Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-12 / 35. szám, szombat
12 Családi kör MINDENNAPI KENYERÜNK Énekek éneke, mely Salamoné (,..)Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma. Minta liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt. Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek. Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme. Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek. Az ő balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem. Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja. Az én szerelmesemnek szavát haĽom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon! Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagya szarvasoknak fíához. ímé, ott áh a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintgeta rostélyokon keresztül, Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, ésjöszte. Mert ímé a tél elmúlt, az eső elmúlt, elment. Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallaták a mi földünkön. A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, ésjöjj hozzám! Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejteké- ben, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes! Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafíakat, akika szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak. Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a lüiomok közt legeltet. Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagya szarvasoknak fiához a Béther hegyein. (...) ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid galambok a te fátyolod mögött; a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához, melyek a Gileád hegyéről szállanak alá. A te fogaid hasonlók a megnyirt juhok nyájához, melyek a fördőből feljőnek, melyek mind kettősöket ellenek, és nincsen azok között meddő. Mint a karmazsin czéma, a te ajkaid, és a te beszéded kedves, mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemed (jelentése: köldököd) a te fátyolod alatt. Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, a mely építtetett fegyveres háznak, a melyben ezer paizs függesztetett fel, mind az erős vitézek paizsai. A te két emlőd olyan, mint két vadkecske, egy zergének kettős fía, a melyek a lüiomok közt legelnek. Míg meghűsül a nap, és elmúlnak az árnyékok, elmegyek a mirhának hegyére, és a tömjénnek halmára. Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned! Én velem a Libánusról, én jegyesem, én velem a Libánusról eljöjj; nézz az Amanának hegyéről, a Sénimek és Hermonnak tetejéről, az oroszlánoknak barlangokból, a párduczoknak hegyeiről. Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével, a te nyakadon való egy aranylánczczal! Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál, és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál! Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem, méz és tej van a te nyelved alatt, és a te ruháidnak illatja, minta Libánusnak illatja. Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem! mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő! A te csemetéid gránátalmás kert, édes gyümölcsökkel egybe, cziprusoknárdusokkal egybe. Nárdus és sáfrány, jóülatú nád és fahéj, mindenféle temjéntermő fákkal, mirha és áloes, minden drága fűszerszámokkal. Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról. Serkenj fel északi szél, és jöjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága ülatú szerszámai, jöjjön el az én szerelmesem az ő kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét. (...) (Biblia, Károli Gáspár fordítása) ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 12. Az első, a diákszerelem, s a későbbi, a házasság előtti, a sírig tartó mind igazolja, nem jó az embernek egyedül Szenvedélyek jönnek-mennek A közelgő Bálint-nap a Családi Körre is rányomta bélyegét, a szerelmes vonzódások, a viszonzatlan vágyakozások és a szerelmi kudarcok, a válások, mind ugyanarról az emberi érzésről szólnak. Itt most egy kilencedikes kislány és egy régi író olvasó megható sorai következnek, a szárnybontogatás és a szárnyszegés utáni repülni tanulás. ÍRÓ OLVASÓK Szerelem Közeleg a tavasz, már itt a Bálint-nap... s vele a szerelem, ez az, amikor úgy érzed, érdemes élni... valakiért... őérte! Napok alatt fogysz pár kilót, sápadt vagy, úgy érzed, meghalsz, remeg a térded, a gyomrod, szédülsz... ilyen érzések hatalmasodnak el rajtad, amikor meglátod őt! Vérvörös az arcod, ha csak harminc centire van tőled, ha csak súrol a folyosón, s közben imádkozol a Jóistenhez, hogy ő ne tudjon meg semmit, mert ő semmit sem sejt... még köszönőviszonyban se vagytok. Félsz, hogy megtudja, s akkor lenéz, lehülyéz, s elmond mindennek. Pedig szereted, ott lóg a falon a Valentin-szív, amit neki akartál adni, de nem merted, mert féltél. Képet akarsz róla, hogy legalább az legyen..., mert ő egyszer úgyis elmegy, s nem látod tán soha. S ha látod? Akkor mi van? Talán rád sem ismer. Az utána való epekedés örökre izgalmas kaland lesz számodra. De addig minden éjjel úgy gondolsz rá, mint egy fehér lovas hercegre, egy bolond kalandra, ami kipattan agyadból, jó érzéssel fog eltölteni. Arra gondolsz, milyen dús volt a haja, pedig soha nem érintetted meg. Tudod milyen pimasz és szemtelen, s hogy ez milyen jól áll neki, pedig te soha nem beszéltél vele... Minden alkalmat kihasználsz, hogy egy pillantást vethess rá, elcsened az órarendjét, kilesed, hol lakik, mit csinál, hol jár... Róla áradozol legjobb barátnődnek, akinek viszont kezd elege lenni, hogy mást se hall, minthogy ő így, ő úgy, ő itt volt, ő ott volt. S közben vigyáznod kell, hogy a többiek rá ne jöjjenek, mert másnap az egész suli tudni fogja, beleértve őt! Utálsz tanulni, mindenre képes vagy viszont, hogy őt lásd. Alig várod, hogy vége legyen az utolsó órádnak, hogy lerázd barátnőidet, mert ilyenkor csak egy számít, ő! Itt bánod, ha leordít az ügyeletes! A lényeg, hogy még sikerült elkapnod a tekinteteddel. S közben rettegsz a közeledő időtől, hogy meg kell válnod tőle. De az idő kegyetlen, nem hagy felocsúdni, rettenetesen gyors, az egyik nap a másik után, míg elérkezik a ballagás. Ő elmegy, te pedig csücsülhetsz a fenekeden, és mardoshat a féltékenység arra gondolva, hogy bizonyára egy másik lánnyal lóg. Nem tudod elfelejteni. Aztán néhány hónap múlva már csak halványan emlékszel rá, találsz magadnak mást, de azért szívesen gondolsz rá, örömöd leled a Valentin- szív nézegetésében, és mosolyogva idézed fel, hogy futottál utána. Hogy miért? Mert szeretted... szeretted őt! Puha Andrea Találkozás Már igazán fáradt volt. Még csak délután öt óra, de ilyenkor, februárban is még nagyon korán sötétedik. Talán csak most jön ki rajtam az ünnepek utáni fáradtság, gondolta az asszony. Ünnepek, ez a szó keserű emlékeket ébresztett benne. Milyenék is voltak, lehettek volna? Igaz, a két gyerek várakozó arca, s örömtől csillogó szeme némiképp enyhítette fájdalmát. Értük tartotta még magát, előttük nem mutatta ki azt a mérhetetlen bánatot, amit volt férje okozott. Az történt ugyanis, hogy férje egy nyár végi napon bejelentette, elválik tőle. Külföldön, ahol dolgozik, megismerkedett egy nagyon csinos, egyedülálló nővel, hozzá költözött. Azért valamennyire nagyvonalú volt: a lakást az asszonyra és a két gyerekre hagyta. Szomorú gondolataiba mélyed- ve ballagott a kihalt kisváros utcáin. Nehéz napja volt, a varrodában, ahol dolgozik, egyre nagyobb a hajtás, most csúcsosodik a báli idény, ráadásul be kell hozni a karácsonyi ünnepek okozta lemaradást is. A vonat indulásáig azonban majdnem egy egész óra volt még hátra. Gondolta, egy kávé jót fog tenni, belépett a kisváros egyetlen cukrászdájába. A forró fekete felmelegítette kissé. Megitta, majd gondolta, elüldögél még egy kicsit az ál- mosító, illatos melegben. Ismét elkalandoztak gondolatai, sóhajtva felkelt, fizetett, majd elindult a kijárat felé. A férfi éppen akkor lépett be. Meglepetten szólt:- Zsuzsa, te vagy, ugye, Kovács Zsuzsa? Csodálkozva nézett a jóképű férfira.- Gyula, meg sem ismerlek, hol jársz erre?- Ezer éve, hogy nem találkoztunk. Nagyon sietsz?- Nem, legfeljebb egy kicsit később érek haza.- Gyere, üljünk be egy kávéra, beszélgessünk! Hogy vagy, mesélj - a csinos férfiarc érdeklődéssel nézett az asszonyra. Az rá-rápil- lantott, magában megjegyezte, hogy az idő múlása nem rontott Gyula külsőjén. Még mindig igencsak vonzó férfi volt. A sötétbarna göndör hajba ugyan elvegyült már egy-két világos szál, de a derűs kék szemek vonzották az asszony tekintetét.- Nincs mit mesélnem, több mint fél éve már, hogy Józsi elköltözött tőlünk, nevelem a gyerekeimet, ennyi.- Én is egyedül élek, a feleségem négy éve meghalt, gyerekünk nem volt, a munkámba temetkezem. A vállalkozásom eléggé beindult, hát ez van. A férfi arcán egy kis felhő suhant át. Sokáig, nagyon sokáig beszélgettek. Felelevenítették a régi, közös munkahelyükön eltöltött éveket, konyakot ittak, sokat nevettek. Telefonszámot cseréltek. Majd a férfi megkérdezte, hazaviheti-e, úgyis elment már az utolsó vonat is. A kocsiban már egyre kevesebbet beszéltek: hamar hazaértek. Az asszony kiszállt az autóból, elbúcsúztak. A gyerekek már aludtak. Ő a nappaliban bekapcsolta a tévét. A képernyőn egy pár csókolózott éppen. Alig figyelt oda, egyre csak Gyula mosolygós, derűs arcát látta. A hálószobába ment, s jólesően elnyújtózott a széles ágyon. Sokáig nem tudott elaludni, végül mégis szinte észrevétlenül lepte meg az álom. A csoda megtörtént: hosszú hónapok óta sírás nélkül, mosolyogva aludt el. Méri Magdolna VÁLÓPER UTÁN Hencze Mónika pszichológus szerint a gyermekek szüleik válását különbözőképpen élik meg.- Talán a legáltalánosabb tünet, amely ilyen esetekben valamennyi gyermeknél egyformán jelentkezik, a belső feszültség a család felbomlása miatt. A kisebb gyermekeknél gyakoriak a neurotikus tünetek és viselkedésformák, mint például az alvászavarok, a rémálom, bevizelés, dadogás, hunyor- gás. Érzelmileg kiegyensúlyozada- nabbak, erősödnek az érzelmi kitörések, dührohamok, dacosság. Nagyon gyakori jelenség ilyenkor az elhagyástól való félelem. A gyerek követi a szülőt, sírással reagál, ha nem látja, vagy ha óvodába kell mennie. Ilyenkor erősödik benne az a gondolat, hogy „biztos anyu is elhagy, nem jön értem” stb. Až alapiskolás gyermekeknél előfordulhat, hogy has- vagy fejfájásra panaszkodnak. Nem kizárt, hogy a korábban könnyen kezelhető gyermekeknél is megjelennek a tanulási és a viselkedési nehézségek, a szétszórtság, a figyelemzavar, a csökkent motiváció a kötelességek iránt. Jellemző az agresszívviselkedés, az elutasító magatartásforma, de az általános szorongás vagy a depresszió is. A serdülőknek sokkal nehezebb. Ők már reálisabban tudják értékelni a válást, náluk gyakori a harag, a bánat, a fájdalom vagy a szégyenérzet. Ellenséges érzéseket táplálhatnak az egyik vagy a másik, sőt mindkét szülő iránt. Nem engedik, hogy szeressék őket. Magukba zárkózottak, távolságtartók lesznek, holott éppen a szeretet az, ami ebben az időszakban a legjobban hiányzik nekik. A serdülők rosszul élhetik meg azt is, ha a szülők döntéshelyzetbe kényszerítik őket, és ők bármennyire szeretnének is, nem tudnak jól dönteni. Sokszor ugyanis éppen azt a szülőt szeretik, akit szidnak. Mit tehetnek ebben a helyzetben a szülők, a barátok? A szülők esetében a legfontosabb, hogy mindenképpen közöljék a gyermekkel válási szándékukat, a legjobb ha mindketten jelen vannak, miközben lehetőséget adnak a gyereknek, hogy kérdezzen. Mindenekelőtt tisztázni kell vele, hogy a válás oka nem ő, és őt továbbra is szeretni fogják. A gyermekeknél ugyanis szüleik válásánál nagyon gyakran megjelenik a lelkiismeret-furdalás és a bűntudat, hogy biztosan „én csináltam valamit rosszul, ami amiatt a szüleim elválnak”. Nagyon fontos, lehetőséget adni a gyermeknek, hogy a válás után is kérdezni tudjon érzéseiről, az új helyzetről. Engedjük, hogy szabadon találkozhasson a másik szülővel is, soha ne szidjuk a másik szülőt a kicsi jelenlétében. Ha valamelyik szülő új kapcsolatot alakított ki, ne kényszerítse a gyermeket, hogy szeresse a partnerét. Lényeges, hogy a szülő a válásnál ne használja eszközként a gyermeket, sőt amennyire csak lehetséges, ki kell hagyni a csemetéket a felnőttek vitáiból és a bírósági huzavonákból. A szülőnek tudatosítania kell: a köztük dúló harc nem a kiskorúak ügye, és ezért sem a résztvevő, sem a döntőbíró szerepére nem szabad kényszeríteni, ha segíteni és nem bántani akarjuk őket. Mindkét félnek el kell fogadnia, hogy a gyermek a lelke mélyén mindkét szülőt szereti, és mindkettőre egyformán szüksége van. A pszichológus szerint mi az oka annak, hogy napjainkban gyakrabban válnak az emberek, mint a múltban? Valószínűleg azért, mert régebben az emberek és az életkörülményeik is sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak. A nagy többség igyekezett a megalapozott, stabil kapcsolatok kialakítására, tudatában voltak annak, mit várnak tőlük. Rohanó világunkban az ember életének központjában az egyéni boldogulás, a fiatalos életvitel, a szabadságvágy, az önmegvalósítás áll. A házasság valamilyen formában azonban mégiscsak egyfajta kötöttség, felelősség, amit nem mindenki vállal fel, ha mégis, nem hosszú távon, (kamoncza) (Milan Drozd felvétele)
