Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-05 / 29. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 5. MINDENNAPI KENYERÜNK Ebéd Napóleon asztalánál ELSŐS LESZ A GYERMEKÜNK Beíratások előtt a családban - 5. HAĽKO JÓZSEF Napóleon császár udvarában történt, amikor az nevelőnőt keresett a fia mellé. Rengeteg jelentkező akadt a vonzó állásra, köztük a művelt, ám elszegényedett udvarhölgy, Madame de Montesquieu. A császár, hogy megismerje, egy pénteki napon meghívta őt az asztalához. Felszolgálták az előételt, húst mártással. A hölgy szedett egy keveset a tányérjára, de tartva magát az előíráshoz, hogy pénteki napon tartózkodni kell a hústól, csak a mártásból. Az asztal körül ülők sokat sejtető pillantásokat vetettek egymásra: nocsak, a csodabogár - hát ném érti, hogy így nemhogy a császár utódjának nevelését nem bízzák rá, de az udvarnál töltött napjai is meg vannak tán számolva? Hozták a következő fogást, szintén húsételt, a hölgy hozzá sem nyúlt. Az uralkodó látszólag nem vett észre semmit, de valahogy mintha mélabúsabb lett volna a szokásosnál. így aztán mindenki számára világos volt, hogy Madame de Montesquieu tüntető önmegtartóztatásával végérvényesen elvágta maga előtt az utat. Ő maga pirulva sejtette szintén... „Ti vagytok a föld sója - emlékeztet az e vasárnapi evangélium -, ti vagytok a világ világossága (...) lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van.” (Mt 5,13-15) Az csak természetes, hogy akik a sötétségből kilépnek a világosságra, hunyorognak a vakító fényességtől. Úgy, mint ahogy a vakmerő udvarhölgy asztaltársasága grimaszolt az ő „furcsa” viselkedése fölött. Lehet, hogy elvakította őket az ő példájának fénye, az is lehet, hogy kellemetienül emlékeztette a kényelmükre, eseüeg a megalkuvásukra vagy akár az elvtelenségükre. Ámde hányán - akik amolyan színpadiasán, vagyis a nyilvánosság előtti gőggel nézték le szilárd jelleme miatt - gondoltak reá este titkolt csodálattal, miként volt neki fontosabb Isten, mint az ország leghatalmasabb férfiúja? Nem evett, amikor ettek a többiek, s bár rendkívül kényelmetlenül érezte magát, kitartott. A jövő hét közepén általános napi téma lesz a böjt, mint minden évben hamvazószerdán. Ám valójában nem a kalóriákról van szó, nem az édességről. És egyáltalán nem a húsról mint olyanról. A lemondás képességéről van szó, nemet mondani bálványainknak, elkötelezettségeinknek, függőségeinknek és rossz szokásainknak, s ezzel Istennek és az ő felszabadító szeretetének igent. Gondolkodjunk csak el, hányszor fordul elő, hogy a böjti időszak során valaki egy tál süteménnyel kínál, amikor szilárdan elhatároztuk, hogy lemondunk az efféle finomságokról? Hányszor szögez bennünket a heverőhöz egy késő esti film, noha megfogadtuk, hogy végre a Bibliát fogjuk olvasni? Hányszor követjük el a rágalmazás vétkét, pedig a böjti fogadalom úgy hangzott: „vigyázz a nyelvedre!”? Egyezség egyezség után, vereség vereség után, gyönge- ség gyöngeség után. Mintha, csak beteljesednék ama bibliai só képe, mely „ízetlenné vált”. „Ha a só ízetlenné válik - figyelmeztet Jézus semmire sem jó többé, minthogy kidobják, és eltapossák az emberek.” (Mt 5,13) És hogy mi lett azzal az önfejű dámával, aki az erejét megőrzött sóhoz volt hasonlatos? Mindenki legnagyobb megdöbbenésére Bonaparte másnap bejelentette, hogy alkalmazza őt fia nevelőnőjeként. „Hölgyem - mondta -, az ön tegnapi akaratereje, önfegyelme és függetlensége mindenki véleményétől... és ráadásul az ígéretes karrier elveszítésének lehetősége dacára... Szóval, mindez igen erős jellemről tanúskodik. Ilyennek akarom látni a fiamat. Nevelje őt!” Az elkövetkező nagyböjt is efféle „nevelő időszak”, ugyancsak az akaraterő, a független vélemény megerősítését szolgálja, kiegyensúlyozva az Istennek való engedelmességgel. A felülmúlhatatlanul „erős jellemű” nevelő jó kétezer éve ismert, a neve Jézus Krisztus, aki szent öntudattal jelentette ki: „tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11, 29). A szerző római katolikus pap Gyermekeink a legtöbb viselkedésformát otthonról hozzák. Mivel a legtöbben központi szerepet töltenek be odahaza, természetes számukra, hogy nyomban belebeszélnek akár a felnőttek meghitt társalgásába is. Erről, még mielőtt iskolába lépnének, következetesen le kell szoktatni őket. PÉNZES ISTVÁN Az iskolai fegyelmezési gondok egy része éppen abból származik, hogy a gyerekek gyakran beleszólnak a tanító magyarázatába. Ezek általában csupán apró közlések, ám nagyon zavaróak lehetnek az órán: megszakítják a folytonosságot, megbomlik a fegyelem. (Például ha szövegkörnyezetben elhangzik a „pipa” szó, Gergely közbeszól, hogy az ő papája is pipázik, Réka rákontráz, hogy az ő papájának is van, mégpedig hosszú szárú, Csaba pedig büszkén kijelenti, hogy ő titokban már meg is szívta - s elindul a szólavina, amelybe igyekszik mindenki bekapcsolódni. Márkás gépkocsik, dínók, beszélő babák említése elképzelhetetlen zűrzavart eredményezhet, ha a pedagógus nem a helyzet ura). A mese A gyermeknek tehát meg kell tanulnia kivárni sorát, s nem belefecsegni mások beszédébe! A hallgatás tanításának jó eszköze az esti mesemondás, meseolvasás. Ekkor is meg kell követelni, hogy ne beszéljen, ne kérdezzen bele felolvasásunkba, észrevételeit csak a történet végén mondja el. Egy-egy mesét, bizonyos idő elteltével többször is olvassunk fel neki. Ajánlatos hanghordozásunkkal megeleveníteni a történet egyes szereplőit: a dörmögő medvét, a cincogó egeret, a félénk, megszeppent kislányt, a büszke, gőgös legényt... Az effajta hangszemléltetés figyelemlekötőbb, s idővel a felidézést is elősegíti. Aztán a gyermek is mondjon el egy-egy mesét - saját szavaival! Ha kezdetben kissé nehézkesen megy, ne hagyjunk fel a próbálkozással! Biztassuk, hogy meséljen, ezáltal passzív szókincsét aktívvá tesszük. A többszöri próbálkozásokkal beszéde színesebbé, választékosabbá válik, fellépése, szereplése pedig magabiztossá. Ha képes az elhangzott párbeszédek szó szerinti idézésére, s ezt hanghordozásával is érzékeltetni tudja, akkor már nagy lépést tettünk a később könyvet, művészetet kedvelő egyén „kinevelése” érdekében. A beszélte- tés által gazdagítjuk fantáziáját, fejlesztjük beszédkészségét, megfigyelőképességét is. Amikor mesélünk neki, gyakran nézzünk rá, amikor ő mesél, kérjük, hogy ő is ezt tegye! Egy-egy történet elmesélését akár felváltva is végezhetjük - igazán élvezetes, lelket melengető, kellemes együttlétet biztosító foglalkozás! A gyermek fantáziáját azáltal is fejleszthetjük, ha arra kérjük, ő találjon ki történetet az általunk megadott szereplőkkel! Nagyban fejleszti a gyermek képzelőerejét az a típusú játék, amikor egy elkezdett, eddig ismeretlen történetet kell folytatnia! Vagy kitalálni az előzményeket: mi lehetett a kiváltó ok, hogy ilyen csúfos helyzetbe került a mese szereplője? Igen hasznos és kreativitást serkentő módszer, amikor egy-egy kép (nem szükséges a mesekönyvbeli illusztráció, lehet akár újságban közzé tett fotó) alapján találja ki, mi történhetett, s hogyan képzeli el a folytatást. Az eddig közölt foglalkozások a kommunikációs készség fejlesztését segítik elő. A tanulási nehézségek okainak vizsgálatakor gyakran találkozunk a figyelem, a koncentrálóképesség zavarával, a memorizálás hibáival. A játék A koncentrálóképesség hiánya vagy gyengesége a gyermekjátékaiban is észrevehető. Nem tud huzamosabb ideig játszani, játék közben gyakran váltja a tevékenységeit. Az üyen kisgyermeknek különösen fontos, hogy legyenek olyan játékai, amelyek türelmet, kitartást igényelnek. Ahányszor csak tehetjük, játsz- szunk vele együtt, és biztassuk kitartásra, s ne feledkezzünk el a dicsérő, biztató szóról! A memorizálóképesség jobbára örökletes tulajdonság. Kitartó tanulással azonban minden egészséges gyermek képes emlékképeket, szavakat raktározni. A feladatok egyik típusának közös jellemzője a monotónia, vagyis olyan munka végzése, amely nem ügyességet, hanem kitartást igényel. Mi van a szobában? Jó játék a figyelem fejlesztésére. Konkrétabban: a tárgynak megadjuk három jellemző vonását, s a kis társnak kell a megoldásra rálelnie. Például: Mi van a szobában, ami nagy, barna színű, polcos? (Szekrény.) Hogyan nevezzük azt, ami a folyosón található: fényes, kerete van és téglalap alakú? (Tükör.) Kérjük a gyermeket, hogy hangosan gondolkozzon: melyek azok a tárgyak, amelyek szóba jöhetnek, s mi miatt zárja ki mégis az oda nem illőket. Később ő maga állíthat fel ily rébuszt szüleinek. Valaki (valami) elcsavargott A memória fejlesztését segítheti nagyban ez a foglalkozás, amely a tárgyak sorrendjének megfigyelésén alapszik. Az asztalra négy vagy öt tárgyat helyezzünk el, majd (miután a gyermek hátat fordít az asztalnak) sorrendjüket változtassuk meg! A gyermek feladata a helyes, az eredeti sorrend visszaállítása. Idővel fokozhatjuk a tárgyak számát, csak arra ügyeljünk, ne legyen oly sok, hogy a feladat megoldhatatlanná váljon. A kudarc ugyanis (főleg ha egymásután több is éri az embert) nem növeli az önbizalmat. Melyikre gondoltam? Ez ugyancsak az emlékezőtehetséget fejleszti. Lerajzolunk háromnégy tárgyat, élőlényt, növényt. Majd a lapot lefordítjuk, és kérdéseket teszünk fel gyermekünknek. Például, ha négy virág (tulipán, hóvirág, orgona, anyósnyelv) kerül a rajzlapra, akkor következhetnek a kérdések: Melyik piros? Melyik virágzik elsőnek? Melyik található a lakásban? Stb. Nehezíthetjük a játékot olyan formában, hogy négy, teljesen különböző dolog (élőlény, tárgy, növény) kerül a rajzlapra: váza, tyúk, kulcs, őszirózsa; aztán sorjázhatnak a kérdések: Melyik tollas? Melyik van vasból? Stb. Tehetünk fel beugratós kérdést is, pl. a felsoroltak közül melyiknek van négy lába? Az eltűntek felismerése A megfigyelőképességet serkenti ez a foglalkozás. A játékhoz apró tárgyak szükségesek, pl. ceruza, faragó, dobókocka, radírgumi, toll, kulcstartó. Ezeket közös helyre rakjuk, megfigyeltetjük. Majd kiválasztunk közülük kettőt, s elrejtjük. Rövid megfigyelési idő elteltével visszatesszük őket a többi közé. A gyermek feladata az, hogy az előzőleg eltüntetett tárgyakat összekeverés után kiválassza. Lehet fokozni: hat tárgy közül hármat tüntessünk el... Hogyan, milyen foglalatosságokkal segítheti elő a szülő az iskolába lépés akadályainak leküzdését? Ilyen játékokkal, s ehhez hasonló közös foglalkozások kiötlésével! Ha nincs ideje a szülőnek üyesmi- re, legalább napi 20 percet fordítson arra, hogy gyermeke aznapi élménybeszámolóját meghallgassa. De figyelmesen, ügyelve mindenre, nincsenek-e benne vétségek: időrend, szóismétlés, hadarva mondja- e a történetet, az idegen számára is érthető-e, vagy csupán neki élvezet, s csupán ő érti, mivel ő élte át az eseményeket... S amíg mesél, a szülő ne foglalkozzon semmi mással, azt a negyed-félórányi időt mindenképpen szentelje gyermekének... (Pénzesné B. Ilona jegyzeteinek felhasználásával) Gyermekeink a legtöbb viselkedésformát otthonról hozzák (Lukács Erika felvétele) OTLET-TAR Praktikus megoldások egy fillér nélkül TIPPEK Szék mint asztalka Kellemetlen az idő - szinte elkerülhetetlen a megfázás. S aki beteg, az feküdjön, s ha van, aki ágyba viszi až ételét, örüljön. Nincs minden háztartásban „ágyasztal”, de van szék. A rajz tanúsága szerint remekül betölti a tálaló szerepét. A támla hátlapja az asztalka, s hogy ne billegjen, a szék első két lábára egy zsámolyt (vagy bármi mást) erősítünk. Villanygyertya tárolása A villanygyertyának nem is annyira a felrakása okoz bosszúságot a karácsonyfa díszítésekor, mint inkább a kibogozása. A fenyő likvidálásakor sietve lekapkodjuk a díszeket meg a villanyégőket, de ahhoz már nincs türelmünk, hogy szépen összecsomagoljuk. Ha rászánunk egy kis időt, a következő karácsonyfa-díszítéskor elkerüljük a mérgelődést, és nem töltünk órákat az összegubancolódott zsinór kibogozásával. A füzért letesszük a padlóra, és a középső gyertyánál kezdve összekötjük a szemközti égők között a zsinórokat. Tárolók - spárgában Közönséges befőttesüvegek, közönséges spárga. Külön-külön egyik sem nagy szám, de együtt mutatós tárolók. A kisebb-nagyobb befőttesüvegeket szorosan körülte- kerjük spárgával (a két végén „elbújtatjuk”), díszíthetjük gyönggyel, száraz virággal. Elkészítése oly könnyű, hogy a gyerek is megcsinálja. A képen látható tárgyak kamocsai gyerekek művei. Ablakszigetelés A fűtéssel csak akkor tudunk takarékoskodni, ha az ajtók-ablakok jól záródnak. Márpedig a legtöbb házban éppen itt szökik el a meleg. Ablakcserére nincs pénz, legfeljebb az agyonreklámozott gumiszigetelésre - de ez sem hatásos mindig. Marad a pokróc - amit már nagyanyáink is alkalmaztak. Csak hát nem valami üdítő látvány az ablak- párkányra gyömöszölt ócska rongy. A pokróc maradhat, szorosan feltekerjük és becsomagoljuk valamilyen anyagba (függönymaradék, abrosz stb.), a két végét összefogjuk, masnit kötünk rá (nem kell elszabni az anyagot). Ugyanezt a megoldást ajánljuk a bejárati ajtóhoz is. (köp)
