Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-19 / 65. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 19. Családi kör 13 A hímestojás-készítésnek a munka örömén és az esztétikai élményen túlmenően családösszetartó ereje is van • Tulipiros tojás legyen az én bérem A húsvét, legyen bármilyen felekezetű, világnézetű a család, elképzelhetetlen hímes tojás nélkül. Szebbnél szebbeket kapni készen, de amelyet saját kezűleg festünk, díszítünk, egészen más. A tojáskifú- vás tudománya kis gyakorlattal elsajátítható, de ha készen vesszük az alapanyagot, még jobb, arra nem kell annyira vigyázni - nem törékeny. De kezdjük az igazi tojással. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA A hagyományos hímes tojást leggyakrabban hagymahéjjal festik. Kell hozzá hagymahéj, géz (vagy valamilyen vékony anyag, szakadt nejlonharisnya), apró falevelek (ha mintázni akarjuk). A tojást megmossuk, óvatosan rátesszük a falevelet, becsomagoljuk a gézbe, szorosan megkötjük, beletesszük a hagymahéjakkal együtt egy vízzel teli edénybe, és ; felforraljuk. Mikor kihűlt, a gézt vigyázva bontjuk le róla. Pici olajjal bekenjük, és puha ronggyal kifényesítjük. Más színű tojásokat is 9 festhetünk ily módon: fűfőzetben zöldet, sárgarépafőzetben narancssárgát, céklalében pirosat... A görög ornamentumokkal könnyen megbirkózunk. Valódi tojásra filctollal is festhetünk, de lakkozzuk be, hogy el ne kenődjön. (Vízben oldódó lakkot használjunk!) A foltos tojást egyszerű elkészíteni. Egy pici vízfestékbe rongyot mártunk és éppen hogy csak hozzáérintjük a tojáshoz... A babtojások nem zápulnak meg. És milyen szépek! Az egyik fehér, a másik tarkababos. Ha csak elmondanánk és nem mutatnánk be, milyen kedves a spárgás tojás, nem hinné el a kedves olvasó. A színes papírspárga nem csúszik le, és pillanatok alatt kész a mű. Üvegpohárban asztaldísz is lehet. Apró művirágokkal dolgozunk. Veszünk egy kis csokrot, szétszedjük, és egyenként ragasztjuk rá a tojásokra. Cukorvirág (vagy marcipán) virít ezen a (cukor)tojáson. Ha nem evésre, hanem díszítésre szánjuk, gyurmából formáljuk a virágokat. Finom célzás az öntözők felé: kisebb és nagyobb nefelejcseket festünk a tojásra. A natúr színű műtojás valódi tojásborítást kap. Ha rántottát sütünk, a tojás héját nem dobjuk el, hanem megszárítjuk, összetörjük és felragasztjuk... Akinek egy csepp kedve sincs festeni, ragasztgatni, fog egy szalagot, és átköti a főtt tojást. Az ünnepi asztal vidámabb lesz! 0 Az ünnepi vendéglátás után előbb-utóbb elkövetkezik az ünnepi asztal letakarítása, a nagy ünnepi mosogatás Tisztább edény hatékonyabb mosogatószerrel PÉTERFISZONYA Nemrég olvastam egy felmérést, hogy egy átlagos háztartásban évente 300-500 órát töltünk el az edények mosogatásával. A kutatók sajnos^ külön nem vizsgálták, hogy ünnepek alatt mennyit, de biztosan sokat. Szerencsére manapság elkerülhető a kellemesnek alig mondható tevékenység, egyre több háztartásban mosogatógép végzi a teendőket. Mivel kisméretűek, és magasságukat is a konyhapulthoz igazították, elférnek a lakótelepi konyhákban is. Bebizonyosodott, hogy a gép legalább olyan tisztára mossa a tányérokat, poharakat, mint a legpedánsabb családtag, sőt. Mivel a mosogatógépek általában forró, 55-70 °C-os vízzel mosogatnak - e hőt az emberi kéz nem bírná elviselni - az edényeken előforduló baktériumok többsége azonnal elpusztul. Nem titok az sem, hogy a gépi mosogató- szerek hatékonyabbak, mint a kézi mosogatásnál használtak. A nagy hatékonyságúak (pl. a Somát) aktív oxigén alapú fehérítőt és erős enzimeket is tartalmaznak, amelyek könnyedén eltávolítják még azokat a rászáradt ételmaradékokat is, amelyeket kézi mosogatásnál csak fárasztó súrolással tudunk eltávolítani. Az új termék, a Somát Extra Power szóda effektussal elnevezésű tabletta előnye, hogy egyszerre mossa tisztára és egyben fényezi csillogóvá az edényeket, de betölti a vízlágyító szerepet is, megvédve a háztartási gépet a vízkő ellen. A mosogatógép környezetbarát és gazdaságos befektetés, hiszen az edények tisztántartása lényegesen kevesebb víz felhasználásával történik. Ugyancsak víznek megfelelő összeget is felmérés utal arra: évi 300-400 megspórolhatunk. És ne feled- mosogatásnál a mosogatógép jük, a 300-500 óra szabadidő a használatával éves szinten a víz mai világban egyenesen megfi- és csatornadíjból akár 8 ezer liter zethetetlen. NYERŐ Egy helyes válasz - három nyertes A múlt heti locsolós verseny nyertesei: Jóba István, Martos Filkó András, Komárom Fuksz Barnabás, Dobóruszka A húsvéthétfői finom szagosvizet a Mexx tavaszi kollekciójából a Cosmopolitan Cosmetics küldi el a szerencséseknek! Gratulálunk! Sorolja fel a Somát Extra Power szóda effektussal tabletta előnyeit! SZÓ MI SZÓ Metamorf melódia CSÓKA GÁBOR Hangulatos harmonikaszó visszhangozta be a kisváros kis, központi terét. Hangulatán még az sem rontott, hogy okozója vélhetőleg néha mellényúlt, s a jobb kéz sem mindig tudta, mit csinál a bal, de lehet, hogy ez így volt demokratikus. Szóval a hangokból ítélve amolyan igazi dilettáns, de őszinte produkció próbálta elandalítani az egyszerű földi halandót, aki pénztárcája könnyítése céljából fordult be a bevásárlóközpont bejáratán. Ott ült ugyanis a hangforrás a lépcsőn, olyan negyvenes-ötvenes. Homlokába húzott sapkával, szélkabátban, kissé túlsúlyosan. Előtte nyitott harmonikatok, amelyben már némi pénzmag is leledzett, sokat nyomó, de keveset érő fémpénz, valamint kevesebbet nyomó és nem sokat érő papírpénz formájában. Szeme a régmúltba ré- vedt. Úgy nagyjából az ötvenes évekig, repertoárja ugyanis az említett évek slágereitől a mozgalmi dalokon és a Moszkva-parti estéken át az időszerű lakodalmasokig terjedt - néha némi rögtönzött átiratban. A teljesítménynek kimondottan használt, hogy a nyolc- vanbasszusos - az össznépi trenddel ellentétben - egyáltalán nem volt lehangolva. Az idő azonban kissé szeles volt, felhős, meg valamilyen front is lehetett felettem, mert egy hirtelen érzelmi fordulattal meg is bántam iménti sznob cinizmusomat, és lelki marcan- golással kísért bűnbánást gyakoroltam. Először csak úgy magamnak. Mert igazából - a pozsonyi dél-amerikai utcai zenészeket és a profikat kivéve - számomra mindig van valami lehangoló abban, hogy valaki kisebb-nagyobb zenei tudással kiáll vagy kiül az utcára, hogy engedetlen ujjakkal kikényszerített produkciója közben lesse, hull-e valami pénzszerű a kalapjába. Nem ismerhetem az életkörülményeit, a hátterét, amely arra ösztönzi, hogy engedjen emberi méltóságából. Ilyen és ehhez hasonló gondolatoktól vezérelve - nem mintha a feleslegből adtam volna - egy zöld húszast tettem demonstratíve a harmonika tokba. Ettől a lépteim döngőb- bek lettek, s tudtam, hogy valahol Livingstone és Teréz anya között a helyem. Közben az autóban ülve várakoztam a bevásárló bevetésen részt vevő asszonyra. A visszapillantó tükörben továbbra is a zenészt figyeltem együttérző áramlatoktól vezérelve. A járókelők egyre gyérebben mutatkoztak. Emberem hirtelen abbahagyta a zenélést, összekapcsolta a harmonikát, majd a tokba helyezte. Még úgy ülőhelyzetben elővette a mobilját, egy percig telefonált, majd felállt, s a harmonikatokkal a kezében a polgárosodó kisváros esti homályába távozott. csaladivilag@ujszo.com IRQ OLVASOK Szökevények NAGY ERIKA A szabadság utáni vágyuk egyre erősödött. Keresték a kiutat, azt az alig pár centis rést, amely a korlátlan lehetőségek felé vezeti őket. S ugye, aki keres, az talál is. Egyik nap az egyik, másik nap a másik is megszökött kis házacskájából. Pedig szép, kényelmes, úgymond, összkomfortos környezetet hagytak maguk után. Megkezdődött a hajsza. Fél sikerrel zárult, ugyanis csak az egyik szökevényt sikerült elkapni. Igyekezett menekülni, több-kevesebb sikerrel, végül fáradtan, lógó nyelvvel, de elkaptuk a kis lázadót, s visszavittük a házikójába. A másiknak hűlt helye maradt. Pedig kerestük napokig. Vagy egy hét elteltével a nyomok a konyhába vezettek. A remény, hogy él és virul, mosolyt csalt az arcomra. De korai volt az öröm. A csalinak használt étel eltűnése jelezte, hogy merre vezetett az útja. Egy reggelen megláttam őt! Most megvagy, gondoltam, de tévedtem. Ügyesebbnek bizonyult nálam. De nem adtam fel. Végső elkeseredésemben, melyet a kudarc okozott, kezembe vettem egy csavarhúzót, s nekiláttam a konyhabútor szét- csavarozásához. Ami mozdítható volt, megmozdítottam, mégsem jártam sikerrel. Egyvalamire azért jó volt a próbálkozásom. Magam mögött tudhattam a nagytakarítás fárasztó műveletét. Feladtam, beletörődtem a kudarcba. Bárcsak hamarabb tettem volna! Mert amikor már nem törtem magam a szökevény sorsa miatt, egy kora reggelen neszt hallottam az éléskamra irányából. Csendben füleltem, majd hirtelen kirántottam az ajtót, s a polc harmadik fokán szembenézett velem ártatlan képpel az unokám karácsonyi ajándéka, egy fehér hörcsög. Nyakon csíptem, s örömtől duzzadó kebellel visszavittem kalitkájába, a társa mellé. Megkönnyebbültem, pedig ami ezután következett, azt sem volt könnyű elviselni. Mint két rossz testvér, verekedésbe kezdtek, s az egereket is megszégyenítő cincogással, visítással háborgatták az éjszaka nyugalmát. Szerencsére a megpróbáltatásaimnak ezzel vége lett. Kisuno- kám végre hazavitte kedvenceit, s azok most új otthonukban tesznek időnként napokig tartó felfedező körutat.
