyben szintén helységnév szerepel. Nem az elsodort falu. A hús­véti feltámadáshoz van inkább köze. Ha nem, hát nem. Nem is baj, hogy a feltámadás napja idén már mögöttünk van, mert nem éppen a húsvéti ünnepkörhöz köthető a mai jegyzetem tárgyául választott eseménysor. Kezdjük azzal, hogy a címben feltüntetett falu egynéhány aktivis­tája nemrég elhatározta, mozgalmassá és emlékezetessé tesz egy napot a közösség életében. A férfiakat a nemes nedű versenyszerű kortyolgatására invitálta a hangos, a gyengébb nem képviselőit a süteménykészítés tudománya és fortélyai terelték egybe a község­háza üléstermébe. A hétvégi délutánra meghirdetett rendezvényre sorra érkeztek a borok és a sütik gazdáik és kuktáik kíséretében. A kóstolgatásra váró boritalok az őket megillető, kultúrtörténetileg is megtisztelő környezetbe kerültek: a község szellemi birodalma, a könyvtár állt é célból rendelkezésre. Igaz, nem éppen a bor ízlelge­tésének kultúrájáról és filozófiájáról árulkodtak a polcokon a cí­mek, Lenin kopottas összese mellett azért Balassi Borivóknak való­ja is prezentáltatta magát, ha valaki épp a kötet felütésére szánta rá volna magát. De hát kivételesen nem a könyvé volt a főszerep már­cius idusán. Bocsánatos bűnként könyvelhetjük el, hogy nem a falu olvasótá-, hanem éppenséggel a legjobbnak tartott óbora jelent meg a találkozón. Ugyanez mondható el a nyalánkságokra is, de mivel jómagam nemcsak könyvtárosként, hanem borosgazdaként is érdekelt voltam, a sütemények és tortaszeletek pontozásának és szakszerű kóstolgatá­sainak körülményeiről nem tudok hiteles beszámolóval szolgálni. A férfitársaság a szakavatottság tekintetében egyedül (bi- kajvérbeli pincérrel és felszolgálóval dicsekedhetett, aki a megszá­mozott borosüvegekkel tüsténkedett a bennfenteseknek látszó bor­isszák között. Mindenki pontozott, mindenki lötyögtetett, kortyol­gatott kivétel nélkül. Senki sem finnyáskodott. Borkorcsolyaként a pogácsák, ízsemlegesítőkként az almaszeletek örvendtek nagy nép­szerűségnek. A fehérek után jöttek a vörösök. (Mintha az orosz tör­ténelem egy szelete ismétlődött volna meg egy pillanatra.) Stendhal regénycíme hajazott rá egy kicsit, és Chúoupeké vagy Gottwaldé, A vörös csillag Kladnó felett. De mindenki továbbra is a helyén ma­radt. Csak a pontozás végeztével keltek fel helyükről a borízlelők. Egyenest az emeletre, a süteményektől roskadozó asztalok felé tar­tottak. Ebből az ízből, abból a színből és habból is jutott a gyomorba. A kiértékelés és díjátadás után sokkal szabadabban, lazábban, im­máron toll és papír nélkül poharazgatott tovább a férfitársaság. Ürültek az üvegek, az ügyes kezű lányok-asszonyok után a széksorok is, a férfikedv a tetőfokára kezdett hágni, mikor az utolsó nőnemű lény is elhagyta a községházát. A duhajkodó beszélgetést nótaszó váltotta fel, mígnem az utolsó csepp bor is garatra talált. Senkinek sem volt kedve még hazamenni. A községházához legközelebb lakó borosgazda pincéjébe látogatott el a nótázó társaság. Ez idáig óva­kodtam a baracskai borisszák korosztálybeli összetételének bemuta­tásától, most még inkább okom van rá, hogy ne bolygassam a témát, megőrizendő a diszkréciót. Maradjunk annyiban, hogy mindenkit a megivott és megevett mennyiségtől és minőségtől függően érték a hatások. Volt, ki tovább­ra is a nótafánál maradt, volt, ki a hegedűjét is elővette a következő pincelátogatás alkalmával, volt, ki úgy elterült az akkor még meglevő hóban, mint Csókakő a Vértesben. De senkit sem hagytak magára. Ki saját lábán, ki segítséggel, ki megrendelt autóval tért haza. (Hol van­nak azok a szép idők, mikor lovakat fogtak be ilyenkor?) Volt, ki azt sem tudta, hogyan lelt otthonában az ágyára. Hát így végződött a böj­ti borkóstoló Baracskán. Be is fejezem, nehogy a fejfájdító, gyomor­émelyítő részre, a másnapra térjek rá! ÉTELTÖRTÉNELEM Élvezetes leírása az jó magyar ételeknek - 45. VALÓDI MAGYAR SZAKÁCSKÖNYV Az 1800-as évek végén jelent meg Zilahy Ágnes szakácsköny­ve, melyet maga Jókai Mór aján­lott a nagyközönségnek, s mely­nek receptgyűjteménye izgalmas kalandot jelenthet a ma háziasz- szonyának is. Amellett, hogy vál­tozatos főznivalót talál benne, kortörténetnek is igen érdekes. Ebből olvashatnak szemelvénye­ket korhű nyelvezetben és he­lyesírással. Desszertek A zsemlye-morzsás darakoczkák Két liter tejet tegyünk tűzre ne­gyed kiló czukorral. Ha forró lesz, lassan keverve, főzzünk bele va­níliát és fél kiló nagyszemü darát. Ha kissé sok volna a tejben a dara, kevés forróvizet öntsünk bele. Eközben vigyázni kell, nehogy sok tejet öntsünk bele, mert a tejes da­rának jó keménynek kell lenni. A darába, főzés közben, egy késhegy­nyi sót is tegyünk és mikor jól meg­főztük,, a tejbenfőtt darát borítsuk ki egy vízzel meglocsolt deszkára, azután - vizes kézzel - azon forrón lapítsuk el egészen simán és egyen­lőn ujjnyi vastagra. Az ellapitott da­rát tegyük hűlni és mikor egészen meghűlt, vagdaljuk ki csinos - nem igen nagy - rézsútos koczkákba; mártsuk meg felvert tojásban azu­tán zsemlye-morzsában. Süssük ki forró bő zsírban, mind a két oldalát szépen megpirítva. Ezt a tésztát ép­pen igy kezelve lehet rizskásából is csinálni. Ha rizskásával van készít­ve, szokás apró körtealakban is for­málni; de sokkal könnyebb és jobb is koczkaalakban készíteni. E süte­mény egyaránt jó frissen, hidegen valamint megmelegitve is. Tálalás­kor fahajas czukorporral kell be­hinteni. A tejfel-koczka (Tojás nélküli tészta.) Egy liter tejfellel egy tálban annyi lisztet gyúrjunk össze, mint­ha kemény rétes tésztát akarnánk készíteni. Egy kávéskanál són kívül semmi egyéb anyagot nem kell e tésztába tenni. A tésztát vegyük ki a tálból és helyezzük el megliszte­zett deszkán. A deszkán hagyjuk betakarva fél óráig, de ha esedeg gyorsan van szükség a tésztára, ak­kor azonnal is kilehet nyújtani. Nyújtsuk ki (nyujtófával) késfoknyi vastagra. A kerek tészta-levél szélé­re, két-két ujnyi távolságra, rakjunk kis csomócska bármiféle gyümölcs izt (lekvárt), hajtsuk fel a tésztát két ujnyi szélesen a gyümölcs cso- mócskákra; ekkor derelye metsző­vel vágjuk ki koczkákba úgy, hogy minden egyes koczkának éppen a közepére essék a lekvár csomócs­ka. Miután az egész tésztát a most leirt módon fölapróztuk, tegyünk egy lapos vas edénybe egy fakanál- nyi zsírt, mikor a zsir forró lesz, te­gyünk bele annyi tésztát, a mennyi a lábasban egymás mellett elfér és gyors láng-tüzön szép pirosra egy­másután süssük ki. Ha csak lehet, azonnal tálaljuk fel, mert minél frissebb, annál jobb s ha sokáig áll, összeesik, pedig akkor nem szép és nem is jó. De gyors kezelés mellett a legjobb tészták egyike. A hájas pogácsa Fél kilónyi friss hájat vízben meg kell főzni; negyedórái főzés után vegyük ki deszkára és vagdaljuk jól össze azon melegen. A vagdalás közben hintsünk bele fél kilónál valamivel több lisztet. Mikor már egészen kemény lett a liszttől a háj, tegyünk közé egy tojást, pár kanál tejfelt és fél kávéskanálnyi sót. Majd nyújtsuk el két ujnyi vas­tagságúra, vágjuk ki közép nagy­ságú pogácsákba és felül késsel koczkázzuk meg. A pogácsák tete­jét kenjük be tojással és süssük meg sütőben előbb gyenge, később erős tűznél. Az uti-pogácsa Régen, a midőn még utra-való- ról jobban kellett gondoskodni, mint ma, igen kedvelt volt ez a po­gácsa; de ma is czélszerü eledel ez. Egy kiló lisztet fél kilónyi zsírt (vagy vajat), kéz között dörzsöl­jünk jól el; tegyünk bele két egész tojást, egy kávéskanál sót és annyi tejfelt, hogy a tészta inkább ke­mény, mint lágy legyen. A tésztát nyújtsuk ki deszkán két ujnyi vas­tagságúra és vagdaljuk fel kis po­hárral vagy kis bádog-metszővel. Minden pogácsát felül késsel czifrán koczkázzunk meg és kenjük be tojással. Ennek jó forró sütőben kell gyorsan kisülni, mert apró lé­vén a tészta, hamar kiszáradna a lassú tűzön. Kisütött zsemlye A császár-zsemlye héját reszel­jük le; a zsemlyét három darabba vágjuk fel, vaníliás tejbe forgassuk meg, azután felvert tojásban, vég­re zsemlye-morzsában kell meg­forgatni és forró zsírban kisütni. Czukorporral szokás behinteni. Málna-izt adunk mellé külön csé­szében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents