Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)

2005-03-01 / 49. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 1. Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi Kávéházban március 3- án 18 órai kezdettel könyvbemutatót tartanak. Csanda Gábor iro­dalomkritikus értékeli Kozsár Zsuzsanna Harminchárom apokrif című könyvét. A Biblia számos írót megihletett már, hogy az ó- vagy újszövetségi történeteket újramesélje, kibővítse, tovább­mondja, vagy eljátsszon azzal a gondolattal, hogyan történhetett volna másképp. A Harminchárom apokrif azok közé a szövegek kö­zé sorolható, melyek az evangéliumi történetsorozatot merészebb szemszögből láttatják: elsősorban az emberit, a testit, az intim ma­gánszférát domborítva ki. A másként újramesélt bibliai fejezetek ismert szereplői deheroizált, emberi figurák, nagyon is gyarló tu­lajdonságokkal s a mai ember lelki problémáival. Másképp visel­kednek, másképp éreznek, mint elvárnánk, ettől válik ez a könyv különössé, lázadóvá, apokriffé, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Arab éjszaka 19 KIS SZÍNPAD: Tit­kárnők 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Bajos csajok (amerikai) 18 Hosszú jegyesség (fran­cia-amerikai) 20 MLADOSŤ: Aviator (amerikai) 17, 20 MÚZE­UM: Kis kakukk (orosz) 19.30 AUPARK PALACE: Lemony Snic- ket - A balszerencse áradása (amerikai) 14, 15, 16.20, 17.20, 18.30, 20.50 Az utolsó gyémántrablás (amerikai) 11.30, 13.40, 18.50, 21.10 A lélek mint kaviár (cseh) 15.40 Az operaház fan­tomja (amerikai) 12.10, 19.40 Snowbordozók (cseh) 10.30, 13.10, 16, 19, 21.40 Ray (amerikai) 17.50 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (amerikai) 14.30,20.40 A nemzet aranya (ame­rikai) 16.10,18.40, 21.20 Közelebb! (amerikai) 15.30,17.40, 20 Aviator (amerikai) 17.10, 20.20 Blade: Trinity (amerikai) 14.40, 17, 19.20, 21.50 Kalandférgek (amerikai-német-kanadai) 15.20.17.30.19.30, 21.30 A hihetetlen család (amerikai) 15.30 Hosszú jegyesség (francia-amerikai) 18, 21 Nagy Sándor, a hó­dító (amerikai-angol) 16.50 Két szótaggal lemaradva (szlovák) 14.50, 20.30 PÓLUS - METROPOLIS: Lemony Snicket - A bal- szerencse áradása (amerikai) 15.30,16.25,17.30,18.30,19.35, 20.35 Snowbordozók (cseh) 14.10, 16.35, 19, 21.25 Közelebb! (amerikai) 17.10, 19.15, 21.35 Aviator (amerikai) 14, 17.15, 20.30 Kalandférgek (amerikai-német-kanadai) 16.55, 17.55, 18.45, 19.45, 21.45 A nemzet aranya (amerikai) 13.05, 15.40, 18.15, 20.50 Az utolsó gyémántrablás (amerikai) 15.10, 21.20 Az operaház fantomja (amerikai) 20.40 Két szótaggal lemarad­va (szlovák) 13.25 Kerülőutak (amerikai) 13.10 Ray (amerikai) 14.05 Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) 13.15 A hihetet­len család (amerikai) 13,15.25 KASSA DRUŽBA: Snowbordozók (cseh) 17, 20 CAPITOL: Aviator (amerikai) 16, 19 TATRA: A belső tenger (spanyol) 17, 19.30 ÚSMEV: Lemony Snicket A balszerencse áradása (amerikai) 16, 18, 20 IMPULZ: Időzavarban (amerikai) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA PÁRKÁNY DANUBIUS: Nagyítás (olasz-angol) 19 GYŐR PLAZA: Aviator (amerikai) 13, 16.15, 19.30 Bújócska (ameri­kai) 14,16,18, 20 A bukás Hitler utolsó napjai (német) 14.45, 17.30, 20.15 Csudafilm (magyar) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 Hosszú jegyesség (francia-amerikai) 16 Hölgyválasz (ameri­kai) 13, 15.15, 17.30, 19.45 Kaptár 2. - Apokalipszis (német- francia-angol) 18 Közelebb! (amerikai) 14,18.30, 20.30 Lucky Luke és a Daltonok (francia-német-spanyol) 13.30 Micimackó és a Zelefánt (amerikai) 14.30, 16.15, 18.15 A nemzet aranya (amerikai) 15.30, 20 Ocean’s Twelve Eggyel nő a tét (ameri­kai) 20 Sorstalanság (magyar) 17.15, 20 Vejedre ütök (ameri­kai) 13.30,15.45,18, 20.15 RAJZ- ÉS GRAFIK A PÁLYÁZAT Majd én megmutatom! címmel ifjúsági számítógépes grafika- és rajz-vándorkiállításon való részvé­telre írt ki pályázatot a ClubNetCet Internetes Ismeretteijesztő Egyesü­let ( http://www.clubnetcet.hu ) A pályázat célja: bemutatni a körülöt­tünk lévő szűkebb és tágabb vilá­got, a földrajzi és történelmi neve­zetességeket, híres embereket, nép­csoportokat, művészeti értékeket, mondavilágot. A pályázat témája: ’S népek hazája, nagy világ!’ Nevezési kategóriák: 1. 6-10 éves gyermekek, rajzolt v. festett kép 2. 6-10 éves gyermekek, számí­tógépes rajz 3.11-14 éves gyermekek, számí­tógépes rajz 4. 15-18 éves fiatalok, számító- gépes rajz A pályaműveket A4-es méret­ben, a 2., 3., 4. kategóriáknál ki­nyomtatva kérik, a mű címe, az al­kotó neve, életkora, lakhelye látha­tó helyen feltüntetve. Egy alkotó maximum két művel pályázhat. A jelentkezési lap az egyesület hon­lapjáról letölthető. A pályázat leadási határideje: 2005. március 14. Az alkotásokat postán ajánlott küldeményként a következő címre kérik elküldeni: H-1184 Budapest, Dolgozó u. 16. Nagy Ágnes. Információ: Farkas Márta, Sax- lehner Egyesület, 06 20/255-08- 71; e-mail-ben: partner@clubnet- cet.hu Friedrich Schiller Ármány és szerelem című drámája a komáromi Jókai Színház színpadán Szenvedély és okos beszéd Bandor Éva (Lady Milford) és Holocsy Katalin (Lujza) (Dömötör Ede felvételei) Klasszikusok márpedig nincsenek. A színház a pil­lanat művészete, csak a korhoz szólva lehet élő, pulzáló, megszólító előadásokat csinálni, nem tiszteletköröket róni le­gendák körül, hanem mindnyájunk esendő ta­pasztalatait segítségül hív­va a jelenről vallani. FORGÁCS MIKLÓS Klasszikusok márpedig vannak. A színháznak örökérvényű, fajsú­lyos anyagra van szüksége akkor is, ha a máról kíván beszélni. Friedrich Schiller Ármány és szerelem című drámája a komá­romi Jókai Színház színpadán nem az a gépezet, amely kattog és zakatol, hanem amely a léte­zés tehetetlenségi erejétől hajtva megy konokul előre. Görög Lász­ló rendezése a féktelen romanti­kus indulatokat és vergődéseket a funkció minimalizmusába szo­rította. Nem felmutat, hanem kö­vet. Nem csomópontokat keres, hanem folyamatokat talál. Nem cizellál és részletez látványosan, hanem a puszta létezést teszi meg formává. A darab eredeti vadsága, hagy- mázas szenvedélye okos beszéd­dé változik, ha vannak is kétsé­gek, mindenki ráállt már a pályá­jára, ahol már nem tehet mást: követnie, pergetnie kell saját tör­ténetét. A sors nem kérdés, ha­nem a létezés válasza a jellemre. Az érzelmeket nem élvezik vagy szenvedik a hősök, egyszerűen leélik. A néző nem kap segítsé­get, neki kell drámává teremte­nie a lázas szürkén gomolygó hétköznapokat. A rendezést egyszerre vezérli a sallangmentesség, a csupaszság vágya és kísérti a színházszag él­vezete. Az előadás egzotikuma abból születik, hogy a folyama­tok túlságosan is ismerősek, túl­ságosan is magától értetődőek, egy pillanatra sem vetődik fel, hogy másképpen is történhettek volna a dolgok, de minden pilla­natban érezni lehet, hogy ez így nincsen jól. Görög László remekel színész­vezetésben. Senkit sem foszt meg bölcsességétől, sőt igazától, Mil­ler (Dráfi Mátyás), von Walter (Boráros Imre), Wurm (Tóth Ti­bor) egyaránt metsző okossággal nem tudnak tenni történetük el­len. Mindannyian aprólékos mun­kával jutottak el a jelenlét színpa- dian civil eszköztelenségéig. Dráfi tényleg majdnem csak van a színpadon, szinte minden érzékszervét helyettesíti meg­győződése, igazságba, tisztesség­be vetett hite. Boráros hatalom­vágyó, zsarnoki figurája sem él­vezi a gonoszságot, hanem ma­gától értetődő halksággal, fi­nomsággal éli a parancsolást, azért nem tűr ellentmondást, mert eszébe sem jut, hogy bárki is ellentmondhatna. Tóth Tibor jellemtelensége és jelentéktelen­sége miatt félelmetes, sima mo­dorú, figyelmes alakja nem tud féregségéről, s ezért nem is de­monstrálhatja azt. Lujza (Holocsy Katalin) és Fer- dinánd (Tyukodi Szabolcs) okos apák jól nevelt gyermekei, emi- nensségük még csak az okosság árnyéka. Lujza lemondásaival, Ferdinánd visszavonásaival mond ellent és felel meg egyszerre apjá­nak. Tyukodi Szabolcs félszeg, ap­ja határozottságára összerezzenő, véleményét leckeszerűen felmon­dó fiatalembere hiteles figuraként jelenik meg, bár mögötte érződik leginkább a rendező akarata, úgy tűnik, nála igazította Görög a leg­inkább testre a figurát. Némiképp persze hiányzik Ferdinánd fajsú­lyossága, hiszen így nem kellő­képpen érthető, miért is veszi őt hirtelen partnerszámba az apja, talán a fiú kiszámíthatatlansága lehetne az ok, ez viszont nincs kellő mértékben hangsúlyozva. Bandor Éva Lady Milford szerepé­ben úgy izzítja fel eszköztelen je­lenlétét, hogy kulcsjelenetté teszi a találkozását Ferdinánddal. Ép­pen azokban a pillanatokban hi­ányzik kicsit az idő kifeszítése, amikor a látszólag egyértelműen jóra és rosszra csoportosítható szereplők kísértésbe esnek. A lady fatális sodortatása mögött valódi vágyak készülnek kirobbanni. Egyedül Németh Ica anyafigurájá­nak nem sikerült jelenlétének sa­játosságát fölfejteni. A Miller csa­ládban természetesen kibontako­zik a morál-érzelem-gyakorlatias- ság hármasa, de az anya pragma­tizmusának nincs olyan súlya - és a színésznő sem fogadja el a szi- kárságot olyan mértékben -, hogy alakítása önálló fejezete lehessen az előadásnak. Kiválik az előadás­ból von Kalb (Olasz István) homo­szexuális allúziókkal terhelt meg­jelenése, ő az egyetlen, aki kül­sődleges eszközökkel van jelle­mezve, de az előadás nem ad ma­gyarázatot arra, miért éppen ez az alak különbözik el a többi sze­replőtől. Az első részt következetesen uralta a színészi eszközök lecsu- paszításának a vágya, de a máso­dik részben mintha valamelyest feladta volna a küzdelmet a ren­dező, s egyre gyakrabban enge­dett a részletező realista eszközök csábításának. Görög László szelíd radikalizmusa nem engedi a külsőségek és a közönségmegszó­lító kikacsintások elburjánzását, de az érzelmi vész előrehaladtá­val egyre nagyobb engedménye­ket tesz, és a színészek egyre in­kább hangerővel fejezik ki a min­daddig a mozdulatok fakóságá- nak és a szavak koppanásának brutalitásába rejtett tragédiát. A rendező a náci időket idéző diktatúraként konkretizálja a ha­talmat. A hétköznapok belső hangsúlyokból építkező színészi jelenlétére rátelepszik a stilizált önkényuralmi jelképek világa, túlmagyarázottá válik a sze­replők és a hatalom viszonya. Ha Görög ilyen mértékben merte felvállalni a mindennapok érzel­meinek formátlanságát és anyagtalanságát, talán nem kel­lett volna ennyire egyértelműen bebiztosítani magát, ami a társa­dalmi hátteret illeti. A zeneválasztás is azt a funkci­ót tölti be, amit a színészvezetés igyekszik kiküszöbölni, az érzel­mek nézőre erőszakolását. Elgar drámai, neoromantikus zenéjére időnként még operát idézően nagy mozdulatok is születnek, semmiből nem következő cso­korelejtés, hatalmas ívű átkaro­lás, térdre vetődés stb. Kurtág nyugtalanító diszharmóniái pe­dig a hatalomnak a magánszfé­rára való egyre nyomasztóbb rá­telepedését demonstrálják. Juraj Gráféi díszlete kitűnően oldja meg a puritán polgárlakás, a dekadens szeretőszalon és a szigorú pompájú hivatal egymás­ból következő, de egymástól je­lentősen elkülönböző kibontását a látszólag fantáziátlan, szürke díszletfalból. A térkihasználás­ban érződik, hogy Görög a színé­szekre koncentrált, és a térkom­pozíció általában alá volt rendel­ve a fizikai közelség megbízható, kényszerítő erejének. A második részben, mikor Ferdinánd megta­lálja a Lujzát kompromittáló le­velet, a fénnyel eddig szerényen operáló és a díszlet lehetőségeit nem kutató rendező egyszer csak kilép az eddigi három térből, az emelvényen gubbasztó Ferdi­nánd körül elvalószínűtlenedík a realizmus, és német expresszio­nista filmet idéző nyúlánk ár­nyak népesítik be a teret. Az arc­nélküli alakok sajátos koreográ­fiája csak villanásnyi időt kap, mert fittyet hányva a körülmé­nyekre, a színészek egymásra ta­padnak, s ismét úgy játszanak, mintha kamaratérben lelki rez­dülésekkel bajlódnának. Dobis Márta kitűnő stílusér­zékről árulkodó jelmezei közül ki­emelkedik Lady Milford Klimt-ih- letésű kosztümé, de jó érzékkel rejt el apró sajátosságokat az amúgy visszafogott, funkcionális ruhadarabokba is. A színészvezetés alapján úgy tűnik, Görög László hisz abban, hogy a leghatásosabb rendezői eszköz a színészi jelenlét. Ennek fényében érthetetlen, miért nem fejeződik be az előadás a Herceg (Pőthe István) belépésével, s mi­ért érzi fontosnak, hogy megmu­tassa a diktatúrák ízléstelensé­gét, miért kell külön hangsúlyoz­ni azt, hogy a zsarnok csak föl­használja a embereket és tragédi­áikat, s főleg miért kell patetiku­san érzelgős képekben elbúcsúz­tatni Millert, aki előtt felnyílik a sorompó és ő kiléphet a szabad­ságba. Az így szerezett informá­ció nem több az önkényuralom­ról szóló ismert közhelyeknél, Miller esetében pedig elbizony­talanodunk, miért kezdődik az utolsó öt percben egy új előadás. Boráros Imre (von Walter) és Olasz István (von Kalb)

Next

/
Thumbnails
Contents