Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)

2005-03-15 / 61. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha rajza) Az amerikai kormány őszinte bocsánatot kér a magyar holokausztáldozatoktól Aranyvonat: 25,5 millió $ TALLÓZÓ ROMÁN SAJTÓ Kétségbeesett szerecsen- mosdatásnak, az Európai Nép­párt kegyeinek elnyerését szol­gáló puszta szemfényvesztés­nek nevezte a román sajtó a szélsőségesen nacionalista, el­vakultan magyarellenes Nagy Románia Párt (PRM) néppárt­ra történt „átkeresztelését”. Az elmúlt hétvége „váratlan politi­kai eseményeként” értékelték a bukaresti lapok a PRM orszá­gos tanácsának azt a szombati döntését, hogy a pártot Nagy Románia Néppárttá (PPRM) keresztelik át, Comeliu Vadim Túdort pedig - miután lekö­szönt az elnöki posztról - tisz­teletbeli elnökké választották. A lapok PRM-politikusok nyi­latkozatait idézték, amelyek szerint „Vadim vagy megbolon­dult, vagy nagy stratégának bi­zonyuld’, s hogy „Európa ezt akarja, ezt kapja, a párt új stra­tégiára váltott át”. A tárgy- szerűségre törekvő Cotidianul szerint „a PRM gazdát, nevet, szabályzatot és doktrínát cse­rélt”, hogy „Vadim megjátsz- hassa az européer jófiút”, és eredményesen kopogtathas­son az Európai Néppárt ajta­ján, amiért már hónapok óta kilincsel. De ennek a Vadim-fé- le „forradalomnak” a fő oka a pártvezérnek az a kétségbee­sett igyekezete, hogy meg­mentse a szakadástól a pártját. A Romania Libera viszont úgy látja, hogy „a szélsőséges naci­onalisták be akaiják csapni az Európai Néppártot”. A román politikai pártok közül a legtöbb „olcsó húzásnak”, a választói bázis alapos megcsappanását megállítani próbáló „kétségbe­esett erőlködésnek” minősítet­te a PRM-vezetés manőverét. A miniszterelnököt adó Nemzeti liberális Párt (PNL) szóvivője szerint „gyanakvással és sok fenntartással kell fogadni a PRM-ben történteket”. A ko­lozsvári polgármesteri tisztsé­get betöltő Emil Boc lakonikus nyilatkozatával tette helyre a „PRM-húzást”, amikor egy ro­mán népi bölcsességet idézve kijelentette: „A farkas levedli a bundáját, de természetét nem változtatja meg.” Markó Béla, az RMDSZ elnöke úgy nyilat­kozott, hogy Tudor lemondása után a PRM lemondását várja. CORRIERE DELLA SERA A pápa beszédkészsége to­vább javulhat orvosi vélemény szerint, s II. János Pál megszó­lalása, ércesebb, fulladozó, de ennek ellenére érthetőbb hangja nem jelent meglepetést a szakembereknek. Giancarlo Cianfrone, a La Sapienza ró­mai tudományegyetem vezető fonetikai szakértője úgy nyi­latkozott, a pápa megszólalá­sában nincs semmi meglepő, hangja tovább javulhat, ha megtartja kezelőorvosai utasí­tásait. A gégemetszést kö­vetően az ötödik napon beülte­tett, nyitott kanül lehetővé te­szi a hangszálak rezegtetését a belélegzett levegővel. Ugyan­akkor korainak tűnik ily gyor­san hazaengedni az egyházfőt a kórházból - vélekedett Ci­anfrone, aki szíve szerint még egy-két hetes kórházi kezelést tartott' volna szükségesnek. Úgy véli, a heveny gége- és légzőszervi hurut miatt vég­zett gégemetszések után álta­lában két héttel nyeri vissza beszédkészségét a beteg. Az Egyesült Államok az aranyvonat ügyében beter­jesztett 25,5 millió dollá­ros megállapodással jóvá- teszi a múltbeli méltányta­lanságot. TÓTH LÁSZLÓ Ezt a Miami Herald írta a ma­gyar holokauszt-túlélők és az ame­rikai kormány között létrejött pe­ren kívüli egyezségről. A szer­kesztőségi kommentár szerint a megállapodás jóváteszi azt, amit a Bül Clinton elnök által felkért bi­zottság úgy minősített: az Egyesült Államok égbekiáltó módon kudar­cot vallott abban, hogy saját elveit kövesse a holokausztáldozatok el­rabolt tulajdonainak a visszaadá­sáról. A lap hangsúlyozza, valójá­ban semmilyen összeg nem kárpó­tolhatja a magyar túlélőket elvesz­tettjavaikért, amelyek azután tűn­tek el, hogy az amerikai hadsereg 1945 májusában lefoglalta az elra­bolt ingóságokat szállító aranyvo­natot. A túlélőknek akkor sokkal nagyobb szükségük lett volna a pénzre, mint évtizedek múltán. Sokan vigaszt találnak azonban abban, hogy az amerikai kormány megpróbálja jóvátenni a történel­mi igazságtalanságot, még akkor is, ha egyetlen túlélő sem kap sze­mélyre szóló kártalanítást. Bepereli az KOKES JÁNOS Csehországban ismét feszült­ség keletkezett a kormány és a ró­mai katolikus egyház között, mi­után a prágai érsek nyilatkozat­ban bírálta a kulturális tárcát, amelynek hatáskörébe az egyhá­zak ügyei is tartoznak, hogy a múlt évben kevesebb pénzt adott a papok bérére, mint amennyi a törvény szerint járt volna nekik. „Sajnos, az egyházak ki vannak szolgáltatva a minisztérium ké- nyének-kedvének, s az év elején azt sem tudják, mit kapnak vagy nem kapnak majd” - állítja Milos­lav Vlk. Az érsek szerint a katoli­kus egyház tavaly 28 millió koro­nával kapott kevesebbet a papok bérére, mint amennyi a törvény szerint járt volna. Állítólag ha­sonlóan megrövidítette az állam A megállapodásban szereplő 25,5 millió dollárból 21 milliót a legrászorultabb magyar holoka­uszt-túlélők megsegítésére fordí­tanak, egészségügyi és szociális gondoskodás formájában. Félmil­lió dollárt egy levéltár létrehozá­sára szánnak, amely az aranyvo­nattal kapcsolatos dokumentu­mokat gyűjti. A fennmaradó ösz- szeg az ügyvédek honoráriumát és a több mint három éven át tartó per költségeit fedezi. A megállapodás értelmében az amerikai kormány nyilatkozatot tesz közzé az aranyvonat ügyé­ben. Ennek magába kellene fog­lalnia egy őszinte bocsánatkérést a magyar áldozatoktól. „Noha az aranyvonattal történtek egyálta­lán nem jellemzik az Egyesült Ál­lamoknak a II. világháborúban ta­núsított magatartását, kötelessé­günk, hogy elszámoljunk a múlt hibáival. Ez csak erkölcsi szilárd­ságunkat erősítheti” - hangsú­lyozza a Miami Herald szer­kesztőségi kommentárja. Az Orlando Sentinel című flori­dai lap Israel Singert, a Zsidó Vi­lágkongresszus elnökét idézi, aki erkölcsi és etikai győzelemnek ne­vezte a megállapodást, amely jó­váteszi a múltat. Israel Singer fog javaslatot tenni arra, milyen hu­manitárius szervezetek között osszák szét a 21 millió dollárt. A lap idézi Sámuel Dubbinnak, a a többi egyházat is, de ők nem til­takoztak. „A papok amúgy is ala­csony bérét a tárca mindenféle fi­gyelmeztetés nélkül egyoldalúan csökkentette” - jelentette ki az ér­sek, aki szerint az állam ezt a fi­zetéscsökkentést idén is fenn kí­vánja tartani. „Hogy hová men­nek ezek a pénzek, azt nem tud­juk” -jegyezte meg. Az egyetemi végzettséggel rendelkező papok átlagos havibére 2003-ban az ér­sek szerint mintegy 13 600 koro­na volt, s tavaly tovább csökkent. Az országos átlagkereset a hiva­talos kimutatás szerint 2004 vé­gén meghaladta a 18 ezer koro­nát. „Ha a katolikus egyháznak annyit adnánk, amennyit követel, akkor nem maradna pénzünk a többi egyház támogatására” - mondta Jana Repková, a kulturá­lis minisztérium egyházügyi ősz­felperesek egyik ügyvédjének sza­vait is, amelyek szerint az ügy nem a pénzről szól, hanem a tör­ténelemmel való elszámolásról. A The New York Times és a Los Angeles Times idézi Gideon Tay- lort, az ügyben közvetítő Confe­rence on Jewish Material Claims Against Germany alelnökét, aki szerint a megállapodás egyben jelképes elismerése egy elszigetelt és szerencsétlen fejezetnek egy olyan történelmi korból, amely­ben az amerikaiak dicsőséges sze­repet játszottak. „Az igazságta­lanságokat orvosolni kell, a hibá­kat be kell vallani, de a jó cseleke­deteket is el kell ismerni” - han­goztatta. A Los Angeles Times úgy fogal­maz, hogy az amerikai kormány egy kivételes elismerési nyilatko­zatot fog közzétenni az Egyesült Államok szerepéről az aranyvonat kirablásában. A lap megjegyzi, hogy az aranyvonat ügye volt az egyetlen olyan holokauszttal kap­csolatos per, amelyben az ameri­kai kormány alperes volt. Israel Singer a bíróhoz intézett levelé­ben hangsúlyozta, az Egyesült Ál­lamok nemcsak felszabadító volt Európában, hanem az európai zsi­dóság megmentője is a holoka­uszt után. A szerző az MTI washingtoni tudósítója tályának vezetője. Pavel Dostál tárcavezető a kritikát visszautasí­totta. Miloslav Vlk erre azt mond­ta, a katolikus egyház várhatóan bírósági úton próbál megoldást találni a problémára. A cseh kor­mányzat és az egyház között már évek óta feszültség van amiatt, hogy a felek nem tudnak meg­egyezni a kommunista rendszer által elvett egyházi vagyon visszaszolgáltatásáról. Az állam úgy véli, a katolikus egyház töb­bet követel, mint amennyi járna neki. Az egyházak ökumenikus tanácsa nemrég olyan megoldást javasolt, hogy a katolikusok le­mondanának bizonyos javakról, ezért az állam kötelezné magát, hogy ötven esztendeig évi egy- milliárd koronás járadékot fizet­ne az egyháznak, amely azután önfenntartóvá válna. Miloslav Vlk prágai érsek szerint a kormány megrövidíti a római katolikus papokat egyház a cseh államot? KOMMENTÁR / Évtizedes per KOCUR LÁSZLÓ Cingel Zsuzsa, a kassai U. S. Steel egészen Brüsszelig eljutó egykori darukezelője után újabb „népi hős”, alulról jövő em­berjogi harcos van születőben, szintén Kelet-Szlovákiából. František Piskurának hívják, februárban egy ideig Kassán, az alkotmánybíróság épülete előtt tüntetett csendesen, tegnap pedig polgári engedetlenségbe kezdett, mivel az Eperjesi Já­rásbíróságon tíz éve folyamatban van egy munkajogi pere, s azóta nem született döntés az ügyében. Az elkeseredett állampolgár elmaradt munkabérét követeli egykori alkalmazójától. Piskura egy eperjesi állami vállalat­nál dolgozott, melyet a Mečiar-kormány idején privatizáltak. A cég ellen 2003-ban csődeljárást kezdeményeztek, ez újabb akadályokat gördített az egykori karbantartó ügye elé. Mivel a férfi - jogosan - nem volt elégedett az ügyintézés „gyorsa­ságával”, a Legfelsőbb Bírósághoz és a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult. Mindkét testület helyt adott panaszának, ám az eperjesi bírákat ez sem hatotta meg. Ezért tegnap levélben tájékoztatta a három legfőbb közjogi méltóságot kezdeményezéséről, bár őszintén szólva, nem tu­dom, mit remél tőlük. Esete azt példázza, a kisember re­ménytelen helyzetben van, ha egyszer bekerül valamilyen ál­lami intézmény gépezetébe. A történet első olvasásra hihetetlennek tűnik. Ám rövid utána­járással csaknem minden második járásbíróságon találunk - ha nem is ennyire durva, de - hasonló esetet. Hogy mást ne mondjak, lapunknak is van egy 1998 óta húzódó ügye, mely­ben csak nem bír ítélet születni. Az emberjogi biztoshoz beér­kező kérelmek többségében is az évek óta elhúzódó perekre panaszkodnak leginkább. Ha egy gyermekelhelyezési vagy gyermektartási perben öt-nyolc évig nem születik ítélet - már­pedig erre is volt példa -, az a családi kasszára nézve bizony nagyon komoly következményekkel járhat. A büntetőügyekben pedig folyamatosan romlik a helyzet. Az igazságügyi minisztérium nemrégiben készült elemzése szerint 2000 óta évről évre növekedett a kerületi bíróságokon a megoldatlan ügyek száma. 2000-ben 365, tavaly pedig már 403 jogi esetet toltak maguk előtt a bírák. Ezek a számok a hazai bíróságokon uralkodó katasztrofális ál­lapotokról árulkodnak. Ezzel a helyzettel a rendszerváltás óta többen megpróbáltak kezdeni valamit. Vladimír Mečiar kor­mányának 1997-es reformja, mely a bíróságok hálózatának bővítésével próbálkozott, éppen az ellenkező hatást érte el, a sok kis bíróság csak tovább terhelte a rendszert, újabb munkát adva a fellebbviteli bíróságoknak. Az első Dzurinda-kormány sem törte össze magát az igyeke­zettől, valószínűleg hiányzott a kellő politikai akarat. A máso­diknak aztán sikerült elfogadtatnia egy felemás bírósági refor­mot, mely legalábbis nem minden vonatkozásában racionális, mivel nem sikerült átültetni Dániel Lipšic eredeti elképzelését. A miniszter koncepciója felett részben győzedelmeskedett a parlamenti képviselők akarata, akik úgy képzelték el a refor­mot, hogy az ő régiójukban nem számoltak bíróságok meg­szüntetésével. Márpedig mivel mindegyik honatya egy-egy ré­giót képvisel, a végeredmény olyan lett, amilyen. František Piskura és a hozzá hasonlók esetei intő jelként figyelmeztetnek: az igazságügy terén bőven akad még tennivaló. JEGYZET Sí-talpra, magyar! SZÁSZI ZOLTÁN A traktorok hazamentek. A határőrök mérgeskednek. Fél Magyarország határon túl. Az ország legnagyobb kokárdája a parlament előtt. Ünnep. Nemzeti. Az ünnep jó. A nem­zeti is. Önazonosság-tudat. Magyarságtudat. Léttudat. Szabadságtudat. Történelmi tudat. Tudakozó. Mikor megy expresszvonat az Alpokba? Szabadnap. Csúcsforgalom sincs a székesfővárosban. Szép langy napsütés. Mintha végre tavaszodna. Ott, kint. Bent még hideg van. Elfagy­tak a lelkek. Kárpát-medencei sikertörténet magyarnak len­ni. 1100 év Európa közepén. Vagy küszöbén? Vagy most már bent? A visszaintő múlt a téma napokig. A hősöknek po­ruk sincs már. A megkopott síremlékek felújítása folyama­tos. A politikusok kokárdásan, beszédre készen. Mint min­dig. Ha van mondanivaló, ha nincs. A nép hallgatásra ké­szen. A nép, az már csak ilyen istenadta, lelkében ünnepre vágyó. A szobrok lesikálva, zászlódíszben minden falu, minden város. Virágkertész­nek lenni jó. Igény van most koszorúra. Kié nagyobb? Kié nemzetibb színű? Ki volt ott? Mit mondott? Csak beszélt? A múlt tanulságai. Hogy tudunk mi hősök lenni. Hát persze, hogy tudtak az ősök. Eszmé­kért halni. Micsoda képesség! Szabadság, szerelem! Ám ha követválasztásról van szó, ak­kor meg kiűzetés. Szegény Sándor! Barguzin vagy Seges­vár? Bronzba öntve a büszke­ség. A traktorok hazamentek. A határőrök mérgeskednek. Mert forgalom, az lesz! Haza is fog jönni ez a sok jó nép. Fél Magyarország határon túl. Sok millió magyar lélek hatá­ron innen. Ünnepel. Nemzetit. Nemzettudat. Azonosságtu­dat. Magyarságtudat. Mit tu­dom én milyen tudat?! Tuda­kozó? Mikor megy vonat az Alpokba? Sí-talpra magyar! Híg a duma!

Next

/
Thumbnails
Contents