Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)

2005-03-31 / 73. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA 2005. március 31., csütörtök 3. évfolyam 11. szám JÓ, HA TUDJUK Mi legyen a gyerekből? ÚJ SZÓ-ISMERTETÉS Mi is legyen a gyerekből? - tesszük fel a kérdést. Sportoljon vagy in­kább zenéljen? Milyen szakkörbejárjon? Hogyan tartsuk tiszteletben a gyerek személyiségét,-ha olyasmit akar, amit mi nem? A gyerekne­velés örök dilemma, de nem feltétlenül óvodás, esetleg kisiskolás kor­ban kell' eldönteni, mi is legyen tényleg csemetéből. A szülőknek azonban lehet és kell is tanácsot adniuk, ha gyermekük mégsem tud­na választani. Manapság már nem csak két dolog közül választhatnak az aprósá­gok. De ha a szülő nem irányítja valamelyest őket, hát persze, hogy minden szakkörbe szeremének járni. Ha pedig épp a szülő akarja gyermekét mindenféle foglalkozásra beíratni, meglehetősen nagy hi­bát követ el. Sokan azt szeretnék gyermekükben látni, ami nekik nem sikerült. Modellkedjen, rajzoljon, néptáncozzon, fazekaskodjon, kara- tézzon, furulyázzon, és még ki tudja, mi mindent szeremének a gyere­kek nyakába sózni. Pedig a gyerekek manapság is csak korlátozott mennyiségű dolgot képesek elsajátítani. Fontos, hogy a gyerekeknek a lehetőségeinkhez képest, minél töb­bet mutassunk meg a világból, de ne terheljük le őket feleslegesen. Fontosak persze az elfoglaltságok, de ne zúdítsunk rájuk foglalkozás áradatot. Tartsuk szem előtt: a gyerek legfontosabb foglalkozása a já­téklegyen! A nevelés legfontosabb elve, hogy őszinték legyünk a gyerekkel, s hogy annyi szeretetet adjunk, amennyi telünk telik. De ez nem azt je­lenti, hogy el kellene őket halmoznunk mindennel. Fontos még, hogy legyünk mindig következetesek és ne engedjünk a hisztinek. A gyerek ugyan sokszor ösztönösen meg akar felelni a szülőnek. De valóban nehéz mdomásul venni, hogy az új élet, a gyerek minden por- cikájában más, mint mi vagyunk. Bizonyos kortól kezdve önálló aka­rata van, és talán az ízlése is eltér a miénktől. Ezért aztán váljunk ar­ra, hogy ő maga is kibontakozhasson és saját akaratát is érvényesít­hesse. (bzs) Három középiskolás mobiltelefont nyer Az év legsikeresebb diákja Észrevételek a 9. évfolyamban írt magyar nyelv és irodalom Monitor-teszt feladataival kapcsolatban Szakszerűség és minőség A teszt írója nem az olvasottságra volt kíváncsi, hanem a mélységi és évekkel ezelőtti tudásra (Képarchívum) FELHÍVÁS Kedves pedagógusok! Tanári pá­lyájuk során biztosan oktattak vagy oktatnak olyan diákot, aki kitűnő eredményeket ért el országos vagy nemzetközi megmérettetéseken, kreativitásával és intelligenciájával példát mutat a tanintézet többi fia­taljának, aktívan részt vesz az isko­lában zajló diákélet szervezésében. Az Új Szó Nagyszünet rovata ezennel meghirdeti az év legjobb diákja elnevezésű versenyt, melyre a tanintézetek, valamint a tanárok ajánlhatják azon diákjaikat, akik ki­tűnő eredményeket érnek el, s kép­viselik az oktatási intézményt a kü­lönféle versenyeken. Annak a húsz diáknak a nevét és fényképét, aki a legtöbb szavazatot/szelvényt kapja, megjelentetjük lapunk hasábjain, és az olvasók dönthetik el eredménye­ik alapján, mely három eredményes és aktív diák számukra a legszimpa­tikusabb. Az előselejtező követően az a három diák lesz a nyertes, aki­nek a nevére a legtöbb szavazat ér­kezik be. Ám az alacsonyabb diák­létszámmal rendelkező tanintéze­tek sincsenek hátrányban, mert a szavazatok esetében figyelembe vesszük, hány tanulója van az isko­lának, és százalékban számoljuk ki a beküldött szavazatokat. Minden­képpen jól járnak, hajészt vesznek nyereményjátékunkban, mert azok a diákok, akiknek a nevére a leg­több szelvényt küldik be, mobiltele­font nyernek, és a tanulók felkészítő tanárának pedig 2000 korona érté­kű könyvvásárlási utalványt ajándé­kozunk. A versenyfelhívást hetente egy alkalommal közöljük a szel­vénnyel együtt egészen május köze­péig. Az eredményhirdetésre június elején kerül sor. Ne feledjék, az a di­ák nyer, akinek a nevére a legtöbb szelvényt beküldik. Legyen ez a verseny egy olyan kezdeményezés, amellyel kiemel­jük a legjobbakat a jók közül, a leg­eredményesebbet az eredményesek közül. Segítsenek nekünk ebben, mert megérdemlik. A tárgynyere­ményeken kívül a három legered­ményesebb tanulóval interjút készí­tünk, hogy kedves olvasóink is meg­ismerhessék őket. A szelvényeket a következő címre várjuk: Új Szó - Nagyszünet, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1. A borítékra írják rá: „Az év legsi­keresebb diákja”, (he) Az oktatás eredményessé­ge és minősége az oktatás- politika legfontosabb cél­jai közé tartozik. Az ered­ményesség és minőség fo­galmak a hatékonyság kér­dését vetik fel, mely szoro­san összefügg az oktatás finanszírozásával. Fel kell tenni a kérdést, mit tekin­tünk az oktatás eredmé­nyének? ÁDÁMZITA Magyarországon a 2001/2002- es tanévben indult a képességvizs­gáló monitorrendszer az 1., 5. és 9. évfolyamban. Nálunk is elkezdő­dött a tanulók monitorozása. A ta­valyi próbaév után 2005. február 2- án monitoroztákaz alapiskola teljes 9. évfolyamát. Mérték a matemati­ka és a magyar nyelv és irodalom tantárgyból elsajátított tudást. A tanulói teljesítmények mérése, értékelése cseppet sem könnyű fel­adat. A mérés, értékelés komoly tu­domány. Legnagyobb előremutató és javítást célzó ereje a diagnoszti­kus teszteknek van, melyek a hiá­nyosságok feltárása és pótlása érde­kében készülnek. A szummatív tesztek élesben mérik a már kiigazí­tott és elsajátított tudást. Vélemé­nyem szerint az alapiskola 9 évfo­lyamát átfogó tudásmérő tesztet ír­tak a kilencedikesek. Mi a Monitor célja? Minden jó külső, belső mérésnek tisztáznia kell, mint mér, s milyen céllal mér. Ezt a célt ismernie kell a pedagógusnak, hiszen a külső mé­rések egy közoktatás értékelési rendszerének elemei kell legyenek. Nemcsak a mérés célját, hanem tudni kell azt is, mire lehet használ­ni a mérés eredményét, pl. kiváltja- e a középiskolai felvételit, eredmé­Az iskolai oktatás egyik fontos célja a gyermekek életének a fej­lesztése. Ez azt jelenti, hogy az is­kola elsőrendű feladata a tanulókat felvértezni olyan tudományos is­meretanyaggal, hogy a jelenlegi, il­letve a mindennapi szigorú köve­telményeknek megfeleljenek. Az az iskola, amely ezeknek a kihívások­nak (követelményeknek) nem felel meg, nem tesz eleget hosszú, távon ellehetetlenül. Ezzel számolnia kell. Csak a magas szintű anyag el­sajátítása képes biztos alapot adni ahhoz, hogy az életben elénk táru­ló „nehéz” feladatokat meg tudjuk oldani. Tehát mit is tanítsunk? Az iskolai munka során ügyelni kell arra, hogy se a tananyag túl­méretezésével, se az ismeretek túl korai oktatásával ne terheljük a diákokat. A korszerű pedagógia szerint nem az a kérdés, hogy so­kat tanítsunk-e vagy keveset, ha­nem az, hogy semmit se tanítsunk korán. A tananyagot úgy kell nyei által minősítik-e az iskola mun­káját, az ott végzett munka haté­konyságát, eredményétől függően mi vár az iskolára, a pedagógusra, követi-e a mérést valamilyen szank­ció. Ha a felvételit váltja ki, tisztázni kell, milyen pontszám esetében ér­vényes ez. Egy csomó olyan kérdés­re kell választ adnia a mérésnek, ami a mérés nem önmagában hasz­nos vagy haszontalan voltára követ­keztet, hanem arra, mi a hozadéka, mi a célja. Hozadék lehet, pl. képet kapni a tanuló teljesítményéről az anyanyelv tantárgyából, hogy a fo­lyamatos évi mérés alapján az adott populáció hogyan teljesíti a tanterv­ben rögzített célokat és elvárásokat, tehát mérni lehet vele a tanuló tan­tárgyi tudását. De mérni lehet vele a pedagógus munkáját is. Kimutat­hatja a monitormérés a leglesúj- tóbb eredményt is, ha nem derül ki, müyen szociokulturális közegből érkeznek a tanulók. A Monitor-tesztnek szummatív- nak kell lenni, az adott évfolyam tantervi és az annak alapján elfoga­dott sztenderdek követelményeire kell épülni, de lehet a 15 évesek megrajzolt műveltségképét is mér­ni, ami nem tudásmérés, hanem ké­pességmérés, a használható tudás mérése. Ez a baj a 2005. február 2- án megíratott Monitor-teszttel, hogy nem derül ki, mi a cél, s ebből seregnyi probléma sorakozik fel. Ideális időpontja Mindenképpen tudni kell, mikor a legideálisabb meghatni egy szá­mon kérő feladatot. Semmiképpen sem félév után. A tesztírásnak van­nak feltételei. Egyik üyen feltétel, hogy egy nap csak egy tesztet írhat­nak a tanulók. A másik a támogató klíma megteremtése. Február 2-án a kilencedikes tanulók 90 percig ír­ták a matematikai tesztet, majd 20 perc szünet után 60 percig ültek a tanteremben a 30 magyar nyelv és irodalom feladatai fölött. Akárhogy is nézzünk, ez 150 percnyi feszített megtervezni, hogy átlagos képes­ségű gyermek megfelelő erőfeszí­téssel megértse és megtanulja. Gazdálkodjunk jól az idővel: ne tanítsunk olyasmit, amire egy bi­zonyos életkorban több hónap szükséges, de három-négy év múlva már két hét alatt könnyű­szerrel elsajátítható. Az iskolában nem kell minden új tudományos eredményről tanulni. Ügyelni kell arra, hogy az iskola hagyjon időt a diákoknak az önálló tanulásra, a játékra, az olvasásra, a mozgásra, a szórakozásra egyaránt. De mindemellett felkészüljenek be­csületesen a tanítási órákra is. Természetes, hogy a szórakozás nem mehet a tanulás „rovására”. Ezt a tételt a tanulóknak tudomá­sul kell venniük. Természetesen a diákok éssze­rű mértékű megterhelése fontos pedagógiai feladat. Az erőfeszíté­sek értékelése, a munka szeretete, a kitartó munkára és a tanulásra szoktatás csak így képzelhető el. A 6-10 éves korú gyermekeknél a célunk az lehet, hogy az emberi kultúra alapjait átadjuk a kicsik­figyelmet követelt a tanulóktól. A pedagógusok lélektanból ismerik, időtartamban meddig tart egy fel­nőttfigyelme! S egy 15 éves kamasz figyelme, aki elsősorban magával van elfoglalva? Az időponttal azért van még baj, mert ha a teszt ered­ménye március első felében köztu­dott lesz, s ha teljesíti a tanuló a kö­zépiskola által tekintetbe vett moni­toreredményeket (mely kiválthatja a felvéteti vizsgát), azért nem, ha •nem teljesít a tanuló, azért nem lesz a monitornak motiváló ereje. Azt meg tudjuk, hogy óriási baj van a gyerekek tanulás iránti belső moti­vációjával. Lehetetlen elvárások? A magyar nyelv és irodalom tesztjében nagyon sok tisztázatlan probléma adódott. Ezek a követke­zők: A magyar nyelv és irodalom tanterve 1997. szeptember 1-jétől van érvényben. Nem hittem volna el, szlovákul van megfogalmazva. Senki nem szólt még eddig érte! A lehető legnagyobb mértékben leíró és előíró, szigorúan megfogalmaz­za a követelményeket. A sztenderd ugyanazt úja le magyarul, lebontva a tananyagot törzsanyag, követel­mények, illetve az irodalomrésznél memoriterre is. Isten veled, tanári szabadság és szabad kezdeményé­nek: az írást, a beszédet, az olva­sást, a számolást és számlálást, az éneket, a mozgást. Valóban, eze­ket mind tanítani kell minden is­kolában, tehát ez a közös mini­mum. Valaki azt mondta: tanítsuk meg a gyermeket írni, olvasni, számolni. De ha többre is megta­nítható, akkor tanítsunk többet! A tanítók felelőssége Nem, ez nem a minimum, ez az optimum is. Elmondtuk már, hogy nem szabad az iskolában azért többet tanítani, mert mi er­re képesek vagyunk, a gyermek pedig meg tudja tanulni. Ismert tény, hogy a gyermekek életében meghatározó szerepe van az első három évnek. Ugyanígy nyilván­való, hogy az iskolába járás első éveinek is hihetetlen nagy jelentő­sége van. Ezért semmivel össze nem hasonlítható a tanítók fele­lőssége. A kisgyermek pedig arra az érzelmi biztonságra van szük­sége, hogy érezze: a világ jó, sze­retettel veszi körül, és ő is hasonló jó magatartással válaszolhat. A 10-14 éves gyermekeknek zés, sőt kreativitás! Azt meg vég­képp nem értem, a nyolcosztályos gimnáziumok nyolcadikosai szá­mára miért volt kötelező a moni­tor? ! A feladatokkal azért is van ba­jom, mert nem az adott évfolyam- beli elsajátított tudásra voltak kí­váncsi, hanem úgy félév táján, is­métlés nélkül, kilencedikben a 7. és 8. évfolyam mélységelvű tudástan­anyagára. Megvizsgálva a tantervet és a sztenderdkövetelményeket, le­szögezem, hogy a monitor-felada­tok olyan tananyagot is számon kértek, melyekkel csak a 2. félévben találkozik a kilencedikes tanuló (pl. Márai Sándor). Továbbá a felada­tok nem a mindennapi és használ­ható tudást kérték számon, az iro­dalmat érintő feladatok nem mű- központúak voltak, hacsak a kiin­duló szöveget nem tekintjük annak. Nem az olvasottságra volt kíváncsi a teszt írója (alkotó kizárva!), ha­nem a mélységi és évekkel ezelőtti tudásra. Kérdezem: az alapiskolá­ban nyolcadikban és kilencedikben ugyan hányszor dolgoznak a tanu­lók a Balassi-strófával, ami 7. évfo­lyamos tananyag. A Bánk bán c. Ka­tona-drámából eszem ágában sem a rokoni kapcsolatokra lettem volna kíváncsi. Gyerek legyen a talpán, aki ezt a tesztet kitűnően megírta. (Folytatjuk.) már nem arra van elsősorban szükségük, hogy megtapasztal­ják: a világ befogadja, szeretettel körülveszi őket. A tudás iránti szeretet az érdeklődés felkeltése és kielégítése a célunk. Irányítani kell a tudásszomjukat, mindent meg kell tennünk, hogy megsze­ressék és becsüljék a tudást. A kis­kamaszok nem képesek arra a rendszeres tudásra, amelyre az if­júkornak igen. A pedagógiai mun­ka tartalmi és módszertani meg­újulása után természetes módon folyamatosan választ kapunk az iskolaszerkezeti kérdésre, vagyis hogy melyik iskolaszerkezet (is­kolatípus) a leginkább életképes: a nyolc- vagy a négyosztályos kö­zépiskola. A lényeg az, hogy leg­alább 10 évig tanuljon minden gyermek. Nem annyira az a fontos - az én véleményem szerint -, hogy a 10-15 éves korú gyerme­kek általános iskolába járnak-e vagy gimnáziumba. Sokkal fonto­sabb, hogy az életkornak, illetve életkoruknak és a tudománynak megfelelő, átgondolt tananyagot tanuljanak. P~-------------------------------------------------------------------------------------­A diák neve: Milyen tantárgyban volt kiemelkedő: Az iskola neve és címe, elérhetősége: O. ♦fi Az iskola diákjainak száma: A felkészítő tanár neve és címe: I _______________________________________________________________I A t ananyagot úgy kell megtervezni, hogy egy átlagos képességű gyermek megfelelő erőfeszítéssel megértse Csak ésszerűen terheljük meg a diákokat MARKÓ EMIL

Next

/
Thumbnails
Contents