Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-03 / 27. szám, csütörtök
8 Kultúra Ma: Csáky Károly könyvének bemutatója Dunaszerdahely. Irodalmi kapcsolatok I. címmel, Klasszikusok nyomában alcímmel jelent meg Csáky Károly új könyve, melynek bemutatója ma 18 órakor lesz a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. „Mindig nagy élményt jelentett számomra, ha egy-egy irodalmi alkotásban, útirajzban szülőföldemet vagy az ahhoz legközelebbi tájat fedeztem fel. (...) Különösen érdekel, hogyan, mi és ki által, milyen hagyományértékkel kötődhetünk a tágabb világhoz, s mindezt milyen módon hozhatjuk közelebb magunkhoz” - vallja kötete kapcsán az irodalmárként, helytörténészként és néprajzkutatóként egyaránt ismert szerző. A könyvet Vajda Barnabás pedagógus, közíró ismerteti, az est házigazdája Zirig Árpád lesz. (e) A mosonmagyaróvári Art Flexum tárlata Dunaszerdahely. A mosonmagyaróvári Art Flexum Művészeti Társaság tagjainak alkotásaiból nyílik kiállítás holnap 17 órakor a Kortárs Magyar Galériában. A tárlatot Szentkuti Károly, Mosonmagyaróvár alpolgármestere, múzeumigazgató nyitja meg, közreműködik Pusztai Antal győri gitárművész, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kakukkfészék 19 KIS SZÍNPAD: Horror az erdészházban 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: A Tündérlaki lányok 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: A holnap világa (am.) 16,18, 20 MLADOSŤ: A lélek mint kaviár (cseh) 16, 18, 20 MÚZEUM: Félelem és reszketés (am.-jap.) 19.30 AUPARK - PALACE: A nemzet aranya (am.) 14.30, 15.40, 17.10, 18.20, 19.50, 21 A hihetetlen család (am.) 15 Kerülőutak (am.) 18, 20.40 A holnap világa (am.) 11.20, 13.40, 16.40, 19.30, 21.50 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (am.) 12.40, 14.50, 17, 19.10, 21.20 Bajos csajok (am.) 15.30, 17.40 A belső tenger (sp.) 12.50, 20.10 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 16.10, 18.10, 19.40 Polar Expressz (am.) 14.50, 16.50 Rossz nevelés (sp.) 18.50, 21.10 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.50, 21.40 Az utolsó gyémántrablás (am.) 14.40, 16.50, 19.20, 21.30 Wicker Park (am.) 15.20,17.50 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 20.20 A lélek mint kaviár (cseh) 14.10,16.20,18.30, 20.50 KASSA DRUŽBA: Post coitum (cseh) 17, 20 CAPITOL: A nemzet aranya (am.) 16, 18.15, 20.30 ÚSMEV: A holnap világa (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Időzavarban (am.) 16.15,19.16 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Dirty Dancing 2. (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 18.30 VÁGSELLYE - VMK: Életeken át (am.-kan.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A falu (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Bajos csajok (am.) 16.30 Nói, az albínó (dán) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Polar Expressz (am.) 16.30 GYŐR PLAZA: Állítsátok meg Terézanyut! (magy.) 15.15 A bukás - Hitler utolsó napjai (ném.) 14.45,17.30, 20.15 Csudafilm (magyar) 15.45, 17.45, 19.30 Fűrész (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Hosszú jegyesség (fr.-am.) 14.45,17.15,19.45 Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) 14.15,16.15 Lucky Luke és a Daltonok (fr.- ném.-sp.) 14.15, 16,18, 20 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 17 Nagy zűr Korzikán (fr.) 19.45 A nemzet aranya (am.) 17.30, 20 Ray (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Az utolsó gyémántrablás (am.) 18.15,20.15 Válótársak (am.-ném.) 15.30,17.45 Két alkotás a József Attila-emlékév alkalmából „Földön innen s túlról” MTI-HÍR Budapest. A József Attila-emlékév alkalmából két alkotást vetítenek a kedden megkezdődött 36. Magyar Filmszemlén: Jelenczki István Eszmélet után I-IV, valamint Szirtes András Tiszta szívvel című munkáját. Az Eszmélet után című négyrészes alkotás interjúkból, képi montázsokból, felolvasott versekből, levél- és szövegrészietekből áll. Az Elégia József Attiláról alcímű, 255 perces film négy év alatt készült el, rendezője minden olyan magyarországi és külföldi helyszínen forgatott, ahol a költő megfordult. A József Attila életútját kronologikus rendben követő alkotásban Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán és Simon Péter olvas fel archív felvételeken költeményeket és szövegrészieteket. Jelenczki István képzőművész és filmrendező korábban többek között Mészöly Miklós íróról, Polcz Alaine pszichiáterről és Izsák Imre matematikus-csillagászról készített portréfilmet. Az Eszmélet után I-IV. című mozgóképet a filmszemle zárónapján vetítik. Szirtes András Tiszta szívvel című, 21 perces műve ugyancsak a zárónapi programban szerepel. Az alkotás filmes meditáció, „képek, hangok, zenék költői kompozíciója földön innen s túlról”, amelyet egy József Attiláról készülő film „kedvenc tekercseiből” állított össze a rendező. ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 3. Először játsszák Pozsonyban a Kalózt - tánctechnika, virtuozitás és szemet gyönyörködtetés Balettparádé két felvonásban Klaudia Bittererová (Gulnara) és a balettkar (Fotó: SND) A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban január 28- án tizedik alkalommal adták át a Balett Virága Díjat. Boldog tulajdonosa Roman Novitzky, a Szlovák Nemzeti Színház szólótáncosa lett, aki 2004-ben már elnyerte az év legkiug- róbb tehetségének járó díjat. Ezt most a kassai színház szólótáncosa, Jozef Marčinský vehette át. VOJTEK KATALIN A díjakat adományozó Philip Morris cég a tízéves jubileum alkalmából rövid filmösszeállításban mutatta be az előző esztendők díjazottjait, és örömmel konstatálhattuk, hogy a húsz előadóművész közül tizenhét a pozsonyi Éva Ja- czová Tánckonzervatóriumból került ki. Ennek a konzervatóriumnak a neveltjei azok a táncosok is, akik a díjkiosztást követő előadáson, a Kalóz premierjén a főszerepeket táncolták. Az a tény, hogy a színház műsorára tűzhette a Kalózt, a konzervatórium pedagógusainak kiváló munkájáról tanúskodik, ez a darab ugyanis (Paul Henry Lángnak a Bellini-operákról mondott szentenciáját aposztrofálva): nagy balett nagy táncosoknak, de kisebb művészeknek életveszélyes. Mert itt minden csakis a táncról, a tökéletes technikáról, a virtuozitásról és a szemet gyönyörködtetésről szól. Ennek van alárendelve a zene, a cselekmény, a jellemrajz és minden egyéb. Az 1856-os párizsi ősbemutatón még Adam muzsikája szólt, de szinte minden egyes felújítás zenei változtatásokkal, húzásokkal, betoldásokkal járt. Ma általában abban a formában szólal meg a zenéje, ahogy Marius Petipa, a szentpétervári Mariinszkij Színház zseniális francia koreográfusa kívánta: az Adamtól, Delibes-től, Drigótól, Pugnitól származó dallamokhoz Oldenburg herceggel komponálta- tott továbbiakat. Petipa átfogalmazásának köszönhetően maradt fenn a darab, mindenki, aki hozzányúl, az ő koreográfiájából indul ki. Ezt tették a mostani előadás betanító koreográfusai, Rafael G. Av- nikjan és Bahram M. Juldasev, a Petipa koreográfiáit éltető klasszikus orosz iskola neveltjei is. A vadromantikus cselekmény, melynek alapjául Byron azonos című műve szolgált, csupán ürügy a táncolásra. A librettó jelenkori átdolgozóinak igyekezete főleg a történés valószerűtlenségeinek minimalizálására összpontosul, bár még így is marad belőlük jócskán, de ez itt nem zavaró. Ifj. Jozef Dolinský (a Philip Morris első, 1995-ös díjazottja) pályájának csúcsán találkozott a Kalóz címszerepével. Rokonszenves megjelenése, eleganciája, ragyogó technikája és színészi adottságai predesztinálják a drámai hős szerepkörére. Nagyon megbízható partner, az együttes egyik fő erőssége, ezúttal is a tőle megszokott magas színvonalon oldotta meg feladatát. Szerelmét, Medo- rát Nikoleta Stehlíková (Balett Virága Díj, 2000) alakította. Mozgása, egész megjelenése rendkívül természetes, őszintén átélt játéka mentes minden mesterkéltségtől, lírai és drámai pillanataiban egyaránt meggyőző. Dinamikaüag árnyalt, kifejező tánca, figyelemre méltó elevációja, ugráskészsége, kimunkált spicc-technikája méltán vívta ki a közönség tetszését. Klaudia Bittererovának Gulnara- ként rengeteg alkalma nyílt virtuozitása csillogtatására: fouetté-so- rozata, lassított forgásai izgalmas pillanatokat szereztek, technikailag rendkívül nehéz elemek sorozatára épülő variációit könnyed természetességgel oldotta meg. Andrej Kremz (Legkiugróbb Tehetség díja, 2002) felfelé ívelő pályájának eddigi legjelentősebb állomásához érkezett Ali, a rabszolga szerepében. Nagyon plasztikusan, tisztán, precízen táncol, széles ívű ugrásai, virtuóz forgástechnikája többször nyílt színi tapsra késztette a nézőket. Ráadásul ez a fiatal művész egyéniség, aki dominál a színpadon. A darab csúcspontját jelentő, technikailag nagyon igényes pás de deux á deux- ben remekelt. Adrian Ducin kifejező színészi játékkal formálta meg a pénzéhes Lanqueden figuráját, megcsillogtatva jó karakter- táncosi képességeit. Markáns, vérbeli kalózt alakított Juraj Vasilenko (Balett Virága, 2002), jól sikerült id. Jozef Dolinský totyakos, élveteg Szidi pasája. Tulajdonképpen a táncosaink számára szokatlanul nehéz, technikás mű összes szereplőjét dicséret illeti, a balettkart éppúgy, mint a konzervatórium növendékeit (látványosan szépre sikerült a „megelevenedett kert”), és főleg a pás de trois-t táncoló három balerinát, akiknek a neve - rendkívül igényes feladatuk ellenére - sehol sem volt feltüntetve. (Arról már nem is szólva, hogy egyáltalán nem volt műsorfüzet. Nem készült el időre?) Akiket nem illet dicséret, azok a zenészek. Tény, hogy a balett zenéje nem képvisel különösebb művészi értéket, de ez nem jelenti azt, hogy slendriánul lehet játszani. A pontatlan belépések nagyon zavarók a táncosok számára, szomorú, hogy Dušan Štefánek dirigens nem volt képes fegyelmezettebb játékra szorítani a zenekart. Juraj Fábry díszletei vacillálnak a jelzett és a konkrét (a keretjelenet tavernája) megjelenítés között, ami kissé zavaróan hat, Ľudmila Várossová színes, mutatós kosztümjei jól illeszkednek a darab stílusához. Míg a párizsi ősbemutatón hatalmas tetszést aratott a hajótörés-jelenet, amelyért az Opéra főgépészét, Victor Sacrét nagy elismerésben részesítették, nálunk épp ez az előadás leggyengébb pontja, az árnyjáték formájában előadott drámai epizód kissé komikusán hat. De egészében véve remek előadást láthattunk. NÉZEM A DOBOZT Szentkuthy, Prae, az élet lírai intenzitása Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt. Máskor nyug- hatatlanul fickándozó töltőtollam most csendesen pihen tévénaplóm becsukott, üres oldalai közé szorulva. Aztán egyszer csak az mtv kulturális műsorának képei peregnek, amelyből megtudom, hogy hetven éve jelent meg először a huszadik századi magyar irodalom egyik legvitatottabb remekműve, a Prae, akkor még a szerző, Szentkuthy Miklós magánkiadásában. Csak 1980-ban vállalkozott rá a Magvető Kiadó, hogy megjelentesse, a közelmúltban viszont díszkiadásban látott újra napvilágot. A műsorban először a szerző egykori munkatársát, Tompa Máriát keresték meg az író néhai otthonában, majd Kabdebó Lórántot, a Frivolitások és hitvallások című interjúkötet szerzőjét, beszéljenek a műről és Szent- kuthyról. Mivel a szerző figurája legalább olyan érdekes és vitatott, mint a művei, még az éjjel utánanéztem az életrajzának, és megtudtam, hogy Szentkuthy Miklós 1908. június 2-án született Pesten. Édesapja Pfisterer Lajos, a nagy múltú német Pfisterer család leszármazottja, édesanyja Götzler Gizella, a Lehel utcai ház egyik munkáscsaládjának leánya. (Az író polgári neve Pfisterer maradt, de irodalmi munkáit kezdettől fogva Szent- kuthyként jegyezte.) A szülők puritán szellemben nevelik gyermeküket, ugyanakkor az édesapa minden olyan könyvet megvesz, ami megtetszik a fiának. Édesanyja zárkózott természetű, már gyermekkorában apáca szeretett volna lenni, szinte szemérmességi mániában szenved. Férjével mindenben egyetért: az embereket, virágokat, állatokat egyaránt nem szeretik. Gyermekük ebben a fantáziátlan, halott világban könyveibe bújva, képzeletével teremti meg a maga külön, színes világát. 1928 nyarán édesapjával óriási utazást tesznek Európában, amelynek köszönhetően Szentkuthy eljut régóta áhított városaiba, Párizsba és Londonba, Nizzába és Milánóba. Megszületik benne a Prae gondolata, és hazatérve elkezdi írni első nagy opusát. 1934-ben jelenik meg a Prae, és botrányt vált ki. Németh László, Hamvas Béla, Szerb Antal elismerőleg nyilatkozik róla, de a legtöbben (például Halász Gábor és Babits) kudarcként értékelik a művet. Minél inkább beleástam magam a témába, annál kevésbé értettem, miért nem vagyunk benne még ma sem biztosak, hogy a Prae beilleszthető a modern magyar irodalomba. Pedig a talányos műfajú, semmivel sem összehasonlítható műről kötetnyi tanulmány született, és a szerző is többször nyilatkozott szándékáról és indítékairól. 1934-ben például ezeket mondta: „Ebben a könyvben minden benne van. Az élet lírai intenzitása és egyben egészen magas, mondhatnám, egyetemi nívón álló filozófia. Legfőbb célom az volt, hogy a modern filozófia és matematika problémáit felszívjam a modern divatba, szerelembe és az élet minden megnyilatkozásába.” Teljes mellszélességben őszinte Szentkuthy Miklós nyilatkozata: az olvasónak kell értelmeznie a szerző távoli asszociációit, amelyek írói szemléletének igen lényeges elemei. A Prae másodszor a Magvető könyvkiadó gondozásában jelent meg 1980-ban, 46 évvel az első megjelenés után. „A második kiadást Tompa Mária rendezte sajtó alá. Ő bontotta fejezetekre, csinált több új bekezdést. Most is ezt választottuk, mert ez volt az író kívánsága.” A hajnali hőmérséklet-csökkenés hatására a számítógépem is lefagyott, s én egy olyan hosszú álomba merültem, amelyben végre sikerült elolvasnom a Prae-t.
