Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2005-02-11 / 34. szám, péntek

12 IZVILÁG ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 11. ÍZ LET Teasütemény vénkisasszonyoknak GRENDELÁGOTA X Ki tudná megmondani, honnan türemkedett elő a félmondat: farsang farkára fánkot sütöttek. Gyö­nyörűséges alliteráció. Még tökéletesebb volna, ha szerzője azt írja, farsang farkán fánkot faltak, de, sajnos, a faltak nem igazán szép szó, a kakofe- mizmus határát súrolja, s amikor ez a mondat szü­lethetett, inkább az eufemizmus felé hajlottak a li- terátorok. Pedig milyen gyönyörűséges tud lenni egy falat kenyér is, a friss, ropogós héjú, pékség­meleg, illatos, különösen, ha egy darabka szalonna díszíti, némi papri­kával, hagymával, esetleg paradicsommal. Mennyei a falat, melyet az ember befal, nem gondolva kalóriára, zsírsejtek szaporodására, meg hasonló rossz, egészségre károsnak minősített dologra, emésztési ne­hézségekre, epehólyag-gyulladásra, infarktusveszélyre. A fánk is, mi­vel finom, legyen bár szalagos, mucsaröcsögei férfifogó, csöröge, saj­tos, bármilyen, ebbe az egészségünkre káros hatást gyakorló, de fi­nom kategóriába tartozik. Kelt tésztákkal való foglalatosságból nem jeleskedem, bár most már bevallhatom, karácsonyra megsütöttem életem első bejglijét, melyről kiderült, nem is olyan rossz. Igaz, nem lett márványos a teteje, de így is elfogyott, most viszont már tudom a márványosság titkát, ezért világ életemben ódzkodtam a fánksütéstől is. Mivel nem a reformkonyhához való jó viszonyom hátráltatott a kelt finomságok elkészítésében, megállapítottam magamról, hogy nem vagyok elég gondos édesanya, és valószínűleg nem is én vagyok a há­ziasszonyok gyöngye. Persze, ettől a lelkiismeretem nem lett nyugod- tabb. Receptek böngészése közben rábukkantam egy angol fánk neve­zetűre, amelyről a leírás alapján úgy gondoltam, ezt én is meg tudom sütni. Nem kell dagasztani, nem kell keleszteni, csak összekeverni a hozzávalókat, berakni a sütőbe, aztán amikor elég szép, pirosas, ki­venni, kettévágni, megtejszínhabozni, meglekvározni, és már falhat­juk is. A mellékelt fánkportré is csábító volt, nosza, elő a lisztet, vajat, tojást, sütőport, keverünk, kavarunk, tepsi, sütő, illatfelhőbe borult, meleg családi otthon. Némi gyanakvás motoszkált ugyan bennem, fel- rémlett egy-két angol puding leírása, amely csöppet sem hasonlított ahhoz az édességhez, amelyet mi puding gyanánt fogyasztunk, de is­tenem, ne legyünk előítéletekkel terheltek. A végeredmény lelombo­zott. Tömör gyönyör, mondhatnám, de ebből a gyönyör szót jobb mel­lőzni, mivel az igazságot korántsem fedné. Szép kis angol teasüte­mény lett a fánkocskákból. Nem voltak rosszak, de a fánknak még tá­voli rokonai sem. Amolyan ötórai angol teára várt vénkisasszonyok­nak - igen, angol vénkisasszonyoknak, nem szingliknek, mert ők nem teáznak, karriert építenek, kiskosztümben üzletkörnek - szánt puffan­csok. Nem dicsekszem velük. Becsületükre, vagy inkább családom be­csületére legyen mondva, még a farsang farkán elfogytak, de jövőre, ígérem, inkább kelesztek, dagasztok, vagy áttérek a vegetáriánus kosztra, a kőkeményre, amely még a tojást sem tűri. A cékla az élet, az aszalt szilva az egészség, a fagyöngy a jó közérzet, a joghurt pedig maga a fiatalság Ünnepek után bojtosén Az ünnepek végeztével so­kan kúráljuk magunkat a mértéktelen étkezések kö­vetkezményeiből. Figyel­jünk fel azokra a zöldségek­re, növényekre, tejtermé­kekre, amelyek különösen a téli időszakban tesznek jó szolgálatot egészségünk megvédésére. Egyik ilyen igencsak hasznos növé­nyünk a cékla. MÉRI MAGDOLNA A cékla a kert legkönnyebben termeszthető zöldségféléi közé tartozik, mégis keveset ültetünk belőle. Pedig szép piros leveleivel akár a virágágyásokat is szegélyez­hetné. A késő ősszel betakarított céklagumók most a pincékben pi­hennek, de jól tesszük, ha felhoz­zuk, mert nagyon finom salátát ké­szíthetünk belőlük. Nem beszélve arról, hogy a céklának jelentős a Bi-, Bz-, de különösen a C-vitamin- tartalma, hat-kilenc százalék cu­kor, valamint jelentős mennyiségű mész és foszfor van benne, és elő­segíti az emésztést. Egy másik ilyen fontos egészség- megőrző csemege az aszalt szilva. Amikor ősszel azon meditálunk, hogy érdemes-e sok-sok fáradság­gal leszüretelni a szilvafák gyümöl­csét, akkor nem igazán gondolunk arra, hogy micsoda kiváló dolog té­li estéken néhány szem, langyos vízben (netán rumban) megázta­tott aszalt szilvát elfogyasztani. Merthogy ez nemcsak nagyon fi­nom, hanem rendben is tartja a ke­veset mozgó ember bélrendszerét. Említést kell még tennünk a fe­hér fagyöngyről is, amely igencsak hasznos gyógyszeralapanyag is, mert vérnyomáscsökkentő, szív­nyugtató és görcsoldó hatása is van. A természetgyógyászok ön­magában vagy teakeverékekben ajánlják a fogyasztását. Finom a joghurt, és fiatalít A legenda szerint maga a Jóisten küldte el titkos receptjét angyalával Ábrahámnak, aki állítólag ennek jótékony hatására százhetvenöt évet élt. Egy másik legenda szerint a mongol Dzsingisz kán követe egy­szer megállt vizet kérni egy nemré­gen meghódított kis faluban. A le- igázott helybeliek azonban víz he­lyett tejet öntöttek a követ kulacsá­ba, azt remélve, hogy ivóvíz és használható kulacs nélkül marad az ellenséges férfi a sivatag köze­pén. Később a követ inni szeretett volna, és a kulacsában talált isme­retlen, félig folyékony állagú italt ízletesnek találta: így született meg a joghurt. A fehér italt ezután Dzsingisz kán lovasai hódításaik során mindenhová magukkal vit­ték, elterjesztve az egész világon. Nyugat-Európában legelőször a 16. században I. Ferenc francia király idején jelent meg. A történet sze­rint az uralkodó állandó bélproblé­mákkal küzdött, s panaszait az ud­vari doktorok sem tudták meg­szüntetni. Segítségért fordultak a török szultánhoz, aki egyik leg­ügyesebb orvosát egy birkacsordá­val és a joghurt titkos receptjével küldte a francia kollégájához. A sa­vanyított birkatejtől a király fel­épült, és ezzel a joghurt egy időre megint igen népszerű ital lett. Ám nemsokára ismét feledésbe merült, s négyszáz év kellett ahhoz, hogy a nyugati civilizáció újra felfedezze. A 20. század elején Párizsban a Pasteur Intézetben dolgozó orosz biológus, Hja Mecsnyikov azt kutat­ta, hogy a joghurtban található baktériumok, miként járulhatnak hozzá az élet meghosszabbításá­hoz. Kiinduló tézise az volt, hogy a bélben található baktériumok által bomlásnak indult ételmaradékok olyan anyagokat termelnek, ame­lyek lassanként, belülről „megmér­gezik” az embert. Ugyanakkor em­lékezett rá, hogy szülőhazájában, a kaukázusi hegyekben élő pászto­rok igencsak sokáig éltek. Az otta­niak szerint a joghurtban található élő baktériumoknak köszönhetően Mecsnyikovnak sikerült bebizonyí­tania, hogy a joghurt rendszeres fo­gyasztása igen hasznos az emberi szervezet számára, ezek a jó bakté­riumok megakadályozzák a bélben mérgező anyagokat gyártó rossz baktériumok elszaporodását. Ezért a munkájáért 1908-ban Nobel-díj- jal tüntették ki. Minden joghurt kitűnő protein-, kalcium és B2-vitaminforrás. Eze­ken kívül sok vitamint, és többfajta ásványi sót is rejt, ugyanakkor vi­szont kevés kalóriát tartalmaz. Azok a savanyútej-termékek, mé­lyekben élő joghurtkultúra is van, további előnyökkel szolgálják egészségünket. így a legújabb ku­tatások szerint a joghurtfogyasztás csökkenti egyes betegségek (példá­ul a vastagbéldaganat) kialakulá­sának kockázatát, megszabadítja a szervezetet a mérgező anyagoktól, és ezáltal egyensúlyban tart­ja a bélflórát. Ezenkívül erősíti az immunrend­szerünket, és csök­kenti a vér kolesz- terinszintjét. Joghurt­leves Hozzávalók: 8 dl joghurt, 12 dkg uborka, 1 csomó kapor, 25-30 borsmentalevél, 1 mok­káskanál só, késhegynyi bors, 3 ge­rezdfokhagyma. Elkészítése: Az uborkát meghámozzuk, lere­szeljük, a fokhagymát átpréseljük. A kaprot és a mentaleveleket apróra vágjuk, majd az összes hozzávalót jól összeturmixoljuk. Jégbe hűtjük, majd tálaláskor mentalevelekkel dí­szítjük. Nincs annál rosszabb, mi­kor az üzemi étkezdében langyos gyümölcslevest tesznek az ember elé. Akik ilyet készítenek, valószí­nűleg még az életben nem ettek jég- behűtött tejszínes gyümölcslevest. Ne cukrozzuk túl az ilyen leveseket, sokkal üdítőbbek, ha marad egy ke­vés savanykás ízük. Gyümölcskehely Karikázzunk fel egy banánt, ad­junk hozzá 25 dkg konzervana- nászt, 2 dkg édesítőszerrel kever­jünk ki 2 dl joghurtot, pár csepp cit­romlevet adjunk hozzá, és öntsük a gyümölcsökre. ÉTELTÖRTÉNELEM Élvezetes leírása az jó magyar ételeknek - 44. VALÓDI MAGYAR SZAKÁCSKÖNYV Az 1800-as évek végén jelent meg Zilahy Ágnes szakácsköny­ve, melyet maga Jókai Mór aján­lott a nagyközönségnek, s mely­nek receptgyűjteménye izgalmas kalandot jelenthet a ma háziasz- szonyának is. Amellett, hogy vál­tozatos főznivalót talál benne, kortörténetnek is igen érdekes. Ebből olvashatnak szemelvénye­ket korhű nyelvezetben és he­lyesírással. A madártej Tegyünk forrni egy liter czukros tejet s hat tojás fehérét verjünk habbá. Mikor szép ke­mény lett a hab, szakítsuk ki ka­nállal nagy gombóczokba és a habgombóczokat főzzük meg a forró tejben. Minden egyes hab­galuska alig egy perczig álljon a forró tejben. A tejből a habgalus­kákat lyukas kanállal szedjük ki szitára. A tojás fehéréből vert ha­bot mind igy sorban főzzük ki. A főzés után megmaradt tejbe te­gyünk bele egy fél marék megtisztított mazsolát, kevés vaníliát és hat tojássárgáját jól összekeverve. De soká ne főzzük a tojással a tejet, mert túrós lesz. A tojásos tejet tegyük szép díszes porczellán tálba, rakjuk a tejben megfőtt habgaluskákat a tojásos tejre. E habgaluskákat hintsük be felül a megfőtt mazsolával és szurdaljuk meg mandulával; tála­lásig tegyük pinczébe vagy jégre. Tejhab krémekhez és kávéba Fél liter rendkívül sürü, tiszta édes tejszint kell egy mély szűk aljú tálba, vagy kis rézüstbe bele önteni. Egy jó kanál czukorport is kell a tejsürübe tenni, azután egy tiszta habverő dróttal fel kel ver­ni, úgy mint a tojásfehérét szokás, egészen addig verjük mig csak szép tömött habbá nem válik az egész tejsürü. Ha igy készen van el lehet tenni hideg helyre egy na­pig is eltartható, mig aztán fel­használhatjuk. Meg kell jegyeznem, hogy hab­nak való tejszint minden legkis- sebb tisztátalanságtól meg kell óvni mert, amint valami bele esik, s a tál vagy a habverő nem ragyo­gó tiszta, azonnal nem verődik fel habbá. Különben a legfelsejéből lehet csak a tejnek, habot verni. Egy liter jó tejnek csak fél pohár felét lehet e czélra használni. És csak ha a reggeli tejnek délbe le­szedjük a sünijét. A krémek (Csokoládéból vaníliából és mandulából.) Egy fél liter tejet forraljunk fel és czukrozzuk jól meg, főzzünk bele hat kanál reszelt csokoládét és 3 deka fehér zselatint. E keveréket te­gyük hűlni. Fél liter igen jó tejsü- rüből verjünk kemény habot és elegyítsük össze a hideg csokoládés folyadékkal, tegyük díszes borító formába, azután rakjuk jégre, vagy hideg pinczébe. A forma alját tála­lás előtt mártsuk meg forró vízben s a krémet úgy borítsuk ki egy ma­gas lábon álló tálba; köritsük czukros befőtt gyümölcsökkel. Ép- perrigy kell készíteni a vaníliás kré­met is, csakhogy a csokoládé helyet tojássárgáját keverjünk a vaníliás és czukros tejbe. Hasonló a mandu­lakrém készítési módja is; de a mandula krémnél a tejbe tojás he­lyett tört mandulát kell főzni. Baraczk krém Tegyünk tálba fél liternyi ba- raczk-lekvárt és negyed kiló por- czukrot; ezeket együtt keverjük fel habzásig. Meleg tejben áztas­sunk meg 2 deka fehér zselatint s öntsük azt a czukros baraczkba. Fél liter igen jó tejsürüből verjünk kemény habot; ezt is keverjük ösz- sze a baraczkkal. Tegyük tiszta díszes formába, azután rakjuk jég közé, vagy hideg pinczébe. A for­mát tálaláskor mártsuk be forró vízbe, hogy a krém szépen kibo­ruljon. A krémet fordítsuk ki díszes üveg tálba s köritsük szé­pen elrendezett piskótával. Vala­mennyi gyümölcs krémnek ez a készítési módja. Az ostya sütés Tegyünk tálba fél kiló lisztet, négy tojást, késhegynyi sót, fél ká­véskanálnyi tört fahéját és 6 kanál porczukrot; ezeket tejjel habarjuk úgy össze, hogy olyan legyen mint a hig palacsinta tészta. Az ostya sütőt tegyük lángtüzre; mikpr lát­juk, hogy jó meleg, vegyük el a lángról, kenjük meg olvasztott vajba mártott tollal és tegyünk egy kanál tésztát az ostya sütő belső lapjára és azonnal zárjuk össze a vasat és tegyük újra a láng tűzre. Ha meleg a vas, (nagyon melegnek kell lennie), gyorsan megy az ostya sütés. Az ostyákat nem szabad megpirítani, csak halványsárgára sütni. A vasról a kész ostyát le kell venni késsel és újra a másikat sütni; mindaddig kell folytatni, mig elfogy a tészta. Van az ostya-sütésnek egy másik módja. A tésztájába több czukrot és egy kevés igen apróra tört man­dulát kell keverni s mindjárt fino­mabb lesz az ostya.

Next

/
Thumbnails
Contents