Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-12 / 59. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ THE NEW YORK TIM ES Az amerikai védelmi minisztérium több mint felével csökkenteni akarja a guantánamói támaszponton őrzött foglyok számát. Az amerikai napilap magas rangú kormányzati tisztviselőkre hivatkozva azt írta, hogy több száz foglyot szaúd-arábiai, afganisztáni és jemeni börtönökbe akarnak áttelepítem, s a Pentagon más szövetségi hivatalok együttműködésére számít ebben. A Pentagon egyelőre nem kommentálta a hírt. Az Egyesült Államok a nemzetközi bírálatok kereszttüzébe került a Guantá- namón fogva tartottakkal szemben alkalmazott bánásmód miatt. Az FBI közelmúltban nyilvánosságra került emlékeztetői kínzások alkalmazásával vádolták a Pentagon kihallgatóit. Az amerikai hadseregjanuárban belső vizsgálatot indított a kínzások és más, foglyokon elkövetett erőszakos cselekmények ügyében. A guantánamói fogolytáborban 540, az al-Kaida nemzetközi terroristahálózattal, valamint az afganisztáni tálibokkal való kapcsolatokkal gyanúsítottat őriznek. Több mint százra tehető az afgánok, szaúdiak és jemeniek száma az idézett illetékes szerint. Szinte vala- mennyiüket vádemelés nélkül tartják fogva, van olyan is, akit már több mint három éve. Az Egyesült Államok „ellenséges harcosként” tartja számon őket, és megtagadta tőlük a hadifogolystátust, amely bizonyos jogokat biztosítana nekik a nemzetközi törvények értelmében. Az amerikai védelmi minisztérium március 7-én bejelentette, hogy 211 fogoly elhagyta a börtönt. A kormányzati tisztviselők szerint a Pentagon terve a CIA, a külügyminisztérium és az igazságügyminisztérium ellenállásába ütközhet, biztonsági és jogi okok miatt egyaránt. A védelmi minisztériumnak viszont az az elképzelése, hogy a terrorizmus elleni. harcba eredményesebben lehetne bevonni azokat az országokat, ahonnan az egyes gyanúsítottak származnak, ha átvennék az ügyüket.- Maga a legkisebb. Kihozza a szertárból a bizonyítékokat, a többiek pedig keresnek hozzájuk bűncselekményt! (Sulci Gábor rajza) HÉTVÉG(R)E Nők fúróval és ostorral a reptéren, és aztán fedetlen keblű aktivista hölgyek folytatták a sort. Ismét csak a rossz nyelvek szerint azonban Károly nem lehet olyan ijedős, ha egyszer elveszi Camillát. Milyen igazságtalanok az emberek. Azért, mert Diana szép volt és tragikus körülmények között elhunyt, ő a történet pozitív szereplője, bár nem mindenki helyesli, hogy összeállt Dodival, az arabbal. A másüt oldalon pedig egyrészt a gonosz királyi család, másrészt Camilla, istenem, mit akar ez a tehén, mordul fel a világ, amikor felbukkan a képernyőn. Manchesterben most mutatták be a Diana hercegnő című balettet, amelyben Diana egy földre szállt angyal, Károly és Camilla pedig egy pajzán jelenetet ad elő, ahol Camilla lovaglóostorral ösztökéli a herceget. Legalább nem kézi fúróval, bár ostor is ritkán kerül egy tehén kezébe. Szóval igazságtalanok az emberek, mert ha Károly és Camilla nem is, vagy harminc éve tartó szerelmük még lehet szép. Ha még az anglikán egyházjogot is módosítani kellett miatta. Harmadrészt, ismét csak ä rossz nyelvek szerint, az életben pont fordítva van, mint a mesében. Ha megcsókolod a királyfit, az idővel rút békává változik. És ez nem csak a királyfikra vonatkozik. Még mindig sokan hiszik, hogy például a március 15- i megemlékezések azért vannak, hogy megemlékezzünk március 15-éről, a nőnap meg azért, hogy virágot kapjanak a nők, és így tovább, lehetne folytatni a végtelenségig. HOLOP ZSOLT Sokan azonban felismerték (és itt kajánul közbe lehetne szúrni: azok a nők, akik nem kapnak nőnapra virágot), hogy például a nőnap arra való, hogy a nők jogaiért harcoljanak olyan országban és az élet olyan területén, ahol erre semmi szükség nincsen. A héten megvádolták a svéd IKEAT, hogy diszkriminálja a nőket, mivel a - szerintem - megfejthetetien használati utasításaikra kizárólag férfi alakokat rajzolnak, amint fejtörés nélkül, serényen szerelik a bútort, és nőt még véletlenül se. Ezzel azt a benyomást keltik, mintha a nők képtelenek lennének összeszerelni bútoraikat, ami nem igaz, mert a férfiak egy része is képtelen erre. Például a barátom, aki szerint az IKEA konyhabútorával az a legnagyobb gond, hogy ferdén fúrtam fel rá a kilincseket. Persze mióta megnyugtattam, hogy üyen senkinek nincs, büszkén mutogatja. (A fúrót pedig nem én törtem el.) Az IKEA azzal válaszolt a vádra, hogy jól van, akkor uniszex alakokat fog rajzolni, de nőket nem, mert azzal sértené az iszlám vásárlók vallási érzékenységét. Ugyanis, hajói értettem, az iszlám vallás szigorúan tiltja, hogy a nőket könnyű kézi fúróval vagy csillagcsavarhú- zóval a kezükben ábrázolják. Ez egy olyan szép emberjogi, vallási és fogyasztóvédelmi probléma, amin szívesen rágódnék évekig bíróként, ügyvédként egyaránt. Camilla se kapott nőnapra virágot Károly hercegtől, mert egy ősi és bölcs brit hagyomány szerint most már nem találkozhatnak esküvőjükig. A rossz nyelvek szerint azért, hogy Károlynak legyen még pár jó hete. Ezért el is repült Ausztráliába, ahol fededen keblű bennszülött asszonyok ijesztgették már Károly nem lehet olyan ijedős, ha egyszer elveszi Camillát. HETI GAZDA(G)SÁG Európai politikusok: sok a beszéd, kevés a tett TUBA LAJOS Erős ember volt a héten Brüsszelben Ivan Miklós: úgy rázta a fejét az uniós pénzügyminiszterek tanácskozásán, mintha legalább egy ötvenmilliós országot képviselne. A téma az euróval kapcsolatos maastrichti kritériumok átdolgozása volt, és miniszterünknek az nem tetszett, hogy néhá- nyan lazítani szeretnék az állam- háztartási deficit mostam határértékét. Első hallásra nem nagyon értjük, hogy a bruttó hazai össztermék (GDP) 3 százalékának megfelelő megkötés miért annyira fontos Szlovákiának. A kormány éppen eleget kap azért, mivel évek óta véres reformokkal igyekszik lefaragni a hiányt, és jövőre talán reménykedhet benne, hogy megközelíti a 3 százalékot. Megtartania azonban nem lesz könnyű, így mezei eszünkkel azt hinnénk, vezetőink nagyon is örülnek, mondjuk, egy 3,5 százalékos arány bevezetésének. Miklós a-reformjaiért nemzetközi szinten sok dicséretet kapott az utóbbi időben, de kár lenne, ha ez a fejébe szállna. Kis országa még messze van a komoly gazdasági hatalomtól, és inkább örülnie kellene, hogy a Nagy Kísérlet eddig inkább sikeresnek bizonyul, mint botránynak. Persze lehet, újra csak egy nagy sakkjáték egyik tisztáldozatát láttuk. Annak a bizonyos 3 százaléknak a tartására képtelen Németország és Franciaország éppen a napokban igyekszik végleg felvizezni egy olyan brüsszeli rendeletjavaslatot, amely viszont Pozsonynak létérdeke. Manapság az iskolás gyerekek rossz jegyet visznek haza, ha nem tudják felmondani az egységes uniós piac ismérveit. Pedig ez még messze van az egységtől. Lényegében csak a tőkések és a termelők mozgathatják szabadon, amijük van, a GDP 70 százalékát kitevő szolgáltatások éppen úgy gúzsba vannak kötve, mint korábban. Az egyes országok ugyanis az elmúlt évtizedekben rafináltabbnál rafináltabb védőintézkedéseket vezettek be. Bebizonyosodott, hogy ezen a téren a hivatalnokok fantáziája nem ismer határokat. Ilyen tekintetben az Európai Unió továbbra is a középkorban található, az USA-vezetők emiatt a lisszaboni fogadkozásokat látva nyilván jókat nevetgéltek magukban. Az európai országok vezetői pedig úgy jártak vele, mint a mi minisztereink szoktak. Ők is csak addig hívei a megszorításoknak és az állami kiadások lefaragásának, amíg az nem az ő reszortjukat érinti. Ezzel egyébként a szolgáltatások reformját tervezők is tisztában voltak, ezért építettek bele az új rendeletbe egy megkötést, amely szerint a szegény tagországból érkező szolgáltató is csak olyan bérköltségért vállalhat munkát, mint a helybeli. Vagyis ha a hazai szobafestőcég kiküldi Németországba a munkásait, akkor az ottani szinten kell nekik fizetnie. Jól hangzik, ugye? De a szorult helyzetben levő német kormány- politikusoknak ez sem elég, a hasonlóan gondolkozó társaikkal javában akadályozzák a rendelet elfogadását. Persze megtörténhet, hogy az ennél sokkal kellemetlenebb költségvetési hiányuk miatt nekik sokkal fontosabb maastrichti kritériumok lazítása érdekében hajlandóak lennének visszakozni. Ilyen esetben Miklós brüsszeli keménykedése sem lenne annyira komikus. Júniusra kiderül, mi is folyik a háttérben. Addig a hazai szolgáltatóknak érdemes lesz németül tanulniuk. A nagypolitikai vihar elérte a környezetvédelmet is, a U. S. Steel feljelentette a kormányt. Az USA az eddigi egyetlen, gazdasági megszorítással járó környezet- védelmi világegyezmény kapcsán megpróbálta eljátszani az erős ember szerepét. Kis híján sikerült is neki. Az egyezmény végül nagy nehezen érvénybe lépett, de a kassai vasmű példája is mutatja, hogy az amerikai cégek nem adják fel, most az egyes kormányok ellen hirdetnek harcot. Reméljük, lógó orral távoznak a bíróságról. VENDÉGKOMMENTÁR Magyar-magyar táncok BODNÁR GYULA Talán csak a politika iránt teljesen immúnis ember nem érzékeli, hogy különösen az emlékezetes december 5-i magyarországi népszavazás óta a határon túli magyarok közül is tömegek siettetnék az időt, lenne már 2006, odaát a parlamenti választások napja: Gyurcsány Ferenccel együtt húzna a francba a balliberális kormány, s jönne a mostani ellenzék, a fiatal demokratákból, keresztényekből, konzervatívokból, kisgazdákból s nem tudom, még kiféle ejtőernyősökből egy akolba terelt jobboldal képviselői, természetesen Orbán Viktorral, a nemzet megváltójával. Merthogy akkor a Kánaán érkezne el velük. Számunkra is, akik, csak úgy mellesleg írom le, hét évtizeden át meg tudtunk állni a saját lábunkon, emberként és magyarként, bármilyen nehéz idők jártak. Szóval Orbánéknak szurkolnak tájainkon is tömegek. Nincs ebben semmi kivetnivaló, hisz, ahogy Hofi idézte nagy költőnket, az embert vágyai vezérlik, mégpedig általában saját egyéni, családi, közösségi tapasztalatai vagy urambocsá! érdekei mentén. Ám ahogy a mi honi magyar politikusaink, jelesül az MKP vezérkara viselkedik a jelenlegi magyar kormánnyal szemben, főként a már említett, kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredményének ürügyén, amilyen szavakat használ, ahogy zsarolja és feltételeket szab Gyurcsányéknak, szakítana velük, de azért mégse, az mindenről szól, csak nem a vajdaságiak, erdélyiek, kárpátaljaiak iránti szolidaritásról. Bugár Bélával ellentétben azt gondolom, még ha hebehurgya kezdeményezés végkifejleteként is, de Magyarországon 2004. december 5-én demokrácia történt. Aki ezt nem hajlandó elismerni, az vagy megkérdőjelezi a szabad választások és a népszavazás intézményének létjogosultságát, vagy abban a hiszemben él, hogy az embereket egyénenként és kollektive, mint népet, meg lehet vezetni. Pláne egy politikailag megosztott országban, ráadásul egy újdonsült miniszterelnöknek, ugyan. Ennek nyomán akár arra is következtethetnénk, a demagógia határát súrolva, hogy Gyurcsány Ferenc mozgósította a gazdákat traktoros tüntetésre. Netán valaki más? Magyarán nem önszántukból vonultak Budapestre? Egy szó, mint száz, az MKP eredendően politikai ellenszenvén kívül a koronára váltható forintok húzódnak meg a háttérben, melyek mindenek ellenére továbbra is folyamatosan érkeznek ide (is) különböző alapokon, alapítványokon keresztül, pályázatok útján - műemlékek, templomok felújítására, könyvkiadásra, színházi és más kulturális produkciók megvalósításának elősegítésére, iskolákba is milliók. Lehet, hogy még több pénzt szeretnének egyesek - onnan? Vagy a támogatási rendszerben várhatóan bekövetkező változások miatt ez a pánikbetegségre emlékeztető viselkedés, mely az MKP háza táján tapasztalható? Bár előfordulhat, e tünet kiváltó oka nem a magyar kormány magatartásában keresendő igazából, hanem abban, hogy - itthon! - a tavalyi sikertelen kísérlet után vajon a Koalíciós Tanácsban si- kerül-e ötről hatra jutni a kisebbségi kultúrák finanszírozásának ügyében. Miklós pénzügyminiszter nemtetszésének adott hangot a Csáky miniszterelnök-helyettes által minap előterjesztett újabb törvénytervezet kapcsán. De enélkül is jól jellemzi a helyzetet az a karikatúra, mely e lap március 9-i számában jelent meg. Csáky Pál, mutatva a tervezetet, azt kérdi: „Kollégák, merre vagytok?” Minthogy mifelénk még mindig csak harc árán érhető el eredmény, normális módon ritkán, így elsősorban ezt a harcot kellene megvívni, itt. Gyerekes durcáskodás helyett. JEGYZET Átrepülve is VOJTEK KATALIN Dušan Kováč történész az Oko inteijújában azon kesereg, hogy a szlovákok nem büszkék Masarykra, holott Csehszlovákia első államelnöke az apja után szlovák volt. Bezzeg a magyarok, mondja, „mindenkit a magukénak vallanak, még azt is, aki csak átrepült Magyarország felett - pl. a No- bel-díjas Lénárd Fülöpöt, aki nem is volt magyar, csak Magyarországon élt, és pozsonyi német volt”. Náci német elkötelezettsége miatt szívem szerint soha nem sorolnám Lénár- dot a magyar Nobel-díjasok közé, ő sem tartotta magát magyarnak. Kováč azonban egy apróságról megfeledkezik: Lé- nárdnál nyolc évig tartott az „átrepülés”, 1872-től 1880-ig a pozsonyi főreáliskola tanulójaként a magyar oktatási rendszerben gyűjtötte össze azt a szellemi alaptőkét, amelyet oly gazdagon kamatoztatott. Aki áttanulmányozza a-19. század végén működő pozsonyi iskolák pedagógusainak névsorát, csak bámulni tud. Annak a főreálnak, ahol Lénárd érettségizett, az az Antolik Károly volt az igazgatója, akinek szikrakísérletei felkeltették Ernst Mach érdeklődését a szuperszonikus mozgások által keltett hullámok iránt, és az a Klatt Virgil a fizikatanára, aki kutatásai során színképelemzéssel, rezonanciával és a fotoluminesz- cencia jelenségével foglalkozott. Ő hívta fel a problémára Lénárd figyelmét is, aki épp e területen elért eredményeiért kapott Nobel-díjat. Remek felkészültségű, jól fizetett, saját szakterületükön egyre magasabb szintre jutó, tanítványaikat ösztönző tanárok, kitűnően felszerelt iskolák - ez volt a siker titka. Ha Pozsonyban és Szlovákia nagyobb városaiban ilyen középiskolák működnének, senki sem venné zokon, ha a somorjai vagy a komáromi magyar gimnáziumból kikerült, magyar nemzetiségű majdani Nobel-díjast szlovák Nobel-díjasként prezentálnák, senki sem beszélne „átrepülésről”. Csak már lennének ilyen szintű iskolák!
