Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-19 / 41. szám, szombat
8 Kultúra SZÍNHÁZ POZSONY ■■■■■■ NEMZETI SZÍNHÁZ: Spartacus szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Vízkereszt vagy amit akartok sz. 19 Cyrano de Bergerac vasárnap 19 MOZI POZSONY MLADOSŤ: Két szótaggal lemaradva (szí.) sz., v. 18, 20 MÚZEUM: Wilbur öngyilkos akar lenni (dán) sz., v. 19.30 AUPARK - PALACE: Aviator (am.) sz., v. 16.30, 18.30,19.40, 21.40 Kalandférgek (am.) sz., v. 12.50, 15.40, 17.40 Az operaház fantomja (am.) sz., v. 14.50,17.50,19.30,20.50 A holnap világa (am.) sz., v. 13.40,15.50 A nemzet aranya (am.) sz., v. 14.40,17.20,18.20, 20, 21.20 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (am.) sz., v. 15.30,18.10,20.20 Blade: Trinity (am.) sz., v. 15.10,17.30,19.50 Az utolsó gyémántrablás (am.) sz., v. 16.10,18.20,20.30 Hosszú jegyesség (fr.-am.) sz., v. 16.30, 19, 21.50 A lélek mint kaviár (cseh) sz., v. 18.50 Két szótaggal lemaradva (szí.) sz., v. 16.20,21 KASSA DRUŽBA: Hosszú jegyesség (fr.-am.) sz., v. 19 CAPITOL: Wicker Park (am.) sz., v. 16, 18, 20 TATRA: Blade: Trinity (am.) sz., v. 16.18.20.15 ÚSMEV: Az operaház fantomja (am.) sz., v. 16,19 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Az utolsó gyémántrablás (am.) sz., v. 18 GA- LÁNTA - VMK: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A holnap világa (am.) sz., v. 17,19.30 DU- NASZERDAHELY - LUX: Egy makulátlan elme örök ragyogása (am.) sz., v. 19.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: A tűzben edzett férfi (am.) sz., v. 19 VÁGSELLYE - VMK: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 19 LÉVA - JUNIOR: A tűzből nincs kiút (am.) sz., v. 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 17 GYŐR PLAZA: A bukás - Hitler utolsó napjai (ném.) sz., v. 14.45,17.30, 20.15 Csudafilm (magy.) sz., v. 15.45, 17.45, 19.45 Hosszú jegyesség (fr.-am.) sz., v. 16 Hölgyválasz (am.) sz., v. 15.15,17.30, 19.45 Közelebb! (am.) sz., v. 14, 16, 18, 20 A nemzet aranya (am.) sz., v. 17.30, 20 Ray (am.) sz., v. 13.30 Sorstalanság (magy.) sz., v. 14.30,17.15, 20 Az utolsó gyémántrablás (am.) sz., v. 18.15, 20.15, 22.15 Vejedre ütök (am.) sz., v. 15.45,18, 20.15 KEDVEZMÉNYEK AZ ÚJ SZÓ ELŐFIZETŐI SZÁMÁRA Tisztelt előfizetőink! Szombatonként ezen a helyen tájékoztatjuk majd önöket az even- tim társaság társszervezésében zajló azon kulturális rendezvényekről, amelyekre árengedménnyel juthatnak belépőjegyekhez. ÁRENGEDMÉNYES BELÉPŐJEGYEK 20% kedvezmény az ARENA SZÍNHÁZ előadásaira a 2004/2005- ös évad végéig A PATKÁNY ÓRÁJÁBAN, 2005. 3.13., Aréna Színház MINT AZ ŐRÜLTEK, 2005.3.21., Aréna Színház TATTOO, 2005.2.21., 3.14., Aréna Színház 20% egyéb kedvezmények FLOOR + KELTIEG, 2005. 3.11., United Club of Babylon HIGH UFE, 2005.2.28., 3.9-17., Teatro Wüstenrot 30% kedvezmény BONEY M. feat. UZ MITCHELL, 2005. 2. 25., 19.00, Pasienky Sportcsarnok, Pozsony DEMIS ROUSSOS, 2005. 3. 23., 19.00, Pasienky Sportcsarnok, Pozsony Bővebb információk a http://www.roussos.intraerovia.sk webol- dalon Az ismertetett kedvezmények csupán az eventim elárusítóhelyein érvényesek Szlovákia egész területén. Az előfizetőknek a jegyárusító-helyen igazolniuk kell a következő dokumentumok valamelyikével, hogy a Petit Press számlájára befizetették az előfizetési díjat: SIPO-számlakivonat, bankszámlakivonat, készpénz-átutalási megbízás, pénzesutalvány-szelvény. Az előfizetők 1 rendezvényre legfeljebb 4 kedvezményes belépőt igényelhetnek. Ezúttal azoknak a városoknak a listáját közöljük ábécé sorrendben (B-től L-ig), ahol eventim elárusítóhelyek találhatók: Besztercebánya: Satur, Námestie slobody 4, tel.:048/414361; Al- sókubin: Satur, Radlinského 29, tel.: 043/5864917; Dunaszerda- hely: Exit Travel Club, Kukučínova 5153/53, tel.:031/5511999, Fókusz, Námestie Á. Vámbéryho 5, tel: 031/5515102; Galgóc: Satur, M.R. Štefánika 9, tel.: 033/7320551; Homonna: Satur, Námestie slobody 2, tel.: 057/7880840; Komárom: Satur, Európa-udvar 55, tel.: 035/7733871, World Travel, Jókai u. 32 - LUX CENTRUM, tel.:035/7705635; Kassa: MIC Košice, Hlavná 2 (OD Dargov), tel.: 055/6230909, MIC Košice, Hlavná 111 (Tesco), tel.: 055/16186, Satur, Hlavná 1, tel.: 055/ 6223123; Léva: Satur, Sv. Michala 2, tel.:036/6332090; Uptószentmiklós: Satur, Nám. osloboditeľov 6, tel.: 044/5570S40; Losonc: Trinásty, Zlatá ulička, tel.: 047/4332772. Jegyelővétel és bővebb információk: www.eventim.sk . Szívesen felvilágosítást adunk a 02/5263-2425-ös telefonszámon és az office@eventim.sk email-címen is. Felejthetetlen kulturális élményeket és minden jót kívánunk! ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 19. Glosszák az idei Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny elé Nehéz a dolgunk... Pillanatképek a rimaszombati döntőről (Dömötör Ede felvételei) Nehéz a dolga a vers/pró- zamondónak. Ha felfedezik, évekig eleget kell tennie mindenféle elvárásnak. Egyrészt felkészítője irodalmi és előadói ízlésének, (gyakran nem éppen szelíden engedékeny) módszereinek, másrészt a versenykiírásnak: az utóbbi években két szöveget is magáévá kell tennie, ami - a tanulás mellett - nem kis teljesítmény (különösen a prózát tekintve). N. TÓTH ANIKÓ Harmadrészt pedig a zsűri tetszését kell elnyernie, és meg kell tanulnia feldolgozni a fordulónként (vagy akár egy-egy fordulón belül is) változó, sőt homlokegyenest eltérő véleményeket. (Ízelítőül két országos elődöntős megnyilvánulás: „Nagyon tetszettél, nagyon tehetséges vagy, de hát a szerző egy alkoholista volt, hogyan is juthatnál tovább?”, vagy éppen: „Ha a szerzőt meg a címet előre mondod, és nem a végén csapod oda, talán te vagy a legjobb...”) Hogy az ifjú előadó különben megfelel-e, az végképp nem érdekes. Nehéz a dolga a felkészítőnek. Először is fel kell fedeznie a tehetséget, aztán meggyőzni a gyereket, hogy vállalja a többletmunkát. Aki megélt már néhány kudarcot, nehezen áll kötélnek. Nem csoda, hogy a legtehetségesebbeket egyre nehezebb megnyerni (holott a sokéves munka talán végre gyümölcsöt hozna). Aztán szöveget kell találni, hiszen a felkészítőnek mégis nagyobb áttekintése van, többet olvas (!), mint a diákja. Ráadásul két szöveget is elő kell állítania! Amit a furfangos versenykiírók néha megfejelnek valami kikötéssel. (Emlékezetes elvárás volt néhány éve a kötelezően határontúli vagy éppen ’45 utáni szöveg.) A minden hájjal megkent felkészítő persze úgy választ, hogy majd az éppen aktuális fordulóban a zsűri bemutatása és a helyzetfelmérés (ugyan milyen lábbal, kelhettek fel aznap reggel az egyes tagok) után az esélyesebb szöveget javasolhassa diákjának. A felkészítés pedig nemcsak „szakmai”, hanem lelki folyamat is, sikerre is, kudarcra is kell számítani, ami közös feldolgozást igényel (az utóbbi a rázósabb). Ha sikerül valami helyezést elérni, sőt továbbjutni (a díj ugyanis sok esetben nem garancia a továbblépésre), az egyfajta tanár-diák cinkos öröm, hiszen a vers- és prózamondó verseny nem áll a tantárgyversenyek megbe- csültségi listájának élén. Az igazgató részéről gyakran elmarad az elismerő vállveregetés. (A felkészítő ezért végzi ezt a munkát ingyen. Az idén a szakköri tevékenység bevezetése lehetőséget jelenthetett a többletmunka honorálására, de hát a fejpénz kevés, hiszen szavalóból elég kevés van.) Hát még ha nincs helyezés. Nehéz a dolga a zsűrinek. Egy- egy fordulón 4-5 órát kell feszült figyelemmel eltölteni, és harminc versenyző után emlékezni pl. az arcokra. Ez nagy erőpróba. Egy- egy zsűritag úgy gyakorolja az önfegyelmet, hogy rezzenéstelen arcot erőltet magára (így aztán szegény versenyző teljesen elbizonytalanodik), vagy éppen tenyerével szemét eltakarva firkálgat a verseny teljes ideje alatt. Ha túlélte a versenyt, felelősségteljes döntést kell hoznia. Sőt értékelni, ítélkezni a színvonalról, esetleg személyes véleményt mondani - őszintén, ám kíméletesen (nehogy a gyereknek elmenjen a kedve tőle). Fel kell dolgoznia a közutálatot azok részéről, akik nem jutottak tovább (és észérvekkel - ? - meggyőzhe- tetlenek). Időnként pedig verseny közben (!) egyéb ügyes-bajos dolgait is el kell intéznie (milyen jó, hogy a távközlési technika ezt már lehetővé teszi). Kerületi szinten már elég nagy a tét, a lokálpatrióta zsűritag szíve esetleg hazahúz. Az országos versenyen pedig fel kell dolgoznia, hogy a szervezők hajlamosak megfeledkezni különböző előadói díjairól, s nem hagyják szóhoz jutni egy önálló műsor erejéig. Hogy ebben az esetben egészséges exhibicionizmusról van-e szó vagy inkább a dupla gázsiról... (Honorárium egyébként csak az országoson várható, az alsóbb fordulókban jó esetben is csak az útiköltséget térítik.) Nehéz a dolga a szervezőnek. Az egyes fordulókat más-más szervezet vállalja, ami nem lenne baj. Csakhogy az egyes fordulók között szinte alig van kommunikáció. A különböző formájú jelentkezési lapok nem zavaróak, az viszont igen, ha nem jutnak el a következő forduló szervezőihez. (Előfordult, hogy egy körzetnyi ember nem kapott meghívót az országos döntőbe. A dolog különben felettébb gyanús. Sőt olyan - még felháborítóbb - eset is gyakran megtörtént, hogy a kerületi versenyre besétált valaki az utcáról azzal, hogy versenyezni fog, és versenyzett is, holott a járási fordulóban részt sem vett.) Szervezés szempontjából a döntő a legnehezebb, hiszen ott a szállás-étkezés miatt szinte vérre megy a dolog, és persze szegény szervező nem tehet arról, hogy egyetlen versenyzővel a felkészítőn kívül a fél rokonság ellátogat a rendezvényre, sőt térítésmentesen igényt tart ezekre az előnyökre, a tartózkodóbb, de később érkező versenyző pedig hoppon és éhkoppon marad. (Az utóbbi években szerencsére már nem kell ilyesmitől tartani.) Vas Ottó félig komoly, félig humoros szójátékával élve: újra itt a lóverseny. A szavalóverseny, aminek mélységeit és magasságait megtapasztalhatja, aki évek óta - különböző minőségben - részt vesz rajta. Tudjuk mi vár ránk, mégis évről évre belevágunk, mert jó dolog újabb és újabb szövegek után kutatni, izgulni a versenyen. Zsűrizni is jó. Találkozni. Tanulni, tapasztalni. Jó dolog titokzatos és eleven kapcsolatban lenni az irodalommal. És felülkerekedni az előző évad bosszúságam. Élmények és gondolatok a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny kapcsán Palóc volt-e Tompa Mihály? NÉMETH ZOLTÁN Végre az idén is teljesült minden magyar szakos és alsó tagozatos tanító és tanár álma, megjelent a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny kiírása! Ebben az évben is átélhetjük azokat a megkapó, kedves pillanatokat a járási, kerületi fordulókon, országos döntőben, amelyeket eddig. Például a tavalyi év... Már korán indulnak a felkészítők, saját autóval, hogy a távoli település kultúrházába legalább fél órával a verseny kezdete előtt megérkezzenek. A kezdési időpontban azonban semmi sem történik, negyed óra múlva sem, fél óra elteltével sem. A kísérők talán már megszokták, Szlovákiában ez már csak így megy, a gyerekek futóversenyt rendeznek a nagyteremben, aztán egy óra elteltével megjelenik egy szervező, elnézést kér, kezdődhet. A prózamondók kategóriájában egy kisfiút leállítanak, miért mond palóc nyelvjárásban palóc népmesét, amelyben cigány is szerepel, mondván, idézem: „Tompa Mihály se palóc, se cigány nem volt...” Talán tényleg nem voltak roma felmenői Tompának (bár a rejtett összefüggéseket nem igazán akarom érteni), de hogy ne beszélt volna palócul, az már gyanús. Amúgy persze a prominens zsűritag legalább tájékozott lett volna arról, hogy a versenykiírás nem tiltja sem a palóc nyelvjárás használatát, sem a roma etnikumhoz tartozó szereplők megjelenítését. Miko Attila hányszor is nyert országos döntőt palóc nyelvjárásban előadott palóc népmesével? Talán visszamenőleg diszkvalifikálják? A vers kategóriában már az gyanús, hogy egy kerületi fordulóban, amelyen három járás diákjai vesznek részt, miért csak öten kerülnek be egy-egy kategóriába. Mert a zsűri - tagjai mind ugyanannak az előadói díjnak a tulajdonosai - túlságosan alacsonynak ítélte a színvonalat, ezért volt olyan járás, ahonnét csak egy diákot juttatott tovább, súgja valaki. Most sincs másként: egyetlen diák jut az országos döntőbe, nem is egy kategóriában! Minek is megajándékozni a gyerekeket (és a felkészítőt) egy országos döntő hangulatával, a továbbjutás élményével. Úgy kéne, hogy lenne, mondjuk, egy olyan év, amikor senki sem jut az országos döntőbe, mert nem éri el a színvonalat. Ja, az országos döntő. Amikor lekezelően odavetik a kiértékelésen: rossz volt a prózaválasztásod (itt a név következik), nem illik az egyéniségedhez (ez minden évben elhangzik, amikor nem tudnak mit mondani). Elnézést, válaszol a megbírált gimnazista, én verset mondtam. Más: amikor a gimnazista lány (volt már országos győztes is) megkérdezi, idén mi volt a baj az előadásával. A verseddel nem volt semmi probléma, hangzik a válasz, de „azt nagyon elb...ta<j” (idézet), hogy nem jöttél a versmondó táborunkba. Mindezt csekély százötven koronáért per koponya. Megfizethetetlen tapasztalat, amellyel sokra mehetünk még az életben. Talán nem is olyan nagy baj, hogy nem mindig jutunk el az országos döntőbe.
