Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-16 / 62. szám, szerda
/ r/i 2005. március 16., szerda SZÜLŐFÖLDIG-------------------------------------------------------------s------------—.....-:-i ße‘ 2. é vfolyam 11. szám A magyar nemzetiségűek aránya Szlovákiában a 2001. évi népszámlálási adatok alapján A MAGYAR ELSŐSÖK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA 80,1 -100,0% 50,1- 80,0% 20.1- 50,0% 10.1- 20,0% 1,1- 10,0% (Forrás: Szlovákia etnikai térképe, Fórum Kisebbségkutató Intézet - Somorja, Teleki László Intézet Közép-európai Tanulmányok Központja - Budapest. Szerzők: Gyurgyík László és Sebők László. Lilium Aurum Könyvkiadó, 2003.) 4500 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 ,9 (‘Évente átlagban 100-200 az évismétlők száma. Eddig idén 4111 diákot írattak be magyartannyelvű alapiskolába. (Forrás: az oktatási minisztérium nemzetiségi főosztálya, 2005) Azok a családok, ahol a szülők egyike szlovák nemzetiségű, már nagy valószínűséggel, az állam nyelvén oktató iskolák valamelyikébe íratják be a fiukat, lányukat A választás magánügy, a döntés hatása közügy Bár az alapiskolai behatások hivatalos határideje már lejárt, a gyakorlatban egészen a tanévkezdésig fogadják az újonnan érkező, tanköteles kort elért gyermekeket és szüleiket az oktatási intézmények. RÁCZ VINCE Amelyik családban tehát még nem döntöttek, mely és főként milyen tanítási nyelvű iskolába írassák be az iskolaéretté vált utódot, még mindig van idő elhatározásra jutni, és eleget tenni a kétséget kizárólag nagyon fontos feladatnak. Ami a legfontosabb, a döntésnek minden egyes esetben komoly megfontolásokon kell alapulnia. Sokak számára egyértelmű a döntés, hiszen ha például az egyetlen helyi iskolán kívül nincs a közelben más alapiskola, a szülők pedig mindenképpen szeretnék megkímélni fiukat, lányukat az állandó beutazás okozta nehézségektől, önmagukat pedig az utaztatás jelentős költségeitől, kézenfekvő a megoldás, a hely iskola mellett döntenek. Ha párhuzamosan több lehetőség is kínálkozik, már korántsem jelent egyszerű feladatot a helyes választás, melyben a szempontok valóságos tömkelegé játszik szerepet. A szülőknek számos körülményt kell figyelembe venniük a döntéshez, a legfontosabbak közül, egyebek mellett a számításba vett tanintézményekben folyó oktatás színvonalát, a tanítók szakmai és pedagógiai felkészültségét, tehát mindent, ami végső soron a gyermek rövid és hosszú távú érdekeit hivatott szolgálni. A választás a családokon múlik, akik saját belátásuk szerint döntenek. Újra hangsúlyozom tehát, a szülő magánügye, milyen tannyelvű iskolába íratja be tanköteles korba lépett gyermekét. Semelyik magyar szülő nem kényszeríthető arra, hogy akarata ellenére magyar iskolába írassa be csemetéjét, érvekkel azonban - talán - megengedett a befolyásolásuk. A magyar családok többségében kézenfekvő a válasz, és az anyanyelvű képzést választják a gyermekük számára. Azok a családok, ahol a szülők egyike szlovák nemzetiségű, már nagy valószínűséggel, az állam nyelvén oktató iskolák valamelyikébe íratják be a fiukat, lányukat. Az olyan falvakban és városokban, ahol a magyar lakosság alacsony részarányából adódóan nem működik magyar tannyelvű alapiskola, az ott élő magyarok több esetben a helyi szlovák iskolába kénytelenek íratni gyermekeiket, ha nem akarják mindennapos utazásra kárhoztatni őket. Vannak persze, igaz kisebb számban olyanok is, akik bár választhatnak, magyarként szlovák iskolába járatják a gyerekeiket. Körükben még mindig szívósan tartja magát az a nézet, hogy aki Szlovákiában magyarul tanul, az a későbbiekben csak nagy nehézségek árán érvényesülhet a hétköznapi életben. Ezek a szülők általában azzal indokolják a döntésüket, hogy a magyar iskolák növendékei közül a későbbiekben - éppen nyelvi nehézségeikből adódóan - kevesebben tanulnak tovább a hazai egyetemeken. Nos, a helyzet éppen fordított. Azok a magyar nemzetiségű diákok, akik nem részesültek anyanyelvű képzésben a közoktatási intézményekben, csak kisebb, sőt egyre kisebb számban kezdik el a felsőfokú tanulmányaikat. Az is bizonyított tény, hogy a magyar családok gyerekei magyar alapiskolából nagyobb eséllyel léphetnek tovább magyar tannyelvű gimnáziumba, mint a szlovák alapiskolából az azonos nyelvű gimnáziumba. A gimnázium pedig, mint a gyakorlat igazolja, a leggyakoribb ugródeszkája a továbbtanulásnak. Per- szé, félreértés ne essék, kisebbségünk tagjainak - ha belföldön szeretnének érvényesülni - meg kell tanulniuk szlovákul, de nem az anyanyelv rovására. Nem elhanyagolható tény, hogy az anyanyelven elsajátított tudás sokkal tartósabb, mint az idegen nyelven megszerzett. Azok a magyar nemzetiségű szülők, akik különféle megfontolásokból a szlovák nyelvű iskolába járatják gyermekeiket, ezt nem veszik figyelembe. Mivel ezekben a családokban természetszerűleg a magyar nyelvet használják a mindennapos érintkezés során, a csemete az iskolába egy eltérő nyelvi közegből érkezik, szlováknyelv-tudása az esetek többségében alacsony szintű, előfordulhat, hogy az államnyelvet egyáltalán nem beszéli. Ez pedig jelentősen megnehezíti a helyzetét. Lehetséges, hogy nyelvi nehézségei folytán a tanulmányi eredményei nem érik el azt a szintet, melyre intellektusa és tehetsége, ha anyanyelvén tanulna, képessé tennék. A szülők tehát döntésükkel nem érik el céljukat, a gyereknek gondjai lesznek a tanulással, mivel naponta meg kell küzdenie a nyelvi hiányosságaiból fakadó hátránnyal. Aki nem az anyanyelvén tanul meg írni, olvasni, sőt akár számolni, a későbbiekben nagy valószínűséggel csak konyhanyelvi szinten használja majd anyanyelvét, melyet csak nagy nehézségek árán vehet birtokba teljes egészében. Nyelvtudása nagy valószínűséggel megreked az alacsonyabb szinteken. Ha nyelvileg formális helyzetben kell magyarul beszélnie, nyelvi akadályokba ütközik. Kivétel csupán abban az esetben adódhat, ha a szülő, aki annak ellenére, hogy szlovák iskolába adta magyar gyerekét, odafigyel annak anyanyelvi fejlődésére. Ez azonban, sajnos kevéssé valószínű. A nyelvi lemaradás majdhogynem elkerülhetetlen. És még egy érv, mely talán megengedett. Miért rekeszte- nénk ki magunkat saját kultúránkból? Szabadelvűként is bízvást állíthatom, aligha képzelhető el, hogy az olyan valaki, aki kevésbé tudatosan használja anyanyelvét, érdeklődést tanúsít a későbbiekben nemzetisége, vagy az általa is képviselt nemzetegész kultúrája iránt.
