Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-15 / 61. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 15. A Szőttes sikere Budapest. Rimóci táncok című kompozíciójával második helyezést ért el a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes a VII. Molnár István Országos Koreográfiái Fórumon, amely e hét végén zajlott a magyar fővárosban. A koreográfiát Szabó Szilárd, az együttes művészeti vezetője készítette, (ú) Hernádi Judit a Deja vu klubban Pozsony. A Magyar Intézet és a Diákhálózat közös klubestjének e havi vendége Hernádi Judit színművésznő lesz. A holnap 18 órakor kezdődő est helyszíne immár hagyományosan a Hlava XXII (Bazová 9.) étterem. Hernádi Judit beszélgetőtársa Tóth Tibor, a Komáromi Jókai Színház igazgatója lesz. A beszélgetés után a népszerű színésznő a házigazda Deja vu zenekar kíséretében énekel majd a közönségnek, (e) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Caligula 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ház az óceán felett 19 KIS SZÍNPAD: Jekatyerina 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: II. József 11 Mese a halott cárkisasszonyról 19 MOZI ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■i HVIEZDA: A belső tenger (sp.) 17.30, 20 MLADOSŤ: Monsieur Ibrahim és a Korán virágai (fr.) 18 A belső tenger (sp.) 15.30, 20 AUPARK - PALACE: Vejedre ütök (am.) 11.30, 12.30, 14, 15, 16.30, 17.30, 19, 20, 21.30 A hihetetlen család (am.) 13, 15.30 Végállomás (szí.) 18, 20.10 Snowboardozók (cseh) 12, 14.10, 16.20, 18.30 Közelebb! (am.) 13, 15.10, 17.20, 19.30, 21.40 Szeretők és gyilkosok (cseh) 19.50 A nemzet aranya (am.) 16.10, 18.40, 21.20 Aviator (am.) 17.10, 20.30 Penge: Szentháromság (am.) 14.50,17.20,19.40, 21.50 Lemony Snic- ket - A balszerencse áradása (am.) 14.30, 16.50 Ray (am.) 19.20 Kalandférgek (am.) 16.10, 18.20, 20.20 Monsieur Ibrahim és a Korán virágai (fr.) 14.20 Az utolsó gyémántrablás (am.) 16.40,18.50 Hosszú jegyesség (fr.-am.) 21 ■■■■■■■■Hl KASSA ■■■■■■■■■■ DRUŽBA: Double zero (fr.) 19 CAPITOL: Vejedre ütök (am.) 16, 18.15, 20.30 TATRA: Hosszú jegyesség (fr.-am.) 18.30 ÚSMEV: Aviator (am.) 16, 19 IMPULZ: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (ff.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Double zero (fr.) 17,19.30 PÁRKÁNY- DANUBIUS: A lélek mint kaviár (cseh) 19 LÉVA - JUNIOR: A lélek mint kaviár (cseh) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A nemzet aranya (am.) 16.30,19.15 GYŐR PLAZA: Átok-TheGrudge (jap.-am.) 14.30,16.30,18.30,20.30 Aviator (am.) 17.15, 20.30 Bújócska (am.) 18.15, 20.15 Csudafilm (magy.) 15.45 Közelebb! (am.) 17.45 Le a fejjel! (magy.) 14.15,16,18, 20 Lemony Snicket - A balszerencse áradása (am.) 15.15.17.30.19.45 Penge: Szentháromság (am.) 15,17.15,19.30 A randiguru (am.) 13.30,15.45,18, 20.15 Sorstalanság (magy.) 14.30.17.19.45 Vejedre ütök (am.) 13.15,15.30,17.45, 20 PEGAZUS ALKOTÓ PÁLYÁZAT Védnökök: Grendel Lajos Kos- suth-díjas író és Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő A Szlovákiai Magyar írók Társasága idén is meghirdeti irodalmi alkotópályázatát középiskolás korú alkotók részére az alábbi kategóriákban: I. kategória: vers II. kategória: próza III. kategória: tanulmány, kritika Beküldési határidő: 2005. május 15. Pályázhatnak szlovákiai, itthon vagy Magyarországon tanuló középiskolások magyar nyelvű alkotásokkal. A pályázat jeligés. A nevet és címet, valamint a látogatott középiskola megnevezését, elérhetőségeit kérjük lezárt borítékban mellékelni, amelyre csak a jeligét kell ráírni. A jelige az oldalszámokkal ellátott kézirat minden oldalán szerepeljen! Egy pályázó több alkotással is pályázhat. A pályaműveket három példányban kérjük postázni. Az értékelésről szakmai zsűri gondoskodik. A zsűri elnöke Barak László Forbáth Imre-díjas költő, tagjai pedig Balázs F. Attila és Szászi Zoltán költők. A díjak, mindhárom kategóriában: 1. díj: 3000 korona és értékes könyvcsomag 2. díj: 2000 korona és értékes könyvcsomag 3. díj: 1000 korona és értékes könyvcsomag A vers és próza kategóriákban egy-egy védnöki különdíjat (1500 korona és értékes könyvcsomag) is kiosztunk, illetve mindhárom kategóriában egyéb különdíjakat. Az ünnepélyes eredményhirdetés és díjkiosztás Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában, 2005. június 10-én lesz. Cím: SMSS / SZMÍT, Laurinská 2,815 08 Bratislava 1 A szabad embert nem kísérti a múlt, nem szegődik mellé a kitaszítottság és a sorstalanság Gondolatok a szabadságról (Képarchívum) Százötvenhét év telt el azóta, hogy a forradalom zászlaját magyar földön is magasba emelték. Emberi léptékkel mérve nagy idő, de a történelemben szinte csak egy pillanat. Arra mindenesetre elég, hogy feltegyük a kérdést: mennyivel lettünk szabadabbak az 1848 márciusának idusa óta eltelt öt-hat emberöltőnyi időszakban? LÖR1NCZ ADRIÁN Ember és eszme Mondják: az ember által ismert és érzékelt térnek és időnek vannak olyan csomópontjai, melyek eleve azért keletkeznek, hogy valami új és szokaüan fakadjon belőlük. Valami, ami felfordítja az addig elfogadottnak és egyetlen lehetségesnek vélt világrendet. A szkeptikusok a véletlennek tulajdonítják az ilyen gócpontok létrejöttét, a misztikusok meg azzal magyarázzák, hogy a Föld - valamint az emberi tudat - ismét a hét arkangyal valamelyikének az uralma alá kerül. A felvilágosult ember viszont tudja: egyszerűen csak megérett az idő a társadalmi változásra. Bárkinek legyen is igaza, tény, hogy minden változást egy eszme születése és diadalmenete előz meg. Az eszmének nem kell sem jónak, sem rossznak lennie ahhoz, hogy az emberek elfogadják; egyszerűen csak a megléte fontos. Hogy helyes volt-e vagy káros, általában évtizedek-évszá- zadok múltán derül ki; de ennek alig van jelentősége. Ekkor már történelmi tapasztalatnak nevezik, melyből akár okulni is lehet - bár ez nem jellemző. Ha ilyentájt, március idusán a szabadság eszméjéről esik szó, egy dolog nem kerülheti el a figyelmünket - az, hogy talán ez az egyetlen olyan eszme, mely az embert tudatra ébredése óta végigkísérte az évezredeken. Ma már lehetetlen eldönteni, hogy az ember álmodott-e magának szabadságot, avagy az eszme érvényesülni akarása teremtette meg a neki megfelelő embert. Úgy rendeltetett, hogy a kettő egymás nélkül ne létezhessen. A forradalom „lélektana” Tudjuk, mert még nemrég is tanították velünk, hogy az olyan eszmék térhódítása, melyek egy adott társadalom számára az addiginál minőségileg jobb, magasabb rendű létet biztosítanak, forradalom kirobbanásához vezetnek. Ezeket nevezzük forradalmi eszméknek. Bár a forradalom intézménye A Pozsonyi Országgyűlés egyidős a civilizációval, igazából a magát modernnek nevező társadalomban teljesedett ki az elmúlt másfél-két évszázad során. Ennek okát talán abban kell keresnünk, hogy olyan létfontosságú - ugyanakkor önpusztításra hajlamos - erőket szabadít fel a társadalomban, melyek a szabadság, a függetlenség érzetét keltik, exta- tikus magaslatokba emelve az addig bezárt, szorongó lelket. Nem volt ez másképp 1848-ban sem, amikor Európa évszázadokon át kordában tartott népei az utcákra tódultak, az abszolút hatalommal rendelkező uralkodók fejeit követelve, és ugyanezt élhettük át 1989 novemberében is, amikor az öröknek kikiáltott szocialista rendszer összeomlott. Az alapvető különbség mindössze az, hogy míg a 19. század közepének véres forradalmait véres megtorlások követték, a 20. század végének gyengéd forradalmait az élet- színvonal bukórepülése, ellentmondásos, megtorpanásoktól, vargabetűktől, sőt nálunk még a visszarendeződés elemeitől sem mentes politikai fejlődés. A történelmi tapasztalatnak - miszerint a forradalmakat sötét korszakok követik - valamilyen formában érvényesülnie kellett. Az ember, aki a forradalmat „csinálja”, sosem tudja előre, hogy ez a korszak óhatatlanul bekövetkezik. Ez a szerencse; ha előre tisztában volna azzal, hogy a világ gyökeresen nem, csak részleteiben változtatható meg, történelmünk tele lenne „meg nem született” forradalmakkal, a világ pedig olyan népekkel és nemzetekkel, melyeknek minden gondolatát a mások, illetve önmaguk elpusztítására irányuló tehetetlen düh uralná. A forradalom ugyanis - még az eleve sikertelenségre ítélt is - esély az újjászületésre. Gyakran véráldozattal jár; aki ezt mereven elutasítja, és minden körülmények között ragaszkodik ahhoz, hogy forradalmárként is „ágyban, párnák közt” végezze, nem érti a legmagasabb rendű, a nem ember által alkotott törvények üzenetét. Szabadság, szerelem... „Az ember dolga, hogy szabad legyen, s ez a dolguk a nemzeteknek is” - olvastam nemrég az egyik hazai lapban Kovács László tanár úr tollából. Megvallom, meglepett ennek a gondolatnak a tisztasága, egyszerűsége, és az, hogy minden, amit a szabadság eszméje és a forradalom kapcsán el lehet mondani, milyen briliáns módon van összesűrítve ebben az egy mondatban. Mert mit is jelent szabadnak lenni? Félelem nélkül szeretni - a talpalatnyi földet, a hazát, mely bölcső, s majdan sír is, „mely ápol s eltakar”. Szabad az ember, ha tudja, hogy a jog nem csupán annak eszköze, hogy az egyenlők közt is egyenlőbbek érdekeit védje és szolgálja. Szabad az, aki nem létbizonytalanságban él, nem fél a holnaptól; aki nem a szegénységi küszöb alatt él, mert a szegénység a szabadságától fosztja meg az embert. A szabad embert nem kísérti, hanem bátorítja, előre viszi a múlt; nem szegődik mellé árnyékként a kitaszítottság és a sorstalanság. Szabad, akinek a szülőföldje a hazája. Epilógus helyett Nézem a pozsonyi szállót, melynek teraszáról 1848 márciusában Kossuth Lajos intézett beszédet a tömeghez, bemutatva az ország első miniszterelnökét, Batthyányi. Mellette a későbbi vértanú, Rázga Pál áll, és németre fordítja szavait... Az „istenadta nép” issza a szónok szavait, és ahogy emelkedik az ünnepi hangulat, úgy nő a tömegben is a tudat, hogy ők most együvé tartoznak, és együtt kell végigcsinálniuk azt a forradalmat, mely Pesten és Bécsben is tombol már. Estébe hajlik lassan az idő, előkerülnek a fáklyák, és a forradalmi hangulattól megré- szegült tömeg végigvonul a városon. Másnap az első magyar kormány gőzhajóra ül, és Pestre hajózik, hogy átvegye a hatalmat a márciusi ifjaktól. Pozsony főváros-szerepe ezzel meg is szűnik, a diéták korszaka eltűnik a történelem süllyesztőjében. Csakúgy, mint a forradalmárok - ki a csatatéren, ki bitón, ki meg emigrációban végzi. Némelyikük sorsa beteljesedik, másoké soha... Nézem az egykori Zöldfa Szállót, vagyis a mostani Carltont, amely három ház összeépítéséből született, s amelynek a hajdani Zöldfa épülete is része. Sárga csillagokkal díszített kék zászlót lenget rajta a szél. Meg más lobogókat is. Talán éppen e helyütt álmodta meg Kossuth a Duna menti népek unióját. Az álom akkor szertefoszlott. Szertefoszlott, de a szabadság eszméje - melynek rendkívüli jelentőségét Petőfi 1848 című versében érzékletesen láttatja - mély gyökeret vert a társadalomban: „Nagy idők. Beteljesült az írás Jósolatja: egy nyáj, egy akol. Egy vallás van a földön: szabadság! Aki mást vall, rettentőn lakói.” Egy év se telt el a vers megírása után, és a szabadság vallásának hívei közül is sokan „rettentően lakol”-tak. Az ő áldozatuk azonban nem volt hiábavaló. A Batthyány-kormány Petőfi a népfelkelőket buzdítja
