Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-05 / 77. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 5. vi Otthonunk Már báró Jósika Miklós is természetes anyagokból, padosból, nádfedéllel építtette Kállósemlyénben sokak által megcsodált nagy udvarházát Hagyományok újjáélesztése az építészetben A múlt században megjelent számos építőanyag közül egyesek beváltak, másokról azt mondhatjuk, hogy nem volt elég, ha a laboratóriumban történt „faggatásukkor“ megfeleltek. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ „Vizsgáztatásukhoz“ több évtizedre lett volna szükség, hogy „bizonyítványt“ kaphassanak (ld. pl. a kohósalak építőanyagként még most is befejezetlen történetét!)Mindig korszerű igényeket jelentettek azok a követelmények, amelyeket egyre nagyobb mértékben vagyunk kénytelenek kielégíteni: a gazdaságosság, a környezetvédelem - ezeken belül az újrahasznosíthatóság-, az élettani hatások figyelembe vétele, és még lehetne folytatni a sort_ A helyi értékek megóvása nem életbevágó dolog ugyan, de velük mi leszünk és szűkebb vagy tágabb környezetünk lesz gazdagabb. A környezetbarát építőanyagok és technológiák ezeket teszik lehetővé - vagy megfordítva a kötődést: a fenti igények kielégítéséhez környezetbarát építőanyagokra és technológiákra van szükség. Mondhatjuk, hogy a fa- és földfalu építkezés egyidős hazánk történetével. Egy-egy honfoglaláskori településen belül fellelhető mindkét építési mód maradványa - tehát elődeink mindkettőben járatosak voltak. A távoli múltban a favázas és részben a boronafalas házak voltak többségben. Ezek mai értelemben vett alapozás nélküliek voltak. A magyar települések természeti adottságainak mesterséges megváltoztatása (pl. erdőirtások, lecsapolások stb.) vezetett oda elsősorban, hogy a XIX sz.-ra a legelterjedtebbekké a földfalú házak lettek. E mellett ezt a folyamatot „intézményesen“ is befolyásolták. Többek között említhetjük a Debreceni Helytartótanács 1769. évi utasítását, vagy az 1772-ben kiadott uralkodói rendeletet is, melyek a „földből verettetést“ szorgalmazzák, ill. korlátozzák a jobbágyok számára az épületfa felhasználását - kevés fa „kivántatása“ miatt - „ha nem engedi a gazda értéke vagy tehetsége, hogy téglából építsen.“ Ez utóbbi gondolat kapcsán nem csak nincstelenekre kell gondolnunk, hiszen nem egy uradalmi épület, udvarház, sőt várrom tanúskodik arról, hogy egykori kis- és középbirtokosaink közül többen, és néhány városunk elődje védelmi építkezéseinél is használta ezt a helyben kínálkozó anyagot. Ebben az időben és a sokkal későbbiekben készült földfalú házaknál sajnos átvették a faházak alapozás nélküli gyakorlatát, ami még a múlt század második harmadában is megszokott volt. A nedvesség elleni szigetelés lehetőségéről a népi építkezésben a legutolsó időkig szinte nem is tudtak. Ha ehhez még az is hozzájárult, hogy az épületet az egyetlen ellensége: a víz is valamilyen formában megközelíthette, érinthette az épületet,- akkor igaznak bizonyult az a vélemény, amely szerint a földház nedves, egészségtelen, a szegénység, el- esettség szimbóluma. Ezen a véleményen kis mértékben enyhítettek olyan tények, hogy a megfelelő helyen, a XVIII. sz.-tól egyre több esetben alappal, netán mesterséges dombon ( pl. Kalocsán ), vagy természetesen kiemelkedő helyen állnak olyan házak, amelyek még ma is egyesítik magukban a földfalak jó tulajdonságait:- jó hőszigetelők, nagy a hőtároló képességük (hőtehetetlenségük), mellyel kellemes hűvöset biztosítanak nyáron, télen köny- nyen felfűthetőek a belőlük készült házak, tehát az átlagnál olcsóbban „üzemeltethetőek“- a helyiségek páratartalmát nagymértékben és kedvezően képesek befolyásolni. Mondhatjuk, hogy kezdetleges légkondicionálókként működnek, energiafelhasználás nélkül.- jó teherbírásúak, a sok évtizeddel ezelőtt készült házak is szárazak még ma is. Emeletes házak is készülhetnek földfalakból, pl.Weilburgban ma is áll a merevítő szerkezet nélküli, vert falú, ötszintes lakóépület, de Európán kívül is van példa hasonló épületekre.- akusztikailag jó tulajdonsá- gúak, felvehetik a versenyt egy modern hangszigeteléssel ellátott falszerkezettel. Ha már lebontásra ítélt állapotba kerül egy épület, anyaga a természetbe visszaforgatható, nem támadja, szennyezi azt. Az építőanyag gyártása és az épület kivitelezés is hozzájárulhat egy-egy térség foglalkoztatási gondjainak enyhítéséhez, ugyanakkor a gyártási folyamat sem jár környezetszennyezéssel. A leírt előnyök érvényesítéséhez szükséges, hogy a múlt kivitelezési és a tervezési (vagy a tervezés hiányából adódó) hibákból okuljunk, tanuljon a tervező, kivitelező. E mellett a mai életvitelnek, igényeknek megfelelő, környezeti adottságokra nagyon odafigyelő legyen a tervezés. Ezeket az előnyöket ismerhette fel báró Jósika Miklós, amikor „nagy udvar ház“- át Kállósemlyénben paticsból ( karóvessző vázra csapott föld ), nádfedéllel építette. Nem elég örömmel nyugtáznunk, hogy Hollókő- Ófalut (vályogházak) 1983.-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Folytathatnánk a sort térben és időben cikázva a nagyvilágban, megemlítve Marokkót, Limát, Mezopotámiát, Mexikót főleg lakóházakat figyelve; tornyokra, minaretekre gondolva Malit, Afganisztánt, Nigériát; az algériai csodálatos kupolákról mesélve. Középületek terén Európában talán a Német Államvasutak „viszik a pálmát“ a II. világháborút követő épületeikkel; Új-Marokkó és Franciaország földből is készült kastélyait csak csodálni lehet; napjainkat alig mégelőző időszakban a „BAUHAUS“ atyja: LE Corbusier is foglalkozott ezzel az építőanyaggal. A teljes felsorolás nagyon hosszú lenne. Ki kell olvasni e tényekből az üzenetet: ez az érték a kezünkben van, rajtunk most a sor, hogy a mai Magyarországon ne muzeális kincsről beszéljünk, hanem adaptálva, a mai igényeknek megfelelően élő hagyománnyá válhasson a földépítkezés. Elérhető áron minél több család - lehetőleg generációkon keresztül - egészséges, természetes környezetet biztosító épületben lakhasson, élhesse le az életét.- *"7 mm ■ 7 * mi A XVIII. sz.-ban beindult visz- szafejlődés, -fejlesztés a múlt században Magyarországon a faépítkezés szinte teljes kihalásához is eljutott. A világpolitikai határozatok következményeként elcsatolt területeken jelentős erdőségek vannak még ma is. Ezeken a részeken töretlen a faépítkezés hagyománya napjainkban is. Ismert okok miatt ebben a témában is megszűnt ezen területek hatása, befolyása a mai Magyarország területén folyó építkezésekre. A kis számban forgalmazott csehszlovák faházak inkább csak hétvégi házak voltak. így sajnos nem megalapozatlan, ha valaki azt mondja: „ a fából való építkezésnek Magyarországon nincs hagyománya.“ Az utóbbi időben történtek próbálkozások nem csak a dombos-hegyes vidékeken és üdülő övezetekben, hogy „rehabilitálják“ a fából való építkezést, de a lakóház-programba nem igazán sikerült helyet szorítani neki. Áttörést jelentett a finn típusú lakóházak megjelenése, melyek ugyan a mi stílusunktól eltérően, de tetszetősen, jó minőségben adják mindazt az előnyt, amit a fából való építkezés adhat:- egészséges környezetet, a helyiségek páratartalmának szabályozásával.- jó hőszigetelést (tömör téglafalhoz viszonyítva a fának hatszor jobb a hőszigetelő képessége ), ezáltal gazdaságos üzemeltetést.- az építőanyag előállítása nem szennyezi a levegőt (sőt, amíg nő (Képarchívum) a fa, tisztítja azt!), a feldolgozása kevés energiafelhasználást, az építés folyamata még kevesebb energiafogyasztást igényel.- a fentiek miatt olcsón felépíthető, a terek mérete-változatos- sága és a formák kialakíthatósága szinte határtalan. A finn faházak elterjedésének fő akadálya főleg az ára, mely a téglaházakénál inkább magasabban van. Néhány éve a szerényebb gazdasági háttérrel rendelkező, építkezni szándékozóknak sem kellett lemondaniuk a faházról, mert közelebb, pl. a Kárpátokban nőtt fenyőfából is lehet építtetni, sokkal alacsonyabb árért, elfogadható minőségben. Az energiával folyamatosan és egyre mélyebbre süllyedőén válságban vagyunk. A környezetéért aggódó embernek kötelessége a megoldásokat keresni-kutatni, a természetszennyezés csökkenését célozva. A természetes anyagokon alapuló népi építészet értékes örökségünk nekünk, magyaroknak is. Az építész-tervező feladata itt kettős: az építtetők- ben tudatosítani a fentieket, és a megrendelés után nem öncélúan, hanem ésszerűen ötvözni a kor igényeit kielégítő házban a helyi hagyományokat anyagban, formában, tömegben! Esetenként funkcióban is! A passzívház fűtési energiája 80%-ra lecsökkenthető a hagyományoshoz képest, ezért ezek az épületek az energiatudatos építkezés területén az élenjárnak A legújabb trend Németországban: a passzívház ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A passzívház fogalma egy olyan épületet jelent, melynek belső klímája télen nyáron kellemes érzést biztosít hagyományos fűtési rendszer nélkül. A passzívház fűtési energiája 80%-ra lecsökkenthető a hagyományoshoz képest, ezért ezek az épületek az energiatudatos építkezés területén élen járnak. Az épületnek optimális összhangban kell lennie a fal, a padló, a tető és az ablakok hőszigetelő képességének, az épületek tájolásának az alkalmazandó anyagok minőségének, a belső higiénikus klímát előállító állandó friss levegőről gondoskodó hőszivaty- tyús fűtési eljárásnak, valamint a természetből nyerhető egyéb energiaforrások kihasználásának (pl. napenergia, szélenergia). Az elmúlt év végéig csak Németországban kerek 1000 pasz- szívház épült meg. Ezért mára már egy többszörösen kipróbált és egyre inkább gazdaságos építési módról beszélhetünk, melyek kivitelezésére Magyarországon is adottak a lehetőségek. A Halle melletti Saale-ben dolgozó építész, Johann-Christian Fromme nemrég tervezett és valósított meg ilyen „energiatakarékos épületcsodát“ a Kiesel család megbízásából, akik Halle peremvárosában kívánták álmaik otthonát megvalósítani. A családi ház 135 m2-es, és egy négyfős háztartás ellátására tervezték. A tervezés és a kivitelezés során sok műszakilag problémás kérdését oldották meg a REHAU segítségével. A speciálisan a pasz- szívházakhoz kifejlesztett termékek mellett a REHAU általános termékei is beépítésre kerültek. Bioszolár építészet Nyáron a napsütéses órák számának növekedésével javul a hangulatunk, az egészségi állapotunk, nemi, szellemi, fizikai aktivitásunk, mert a szervezetünk biológiailag fényfüggően működik. Betegségeink, esetleg depressziónk forrása is lehet, hogy életünk 80-90%-át napfénytől elzárva éljük, ezért különleges helyet foglal el az építészet területén a bioszolár építészet, mely a nap sugarainak biológiai hatását érvényesíti az épületekben. Az emberi szemen át belépő fény nagyobb hányadát szervezetünk a hormontermelés szabályozására fordítja, és csak kisebb részét használja a látóidegek működtetéséhez. Minél nagyobb a mesterséges úton előállított fény hullámhosszak szerinti, azaz spektrális megoszlásának eltérése a természetes fénytől, annál jobban megzavart a hormontermelésünk. Ezért a lakó és munkahelyiségekben a külső fényviszonyokat megközelítő szintű természetes megvilágítást kell megteremteni a szervezetünk egészséges működésének érdekében. Az a helyiség, amelyben nappal a rendeltetés szerinti funkcióhoz mesterséges megvilágításra is szükség van az építészetileg hibás, biológiailag ártalmas. Az intenzív napsugárzás hatására létfontosságú hormonok és vitaminok keletkeznek szervezetünkben. Erősen fényfüggő hormonok az adrenalin és a kortison, továbbá erősen fényfüggő a D-vitamin. A kortison és az adrenalin aktivitást, mégpedig szellemi, fizikai és nemi aktivitást serkentő hormon. Magunkon is tapasztalhatjuk, hogy jobb kedvűek vagyunk a derűs hónapokban és levertebb a fényszegény évszakokban. A magyar nyelv évszázados megfigyelése jól kifejezi az időjáráshoz kötődő pszichológiai állapotunkat, amikor derűs és borús hangulatot emleget. A D-vitamin napi adagja létfontosságú, amely a csontképződés nélkülözhetetlen eleme. Hiányában csontlágyulás következik be. A bioszolár építészet célja:- természetes biológiai igény- energiatakarékosság- egészséges belső környezet.