Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-08 / 80. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Eszad Dzudzevics, a szerb parlament nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó bizottságának leváltott elnöke szerint a szerb radikálisok és szocialisták azért menesztették őt tisztségéből, mert foglalkozott a magyarverésekkel. A napilapnak elmondta, hogy a radikálisok és a szocialisták egy éve kezdték meg ellene a kampányt, amikor a bizottság nevében adatokat gyűjtött a veszélyeztetett magyarokról. „Ekkor hónapokon át folytak az úgynevezett magyarverések, s ezt én megkíséreltem a bizottság ülésén napirendre tűzni, mert úgy gondoltam, az a dolgunk, hogy ilyesmiről tárgyaljunk” - mondta. Hozzátette, a radikálisok oly módon gátolták ezt meg, hogy bojkottálták az üléseket. A bizottság kedden tárgyalta volna a kisebbségek helyzetéről szóló jelentést, amely egy évig készült, EBESZ- forrásokból finanszírozták. (Lukács Zsolt rajza) Egy vállalat akkor lett volna hajlandó a támogatásra, ha sárga helyett kék-fehér virágokat osztogatnak Nárcisz nap - ez a reklám helye? Lassan nincs olyan ember, akinek ne lenne daganatos beteg családtagja, barátja, ismerőse, munkatársa. És olyan se, aki ne próbálkozott volna valami csoda- gyógyszerrel, „bevált” termékkel, kerül, amibe kerül. PÉTERFI SZONYA Mert sajnos annak ellenére, hogy világszerte dollármilliókat fordítanak kutatásra, a rák ellenszerét még nem fedezték fel. Ennek ellenére nincs ok a csügge- désre, a remény feladására meg pláne, hiszen a korszerű kezelésnek köszönhetően egyre több daganatos beteg gyógyul meg, válik tünetmentessé, illetve hátralevő éveiben javul életminősége. Ám mind a megelőzést célzó rákszűrés, mind a gyógyítás költséges, és az államkassza önmagában nem képes fedezni a betegszámmal arányosan emelkedő kiadásokat, nemcsak nálunk, hanem a jóval gazdagabb országokban sem. Csak hát a fejlett demokráciákban számtalan megbízható nonprofit szervezet, társulás, alapítvány és magánszemély támogatja az alulfinanszírozott egészségügyet, a rákkutatást. Szlovákiában 15 évvel ezelőtt a Rákellenes Liga vállalta fel a rákellenes küzdelem „élharcosának” szerepét, idén már kilencedik ab kálómmal szervezi az adománygyűjtő nárcisznapot. Tudni lehetett, hogy az országos mozgalommá nőtt nárcisznap lebonyolítása temérdek munkát követel, és támogatók nélkül aligha lehet sikeres. A liga az adománygyűjtésben jártas országok gyakorlatát követve együttműködésre szólította fel a sikeres, nyereséges cégeket. Hiszen külföldön azok egymással versenyezve pályáznak arra, hogy társszervezők lehessenek. Ismert bankok, neves vállalatok segítik a nemzetközi rákellenes ligákat. De mert Szlovákiában élünk, a helyzet merőben más. A Liga fennállása óta vezetői most először „borították ki a bilit”, elmondták a nárcisznap hátterében meghúzódó alantas szándékokat. Hiába szólították meg a gazdag támogatókat, idén 166 vállalatot, bankot stb., többnyire válaszra sem méltatták őket, emellett tizenöt elutasító választ kaptak. Az országban megtelepedett 45 gyógyszer- gyártó társaság közül - noha szinte valamennyi forgalmaz onkológiai gyógyszereket is - csupán egy mondott igent. Milyen furcsa: nem a sokáig hazai gyógyszergyártóként a minisztérium által agyondicsért társaság sietett a Liga segítségére, hanem az amerikai Pfizer. Képviselője nem tagadta, megtiszteltetés számukra, hogy a filantróp tervezet részesei lehetnek! Ha nem volna annyira szomorú, akár derülhetnénk is egy cég „agyrémén”, amely akkor lett volna hajlandó társulni a Ligával, s főtámogatóként adni 500 ezer koronát, ha az idei nárcisz nap kék-fehér színekben tündökölne! Éva Siracká a Rákellenes Liga elnöknője szerint a gazdag cégek szinte kivétel nélkül üzleti érdekeiket akarták érvényesíteni, reklámcélokra felhasználni a nárcisznapot. - Nem tisztességes, hogy vannak olyanok, akik hasznot akarnak húzni az elesettek szenvedéséből - jelentette ki. Az Európai Unió tervei alapján 2015-ig húsz százalékkal kellene csökkenteni a rákban elhunyt emberek számát, ám ehhez nem csupán nagyobb összefogásra, hanem több pénzre is szükség lesz. Igaz, eddig évről évre több pénz gyűlt össze az adományokból, ám a tavalyi 15 396 102 koronát nem lesz könnyű túlszárnyalni. Ugyanakkor, ha az emberek a szupersztár versenyzőire hétről hétre közel 600 ezer telefonos szavazatot adnak le, talán lesz bennük hajlandóság a nárcisznap támogatására is. Az adományok összege Ev összeg 1997 420000 1998 1 100 000 1999 3 534533 2000 6 698579 2001 9 525383 2002 10668 495 2003 13843925 2004 15 396 102 Németh Zsolt vajdasági és belgrádi látogatását új összetűzések és nyugtalanság előhírnökeként állítják be Szerb lap vádjai a magyarverések kapcsán MTI-FIGYELŐ Magyarország beavatkozik Szerbia belügyeibe címmel cikket közöl legfrissebb számában a Ne- deljni Telegraf című belgrádi hetilap Németh Zsoltnak, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnökének múlt heti vajdasági és belgrádi látogatásáról. A nem éppen komoly műfajú, ám sokak által olvasott hetilap szerint Németh látogatása a magyar parlamenti küldöttség élén „igazi vihart kavart” az újvidéki és a vajdasági közvéleményben (sem az MTI, sem az MTI által megszólaltatott újvidéki politikusok nem tudnak erről, a szerb nyelvű sajtóban sem voltak reagálások a látogatásra). „Egyesek Némethben azt az urat ismerték fel, aki keresztül-kasul járta a Vajdaságot akkoriban, amikor a közvéleményt nemzeti hátterű incidensekkel bombázták és követelték a magyarkérdés nemzetköziesítését. Mások a határon túl élő, Nagy-Magyarország-. hoz szentimentálisán kötődő nemzettársak egyik legkeményebb ol- talmazóját látták benne” - írja az újság. Azt firtatja, hogy a fideszes politikus látogatása új összetűzések és nyugtalanság előhírnöke-e, amikor a szerbek és a magyarok abbahagyták a verekedéseket, és lenyugodtak a kedélyek a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) megjelenése körül. A lap szerint Németh jelenléte ügyesen ki lett használva arra, hogy szóba kerüljön a magyarok területi autonómiája és a „Délvidék” kérdése, amitől borsódzik a nem magyarok háta. A Vajdasági Magyar Szövetséggel (VMSZ) stratégiai partnerségben lévő Demokrata Pártban megrökönyödést váltott ki, hogy Kasza József, a VMSZ elnöke a magyar küldöttséggel folytatott tárgyalások után pártja kulcsfontosságú feladatának mondta a magyarok területi autonómiájának megteremtését. A Nedeljni Telegraf megszólaltatja Milorad Mircsicset, a szerb parlament nemzetbiztonsági bizottságának radikális párti elnökét, a vajdasági parlamentben pártja frakcióvezetőjét. Mircsics „incidenses politikusnak” nevezi Némethet, aki - szerinte - a tavalyi választási előtti kampányban olyan nyugtalanságot keltett vajdasági látogatásával, hogy még a magyar köztársasági elnöknek is be kellett avatkoznia. Mircsics szerint Németh „szélsőséges, amikor a Magyarországgal határos országokban lévő magyar kisebbségekről van szó”, ezért hazájában nem örvend nagy tiszteletnek. A hetilapnak nyilatkozik a magyarellenes kirohanásairól és a vajdasági autonómia ellenzőjeként hírhedté vált kikindai történész, Jovan Pejin, aki szerint Magyarország gyakorlatilag a berlini fal leomlása óta beavatkozik a volt Jugoszlávia és Románia belügyeibe. Arra figyelmeztet, hogy a HVIM valójában „terrorszervezet”, amely erős befolyásra tett szert a magyar kisebbségek körében. A történész szerint a HVIM-et a magyar belügyminisztériummal szoros kapcsolatban álló nem kormányzati szervezetek köré csoportosulok irányítják, és a szervezet akciói jól összehangoltak a magyar diplomácia tevékenységével. KOMMENTÁR Aranyat érő fekete arany SIDÓ H. ZOLTÁN Az élet néha a legsötétebb forgatókönyvekre is rácáfol. A hét elején azt írtuk, hogy ha a világpiaci olajárak vágtája nem áll le, akkor nyárra a benzin literenkénti ára elérheti a 40 koronát. Nos, a Slovnaft tegnap szembesített a valósággal, amelynek lényege a következő: a nyersolaj hordónkénti (159 liter) világpiaci ára tartósan 50 dollár fölé került, ezzel párhuzamosan a korona gyengülni kezdett az amerikai dollárhoz képest, ezért ha a romló külső tényezőket teljes egészében figyelembe venné az olajtársaság, akkor mától 3-4 koronával drágítana a benzin literenkénti árát. Azaz már most a 40 koronás szintet ostromolná. Szerencsére a Slovnaft nem a pillanatnyi kilengéseket, hanem a hosszú távú trendeket veszi figyelembe, így mától lényegesen mérsékeltebb áremelést hajtott végre. Természetesen a benzinnel párhuzamosan a gázolaj is egyre drágább, ami részben a hosszú és szigorú tél következménye, ráadásul a későbbiekben a földgázért szintén többet fizethetünk. Viszont az üzemanyag-forgalmazók nem jótékonysági intézmények, tehát tartósan nem nyelhetik le az árkülönbséget. Márpedig úgy tűnik, tartós drágaságra kell berendezkednünk, csak az első negyedévben 40 százalékkal emelkedett a kőolaj árszintje. A világpiacon szó szerint hiány mutatkozik az energiahordozóból, a finomítói kapacitások - a 90-es évek alacsony árszintje miatt - nem elégségesek, miközben az Egyesült Államok, India és főleg Kína olajszomja szinte csillapíthatatlan. És akkor még nem említettük a fő olajexportőr Közép-Kelet tartós geopolitikai bizonytalanságát. Napjaink hordónkénti 55 dollár körüli olajára történelmi rekordot dönt. Pontosabban ez az állítás csak részben igaz, mivel az Irak és Irán közötti háború idejében, konkrétan 1980-ban - mai árakon számolva - 90 dollárért adták a nyersanyag hordóját. Itt még nem tartunk, csupán rohamléptekben közelítünk feléje. A felsorolt valós okok, továbbá a mind komorabb, esetenként öngerjesztő hatású jóslatok végül tényleg azt eredményezhetik, hogy beteljesül a Goldman Sachs bankház jóslata, és tényleg 100 dollárért fogják adni a fekete arany barreljét. Persze már a jelenlegi drágulás is éppen elég ahhoz, hogy a világgazdaság növekedési üteme lefékeződjön. Az Európai Bizottság éppen e héten tette közzé legfrissebb prognózisát, amely szerint az Európai Unió gazdasága idén még a tavalyinál is lassúbb ütemben fog növekedni, ez alól csupán a balti országok, Szlovákia és részben Magyarország, valamint Csehország jelent kivételt. A világgazdasági lefékeződés előbb vagy utóbb hozzánk is begyűrűzik, ezért fel kell készülnünk arra, hogy esetlég mégsem fogunk a jövőben az Ivan Miklós pénzügyminiszter által megálmodott évi 5 százalékos ütemben növekedni. JEGYZET Néhány deka derű MISLAY EDIT Való igaz: mindegy, hogy az ember fia-lánya milyen munkát végez, hiszen mindegyik munkának megvan a haszna és az értéke. A lényeg az, hogy azt, amit csinál az ember, jól csinálja. Szíwel-lélekkel. És ha még ezen felül valami pluszt is ad hozzá, akár látszólag jelentéktelen dolgot, az nem marad eredmény nélkül. Ez újra és újra eszembe jut akkor is, amikor a közeli vásárcsarnokban járok. Több standon ott kínálják a zöldséget, gyümölcsöt az árusok. Nem állítanám, hogy minőség szempontjából hatalmas különbség lenne az egyes pultokon kínált áru között, hiszen mégiscsak egy éghajlat alatt, hasonló körülmények között termelik őket (az importgyümölcs pedig többnyire szintén ugyanazokból az országokból érkezik mindenhová), mégis, az egyik pult előtt szinte mindig ott sorakoznak a vásárlók, és inkább kivárják a sort, minthogy oda menjenek, ahol egy percig sem kellene várniuk. Nem, egyáltalán nem időmilliomosok ezek a sorakozó emberek, akik sorban állással akarják agyoncsapni rengeteg szabad idejüket. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ennél a bizonyos pultnál nem csupán friss zöldséget és gyümölcsöt kapnak, hanem valami mást is. Valamivel többet. Mert míg az árusok nagy többsége fáradtan, unottan vagy egyszerűen csak közömbösen ül a gyümölcs- és zöldségkupacok mögött, ennél a bizonyos pultnál a szívélyesség, a mosoly elmaradhatatlan velejárója a kiszolgálásnak. Hihetetlen energia és derű árad abból a fiatal nőből, aki a pult mögött áll. És ez az energia úgy tűnik, kifogyhatatlan, hiszen minden vevőnek kijut a szívélyességéből, a mosolyából. Olyan nagy dolog ez? - kérdezhetné bárki. Hiszen csak a munkáját végzi. Ez tulajdonképpen igaz. Hacsak nem számítjuk azt a bizonyos pluszt: a gyümölcs és a zöldség mellé „csomagolt” pár deka derűt. Olyan kis „többletsúly” ez, amely nem húzza le hazafelé cipekedés közben a karunk. Csak kellemesebbé teszi a napunk. Nem olyan kis dolog ez talán mégsem.
