Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-01 / 49. szám, kedd
» v ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 1. Riport 17 Szlovákia területén jelenleg több mint háromszáz történelmi jelentőségű kastélyparkot tartanak nyilván, ezek túlnyomó része nagyon rossz állapotban van Nincstelenség - lélegző múltunk Ilii. Dr. Serfőzőné Fábián Erzsébet: A szécsényi kastélypark szépségében egykor a szarvasi arborétummal vetekedett haldoklása Papp Andrea: A parkok megóvásával történelmünk egy darabját örökítjük át az utókornak (Somogyi Tibor felvételei) Elgondolkodtató, vajon a múltunk iránt tanúsított tisztelet és odafigyelés hiánya vagy csak a pénztelenség teszi, hogy az országban lépten-nyomon fellelhető kastélyok és kúriák kertjeinek java részét lassan felemészti az idő - és a gondatlanság. LŐRINCZ ADRIÁN Szerepváltás - véleményem szerint ez az a kifejezés, melyet a Felvidéken található kúriák és kastélyok legtöbbjének a bejárata fölé lehetne vésetni mottó gyanánt. A második világégés, illetve az államosítás után végbement társadalmi, és az ebből következő tulajdonjogi viszonyok változását követően ugyanis a kastélyok és kúriák nagy része funkcióját veszítette. A „forradalmi eszméken” felépített rendszer hirtelenjében nem tudott mit kezdeni a történelmileg ugyan értékes, ám elöregedett, túlméretezett, gyakorta pedig excentrikus elhelyezkedésű épületekkel, melyek fenntartása folyamatos befektetést igényelt. A műemlékvédelmi hivatalok „okvetetlenkedése” tovább rontotta a helyzetet; így a történelmi épületek nagy részében a szocializmus évtizedeiben jobb esetben múzeum vagy képtár, levéltár kapott helyet. Ez azt jelentette, hogy felújításuk, karbantartásuk egy bizonyos szinten működött. Rosszabbul jártak azok az épületek, melyeket egyéb célokra használtak - szanatóriumoknak, gyermekotthonoknak, elmegyógyintézeteknek vagy szövetkezeti magtáraknak, sőt sertéshizlaldáknak adtak otthont. A cél ez esetben szentesített minden eszközt, azaz bármit fel lehetett áldozni a célszerűség oltárán. Az épületeket a felis- merhetetlenségig átalakították, miáltal jellegüket veszítették. A harmadik csoportot azok az építmények alkották, melyek elhelyezkedésükből kifolyólag teljesen lakatlanok voltak, s amelyeknek nyilvántartási lapjába a szocialista műemlékvédelmet művészi szintre emelő Harminc doktor előszeretettel jegyezgette be, hogy „fokozottan romos állapotban találhatók”. Ahol nem törődtek az épületekkel, ott a kastélyt, kúriát övező, egykor művészi alapossággal telepített parkok is tönkrementek. Két szélsőség létezett - vagy védett lelőhellyé nyilvánították (ilyen pl. a betléri kastélypark), vagy sorsukra hagyták azokat. Sokukat teljesen illegálisan kivágták; számos kelet-szlovákiai kastélyparkban a föld fölött másfél méterrel elmetszett törzscsonkok jelzik a helyi lakosság fagyűjtő szenvedélyét. Szlovákiában ma 438 kastély jegyeznek kulturális műemlékként; a védettséget élvező parkok száma ennek csak a töredéke. Pedig a dendrológusok szerint „a régiek” sokat adtak arra, hogy lakjaik körül növénykülönlegességek pompázzanak. A harmadik szektor színre lép A történelmi értékek védelme az állam feladata - volna. Ez nem csupán a tárgyi és szellemi értékekre vagy az épületekre vonatkozik, hanem a természeti kincsekre is. Ahol az állam tehetetlen, ott a demokratikus társadalmakban általában a harmadik szektor az, amelyik megtalálja a megoldást. Úgy tűnik, így lesz ez a kúria- és kastélyparkok védelme terén is, legalábbis az ország középső részében, a besztercebányai kerület öt déli járásában. Mint Papp Andrea koordinátor-asszisztenstől, a losonci Régiófejlesztési Ügynökség munkatársától megtudtuk, megvan a módja annak, hogy európai uniós támogatással menjen végbe az értékes kastélyparkok rekonstrukciója. „Szlovákia területén jelenleg több mint háromszáz történelmi jelentőségű parkot tartanak nyilván - mondja Pappné asszony -, ezek túlnyomó része nagyon rossz állapotban található. Általában a kastélyokat, kúriákat és úriházakat övező értékes zöldövezetről van szó, melyek egykor az objektum szerves részét alkották, így karbantartásukra ugyanolyan gondot fordítottak, mint az épületekére. Ma ez gondot jelent - egyrészt, mert az ingatlanok jelenlegi tulajdonosai, illetve a vagyonkezelők nem rendelkeznek megfelelő szakmai háttérrel, másrészt pedig hiányzik az anyagi háttér a gyakran több száz éves példányokból álló fás területek megóvásához. A legnagyobb veszély a vidéken, a falvakban található parkokra leselkedik; a felbecsülhetetlen eszmei értékű fák gyakran tüzelőként végzik. A déli határ menti térségben számos ilyen veszélyeztetett, en- vironmentális szempontból fokozottan érzékeny terület található; megóvásukkal nem csupán történelmünk egy darabját örökítjük át az utókornak, vagy térségünk idegenforgalmi vonzerejét növeljük, hanem olyan területeket alakítunk ki, melyeket a helyi lakosság is igénybe vehet felüdülés céljából. Mindezen célok által vezérelve dolgozta ki a losonci Régiófejlesztési Ügynökség ‘A múlt tanúi - a régió történelmi zöldövezetének feltárása és rekonstrukciója a természeti és kulturális örökség megóvása érdekében’ című tervezetet, mely a PHARE CBC HU/SK 2002 grantséma keretében támogatást nyert.” Mint kiderült, a tervezet megvalósítása számos mozzanatot A foglal magában. A fő aktivitási területek közé a terület kiválasztása, adottságainak elemzése, illetve feltérképezése is hozzátartozik. Ez nem kis volumenű terepmunkát igényel, melyet a nyitrai egyetem diákjai fognak elvégezni, majd ezt követően sor kerül a részletes tanulmányok kidolgozására. Mivel a fent nevezett grantséma a határon átívelő kapcsolatokat támogatja, a későbbiekben alapul szolgálhat számos, szlovák-magyar viszonylatban tevékenykedő szervezet munkájához. Szécsényi tervek A losonci Régiófejlesztési Ügynökség terveiben szerepel egy tanulmányút megszervezése is a határ túloldalára, pontosabban az Ipoly parti városba, Szécsény- be. Ők lépéselőnyben vannak a kastélykertek védelme, illetve felújítása terén. Az elért eredményekről, illetve a rövidesen kivitelezendő munkálatokról a város polgármestere tájékoztatott. „A városban található For- gách-kastély, illetve a hozzá tartozó park felújításának története 2003-ba nyúlik vissza - mondja dr. Serfőzőné Fábián Erzsébet - Ekkor írták ki a Phare-program keretében a történelmi városrészek felújítását célzó pályázatot. 2003. nyarán kezdtünk el dolgozni a tervezeten, november 7- én pedig be is adtuk a pályamunkát. A város önkormányzatának, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak, illetve a Nógrád megyei közgyűlésnek mindössze három hónapja volt arra, hogy kidolgozza a szükséges terveket. Itt tudni kell, hogy a kastély épülete állami tulajdon, kizárólagos tulajdonosa a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, ők ezért kapcsolódtak be a pályázatba. A megyei közgyűlés pedig azért vállalt szerepet, mert az épületben jelenleg a Nógrádi Múzeum egyik részlege működik. Ami a kastélykertet illeti, korábban a szokásos funkciókat látta el - tehát a kastély lakóinak a kényelmét biztosította. Ami igazán érdekessé teszi, az a több száz évvel ezelőtt kialakított műbarlang, illetve a tó, melyeket gyönyörű park vett körül. Fokozott figyelmet és védelmet érdemel a gesztenyesor, melyet szintén több, mint egy évszázada telepítettek, de más értékes fafajták is fellehetők itt. Szakértők, valamint a Széchenyi Levéltárban talált iratok tanúsága szerint a szécsényi kastélypark szépségében és az itt fellelhető fajok változatosságát tekintve egykor vetekedett a szarvasi arborétummal. Egy ehhez közeli állapotot szeretnénk visszaállítani, hogy ismét városunk lakói, illetve az ide látogató turisták kényelmét, felüdülését szolgálja.” Vágvölgyi Ferencné, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Nógrád megyei kirendeltségének vezetője arról adott hírt, hogy az Ipoly bal partján rövidesen a tettek mezejére lépnek - mihelyst az időjárás is engedi. „Közbeszerzési pályázatot írtunk ki az építési munkálatok kivitelezésére - mondja a kirendeltségvezető -, a pályázat beadási határideje a napokban jár le. Előreláthatólag április közepén kezdődhetnek el a munkálatok. Ez három területet fog érinteni: magát a kastély épületét, a vár- illetve kastélyparkot, valamint a város történelmi részében található utakat, sétálóutcákat. A határon átívelő együttműködés a park felújítására vonatkozik.” Kérdésemre, hogy milyen állapotban vannak a vidéki kastélyok és kúriák Magyarországon, elmondták, hogy jelenleg főképp közfunkciókat töltenek be- mint községháza, közösségi ház vagy könyvtár. Valamivel rosszabb a helyzet a kastélyok és kúriák kertjeivel és parkjaival, melyek közül több is hanyatlásnak indult. A gond tehát közös - remélhetőleg a megoldás is az lesz. Mennyit ér egy pályázat? Egy pályázat értékét - a témában jártas szakemberek szerint - manapság az adja meg, hogy egy adott közösség szempontjából milyen hozama van. „A múlt tanúi - a régió történelmi zöldövezetének feltárása és rekonstrukciója a természeti és kulturális örökség megóvása érdekében” címet viselő pályázat célcsoportját közvetve a széles szakmai közönség - tehát a Műemlékvédelmi Hivatal, a Szlovák Környezet- védelmi Ügynökség, valamint a nyitrai és zólyomi egyetemek - képezi. Tágabb értelemben viszont azon települések lakosai és önkormányzatai járnak jól, amelyekben az elkészült tanulmányok és tervezetek nyomán tényleg megújul egy-egy, ma még „halódó” kastélypark. Az eszmei értékről már szó esett; a gyakorlati haszon abban áll, hogy a lélegző természet megóvásával valamennyien gazdagabbak leszünk valamelyest. Álljon itt még egy fontos szempont: a rendszerváltást követően a szlovák politika már elszalasztottá annak a lehetőségét, hogy rendezze a műemlék- védelem törvényi hátterét. Később, az alapítványi törvény életbe lépésével a harmadik szektort szinte teljesen kizárták erről a területről. Jelenleg minden adott ahhoz, hogy az ország területén található műemlékek védelmét európai uniós pénzekből valósítsuk meg. Addig kell tehát lépni, míg van mit védeni, megmenteni. A gácsi kastély. Szlovákiában ma 438 kastélyt jegyeznek kulturális műemlékként; a védettséget élvező parkok száma ennek csak a töredéke.
