Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2005-02-24 / 45. szám, csütörtök

Vélemény és háttér 7 ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 24. A második világháború óta nem volt önálló társadalmi szervezetük Csehországi magyarok KOMMENTÁR Nemzeti színjáték NAGYANDRÁS A kormány tegnapi ülésén egyebek mellett visszavonta azt a memorandumot, melyet még tavaly a Truthheim Invest LLC vállalat vezetőivel írtak alá arról, hogy bizonyos feltételek mellett az illető cég befejezte volna a Szlovák Nemzeti Szín­ház félkész épületét. Az ellenzék, a színészlobbi és egyéb csoportok nyomására a kormánykoalíció kihátrált az egyezségből, a színházat a je­lenlegi állás szerint mégsem a Carlton Szállodát is tulajdon­ló cég fejezi be. Az eredeti egyezség szerint a Truthheim leg­alább 800 millió koronát fektetett volna a komplexum befe­jezésébe, cserébe megkapta volna az ingatlan tulajdonjogá­nak 49, a kezelő vállalaténak pedig 66 százalékát. Az épü­letkomplexum üzemeltetéséből származó nyereség nagy ré­sze szintén a cég zsebébe vándorolt volna. Azt, hogy ez az adott helyzetben gazdaságilag mennyire előnyös vagy előnytelen egyezség az állam számára, nem tu­dom és nem is akarom megállapítani. Tény viszont, hogy a szerződés megkötése után másfél évvel valószínűleg meg­nyitotta volna a kapuit a még a szóéiban megálmodott, s el­kezdett, de azóta megépülni képtelen kulturális központ. Hiába alakult most szakmai bizottság a kulturális tárca ve­zetésével, nagyon valószínűtlen, hogy egyszer csak valahon- nét előhúzzák a szükséges közel egymilliárd koronát. így akár azt is kijelenthetjük, hogy a színház ügyét újra sikerült vakvágányra terelni. Sajnos Szlovákia nem az az ország, ahol a kultúra támoga­tása a prioritások közé tartozna, itt és most a gazdaság fel­pörgetése, a hiány lefaragása, a reformok befejezése a cél, s ennek mindent alá kell vetni. Ennek tudatában a bizottsá- gosdi csak színjáték. Bár Pavol Rusko miniszterként is min­denhez úgy nyúl, mintha továbbra is cégvezető, esetleg me­nedzser lenne, s ez nyilván kellemetlenül érinti az érzékeny művészeket, s mindazokat, akiknek fontos a kultúra. Mégis el kell ismerni, hogy az elmúlt tizenöt évben az általa kita­lált konstrukció lett volna az egyetlen, mellyel rövid időn belül valóban megkezdődhettek volna a színházi előadások a fehér monstrumban. Most újra csak várhatunk arra, me­lyik költségvetésből tudják majd előteremteni a szükséges összeget. JEGYZET TALLÓZÓ MIT Az első lépésen van túl az Egyesült Államok és az európai országok kapcsolatainak ren­deződése George Bush ameri­kai elnök Európai Uniónál és NATO-nál tett látogatásai után a La fibre Belgique című belga napilap szerint. A brüsszeli ta­lálkozókon megvetették az alapjait annak, hogy az iraki katonai beavatkozás miatt 2003-ban kialakult válság után a transzadanti kapcsolatok ren­deződjenek. A megbékélést azonban még tovább kell erősí­teni, mégpedig elsősorban tet­tekkel - vélte kommentárjában a jobboldalhoz közel álló brüsszeli újság. A vezércikk sze­rint a tényleges közeledést il­letően már csak azért is kéte­lyek merülnek fel, mert azok a legfontosabb témák, amelyek­ben nézeteltérés van a két fél között, nem kerültek szóba, legalábbis a nyilvánosságnak is megemlítendő módon nem. Csak a jövőben dől el, hogy va­lóban a viszony megújulásáról van-e szó, vagy csak egy csök­kentett értékű megbékélésről - vélte a La Libre Belgique. A lon­doni Financial Times napilap kontinentális kiadásában úgy ítélte meg, Bushnak nem sike­rült meggyőznie európai part­nereit a kínai fegyverembargó fenntartásáról, illetve a NATO mint elsődleges transzatlanti konzultációs fórum szerepének megerősítéséről. Különbözőek maradtak az álláspontok Irán­ról is, mivel Bush nem engedett annak az európai törekvésnek, hogy egyezzen bele Teherán tagságába a Kereskedelmi Vi­lágszervezetben (WTO). Bush mosolyoffenzívája csak szerény eredményeket hozott - vélte mindent összegezve a lap. MAGYAR SZÓ Szerbiában pillanatnyilag mintegy 800 ezer ember él nélkülözésben, családtagon­kénti havi 4970 dinárból. Hogy 5 év múlva számukat 400 ezerre csökkentsék, a ter­melésnek évente 4-5 százalék­kal kell növekednie, és ezt az új vállalatok megnyitására, a foglalkoztatottság növelésére kell alapozni. A lakosság élet- színvonaláról tavalyelőtt szer­vezett ankét szerint Szerbia minden tizedik lakosa szegény sorsú, akárcsak Romániában, Bulgáriában ez az arány ki­sebb, és csak Albániában na­gyobb. A Világbank helyi iro­dájának vezetője bejelentette, 500 millió dollár pénzügyi tá­mogatást adnak a stratégiával összefüggő projektek, vala­mint a stabilizálásra vonatko­zó megállapodás realizálásá­hoz, úja a vajdasági napilap. SZABADSÁG A lakosságot megnyomorító intézkedéseket kell meghoznia a kormánynak az Európai Uni­óhoz való csatlakozás közelsé­ge miatt: írja a kolozsvári új­ság. Hogy megfeleljen a nem­zetközi pénzintézetek elvárá­sainak és a velük szemben tett vállalásainak, a kormány elfo­gadta a Gazdasági Előcsatlako­zási Programot, amelyben nyil­vánvalóvá válnak az eddigi hí­resztelések: előrehozzák a ter­vezett árdrágításokat, új típusú adókat vezetnek be, és tovább halasztják a magánnyugdíjala- pok beindítását. Ma, február 24-én van pontosan 15 éve, hogy Prá­gában megalakult a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége (CSMMSZ). Ez­zel sok évtizedes hiányt si­került formálisan pótolni. KOKES JÁNOS A csehországi magyaroknak, akik apró kivételektől eltekintve Szlovákiából a volt Csehszlovákia nyugati felében erőszakkal letele­pített, illetve önként letelepedett magyarok, a II. vüágháború után soha nem volt semmiféle társadal­mi, kulturális vagy politikai szerve­zete, amely bármiféle módon kép­viselhette vagy védhette volna ér­dekeit. A történelmi pontosság ér­dekében azt is meg kell jegyezni, nagyobb magyar szervezetek ko­rábban, a monarchia vagy az első köztársaság idején sem működtek Csehországban. Érdemes tehát megnézni, hogy magyar szempontból mi minden változott meg az elmúlt másfél év­tizedben Csehországban, illetve milyen lehetőségei voltak egy cseh­országi magyarnak megélni ma­gyarságát a kilencvenes évek ele­jén, valamint napjainkban. Tekintsük át elsősorban a ténye­ket. A kilencvenes évek elején mint­egy 21 ezer magyar élt az akkori Csehszlovákia nyugati felében. Va­lamiféle magyar szervezetként csak két klub jöhet számításba: a prágai Ady Endre Diákkör, vala­mint a brünni Kazinczy Ferenc Di­ákkör. Magyar társadalmi életről beszélni nem lehet. Az anyanyelvi kultúrához való hozzáférést a Prá­gai Magyar Kulturális Központ Biz­tosította, ahol sajtót, könyvet, hanglemezt is lehetett venni, illetve meg lehetett rendelni. Csehország Én is szabálysértő vagyok Bátorkodtam tollat ragadni és reagálni a február 19-én megje­lenőt. Egy rendőrnőt is lefüleltek című cikkre. Egy átlagos munka­napnak indult. Munkába menet útközben észrevettem egy mun­katársamat a járdán. Megálltam autómmal, hogy a munkahelyün­kig hátralevő pár métert ne kell­jen gyalog megtennie. Mit ad Is­ten, az útvonal egyedüli keresz­teződése után szembetaláltuk magunkat a rend őreivel. Már több vidékén a szlovákiai magyar lapokat is árusítottak. Több száz magyar könyv volt az egykori Kar­lovy Vary-i városi, illetve a sokolovi és a chebi járási könyvtárakban, ahol szép számmal élnek magya­rok. Magyar iskola nem volt, de tény, hogy igény se volt soha rá, s nincs ma sem. A cseh állam és a média gyakorlatilag nem foglalko­zott az itteni magyarokkal. A szlo­vákiai magyar média, az akkori Magyarország, s a magyarországi média olykor fel-felfigyelt ránk. Másfél évtized után a legfá­jóbb - sok mindent meghatáro­zó, eldöntő, és előre jelző - tény, hogy a magyarok száma a 2001- es hivatalos népszámlálás szerint mintegy 15 ezerre csökkent. Akár tetszik, akár nem szembe­sülni kell azzal, hogy a létszám- csökkenés a következő években is folytatódni fog. Nincs utánpót­lás. A házasságok többsége nem­zetiségileg vegyes, és a gyerekek döntő hányada sajnálatosan már nem tud magyarul, hogy a ma­gyar öntudatról már ne is szól­jak. Fiatalság, gyerekek nélkül pedig nincs magyar jövő Csehor­szágban sem. Ezt a gyér szlováki­ai magyar felhozatal, „emigrá­ció” sem tudja pótolni. Egy másik, s kissé másfajta probléma, hogy CSMMSZ-nek a mai napig sem sikerült megvet­nie a lábát a nyugat-csehországi határvidéken, holott Karlovy Vary, Cheb és Sokolov környé­kén a népszámlálás eredményei szerint is több ezer személy vall­ja magát magyarnak. Ez az a vi­dék, ahol a háború utáni dél­szlovákiai magyar kitelepítettek utódai élnek. Rendkívül sajnála­tos és fájó, hogy a velük, az „elfe­ledett magyarokkal” - ahogy Do- bossy László fogalmazott egyko­ron - senki sem törődik igazán. tudjuk, az elmúlt hét a Héja hete volt. Igazoltattak. Minden hivata­losan zajlott, rendben is találtak mindent, egy apróságon kívül: az utastársam biztonsági öve nem volt becsatolva. Hiába bizonygat­tam, hogy száz méterre megyünk, a munkahelyünkre, azt a választ kaptam, hogy ez egy ilyen hét és jár a bírság! Beismerem, vétet­tünk a törvény ellen. Az ember már bele is nyugodna a büntetésé­be, ha meg nem bizonyosodna ró­la, hogy vannak, akik nagyobb ki­hágást követnek el, és mégis meg­ússzák büntetés nélkül! Csak az ottani temetőkben nő a magyar feliratot viselő sírkövek száma. Ugyanakkor pozitív tényező, hogy a CSMMSZ-nek ma már Prá­gán kívül Brünnben, Ostraván, Li- tomericében, Pilzenben és Teplicé- ben működik helyi szervezete. A tagság száma valamivel több 500- nál. A CSMMSZ az elmúlt másfél évtizedben Mírovban em­lékművet állított Esterházy Já­nosnak, a prágai reformátusok­kal együtt rendbe tette Nebuzely községben három magyar refor­mátus lelkész Sírját, országos művelődési tábort szervez, évente ötször kiadja a Prága Tü­kör című folyóiratot, megjelen­tetett néhány kiadványt - köztük egy szociológiai felmérést a csehországi magyarokról - meg­emlékezik nemzeti ünnepe­inkről, időnként jelen van a tele­vízióban és a rádióban, képvisel­teti magát az állam kisebbségi szerveiben, és tagja a Nyugat­európai Országos Magyar Szer­vezetek Szövetségének. Van már tehát magyar társadal­mi élet Csehországban, s erre a kör­nyezetünk, illetve Magyarország is felfigyelt. Sajnos azonban, mindez aránylag gyenge lábakon áll, mert a magyarok számának csökkenésé­vel, s a fiatalok hiányával kezd ki­csúszni alólunk a talaj. A cseh- és morvaországi magya­rok tartják a kapcsolatot Magyaror­szággal, s ápolják viszonyukat szülőföldjükkel. Nekik ugyanis a Dél-szlovákiai magyarok lakta vi­dék az igazi „anyaországuk”. A szlovák-cseh kormányközi egyez­mény alapján Pozsony nem gördí­tett semmiféle akadályt az elé, hogy a csehországi magyarok is új­ra felvehessék a szlovák állampol­gárságot is. Még aznap szemtanúja voltam egy munkatársammal, amint egy megkülönböztető jelzés nélküli személyautó behajt egy egyirányú utcába, kikapcsolt fényszórókkal, be nem kötött biztonsági övékkel. A meglepetésem fokozódott, ami­kor megpillantottuk az autó utasa­it, akik nem voltak mások, mint a rend őrei! Egy ilyen kihágás pedig már komoly következményeket vonna maga után! Nem tudok mást hozzáfűzni: Vannak egyenlők és még egyenlőbbek! Cs. I. Név és cím a szerkesztőségben Bush-póló és Putyin-pohár POLÁK LÁSZLÓ Egy póló a két elnök ábráza­tával, pár nappal a csúcs előtt háromszázötven szlo­vák koronába került. Egy bögre hasonló illusztrációval háromszázba. Lehetett kapni még öngyújtót és hamutar­tót, szalvétát és érmét a két elnök fizimiskájával. Szóval,, tanuljuk ezt is. Persze, amikor itt volt Po­zsonyban a NATO Parlamen­ti Közgyűlése, akkor már kaptunk némi ízelítőt abból, milyen is az, amikor a szlo­vák főváros a világpolitika színpadává válik. A város felett járőröző szuperszoni­kus gépmadarak, helikopte­rek, a város utcáin harcko­csik, korlátozott vagy elte­relt közlekedés, a tömegköz­lekedési eszközöket is bele­értve. Szóval ennyi minden­be kerül egy ilyen csúcs, s ez az ára annak, hogy Pozsony, az elhíresült, felfordított ho­kedlijével a világlapok első oldalaira kerül. S vannak, akik azt mondják, hogy ezt meg is érdemeljük. Mert amit 1998-ban Mikulás Dzu- rinda első kormánya átvett Mečiaréktól, az egy külpoli­tikai siralomvölgy volt. Hat évvel ezelőtt erre azért senki sem számított. Érdekes a hazai társadalmi szervezetek és politikai pár­tok viszonyulása a Pu- tyin-Bush-találkozóhoz. Ter­mészetesen a kormánypár­tok egyöntetűen támogatják, és a kormány külpolitikai si­kerének tartják. Van egy pol­gári kezdeményezés, min­dent kifejező névvel: „Sem Putyin, sem Bush”. Szó­vivőjük azt nyilatkozta, hogy az amerikai nagykövetség megsérti a szólás- és gyüle­kezési szabadságot, azzal, hogy belépésre jogosító je­gyeket osztogat, s csak azzal lehetséges majd a Bush-be- szédet meghallgatni. S hogy a térre nem engedik majd bevinni a transzparenseket, zászlókat. Rendkívül érdekes a mai el­lenzék viszonyulása a pozso­nyi csúcstalálkozóhoz, leszá­mítva természetesen a parla­mentben ücsörgő ortodox kommunistákat, akiknek az Egyesült Államok elnöke még mindig az imperialista gonosz nagyhatalom képvi­selője, és azért nincs rend a nagyvilágban, mert meg­szűnt az ellenpólusa, a nagy, testvéri Szovjetunió. A Smer is nyilván nagyon fájlalja, hogy már nincs Brezsnyev elvtárs, és hogy Putyin minden, csak nem elvtárs. Ennek ellenére azt mondják Ficóék, hogy a szlo­vák külpolitika súlyos hibá­ja, hogy csak az USA-ra össz­pontosít, s hogy vele szem­ben szervilis. És figyelmezte­tik Dzurindáékat, a tárgyalá­sokon ne feledjék, hogy Szlovákia szuverén állam. A HZDS - meglepően - a szlovák diplomácia sike­rének tartja a csúcsot. Szó­val még tart a nagy politikai show, viszonyulásunk válto­zó. S abban bízik a kisember, hogy a csúcsnak marad egyéb nyoma is, mint a Bush-póló meg Putyin-po­hár. LEVÉLBONTÁS

Next

/
Thumbnails
Contents