Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-08 / 80. szám, péntek
\ 8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 8. RÖVIDEN Jókai Napok: már egy tucat jelentkező Lapunk szerdai számában egy Kis Péntek Józseffel készült beszélgetést közöltünk, amelyből az olvasó arról értesülhetett, hogy az interjú készítésének időpontjáig - ami egy héttel a jelentkezési határidő lejárta után volt - csupán két színjátszó csoport jelezte fellépési szándékát a 42. Jókai Napokon. Nos, néhány nappal a sokakat megdöbbentő hír közzététele után mindjárt két jó hírrel is szolgálhatunk. Kis Péntek József nem sokkal a lapzárta előtt arról értesített bennünket, hogy időközben tizenkettőre emelkedett a jelentkezők száma. A másik jó hír pedig: a szervezők április 15-ig meghosszabbították a jelentkezési határidőt, (in) A Böngésző nyertesei A Vasárnap 14. számában feltett kérdésre a római Szent Péter- bazilika a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Bott Magdolna bősi, Tóbli Szeréna nyárasdi és Cseklovsky Erzsébet rozsnyói olvasónk nyerte. Gratulálunk! Hétfőn: József Attila felvidéki centenáriuma Tiszta szívvel ELŐZETES Komárom. Április 11-én, József Attila születésének 100. évfordulóján a város nagyszabású rendezvénynek ad otthont Tiszta szívvel - József Attila felvidéki centenáriuma címmel, melynek főszervezője a Szlovákiai Magyar írók Társasága. 14 órától könyvbemutatóval egybekötött szimpózium kezdődik a Tiszti Pavilonban: az Én ámulok, hogy elmúlok című szépirodalmi-képzőművészeti antológiát Tőzsér Árpád Kossuth-dí- jas költő mutatja be, a Katedra szépírói pályázatát Kulcsár Ferenc költő értékeli. Sebed a világ a címe Haraszti Mária és Csanaky Nóra verses összeállításának. Hommage a József Attila címmel felyidéki magyar képzőművészek műveiből nyílik kiállítás 17 órakor a Jókai Színházban. Ugyanott 18 órakor Tiszta szívvel címmel ünnepi est kezdődik. Ünnepi köszöntőt mond Jókai Anna Kossuth-díjas írónő, a rendezvénysorozat fővédnöke. Ezután a színház társulatának művészei - Bandor Éva, Benkő Géza, Boráros Imre, Holocsy Katalin, Tóth Tibor -, valamint a nagykaposi József Attila Szavalóverseny győztesei lépnek színpadra. A gálaműsor után kerül sor a Katedra szépírói pályázatának díjkiosztójára. A centenáriumi rendezvényt a 19.15-kor kezdődő lemezbemutató koncert zárja a Jókai Színházban: az Accord, az Arcok, a Borostyán, a Kicsi Hang, a Kor-Zár, a Vándor verséneklő együttes, valamint Écsi Gyöngyi és Sotkovszky Lajos megzenésített József Attila-verse- ket adnak elő. (m) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel 7 órakor kezdődik a Hétről hétre. A heti belpolitikai tükör után két fontos téma kerül terítékre: 60 éve hirdették ki a Kassai Kormányprogramot, és az Európa Tanács Nemzetiségi Bizottsága kisebbségvédelmi ellenőrzést tartott Szlovákiában. A kilenc órai híreket követi a BBC Európa Magazinja, a Pénz-piac-gazdaság. A tíz órai híreket négy téma követi: Eltemették II. János Pál pápát, fotókiállítás Böjté Csaba atya gyermekeiről, osztrák és kelet-szlovákiai vállalkozók fóruma Kassán, valamint e héten volt az egészségügyi világnap. A szerkesztő Ürge Tamás. 11.30-kor a Délidő. Stúdiónk vendége Kása Zoltán, az Állami Lakásfejlesztési Alap igazgatója lesz. A 13 órakor kezdődő Tékában József Attila születésének 100. évfordulója alkalmából a versek mellett szó lesz a komáromi Jókai Színházban megrendezendő egész napos programról, a nagy magyar költő verseinek szlovák fordításáról és arról a határokon átívelő versmondó versenyről, amelyet hivatásos versmondók és színészek számára rendeztek. 13.30-tól Keresd a nőt! Női magazinunk vendége lesz Spitzer Gyöngyi Soma, és bemutatjuk a nagykaposi származású Kosták Lindát, több nemzetközi fodrászverseny díjazottját. 15 órakor jelentkezik a Kultúra világa. Dr. Farkas Veronika, a komáromi Limes Galéria vezetője azokról a művészekről beszél, akiknek munkái a következő hetekben, hónapokban lesznek láthatók a' galériában. Huszár Lászlótól, a Csemadok Dunaszerdahelyi TV titkárától és a Gyurcsó István Alapítvány ügyvezetőjétől megtudhatjuk, hogy milyen kiadványok megjelentetését támogatják. Vasárnap a 9 órai hírek után katolikus egyházi műsorral várja a hallgatókat a Világosság. Pásztor Zoltán kassai lelkiatya szolgál igehirdetéssel. A Gyerekzsúr 10 óra 10 perctől a tavaszi vadvirágokat mutatja be. 11 órától is a fiataloké az éter. Műsorunk vendége lesz Mózes Szabolcs, a Pozsonyi Akciók Szervezése elnöke, beszámolunk a közelgő komáromi napok idei programjáról, és kiderül az is, milyen koncertek zajlanak majd április 26. és május 1. között. 13 órakor a Térerő műhely-mellékletében bemutatjuk a Fiatal Reformátusok Szövetségének kórusát, 2002-es sikeres németországi túr-: néjuk apropóján. 14.05-kor kezdődik a Kaleidoszkóp. Először dr. Vincze Kálmán egyetemi docenst, a Szlovák Műszaki Egyetem Anyagtechnológiai Kara komáromi kihelyezett tagozatának vezetőjét kérdezzük az ott folyó képzésről. Majd dr. Hazai György professzor, neves turkológus szólal meg, aki nemrégen Dunaszerda- helyen járt egy könyv bemutatóján. Végül a Pozsonyból Norvégiába került Dobos Éva vegyészmérnök kalauzolásával ellátogatunk Észak-Európába. 15 órakor jelentkezik az Őszidő. Bemutatjuk az ekecsi és az apácaszakállasi nyugdíjasklubot, és szólunk a Szlovákiai Vöröskereszt Pozsony-óvárosi I- es számú alapszervezetének tevékenységéről. A Hazai tájakon 15.30-kor kezdődik. Néprajzi összeállításunkban a pogrányi Süttő Mária és Pindes Anna a házi szövésre emlékezik. (MoL) Kétszázhetven éve hunyt el II. Rákóczi Ferenc, a kuruc szabadságharc vezére, a „nagyságos fejedelem” „Az úr engem eszközül használa...” Mányoki Ádám: A nagyságos fejedelem Állítólag érdekes emberként tartották számon a kényes ízlésű francia udvari körökben, pedig ők aztán igazán megválogatták, kivel állnak szóba. Kossuthig nem akadt magyar férfiú, aki Európa-szerte ismertséget és tiszteletet vívott volna ki magának, és hazája hányattatott sorsára irányította volna a nagyhatalmak figyelmét. RÁCZ VINCE Erdély választott fejedelme, a kuruc szabadságharc vezére, a kétszázhetven éve elhunyt II. Rákóczi Ferenc páratlan egyénisége a magyar történelemnek. Felmenői sorában négy erdélyi fejedelem is fellelhető. Édesapja, Rákóczi Ferenc néven az első, nem sokkal az ő születése előtt elhalálozott. Édesanyjával Sárospatakon élt, mígnem Zrínyi Ilona másodszor is férjhez ment. Férjével, Thököly Imrével Munkács várába helyezték át otthonukat. Thököly elfogatása után elszakították édesanyjától, tizenkét éves volt ekkor. Gyámság alá helyezték, a magyarellenességéről hírhedt Kollonich Lipót vette „védőszárnyai” alá. Megpróbálta beleoltani a császár iránti feltétlen hűséget. Mondanunk sem kell, eredménytelenül. Már huszonnégy évesen megpróbálta felvenni a kapcsolatot a francia királlyal egy Habsburg-el- lenes szövetség kialakítása céljából. Szervezkedései csakhamar lelepleződtek, letartóztatták, majd börtönbe vetették. Szökését követően Lengyelországba menekült. Ott vette hírét, hogy felkelés készülődik Magyarhonban. Azonnal a kezdeményezés élére állt. Előbb csak egy levelet küldött haza és egy zászlót, rajta az azóta méltán elhíresült, buzdító felirattal: Pro patria et libertate. Hazatérte után - a krónikák szerint - rosszul felfegyverzett, fegyelmezetlen kuruc csapatokból szervezett hadsereget. A következő évben erdélyi fejedelemmé választották. Nem sokkal később, az általa összehívott szécsényi országgyűlésen mondta ki: „A harc célja a nemzet teljes szabadságának helyreállítása, s a szabad vallás gyakorlásának biztosítása.” A nemesek elpártoltak tőle, mikor az ónodi országgyűlésen elfogadtatta, hogy a nemesek, illetve a papok is fizessenek adót. A szabadságharc szempontjából végzetes évben, 1711-ben Lengyelországban próbált szövetségesekre lelni. Ott érte a bukás híre, seregei Nagymajténynál letették a fegyvert. A fejedelem Párizsba emigrált, majd Rodostóban telepedett le. Életének utolsó tizenöt éve számkivetettségben telt. Hazáját már sosem láthatta viszont, hamvait azonban 1906-ban hazaszállították, és a kassai dóm sírboltjában helyezték el. Nemcsak történelmi személyiségként tartjuk számon, hanem íróként is. A szájhagyomány szerint a „Ne higgy magyar a németnek” kezdetű kuruc-verset maga a fejedelem írta. Hegedűs Géza szerint ez „nemcsak azt jelenti, hogy »talán« valóban ő írta, hanem azt is, hogy a nép úgy vélte: vezére költő is. Ezt a közhitet pedig már tényként bizonyítják azok az imádságszövegek és vallásos lírai zsoltárváltozatok, amelyeket kétségtelenül Rákóczi írt, méghozzá olyan áhítatos fogalmazással, amelyet egyaránt a magáénak tudhatott katolikus és protestáns hívő”. Kiválóan beszélt és írt az anyanyelvén kívül latinul, németül és franciául. A méltán híres, már számkivetettségben született Emlékiratok című, szépirodalmi jegyekben is bővelkedő politikai és hadtörténeti művét - vélhetőleg politikai megfontolásból - franciául vetette papírra. Ebben az írásában fogalmazta meg, hogy „Az úr engem eszközül használa, hogy fölébresszem a magyarok keblében a szabadságnak szerelmét.” Másik jelentős munkáját, a Vallomásokat latin nyelven írta, talán a nagy előd, Szent Ágoston példájára. írói vénájának meghatározó vonása az őszinteségre törekvés, az elmélkedésre való haljam volt. Kovács Ilona írja egy helyütt, hogy két fő művének témája és alaphangja a bűnbánat, mindkét mű „keserűséget és önvádat közvetít, de olvasóját is mazochista magatartásba kényszeríti. Rákóczi olvasója azonban, ha hajlandó azonosulni a szöveg vallásos, vezeklő célkitűzéseivel, maga is bűnbánatra és lelkiismeretvizs- gálatra kényszerül.” A „nagyságos fejedelem” személyében tehát nem csupán egy kiemelkedő államférfira és szabadságharcosra, hanem egy nagy műveltségű íróegyéniségre is emlékezünk. A József Attila-díjas Duba Gyula író-olvasó találkozón vett részt a zselízi Irodalmi Kávéházban Az embert éltető valóság FORGÁCS MIKLÓS Zselíz irodalombarát polgárai szerdán Duba Gyulát látták vendégül a városi mozi kávéházában. A meghívás apropója, hogy a Ma- dách-Posonium Kiadónál megjelent Szerelmes földrajzom (Felvidéki őrjárat) című kötetében Duba szülőfaluja, Hontfüzesgyarmat mellett Zselízről is ír. „Nehéz időkben, a második világháború után voltam kamasz, s ez a város volt a járási székhely, tehát a hatalmat, az államot jelentették azok az emberek, akik eljöttek a falunkba - mondta az író. - Autókkal, vadászpuskákkal is jöttek, s akkor mi, falusi gyerekek voltunk a hajtők. De jöttek papírokkal is, melyekből kiderült mennyi lesz a beadás. Édesapám, amikor egyszer nem adta be a beadni valót, Zselízen raboskodott, egy fáskamra volt a börtön, de két hét után szabadon engedték, mert szántani kellett.” Az író úgy gondolja, az a feladata, hogy a faluról jött magyar értelmiség útját dokumentálja. „Tapasztalatlan, önképzőköri alapon dolgozó fiatalemberek voltunk, én a jóhiszemű, naiv gyarmati mentalitást vittem magammal Pozsonyba”. Duba nemzedéke a háború után maradt romokon határozta el, magyar irodalmat fog teremteni. Új könyvével pedig a felvidéki magyar tudatot kívánta erősíteni az író. „Erdélyhez mítoszok kötődnek, Csaba királyfi, Ábel és a Havasok, nekünk ez nem adatott meg, pedig Mohács után több mint háromszáz évig itt volt Magyarország, itt alakult ki a modern magyar, kultúra.” „A táj meghatározza az embert, beépül a mentalitásba” - idézte az író könyve egyik inspirálóját, a Szerelmes földrajzom íróját, Szabó Zoltán szociográfust, s visszaemlékezett az öreg malom feletti zúgóra és a Mélyvízre, mely a falusiak szerint feneketlen volt, de a hetvenes években, a Szikince szabályozásánál egyszerűen betemették. Az öregedésről is faggatták az írót zselízi barátai. Duba összefoglalta egy „sablonosán telő napját”: fél nyolc körül ébred, és kilenctől délig ír, háromig nagy séta a városban, majd ebéd, s ezután „zilált, semmit sem érő órák”, olvasás, tévézés. „Azelőtt öt-tíz ismerőssel is találkoztam a három kilométeres sétáim alatt, most fél órák telnek el úgy, hogy csak idegeneket látok. A magányosodás törvényszerűen eljön, az a valóság is fogy, mely az embert éltette” - állapította meg az író. Az öregedés előnyének nevezte Duba a külső gondok csökkenését, azt, hogy a munkára koncentrálhat, nem kell kenyeret keresni, kellemetlen társaságokkal viaskodni. „Az ember ül otthon, és ír”. Nézi rengeteg könyvét, és tudja, már a felét sem fogja elolvasni. „Beszereztem őket, mert egyszer majd szükség lesz rájuk, most már tudom, hogy nem lesz. Nem jó érzés. Már nem inspirál a külső valóság, csak a belső, az emlékek érdekelnek. De az ember emlékeibe merülve nagyon sokszor szégyelli magát. Amit akkor magától értetődően megtett, most nem érti. Ilyen komplikált az öregség”. Egy másik kérdező a saját szavaival szembesítette az írót: „bennem halódik a parasztvilág... elnyelt a nagyváros, ahol élek, s tudom, nem enged el”. Duba elmondta, nem is az életformát, hanem a lakását szokta meg, mely teli van képpel és könyvvel. „Onnan nem lehet elmenni, mert akkor magamat hagynám el. Különben is hová mennék? Bár Gyarmatra visszamehetnék éppen, de én már nem tudok szántani-vetni” - mélázott el a hetvenötödik évében járó férfi. Szóba kerültek még a kassai iparista évek, a katonaság, a hatvannyolcas időszak az Irodalmi (A szerző felvétele) Szemle főszerkesztése („koncep cióm az volt, hogy nem avatkozom az irodalomba, nem húzoir ki azt, ami nem tetszik, de voltai olyan szövegek, melyeket nerr mertem közölni”), készülő köny ve, a Galambtemető, és az is, hog5 bár évtizedek körmölése után mái géppel ír, de számítógépet nen használ („szeretem az írógép üte mes kattogását, zörög, az égés: szoba, robajlik”). A képzőművé szetet kedvelő írónak a beszélge tés végén a Rákóczi Baráti Társa ság és a Csemadok helyi alapszer vezétének ajándékaként a Garan mente művészének, Szűcs László nak a pasztellképét adták át.
