Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2005-02-22 / 43. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZŐ 2005. FEBRUÁR 22. SZÍNHÁZ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ NEMZETI SZÍNHÁZ: Álarcosbál 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össztánc 19 KIS SZÍNPAD: Jelenetek egy házasságból 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Szüzet szüntess (amerikai) 18, 20 MLADOSŤ: Két szótaggal lemaradva (szlovák) 18 Nem félek (olasz) 20 AU- PARK - PALACE: Aviator (amerikai) 13.10, 16.30, 18.30, 19.40, 21.40 Kalandférgek (amerikai-német-kanadai) 12.50, 15.40, 17.40 Az operaház fantomja (amerikai) 14.50, 17.50, 19.30.20.50 A holnap világa (amerikai) 13.40,15.50 A nemzet aranya (amerikai) 14.40, 17.20,18.20, 20, 21.20 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (amerikai) 13,15.30,18.10, 20.20 A hi­hetetlen család (amerikai) 13.20, 16 Ray (amerikai) 16.40 Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) 20.10 Blade: Trinity (amerikai) 15.10,17.30,19.50 Az utolsó gyémántrablás (ame­rikai) 16.10,18.20, 20.30 Hosszú jegyesség (francia-amerikai) 16.30.19.21.50 A lélek mint kaviár (cseh) 14.10,18.50 Két szó­taggal lemaradva (szlovák) 16.20, 21 PÓLUS - METROPOLIS: Az operaház fantomja (amerikai) 13.20,16.10,17.15,18.50, 20 Kalandférgek (amerikai-német-kanadai) 14.15, 17.45, 19.40, 20.40 Aviator (amerikai) 14.10, 16.25, 17.25, 19.40, 20.40 A nemzet aranya (amerikai) 13.10, 15.45, 18.20, 20.55 Blade: Trinity (amerikai) 16.05, 18.15, 20.25 Ray (amerikai) 13.35, 21.20 Az utolsó gyémántrablás (amerikai) 19.25 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (amerikai) 13.30, 17.20 Két szótaggal lemaradva (szlovák) 15.40 Kerülőutak (amerikai) 21.30 KASSA DRUŽBA: Snowbordozók (cseh) 18, 20.15 CAPITOL: Wicker Park (amerikai) 16, 18, 20 TATRA: Blade: Trinity (amerikai) 16,18, 20.15 ÚSMEV: Az operaház fantomja (amerikai) 16,19 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Kóristák (francia) 18 GALÁNTA - VMK: Kap­tár 2. - Apokalipszis (német-francia-angol) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Wicker Park (amerikai) 17,19.30 PÁRKÁNY - DANUBI­US: A holnap világa (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: Cseh álom (cseh) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Nagy Sándor, a hó­dító (amerikai-angol) 17 GYŐR PLAZA: A bukás - Hitler utolsó napjai (német) 14.45, 17.30, 20.15 Csudafilm (magyar) 15.45, 17.45, 19.45 Fűrész (ameri­kai) 18.30, 20.30 Hosszú jegyesség (francia-amerikai) 16 Hölgyválasz (amerikai) 13,15.15,17.30,19.45 Kaptár 2.-Apo­kalipszis (német-francia-angol) 16.15 Közelebb! (amerikai) 14, 16, 18, 20 Lucky Luke és a Daltonok (francia-német-spanyol) 13.15, 15.30 Micimackó és a Zelefánt (amerikai) 14.30, 16.15, 18 Nagy zűr Korzikán (francia) 14 A nemzet aranya (amerikai) 17.30, 20 Ray (amerikai) 13.30 Sorstalanság (magyar) 14.30, 17.15, 20 Az utolsó gyémántrablás (amerikai) 18.15, 20.15, 22.15 Vejedre ütök (amerikai) 13.30,15.45,18, 20.15 FELHÍVÁS A Magyar Köztársaság Nagykö­vetsége, Pozsony, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Szlovákiai Magyar Vers- és Prózamondók Egyesülete József Attila születésének 100. évfordu­lója tiszteletére József Attila Sza­valóversenyt szervez. A versenybe 16 év feletti előadók nevezhetnek be két sza­badon választott József Attila- verssel. Jelentkezési határidő: március 4. A jelentkezésnek tartalmaznia kell a versenyző teljes nevét, pon­tos címét (telefonszám, esetleg e- mail cím is), foglalkozását, illetve diák esetében az iskola és a felké­szítő tanár nevét, valamint a két választott József Attila-vers címét. A versenyzők két kategóriában - középiskolások és felnőttek - ve­télkednek. Az országos döntőt április 1-2­3-án rendezik Nagykaposon. Az utazást, szállást és az étkezést a verseny időtartamára a szervezők biztosítják. Az országos döntő első helyezettjei fellépési lehetőséget kapnak a komáromi Jókai Szín­házban április 11-én, József Attila századik születésnapján megren­dezésre kerülő ünnepség gálap­rogramjában, melyet a Szlovákiai Magyar Írók Szövetsége szervez. A középiskolás kategória első helye­zettje ezenkívül felléphet a buda­pesti József Attila Gimnázium ál­tal meghirdetett szavalóverseny gálaprogramján is. A szervezők a jelentkezési la­pok begyűjtését követően levél­ben, illetve a napi sajtón keresztül adnak bővebb tájékoztatást. A jelentkezéseket a következő címre várják: József Attila Szava­lóverseny, MsKS, nám. Š. M. Dax- nera, 979 01 Rimavská Sobota. VERSÍRÓ-PÁLYÁZAT A Garabonciás folyóirat versíró­pályázatot hirdet József Attila szü­letésnapjának 100. évfordulója tiszteletére. A pályázatra szerzőn­ként maximum 5 vers küldhető be terjedelmi korlát, tematikai meg­kötöttség nélkül. A pályázatokhoz kérik mellékelni a pályázó adatait és elérhetőségét. A pályamunká­kat az alábbi címre várják: Gara­bonciás Szerkesz-tősége, 1037 Bu­dapest, Kunigunda útja 35., vagy e-mailben: garaboncias@mad.hu . A műveket szakmai zsűri bírálja el, s a legjobbakat értékes juta­lomban részesítik, s a lapban is közük. Az ünnepélyes eredmény- hirdetésre 2005. április 11-én, Jó­zsef Attila születésnapján kerül sor Budapesten, a IV. Garabonciás Esten. Beküldési határidő: 2005. március 1. „Ha valamit kívánhatnék a sorstól, hát csak azt kívánnám, bárcsak fiatalabb lennék pár évvel” Én vagyok a kézirat Faludy György és fiatal felesége, Fanny (Somogyi Tibor felvétele) Dunaszerdahely. A februári zimankó sem akadályozta meg a helyi Városi Műve­lődési Központ látogatóit péntek este abban, hogy el­zarándokoljanak Faludy György Viharos évszázad című irodalmi estjére. A * színházterem szinte zsúfo­lásig megtelt hat órára. RÁCZ VINCE Az idős költő a Csemadok Du- naszerdahelyi Területi Választmá­nya meghívására érkezett a Csal­lóköz szívébe, előző este pedig Komárom városában látták ven­dégül. A rendezvényre fiatal fele­sége, Fanny asszony is elkísérte a Mestert. Gyurka bá beszélgető- partnere a dobogón Kozári Réka, a Magyar Televízió képernyőjéről ismert műsorvezető volt. A be­szélgetés bevezetőjeként három Faludy-vers hangzott el, a helyi középiskolás diákok jóvoltából. Diszkrét bájt kölcsönzött az iro­dalmi estnek, hogy még mielőtt a színpadra lépett volna a vendég, a háttérből kedvesen türelmetlen szavai hallatszottak: „és mikor köszönthetem a kedves hallgató­ságot?” Ez az apró baki, talán nem is volna szabad bakinak ne­veznem, egy csapásra szétoszla­tott minden esetleges kételyt, Fa­ludy valóban szívesen jött el kö­zénk és hálásan fogad minden ér­deklődő tekintetet. Megtudhattuk például, hogy a magyar irodalom legnagyobb élő klasszikusát családi kapcsolatok fűzik a Felvidékhez. Atyai nagy­apja szélmalmot. üzemeltetett Zsolnán, főként ezért, de egye­bek miatt is gyakorta megfordult tájainkon. A harmincas években például a Szép Szó című folyóirat szerkesztőségével járt Komárom­ban. Nevelőapja, a nemzetközi jog professzora, Vámbéry Rusz- tem, a dunaszerdahelyi születésű Kelet-kutató, Vámbéry Ármin fia volt, aki a családi legenda szerint Viktória angol királynő Bucking­ham palotabeli lakosztályában látta meg a napvilágot. „Ha sza­bad így mondanom - folytatta kedvenc szófordulatával a költő- a jogtudós Vámbéry minden eszközzel, tréfával, gúnnyal és szatírával is az igazság ügyét szolgálta.” A közönség tapssal jutalmazta már-már vallomásszámba menő kijelentését, melyben Csallóközt a magyarlakta vidékek egyetlen nagy szigetének nevezte, mely rendíthetetlen magyarságával hű maradt a nemzethez. A világjárt költő távoli földrészek hangulatát lopta be a művelődési házba, és beszélt azokról az időkről is, mi­kor az igazságot megírni, akár versben is, nemzetgyalázásnak minősült, beszélt író- és költőtár­sakhoz fűződő viszonyáról, a leg­többet azonban - nem véletlenül- a mókamester Karinthy Fri­gyesről. A neves íróval leggyak­rabban egy közös ismerősük Jó­zsef körúti lakásában találkoztak. Egy alkalommal Karinthy elvál­toztatott hangon felhívta örök jó barátját, Kosztolányi Dezsőt, és az esztergomi nőegylet nevében fel­kérést intézett hozzá, tartson fel­olvasást az unatkozó dámáknak. Az Üllői úti fák költője csak addig vonakodott, míg - mennyire jel­lemző a mindenkori költőkre - az ismeretlen hang nem ajánlotta fel számára a megtisztelő száz­pengős fellépési díjat. Mikor - hir­telen támadt érdeklődésétől vezé­reltetve - afelől érdeklődött, még­is mi volna a feladata, Karinthy immár a saját hangján egész egy­szerűen közölte vele: „hát a szín­padon mögém állsz, és kinyalod.” Erre hatalmas nevetés csattant fel a kagylóból, a beszélgetés hallga­tói ebből már sejthették, a két gá­lád irodalmi nagyság bizony összebeszélt, hogy csínytevésük­kel elszórakoztassák őket. Szóba kerültek azonban tragi­kus, sorsfordító események is Fa­ludy életéből. Elmesélte egyebek mellett emigrációja körülménye­it és kiváltó okait. Kétszer hagy­ta el az országot, először a máso­dik világháborút megelőzően, 1938-ban. A világégéskor az Amerikai Egyésült Államok had­seregében szolgált, kereken há­rom évig. A legnagyobb megle­petés azonban hazatérésekor várta; erre az időszakra így em­lékezett: „Sokan haragudtak rám, amiért emigráltam, még többen, mert hazatértem.” A recski büntetőtáborban eltöl­tött évekről elmondta: „Agyon­dolgoztattak minket, az őreink rejtegették előlünk a halottakat. Rendkívül hosszú volt egy-egy nap, hat hónapig ültem a fogdán. Tudtam, hogy csak akkor élem túl, ha verseket írok. Papír és toll nélkül a fejemben írtam a versei­met, negyven sort minden áldott nap, így én lettem a kézirat. Az egész élet tragikus volt, nehéz szavakat találni rá, ott kristályo­sodott bennem a gondolat, az életnek nincs egyéb célja, mint hogy megpróbáljuk megtalálni a boldogságot, az apró örömöket a világban. Abban a nehéz időszak­ban is igyekeztem meglátni a jót, és ha kellett, biztató hazugságok­kal vigasztaltam szenvedő társai­mat. Bolondítottám magamat, hogy boldog vagyok, hogy bol­dog legyek, egyébként az embe­rek többsége önvédelemből így cselekedett. Későbbi, 1956-os emigrációm szinte elkerülhetet­len volt, akkori feleségem cikke­ket írt a rettegett államvédelmi osztály, az ÁVO ellen. Az én tevé­kenységemet szintén nem szível­te a kommunista hatalom. Nyil­vánvaló volt, hogy rövid időn be­lül lecsuknának, ezért a távozás mellett döntöttünk. Akkoriban szörnyű idő következett a ma­gyarokra. A lelkemre hallgat­tam.” Négy évtizedes bolyongás után Faludy György 1988-ban tért haza végleg. A széles olvasóközönség köré­ben aratott sikeréről elmondta, a kategorikus őszinteségben rejlik a válasz, az örömet adó tisztesség­ben és leplezetlenségben, mely meglehetősen szokatlan, mégis nagy hatást vált ki. Megtudhattuk azt is, jelenleg sorrendben immár harmadik önéletrajzi kötetén dol­gozik. Mindennap ír a mai napig, erejét a közönség és fiatal felesé­ge - kacsintott hamiskásan - sze- retetéből meríti. Végezetül még hozzáfűzte: „Ha valamit kíván­hatnék a sorstól, hát csak azt kí­vánnám, bárcsak fiatalabb lennék pár évvel.” Visszaemlékezések, beszámolók, riportok a Kárpát-medencei nemesség tárgyi és szellemi örökségéről Új folyóirat a kastélyépítészetről MIRIÁK FERENC A Kárpát-medencei Kastélykró­nika első számának beköszöntőjé­ben olvashatjuk, hogy a lap meg­születését a kastélyok, kúriák fo­lyamatos pusztulása, ismeretlen­sége tette indokolttá. „A színes, sok képpel illusztrált folyóirat elsődleges célja, hogy az olvasók­kal megismertesse a Kárpát-me­dence nemesi építészetét, korabe­li források feldolgozásával, visz- szaemlékezésekkel, riportokkal felidézze a kastélyok mindennapi életét, bemutassa a jelenleg folyó felújításokat, helyreállításokat, és összefoglalja a legfontosabb híre­ket, eseményeket.” Az első dolgozatban a nemesi építészet kialakulásáról és a közép­kor kastélyainak, udvarházainak építészettörténeti fejlődéséről ol­vashatunk, az ezt követő írásból pedig megtudhatjuk,. hogy Ma­gyarország legszebben helyreállí­tott kastélyai Vas megyében talál­hatók. Ez az 1980-as években meg­indult „Vas megyei kastélyprog­ramnak” is köszönhető, amelynek során számtalan egykori nemesi re­zidenciát magánkézbe adtak és fel­újítottak. A megyében található kastélyokról és legendáikról szóló cikket a mikosdpusztai kastély részletes bemutatása követi, majd egy túraútvonal-ajánló zárja az összeállítást. 1840-ben a budai hegyvidék lankáján, a Városmajor utcában épült fel Barabás Miklós festőmű­vész villája, amely a 20. század vé­gére romos állapotba került, de mára kisebb módosításokkal újra régi fényében látható. Az épület kalandos sorsáról szóló érdekes beszámolót a romjából újjáéledt csúzi (Dubník) Csúzy-kastély be­mutatása követi, amely történelmi bútormúzeummal, felvidéki nagy­ságok élethű kerámiafiguráival és pompás fegyvergyűjteménnyel várja látogatóit. Majd Beregszent- miklós középkori várkastélyáról olvashatunk; amely Zrínyi Ilona és Thököly Imre szerelmének titkát őrzi, és hajdan menedéket adott I. és II. Rákóczi Ferencnek is. A soron következő két publiká­cióból a székelyföldi világi építé­szet jelentős alkotásai között szá­mon tartott vargyasi Daniel-kas- téllyal és a Kárász család délvidéki építkezéseivel ismerkedhetünk meg. A Történeti kertek Erdélyben című írás pedig egy-egy jelen­tősebb erdélyi régió legszebb kert­jeinek frissen feltárt történeti anyagairól tájékoztat. A Családtörténet rovat most a Batthyány család történetével is­merteti meg az olvasót, az ezt kö­vető dolgozat szerzője pedig Batthyány Artúrné Apraxin Júlia bonyolult személyiségét és fordu­latokban bővelkedő pályafutását mutatja be, majd az enyingi Bat­thyány uradalom településszerke­zetéről, gazdálkodásáról és vízraj­záról tájékozódhatunk. A negyedévente megjelenő lap első számában olvashatunk még a szépen felújított Abaúj megyei Szent-Imrey-kúriáról, az erdélyi történelmi családok Castellum Ala­pítványának IX. találkozójáról és a nádasdladányi Nádasdy-kastély- ban évek óta nagy sikernek ör­vendő, Romantikus délutánok cí­mű rendezvénysorozatról. A szerkesztők abban bíznak, hogy a Kárpát-medencei Kastély­krónika olvasása - amellett, hogy örömteli és hasznos perceket sze­rez - a bemutatott épületek meglá­togatásához is elég biztatást ad. A negyedévente megjelenő szép kivi­telű és nívósán szerkesztett folyói­ratot neves szakemberek jegyzik, és a komáromi KT Könyv- és Lapki­adó adja ki.

Next

/
Thumbnails
Contents