Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-03 / 27. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Rendkívül élesen kirohant Koltay Gábor Trianon című filmje ellen a szélsőségesen nacionalista Gheorghe Funar, Kolozsvár volt polgármestere a szenátusban. Szerinte merényletet jelent Románia nemzet- biztonsága ellen. Funar elégedetlenségének adott hangot amiatt is, hogy az egyik bukaresti kereskedelmi tévé műsorára tűzte a filmet. Mindez, Gheorghe Funar magyarázata szerint úgy történhet meg, hogy az RMDSZ megzsarolta a Román Humanista Pártot. Elnökéről, Dán Voiculescuról köztudott, hogy tulajdonosa az Anténa 1 televíziónak. Martin Frone miniszter farsangi jelmeze (Szalay Zoltán rajza) Lengyelország az egyik legjelentősebb európai tényező lesz - sajátos érdekekkel és „küldetéssel” kelet felé Nagy állam nagy (politikai) álma A lengyel védelmi miniszter, Jerzy Szmajdzinski szlovákiai látogatása során itteni partnereivel áttekintette a két ország külföldi szerepvállalását is. ONDREJCSÁK RÓBERT Ez azért is fontos, mert az Irakban állomásozó szlovákiai egységek lengyel parancsnokság alatt a lengyel zónában teljesítenek szolgálatot, ráadásul Lengyelország és Szlovákia - Németországgal és a balti államokkal együtt - néhány év múlva közös alakulatot hoz létre, amely része az Európai Unió gyorsreagálásúhaderő-koncepció- jának. A két ország együttműködése nem korlátozódik csak a közös katonai missziókra. Lengyelország Szlovákia egyik legszorosabb szövetségese, ami annál is fontosabb, mivel Varsó nagyon hasonló álláspontot képvisel a transzatlanti kapcsolatok jövőjével és az Egyesült Államok európai szerepvállalásával kapcsolatban, mint mi. Nem felejtsük el, Szlovákia számára Lengyelország első számú partner kell hogy legyen, hiszen Varsó a közép-európai régió „szószólója”, vagy ha úgy tetszik: regionális hatalma. Ahogy egyik lengyel ismerősöm poénkodva megjegyezte, amikor Lengyelországé lett a három iraki ellenőrzési zóna közül az egyik: „Lengyelország nem világhatalom. Ma még nem!” Természetesen ez azért túlzás, de Varsó szélesebb regionális jelentőségét minden releváns hatalom elismeri. Ennek bizonyítéka például a különleges amerikai-lengyel viszony, amelyet mindkét fél stratégiainak tekint. Lengyelország jelenleg gyakorlatilag Nagy-Britan- nia után Washington legszorosabb európai szövetségese. Az amerikai támogatás nagyon fontos a lengyelek számára, hiszen ennek segítségével megerősíthetik saját pozíciójukat a kontinensen. Egyes európai kommentárok, értékelések egyenesen az Egyesült Államok „trójai falovaként” tekintenek Lengyelországra. Ezek a hangok - amelyek érthető okokból különösen Párizs felől hallhatóak - még inkább megerősödtek, amikor a lengyelek a légierejük modernizálása során nem európai repülőgéptípust választottak, hanem amerikai F-16- osokat. Ez a szimbolikus politikai jelentőségén túl azért is nagyon fájt egyes európai vezetőknek, mivel a körülbelül 50 gép megrendelése eléggé lukrativ üzlet a gyártó cégeknek (és ebből kifolyólag munkahely a munkavállalóknak), és magasan a legnagyobb ilyen jellegű beruházás Közép-Európában. Lengyelország európai súlyának következő bizonyítéka az úgynevezett weimari háromszög, amely Franciaország, Németország és Lengyelország által alkotott fórum. Azzal, hogy Varsó, Párizs és Berlin mellett tagja egy ilyen exkluzív európai fórumnak, érdekérvényesítő képessége és formális súlya is megkülönböztetett figyelmet kap. Ami az „európai politikát” illeti, Lengyelország egyáltalán nem viselkedett az EU-csatla- kozást követően visszafogottan (mint ahogy azt sokan gondolták), hanem energikusan próbálta meg érdekeit érvényesíteni. A költség- vetési vitákon kívül intenzíven próbálja meg befolyásolni például a közös kül- és biztonságpolitikát is, bár katonai képességei nem mérhetőek a hagyományos európai hatalmakéhoz. Fontos azonban megjegyezni - hiszen minket is érint - hogy az EU 13 létrehozandó „Battle Group”-ja közül egy éppen lengyel vezetéssel jön létre. Az amerikai és az európai vonalakon kívül azonban van a lengyel külpolitikának még egy nagyon sajátos és fontos dimenziója - kelet felé. Varsó mindig is megpróbálta aktívan befolyásolni a térképen ,jobbra fekvő” országok fejlődését. A régi, történelmi Lengyelország keleti aktivitásain kívül érdemes megemlíteni a két világháború közötti kezdeményezéseket. Természetesen a szovjet megszállás alatt nem beszélhetünk önálló lengyel külpolitikáról, de a kilencvenes évek elejétől Varsó visszatért az egyik hagyományos mozgatórugóhoz. Minden eszközzel próbálta segíteni a három balti ország európai és transzatlanti integrációját, ezenkívül megkülönböztetett figyelmet szentel a fehéroroszországi eseményeknek is. Az összes keleti szomszédja közül azonban a legnagyobb energiát Ukrajnába fektetik a lengyelek. Ez egy rendkívül intenzív és összetett folyamat, amelybe a kormányzati szervezeteken kívül bekapcsolódnak a lengyel társadalmi szervezetek is. Példaértékű volt például a lengyel elnök szerepe a decemberi ukrajnai események során, amikor szinte minden komolyabb ukrajnai egyeztetésen jelen volt. A rendkívül intenzív folyamat abból a meggyőződésből fakad, hogy stabil, független és tartósan fejlődési pályán levő Ukrajna nélkül nem biztosítható a hosszú távú lengyel biztonság és fejlődés sem. Mindezeknek köszönhetően Lengyelország mára az EU és a NATO „Ukraj- na-szakértőjévé” vált. Természetesen nem szabad túlértékelni Varsó lehetőségeit. A komoly iraki szerepvállalás jelentős anyagi megterheléssel jár, ami végső soron lelassíthatja a lengyel hadsereg korszerűsítését. Ezenkívül, bár a lakosság száma alapján északi szomszédunk viszonylag „nagy” országnak számít Európában (megközelítőleg Spanyolországgal hasonlítható össze demográfiai súlya), gazdaságának fejlettsége a „szegényebb” EU-tagálla- mok közé sorolja. Természetesen mint kevésbé fejlett, de „nagy” ország szinte automatikusan válik például a magasabb EU-költségve- tésért és ezáltal „szegényebbeknek” szétosztandó összegért küzdő országok egyik vezetőjévé. Összegezve, Lengyelország a jövőben is az egyik legjelentősebb európai állam lesz, sajátos geopolitikai érdekekkel és „küldetéssel” kelet felé. A szerző külpolitikai elemző Az Egyesült Államok „trójai falovaként” tekintenek Lengyelországra, Fél évszázadon át kapnák a milliárdos támogatást, ezért lemondanának a kommunisták által elvett vagyonról Állami járadékot kérnek a csehországi egyházak KOKES JÁNOS Évi egymilliárd korona állami támogatást szeretnének kapni a csehországi egyházak fél évszázadon keresztül azért, hogy lemondanának a kommunista rendszer idején a tőlük elvett, államosított vagyonról. Az ökumenikus tanács a javaslatot kompromisszumnak tekinti a kormány és az egyházak között másfél évtizede dúló éles vitában, s úgy véli, az ügy ilyen rendezése mindkét fél érdekeinek megfelelhet. Az egyházak ugyanakkor lemondanának arról is, hogy papjaikat továbbra is az állam fizesse. A javaslattal a legnagyobb egyházi közösséget, a katolikusokat képviselő Cseh Püspöki Konferencia is egyetértését fejezte ki. A cseh kulturális tárca, amelynek jogkörébe az egyházi kárpótlás tartozik, azonnal „nem eléggé átgondoltnak” minősítette a javaslatot, de jelezte, kész megvitatni. A tárca úgy véli, ezzel a kárpótlás kérdése nem oldódna meg, nem zárulna le, csupán a messzi jövőbe tolódna ki. A kormányzat azt szeretné, ha az egyes felekezetek listát nyújtanának be követeléseikről, s a kérdést így külön-kü- lön rendezhetné az állam mindenkivel. Ezt a megoldást elsősorban a katolikus egyház ellenzi, amelynek a legnagyobbak a vagyoni követelései. A katolikusok szerint egy ilyen részletes lista kidolgozása, az egyes tételek indoklása, meghatározása a mai körülmények között, amikor a vagyont évtizedeken keresztül mások használták, gyakorlatilag lehetet-' len. A tárca azzal érvel, hogy néhány kisebb egyház ezt már megtette. Szakértők szerint az ökumenikus tanács javaslata racionális, s elősegítené a kérdés megoldását. „Az egyházak lemondanának minden vagyonukról, amelyet 1948. február 25-e után államosítottak. A mintegy 130 ezer tétel becsült összértéke mintegy 100 milliárd korona” - nyilatkozta Karéi Fojtík a Hospodáŕské noviny című lapban. Megjegyezte, a javaslat elfogadásával elmaradna a részletekről folytatandó nyilvánvaló hosszadalmas és indulatos vita. Megfigyelők emlékeztetnek, a kárpótlás ügyének lezárásával megnyílna az út a cseh-vatikáni szerződés aláírása előtt is. Csehország ugyanis egyike az utolsó posztkommunista államoknak, amelyek még nem írtak alá ilyen szerződést és nem rendezték hivatalos kapcsolataikat a Szentszékkel. Csehországban azonban a katolikus egyház társadalmi befolyása igen gyenge, mert a csehek többsége hivatalosan ateistának vallja magát. A kereszténydemokrata párt támogatottsága is csak nyolc-tíz százalék körül mozog. KOMMENTÁR Tisztelt bolondok háza NAGY ANDRÁS Kezdenek összekuszálódni a parlamenti szálak, tegnapelőtt a tisztelt Ház inkább hasonlított bolondok házára, mint törvényhozó testületre. Valószínűleg az enyhe felmelegedés okozhatta a pillanatnyi zavart a képviselők között, amikor rövid időre mintha mindenki megfeledkezett volna az egyezségekről, felbomlottak a koalíció és az ellenzék közti határvonalak, a szeretet, a bárgyú mosoly és a tiszta anarchia lett az úr. Egyes politikusok azonnal az összeesküvés-elmélet után nyúltak volna. Számukra már egyértelművé vált, hogy az SDKÚ lepaktált a HZDS-szel, hiszen együtt szavaztak a parlamenti ülés programjáról. Az ellenzék is így látta, főleg Ficóék, mert a HZDS-ével közel azonos javaslatukra még senki sem szavazott. Valójában annyi történt, hogy a koalíció először érezte meg a saját bőrén, mi történik akkor, ha nincs elég képviselője, és az ellenzék egyszerűen elkezd obstruálni. A független képviselőknek meg egyszerűen vagy elfelejtettek szólni, vagy nekik is rossz napjuk volt, s úgy gondolták, most nem kormánypárti független, hanem keményen ellenzéki független honatyák lesznek. Mert egyikük szerint ez sem mindegy, pontosan meg kell különböztetni, hogy miről, illetve kiről is van szó. - Hogy kicsoda is vagyok én? Ha akarom, olyan vagyok, mint egy szobafestő pemzli, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy papucs orrán pamutbojt - mondta volna erre egy klasszikus magyar mesefigura. A parlament megbénult, mivel kedden még a programot sem tudták megszavazni. Ebből talán túl korai lenne egyértelmű következtetéseket levonni a kormánykoalíció működésével kapcsolatban. Lehet, lesz még némi huzavona, de mindenkinek az az érdeke, hogy rövid időn belül megegyezzenek. A kormánykoalícióban folyó viták valójában már nem is nagyon tekinthetők vitának, inkább civakodásnak, hiszen a végén valahogy mindig minden megoldódik. Egyébként az is elképzelhető, hogy a képviselők még jól is érezték magukat egy rövid ideig, mert a szavazás sokkal érdekesebb, sőt izgalmasabb volt, mint amilyent már megszokhattak. Talán egyesek még reménykedtek is abban, hogy Pavol Hrušovský házelnök nem adja fel olyan könnyen. Biztos volt, aki úgy gondolta, nemcsak a 38. és a 40. ülést lehet egy nap alatt lezavarni, hanem, mondjuk, el lehet menni akár ötvenig is. Sajnos, ez a számítás nem jött be. De hát itt farsang, lehet szórakozni. És a parlamenti honatyáktól miért tagadnánk meg ezt? JEGYZET Kis parlamenti káosz POLÁK LÁSZLÓ Megfeneklett a parlament, amikor első nekifutásra megpróbálták a februári ülés napirendjét jóváhagyni. Az újságok másnap öles címekben poénkodtak. írtak káoszról, zűrzavarról, működésképtelenségről, törvénykezési impotenciáról. Persze, a helyzet értékelésében azok járnak talán a legközelebb az igazsághoz, akik azt mondják, hogy ami történt, az tulajdonképpen nem is most történt. A heti parlamenti káosz, zűrzavar még akkor keletkezett, amikor a mai kormánykoalíció elvesztette parlamenti többségét. Persze, volt már arra példa a világtörténelemben, hogy kisebbségi kormányzással el is kezdték és be is fejezték sikeresen a választási ciklust, na de ez nem tájainkon történt. Szó ami szó, szép teljesítmény ennek ellenére ettől a kormánykoalíciótól, hogy sikerrel vette a megbízatási időszak első felét. Ennek a sikernek az egyik oka talán az ellenzék jellegtelensége. Na meg az, hogy nem tudta nyakon csípni azt a lehetőséget, amit az a bizonyos momentum adott: amikor Dzurinda és a koalíciós társak parlamenti többsége málladozni kezdett. Persze, a jelenlegi ellenzéktől nehéz is elvárni olyan egységes fellépést, amely a kormány megbuktatásához vezethetne. Mert Ševc elvtárssal együttműködni Mečiarnak is, Ficónak is kellemetlen lenne. Legalábbis azt hiszik, hogy ez tőlük szavazatokat vonna el. Mečiar és Fico sem tudja meglelni a közös hangot, illetve nem tudja eldönteni, ki legyen a főnök. Azt is mondják, azért futott zátonyra a keddi tanácskozási nap, mert a Btk. lett volna a téma, s hogy annak kodifikált változatához - olvasd és mondd - hatszáz módosító javaslat érkezett. S hogy ezekből több is olyan, amely a Btk. jellegét változtatná meg. Tehát most az a kérdés, hogy viszonyuljak én mint a szlovák parlament felettes hatósága ahhoz a tényhez, hogy a százötven képviselő ellógott egy teljes munkanapot. Mert ne szépítsük a dolgokat, ez történt. A kedd így értelmezendő: egy le nem dolgozott munkanap. És azon se tessék mosolyogni, hogy én lennék a szlovák parlament felettes hatósága. Nem csupán én vagyok az, hanem mindenki, aki több mint két éve szavazott. Teljesen mindegy, melyik pártra. Mert a káoszért együtt kell, hogy elvigyék a balhét. Mindenesetre jó lenne, ha egyelőre nem tárgyalnának a pártok finanszírozásának módosításáról. Mert mondanom sem kell, hogy több pénzt szeretnének majd kapni. Talán abból indulnak ki, hogy a zavarosban a legjobb halászni. Ezért kellett egy kis parlamenti káosz.
