Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-05 / 29. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (AranyJános) • • CSALÁDI KOR Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az életekével. ’’ (AranyJános) 2005. február 5., szombat 9. évfolyam 5. szám Remélhetőleg hamarosan sok olyan nyugdíjasnak válik átmeneti vagy igazi otthonává a Hestia, akiknek biztonságos gondozását családtagjaik nem tudják vállalni Szerető gondoskodás, nyugodt életkörülmények A statisztikák könyörtelenek, Szlovákia lakossága nemcsak életminőség tekintetében, hanem életkorban sem éri el az európai átlagot. Bár az utóbbi években az életkor - számos betegség korszerű 0 gyógyításának köszönhetően - kissé megemelkedett, a korosodó emberek zöme előbb-utóbb gondozásra, ápolásra szorul. PÉTERFI SZONYA És mert az utóbbi évtizedekben kiment a divatból a többgenerációs házak építése, a családok egy fedél alatt élése, a megöregedett szülők tényleges támasz nélkül maradtak. Annak ellenére, hogy a hozzátarto- zók igyekeznek segítem, tegyük a kezünket a szívünkre: a mai anyagi helyzetben ki engedheti meg magá- 9 nak, hogy megváljon munkahelyétől, lemondjon fizetéséről, és főállásban ápolja szüleit, nagyszüleit, rokonait?! Tudni kell, hogy az idősek gondozására felállított intézményrendszer nem fedi a szükségleteket, az állami nyugdíjasotthonokban, panziókban kifüggeszthetnék a „megtelt” táblát. Szerencsére, vannak községi, egyházi és különféle magánüzemeltetők is, ám a kispénzű nyugdíjasok, főleg az utóbbiakban, nem képesek fedezni az ellátás terheit. £ - Amikor két társnőmmel, Együd Terézzel és Helena Mravkovával felvetettük az idősgondozó non-profit szervezet megalapításának tervét, a saját, nem túl kedvező tapasztalatainkból indultunk ki. Eredetileg nappali ellátóra, úgynevezett idősek óvodájára gondoltunk, ám némi közvélemény-kutatás elég volt ahhoz, hogy döntsünk: a beteges nyugdíjasoknak teremtünk pótotthont. Olyanoknak, akik már nem képesek ellátni a bevásárlással, főzéssel, takarítással járó terheket, de olyanok számára is, akik testi-lelki állapota állandó felügyeletet igényel - ismertette a Pozsony IV. városkerületében létesített Hestia non-profit szervezet küldetését Milada Dobrotková igazgatónő. Akadálymentes összkomfort A megye beleegyezésével 10 évre bérbe vették a városkerület feleslegessé vált óvodaépületét, és nemcsak korszerűsítették, hanem át is építették. Úgy, hogy az összkomfortos szobákban, folyosókon akadály- mentesen közlekedhessenek a tolókocsiban ülők. Az épület lakórészében jelzőrendszer járul hozzá a biztonságérzet kialakulásához, a fürdőszobai csengők - számítva minden eshetőségre - földközelből is elérhetők - magyarázza a látottakat szemle közben az igazgatónő. A 31 főt befogadó otthonban a szobák zöme kétágyas, a korszerű berendezés nemcsak az idősek, hanem gondozóik szükségleteit is figyelembe veszi. - Az ágyak a hagyományosnál magasabbak, ezáltal egyszerűsödik a fekvők ellátása. A maHidraulikus szerkezettel tornáztathatok a lebénult végtagok - mutatja Milada Dobrotková igazgatónő Amióta kimentek a divatból a többgenerációs házak, a megöregedett szülők tényleges támasz nélkül maradtak (Somogyi Tibor felvételei) gatehetetlen betegek testhelyzetének változtatását emelőszerkezet könnyíti, az intézeten belüli rehabilitációs lehetőségek egészségi állapotuk megtartását, javítását célozzák. Adományozók segítségével sikerült feltölteni a tolókocsi- és járókeret-állományunkat olyannyira, hogy minden ráutaltnak kioszthatjuk a neki leginkább megfelelőt. Az idősek fizikai kondícióját gyógytornával erősítjük majd, az agyvérzés következtében lebénult végtagjaik mozgatására hidraulikus szerkezetet használunk - mutatja készségesen a tomáztatóágyak működését. Házi ápolás A Hestia non-profit szervezet a nyugdíjasotthon mellett házi ápolási ügynökséget is működtet. - Azért, hogy az otthonban élők ellátása teljes legyen. Az idősek zöme a fedél, élelem, felügyelet mellett egészségügyi ellátást is igényel. Noha az intézetben rendszeres orvosi felügyelet alatt lesznek, a tennivalók jelentős hányada az ápolónőkre hárul. Szaknővérek gondozzák az időseket, egyre két-három ügyfél ellátását bízzuk. Mivel eleve betegesebb lakókkal számolunk, éjszakai ügyeletben nem egy, hanem két nővér dolgozik majd. Átmeneti tehermentesítés Az igazgatónő azt tervezi, hogy míg az otthon nem lesz teltházas, a gondozásra szoruló időseket befogadják átmeneti időre is. - Köztudott, hogy a családtagot gondozó hozzátartozók belefáradnak a rengeteg teendőbe, nem lazíthatnak, nem mehetnek nyaralni, és gyakran csak azért utasítják vissza pl. a kórházi kezelést, mert nem tudják kire hagyni az idős, gyakran magatehetetlen beteget. Mi megteremtjük annak lehetőségét is, hogy néhány napra, hétre vagy akár hónapra átvállaljuk az ellátás, gondozás minden terhét. A nyugdíjas bármilyen súlyos betegségben szenved is, ha állapota gyógyszerrel karban tartható, nem utasítjuk el. Képesek vagyunk a Parkinson- vagy Alzhei- mer-kórral élők megfelelő színvonalú gondozására is - tájékoztat mindenről az igazgatónő. A piszkos anyagiak Szóba hoztuk az ellátás anyagi hátterét, az idősek ugyanis gyakran éppen a befizetendő összeg nagysága miatt nem helyezhetők intézetbe. Annak ellenére, hogy az újonnan megalakult Hestia is kérvényezni kívánja az évi egy főre eső 110 ezer koronás állami támogatást, a teljes körű szociális és egészségügyi ellátást, gondozást jelenleg napi 580 koronában határozták meg. Az összeg hallatán a kérdés önmagától adódik: az alacsony átlagnyugdíjak mellett ki képes megtéríteni a havi majd 18 ezer koronás kiadást? Az igazgatónő elmondja, hogy az állami nyugdíjasotthonokban is havi 20 ezer koronába kerül körülbelül egy idős lakos ellátása. A kiadások kisebb részét - a járulék nagyságától függően - a nyugdíjas, a maradékot az állam fizeti. A magánintézetekben a tényleges költségek terheit a lakóknak vagy hozzátartozóiknak kell viselniük. -Az érdeklődés ennek ellenére jelentős, ám nemcsak a jómódúak kérik az önmaga ellátására már képtelen hozzátartozó elhelyezését. Több nyugdíjas jelezte, hogy lakása eladásából kívánja fedezni az intézeti költségeket. Számukra a Hestia hamarosan nemcsak átmeneti, hanem igazi otthonná válik. Mi pedig törekedni fogunk arra, hogy testileg, szellemileg megerősödve élvezzék a szerető gondoskodást, a biztonságos és nyugalmas életet - hangsúlyozza sokat ígérőn Milada Dobrotková. Fontos a fürdőszoba akadálymentessége Járókeretek, tolókocsik segítik a lakók biztonságos mozgását NAGYI, MESÉLJ, DE IGAZAT Téli örömök falun, valamikor, réges-régen CSERNAK KATALIN Végre itt a tél. Ha kinézek az ablakon és látom a hófedte tájat, eszembe jutnak az ötven évvel ezelőtti igazi telek, és unokáim unszolására megint mesélésbe kezdek. A kis falu, ahol éltem, beburko- lódzik a téli napsütésbe. A kémények a háztetőn vidáman pipálják a füstöt, cikk-cakkokat rajzolva a tiszta (akkor még tiszta) téli égboltra. A csizmák alatt nyikorog a hó, és vakítóan szikrázik, mintha milliónyi csillag költözött volna le a földre. A reggelek nagyon hidegek. Csak itt-ott látni nagykendőbe burkolózott női alakot, vagy nagy csizmás, kucsmás férfit. Sietnek, ki-ki dolgára: disznóölésbe, vagy hímzéssel, kötéssel egybekötött tereferére. Mi, kisebb gyerekek, mivel óvoda nem volt, otthon töltöttük a délelőttöt, és csak dél körül kaptunk engedélyt a kimenetelre, akkor is csak alaposan beöltözve, hogy alig hajlott a karunk. Mivel bunda nem volt, jó sok meleg, kötött szvettert adtak ránk, ami a hidegtől ugyan megvédett, de úgy mozogtunk benne, mint a kis mackók. Előkerültek a fészerből a szánkók, ahány, annyiféle. Akkor még nem a városi boltokban vásárolták a szánkókat, hanem az ügyes kezű apukák, nagyapák eszkábálták ösz- sze, mindenki fantáziája szerint. Nekem édesapám egy jó magas lábakon álló, egyszemélyes szánkót készített, mondván, ha magasan ülök a földtől, a hótól, nem fázom meg olyan könnyen. Ennek aztán az lett a vége, hogy a többi gyerek elnevezte a szánkómat kecskének. Egy darabig bántott a dolog, de mivel a sok sírás-rívás ellenére sem volt hajlandó édesapám új szánkót kreálni (olyat, amelyik nem hasonlít a kecskére), belenyugodtam a sorsomba. Amikor pedig a többiek látták szánkóm ügyességét, gyorsaságát, el-elkérték tőlem egy lecsúszásra. Még büszke is lettem rá. Egyébként szánkózni minden falusi gyerek kiválóan tudott. A cipőnk sarkára vaspatkót vert fel a suszter, ami jó erős volt, tehát keményen tudtunk vele kormányozni, vagy épp megálljt parancsolni ott, ahol akartuk. Kipirult arcú, vidám gyerekektől hangzott a falu. Alig tudtak bennünket hazaparancsolni egy kis uzsonnára, ha eljött az ideje. Estefelé, szürkületkor, amikor a napocska már nem világított, de a hó már igen, megjelentek a szánkózó helyen a nagyobb gyerekek. Mivel ők már kivették a részüket az otthoni munkákból is (a lányok hímeztek, kötöttek, a fiúk az istállók körül segédkeztek), csak estefelé hódolhattak a tél örömeinek. Mi kicsik félreállva lestük, hogy melyik fiú melyik lányt ülteti fel maga mögé, hogy aztán egy óvatlan pillanatban felborítsa a szánkót, és jól meghempergesse a sikoltozó lányt a frissen hullott hóban. Együtt volt a falu apraja- nagyja, önfeledt vidámságban. Majd az esti harangszó véget vetett a nagy hangoskodásnak. Csendben indultunk a lámpafényes házak felé, haza. Otthon a kicsik a sok friss levegőtől gyorsan mély álomba merültek a meleg, tollas ágyban. A nagyobbak pedig vagy tollfosztóba mentek, vagy meséléssel összekötött kukorica- morzsolásba kezdtek. Úgy nevelkedtünk fel ezeken a meséken, hogy közben észre sem vettük, mennyi jót tanultunk belőlük. De ez már egy másik történet.
