Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-10 / 57. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2005. március 10., csütörtök 3. évfolyam 8. szám Losoncon az új érettségi vizsga volt a téma Módszertani továbbképzés A diákban ma is ott van az önmegvalósítás vágya, a becsületes, jól elvégzett munkából fakadó sikerélmény igénye A gyermekek védelmében A jövő iskolájában egy a fontos: a gyerek! (Képarchívum) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS A losonci Építőipari Középiskola vezetősége a Módszertani Központtal együttműködve tegnapelőtt továbbképzést szervezett a magyar középiskolákban és gimnáziumokban oktató pedagógusok számára. A konferencia fő témája az új érettségi rendszer volt, konkrétan a szlovák és magyar nyelvre, valamint irodalomra vonatkozó új követelményrendszer. Az új követelményrendszert Varga József, az Állami Pedagógiai Intézet munkatársa mutatta be a közép-Szlovákia déli részéről, Losoncról, Fülekről, Rimaszombatból és Nagykürtösről érkező tanároknak. A szakelőadó az ISMERTETÉS A Mindentudás Egyeteme, amely a Magyar Tudományos Akadémia, a MATÁV és az Axelero közös vállalkozásaként 2002 szeptemberében indult, valódi sikertörténet - mondta dr. Fábri György, az Akadémia kommunikációs igazgatója annak kapcsán, hogy századik előadásához érkezett a rendezvénysorozat. Egy hacker segített azoknak a felvételiző amerikai diákoknak, akik meg akarták tudni, vajon fel- vették-e őket a választott egyetemre. A Business Week lap internetes fórumán dicsekedett el- a hacker azzal, hogy a közgazdaúj kidolgozott módszerek mellett ismertette azokat a szakirodalmi kiadványokat is, amelyeket érdemes minden érettségizető tanárnak beszereznie, ha kellőképpen fel akar készülni a diákok vizsgáztatására. Vikor László, az konferenciának otthont adó építőipari középiskola igazgatója lapunknak elmondta: „Nagyon örültünk, hogy nagy volt a pedagógusok részéről az érdeklődés. Szép számban megjelentek az előadáson, és feltett kérdéseik azt mutatták, hogy érdeklődnek az új módszerek, segédanyagok iránt. Azt tapasztalom, hogy ha jól felkészülnek a tanárok és tanítványaik, nem lesz gond idén sem az érettségi vizsga körül.” (he) Szavai szerint a Mindentudás Egyé- teme bebizonyította, hogy a közhiedelemmel ellentétben a magyar közönség fogékony a tudomány iránt. „A nézők, ha úgy tetszik, a lábukkal, illetve az egér kattintásával szavaztak, hiszen az eddigi előadásokra a helyszínen 30 ezer ember volt kíváncsi, a Mindentudás Egyetemének honlapját ádagosan tízezren látogatják naponta.” (tmo.hu) sági egyetemekre jelentkező hallgatóknak az egyetemek gépeinek feltörésével segített. Több mint száz diák próbálta a hacker tippjé- nek segítségével megtudni, hogy örülhet-e vagy sem. A Harvard figyelmeztette a diákokat: ha valaki a trükkel próbálkozik, automatikusan elutasítják. Annak ellenére, hogy pedagógusi pályafutásomat befejeztem, a gyermek és az iskola szívügyem maradt. Érdeklődéssel olvasom a különböző lapokban megjelenő, az iskolával kapcsolatos írásokat. STIRBER LAJOS Hogy most magam is tollat fogtam, arra két - bár egymástól különböző - írás (szerintem) nagyon is összefüggő témája késztetett. A komáromi Delta című hetilap egyik korábbi számában olvastam egy beszélgetést, amely Dr. Strédl Terézia pszichológussal készült. Neves szakemberünket arról kérdezték, hogyan reagáljon a szülő, ha a gyermeke rossz bizonyítványt visz haza. A másik írás az Új Szó Iskola utca c. mellékletének hasábjain jelent meg: „Tanítsunk még többet?” címmel. A pszichológusnő az említett beszélgetésben, amellett hogy a szülőknek megszívlelendő, hasznos tanácsokat adott, számos, a gyermek - szülő kapcsolatban észlelt hiányosságra is rámutatott. Többek közt arra, hogy: „Sok szülő egyszerűen nem ismeri a gyereket. Ismeri saját elvárását, tudja, hogy müyen gyereket szeretne, s ehhez igazítja a bizonyítványt. Viszont a gyerek képességei nem olyanok. Szereti a szüleit, de nem mindig tud eleget tenni az elvárásoknak.” Jómagam arra is felfigyeltem, hogy a gyerekkel szembeni túlzott elvárások gyakori okozója az is, hogy a szülő nemcsak a gyermekét nem ismeri, de az iskolát sem. Az emberek többsége az iskolát olyannak képzeli, mint amilyen az az ő gyermekkorában volt. Pedig teljesen más. Itt kezdődnek a gondok A „Tanítsunk még többet?” című írás így fogalmaz: „A modern pedagógiai irányzatok nagy tévedése, hogy azt hiszik, akkor eredményesek, ha minél többet megtanítanak , minél kisebb gyerekeknek.” Hát igen! Ahogy mondani szokás: - itt van a kutya elásva. Itt kezdődnek a gondok. Hogy a „nagy tévedésnek” mik a következményei, azt a legvalósabban a gyakorló pedagógus tapasztalja. Egy - egy „modern (vagy annak hitt) pedagógiai irányzat’, egy-egy „nagy tévedés” gyermekek sokaságát teheti tönkre; pedagógusokat, - akik a rájuk erőszakolt nagy tévedések (teljesíthetetlen tantervi követelmények, rossz módszerek stb.) miatt nem tudnak lelknsmere- tüket megnyugtató eredményeket elérni - tesz idegüeg tönkre, késztet pályaelhagyásra. Müyen a mai iskola? A „romlása” már a nyolcvanas évek elején az ún. „új koncepcióval”, a tananyag mennyiségének növelésével elindult, és az egyre nagyobb követelmények következtében kialakult egy, a gyermeket semmibe vevő, lélekölő, tananyag és teljesítményközpontú, mai iskola. Az alsó tagozaton a heti kötelező tanítási órák száma 22-26 között mozog, a felsős tanulóké 2931. Alig van olyan tantárgy - „lazább” tanítási óra (kiváltképpen hiányzik a napi testnevelés), amely ne igényelne a gyerektől teljes odafigyelést, összpontosítást. Minden pedagógus azt szeremé, ha az óráján rend lenne, a gyerekek aktívak lennének. Lehetséges ez napi 6-7 órán keresztül? Képes erre a gyerek? Mondjuk ki kerek-perec: nem! A hatodik, hetedik tanítási órák idejére még a legnagyobbak is elfáradnak, hát még a kicsik! Ezek az órák bizony már (enyhén szólva) nem a leghatékonyabbak. A még máig is „mindenható” központi tanterv viszont törvény (előírja a kötelező óraszámot, tananyagot), amelyet az iskolának, pedagógusnak meg kell tartania. Amellett, hogy sok a kötelező óra, ráadásul a tananyag túlteoretizált (lexikális jellegű) és túlzsúfolt. Az alapiskola nagyon sok felesleges, a gyakorlati életben hasznavehetetlen ismeretet tanít. Elveszünk a részletekben A kevesebb sokkal több volna! Az alapiskola megnevezés találóan, sokkal jobban, mint az általános, utal az iskolatípus jellegére, feladatára. A zsúfolt tananyag a közepes és gyengébb képességű tanulók számára - és ők vannak többségben - megemészthetetlen. A szaktanító szelektálna, de nem mer. Nem teheti, mert mi van akkor, ha jön az ellenőrzés, a bürokrata tanfelügyelő (jobb helyeken ez a státusz már megszűnt, szaktanácsadók működnek helyette), a tantervre épülő, központilag összeállított teszt, felmérő, vagy a középiskolai felvételin (a szaktanító által feleslegesnek vélt) az éppen kihagyott anyagrészekre utaló kérdés. A pedagógust a kényszer - teljesítve a tantervet, átvéve az előírt tananyagot - s az idő is hajtja, sürgeti. Megy-megy előre, minek következtében egyre több lesz a munkatempót nem bíró gyerek, aki aztán éveken át a kudarcok sorozatát éli meg, minden iránt közömbössé, szorongóvá, neurotikussá, agresz- szíwá, deviánssá válik. Nem érdekli milyen lesz a bizonyítványa. Pedig a mai gyerek is tiszta lappal indul. Hosszú pályafutásom alatt - szaktanítóként, osztályfőnökként, karvezetőként - számtalanszor meggyőződtem arról, hogy a gyermekben ma is ott van az önmegvalósítás vágya, a becsületes, jól elvégzett munkából fakadó sikerélmény igénye. Éppen ezért a jövő iskolájában egy a fontos: a gyerek! (A szerző a komáromi Béke Utcai Alapiskola nyugalmazott pedagógusa.) A Mindentudás Egyeteme századik előadása Valódi sikertörténet Kit vettek fel a választott egyetemre? Hacker segített a diákokon MA.HU Múlt hét pénteken a németországi Münchenben találkoztak a projektum résztvevői, hogy eszmét cseréljenek, megosszák egymással tapasztalataikat Ifjúság - Iskola - Gazdaság - a tájékozott fiatalokért Peter Brand és Silke Dreger, az IZOP-Intézettől (A szerző felvételei) HORVÁTH ERIKA A Deutsche Bank Alfréd Herrhausen Alapítványa és az aacheni IZOP-Intézet az Új Szóval együttműködve az idei tanévre is meghirdette az Ifjúság - Iskola - Gazdaság programot, amelyben 125 oktatási intézmény 140 tanára és 2321 diákja vesz részt. Múlt hét pénteken Münchenben találkoztak a projektum résztvevői, hogy eszmét cseréljenek, megosszák egymással tapasztalataikat. Függővé váltak lapunktól A projektum elsődleges célja, hogy a diákokat megtanítsák érzékelni a környezetükben felmerülő gazdasági fejlődést és gondokat. Ezt elsősorban azáltal szeretnék elérni, hogy a tanulókból rendszeres újságolvasókat, s ezáltal tájékozott fiatalokat nevelnek. Szerencsére sok olyan fiatal van, aki a napilapok nélkül már el sem tudja képzelni a mindennapjait. Egyszerűen hozzátartozik a napi rituáléhoz, hogy elolvassa, mi történt a nagyvilágVincze Beatrix: A magyar tanulók még kicsit megszeppenve tekintenek ä nyugati diákokra ban és régiójában, milyen kulturális eseményekre érdemes elmennie, milyen új könyvek, gyárak törtek be a piacra. Mészáros Andrea, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium németszakos tanára lapunknak elmondta: „Tanítványaim szinte függővé váltak az Új Szótól, minden nap, mikor meghozza a postás a lapot, alig tudjuk kivenni a kezükből, még az órákon is azt olvassák. Nem beszélve arról az élményről, hogy ha a Nagyszünet Ifjúság - Iskola - Gazdaság havonta megjelenő oldalába ők is írnak valamit. Véleményem szerint nagyon hasznos ez a projektum, mert diákjaim olyan dolgokra figyelnek fel, olyan regionális fejlesztések iránt érdeklődnek, amelyek egyébként nem érdekelnék őket. Az Új Szó mellett frigyen kapjuk a Frankrufter Allgemeine Zeitungot is, annak cikkeit pedig a németórákon tudom kitűnően hasznosítani.” A nemzetközi projektumot már hét éve rendszeresen megszervezik, melyben a diákoknak gazdasági témákról németül vagy anyanyelvükön pályamunkát kell készíteniük, és a környezetüket érintő gazdasági és vidékfejlesztési témákról újságcikkeket kell közölniük. A tanulók munkáit, beszámolóit 23 német és közép-európai napilap, köztük az Új Szó is közli. Tavaly óta hat szlovák és hat szlovákiai magyar tanintézmény is szerepel pályamunkáival a programban. Új lehetőségek Peter Brand, az aacheni IZOP- Intézet vezetője az Új Szónak elmondta, nagy kíváncsisággal várja minden hónapban a diákok írásaiból összeállított oldalakat. Silke Dreger, a projekt vezetője pár tippel szolgált a tanárok számára, hogyan motiválhatnák még jobban diákjaikat arra, hogy eredményesen dolgozzanak. Vincze Beatrix, a püisvörösvári kétnyelvű szakközépiskola tanára előadásában kitért arra, az Európai Unió új tagállamai, köztük is Magyarország számára mennyire nem természetes még, hogy az ehhez hasonló programokban részt vegyenek. Megtiszteltetésként és nagy lehetőségként élik ezt meg a tanárok és diákok is. A magyar tanulók még kicsit megszeppenve tekintenek a nyugati diákokra, ám nyelvtudásuk és a csereprogramok összehozzák őket, barátságokat, ismeretségeket kötnek. Hétfőn, március 14-én kezdünk! Még nem volt Kínában? Az Üj Szóval elutazhat! Játsszon velünk, és megnyerheti a BUBO utazási iroda kínai útját!
