Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-05 / 29. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 5. SZÍNHÁZ POZSONY ■■■■■■■I NEMZETI SZÍNHÁZ: Falstaff szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össztánc sz. 19 Vízkereszt vagy amit akartok vasárnap 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Anconai szerelmesek v. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: A holnap világa (am.) sz., v. 16, 18, 20 MLADOSŤ: A lélek mint kaviár (cseh) sz., v. 16,18, 20 MÚZEUM: Leány gyöngy fülbevalóval (ang.) sz., v. 19.30 AUPARK - PALACE: A nemzet aranya (am.) sz., v. 11.50,13,14.30,15.40,17.10,18.20,19.50,21A hihetetlen család (am.) sz., v. 12.20,15 Kerülőutak (am.) sz., v. 18, 20.40 A holnap világa (am.) sz., v. 11.20,13.40,16.40,19.30,21.50 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (am.) sz., v. 12.40,14.50,17, 19.10, 21.20 Bajos csajok (am.) sz., v. 15.30,17.40 A belső tenger (sp.) sz., v. 12.50, 20.10 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 16.10, 18.10, 19.40 Polar Expressz (am.) sz., v. 14.50, 16.50 Rossz nevelés (sp.) sz., v. 18.50,21.10 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) sz., v. 15.50, 21.40 Az utolsó gyémántrablás (am.) sz., v. 14.40, 16.50, 19.20, 21.30 Wicker Park (am.) sz., v. 15.20, 17.50 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) sz., v. 20.20 A lélek mint kaviár (cseh) sz., v. 14.10,16.20,18.30,20.50 KASSA DRUŽBA: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 19 CAPITOL: A nemzet aranya (am.) sz., v. 16, 18.15, 20.30 TATRA: Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.:ang.) sz., v. 16 Az utolsó gyémántrablás (am.) sz., v. 18,20.15 ÚSMEV: A holnap világa (am.) sz., v. 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Polar Expressz (am.) sz., v. 18 GALÁNTA - VMK: Zuhanás a csendbe (ang.) sz., v. 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 18.30 DUNASZERDAHELY - LUX: Mobil (am.) sz., v. 19.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Alien vs Predator - A halála ragadozó ellen (am.) sz., v. 19 VÁGSELLYE - VMK: Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Argó (magy.) sz., v. 19 LÉVA - JUNIOR: Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) sz., v. 16.30 Nyílt tengeren (am.) sz., v. 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Polar Expressz (am.) sz., v. 16.30 GYŐR PLAZA: Alfie (ang.-am.) sz., v. 15.30 Állítsátok meg Terézanyut! (magy.) sz., v. 13, 15.15 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) sz., v. 15.45 A bukás - Hitler utolsó napjai (ném.) sz., v. 14.45, 17.30, 20.15 Csudafilm (magy.) sz., v. 13, 15.45, 17.45, 19.30 Fűrész (am.) sz., v. 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Hosszú jegyesség (fr.-am.) sz., v. 14.45, 17.15, 19.45 Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) sz., v. 14.15, 16.15 Lucky Luke és a Daltonok (fr.-ném.-sp.) sz., v. 14.15, 16, 18, 20 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 17 Nagy zűr Korzikán (fr.) sz., v. 19.45 A nemzet aranya (am.) sz., v. 17.30, 20 Ray (am.) sz., v. 14.45, 17.30, 20.15 Az utolsó gyémántrablás (am.) sz., v. 18.15, 20.15 Válótársak (am.-ném.) sz., v. 15.30,17.45 Tarr Béla filmrendező Andrzej Wajda Békedíjat kap Filmjei modellértékűek MTI-HÍR Tarr Béla filmrendező kapja az American Cinema Foundation ez évi Andrzej Wajda Békedíját az egyetemes filmművészetben betöltött szerepének elismeréseként; a kitüntetést a hét végén adják át Berlinben a magyar alkotónak - közölte a Magyar Filmunió az MTI- vel. „Tarr Béla az európai film azon rendezői közé tartozik, akik meghatározó módon szélesítették a filmművészet látókörét és új mozgóképes eszköztárat hoztak létre” - idézte a zsűri indoklását közleményében a filmunió. A méltatás szerint a rendező filmjei igazi kihívást jelentenek a nézőnek; a bennük látott képekből, arcokból, tájakból és látványelemekből önálló univerzum jön létre. „Tarr összetéveszthetetlen kézjegye a rendkívüli időkezelés. Filmjei eredeti gondolatokat közölnek, korunk problémáival foglalkoznak és filozofikus mélységgel rendelkeznek. A kortárs film számára ezért modellértékűek” - írta a zsűri. A vasárnapi díjátadás alkalmából péntektől vasárnapig a német közönség újra találkozhat a Kárhozat (1988), a Sátántangó (1994) és a Werckmeister harmóniák (2000) című, mára klasszikussá vált Tarr- filmekkel. Az Andrzej Wajda Békedíjat az American Cinema Foundation minden évben a „Freedom Film Festival” keretében adja át. Andrzej Wajda, aki a lengyel „új hullám” egyik elindítója volt az ötvenes években, 1999 óta művészeti védnöke és kurátora az évente odaítélt díjnak, amely azért jött létre, hogy Kelet- és Közép-Európa volt szocialista országainak filmes alkotóit méltassa. Eddig Kira Muratowa (Ukrajna, 2000), Jan Švankmajer (Cseh Köztársaság, 2001), Andreas Dresen (Németország, 2002), Alexander Sokurow (Oroszország, 2003) és Marcel Lozinski (Lengyelország, 2004) részesült a kitüntetésben. Az American Cinema Foundation Los Angeles-i székhelyű közhasznú szervezet 1997 óta rendezi meg a Freedom Film Festivalt; ez az egyik legfontosabb rendezvény azok közül Hollywoodban, amelyek Kelet- és Közép-Európa volt szocialista országainak filmjeire összpontosítanak. A fesztivál zsűrije már Berlinben, Moszkvában, Bakuban (Azerbajdzsán), valamint a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon is adott át díjakat. Dráfi Mátyás Jászai-díjas színművész vallott életéről, pályájáról a Múzeumi Szalon vendégszékében Már megfontoltabban őszinte Dráfi Mátyás ült kedden a vendégszékben A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának új társalgósorozata, a Múzeumi Szalon nyitórendezvényén. MISLAY EDIT A művészt Miklósi Péter faggatta életének, pályájának fontos állomásairól. A Brámer-kúria galériája erre az alkalomra régi idők hangulatát idéző kávéházzá alakult. Dráfi Mátyásnak pedig volt miről mesélnie, hiszen mint azt Miklósi Péter összefoglalta: „Kisgyerek- korod a háború és a jogfosztottság éveire esett, kamaszkorod az 50-es, főiskolás éveid a 60-as évekre, a fiatal felnőttkorod pedig az utána következő nem könnyű időszakra.” A művész elárulta: életére a november és Komárom városa nyomta rá a bélyegét. Novemberben, az ő világra jötte előtt halt meg édesapja, novemberben volt az esküvője, valamint az első hivatásos bemutatója a komáromi színházzal, három lánya közül kettő szintén ebben a hónapban született. Szülei Komáromban vannak eltemetve, s a színház, amelynek később hosszú évtizedekre tagja lett, ugyancsak Komáromban van. Hogy a színháznál kötött ki, azt elsősorban nevelőapjának, Lőrincz Jánosnak köszönheti: „Ő fertőzött meg ezzel az átkozottul szép mesterséggel, ő volt ugyanis Pozsonyban a háború után az első magyar színjátszó csoport, a Déryné Színkör megalapítója, és én mint kisgyerek állandóan vele járkáltam.” Nem hiányoztak a megrendítő pillanatok sem, amikor Dráfi Mátyás Miklósi Péter és Dráfi Mátyás (Szabó Réka felvétele) az édesanyjához fűződő szoros, ugyanakkor érzelmi megnyilvánulásoktól szinte mentes kapcsolatáról szólt. „Tudom, hogy anyám nagyon szeretett. Én is szerettem őt. És érdekes, hogy ezt a szót soha nem mondtuk ki. Sem ő, sem én. Ma már sajnálom, hogy nem mondtam.” Nagyapja is szóba került, aki annak idején, amikor látta, hogy nem lehet eltántorítani a színészi pályától, kiállt mellette. „Nagyapám kovács volt. Gyönyörű gyermekkori élmény az, amikor fél hétkor-hétkor arra ébredtem, hogy nagyapám üti a vasat, és énekel. Ez a kovácsolás énekkel keverve végigkísér egész életemen.” Szeretettel emlékezett vissza érsekújvári és pozsonyi diákéveire, tanáraira, akik valamiféle módon szintén későbbi hivatása felé terelgették az életét. „Olyan segítséget kaptam tőlük, aminek a főiskolán és a színházban is csak hasznát tudtam venni.” Bevallása szerint a mai napig merít a gimnáziumi évekből. Dráfi közismerten nyűt szavú ember. „Tudatosan vállalod az őszinteséget így hatvanon felül is, amikor az ember inkább már a befelé fordulást keresi, mint a kifelé beszélést?” - tette fel a kérdést Miklósi Péter. „Egy régi görög filozófus azt mondta: hatéves voltam, mire megtanultam beszélni, s hatvanéves voltam, hogy megtanultam hallgatni. Mostanában már talán megfontoltabban vagyok őszinte, mint jó néhány évvel ezelőtt. ” Vannak témák, amelyek megke- rülhetetlenek, így például az, hogy miben látja a pályán több mint négy évtizedet eltöltött művész a szlovákiai magyar színész, színház felelősségét. „Sokat hallottam otthon ezt-azt a magyarsággal kapcsolatban, meg aztán jártam a magyarlakta vidéket nevelőapámmal, a Déryné Színkörrel, és úgy éreztem, nekem ezt más szinten, de folytatnom kell. Volt olyan eset is, hogy elkerültem vendégnek Győrbe, Székesfehérvárra, és hívtak, gyere át hozzánk. Mindig azt mondtam: Magyarországon van elég magyar színész, magyar pedagógus, magyar orvos, ránk itt van szükség. Ma is ezt mondom. Volt is belőle harag nemegyszer. Például amikor a pozsonyi színművészeti főiskolán színpadi beszédet tanítottam a magyar diákoknak, én voltam az, aki bementem a minisztériumba, és leállítottam a magyarországi tanulást. Mert nem láttam értelmét annak, hogy elmegy a diák oda, elvégzi a főiskolát, férjhez megy, megnősül, és ott marad. Akkor velünk mi lesz? Nem a színházunkkal mi lesz, hanem a félmillió magyarral. Nekik is jár színház!” Szóba került az is, mi az igazság akörül, hogy komáromi színigazgatóként nem támogatta a kassai Thália létrejöttét. Kifejtette: neki nem egy másik magyar színház ellen volt kifogása akkor, hanem a feltételek ellen. Életének felejthetetlen pillanatai közé tartozik az, amikor kétéves szünet után újra a színpadon állt Komáromban. Bevallotta: a percekig tartó tapsvihartól annyira meghatódott, hogy nem volt köny- nyű megszólalnia. Ugyanilyen nagy élménye volt, amikor - ahogyan ő mondta - „csóró szlovákiai magyar színészként” a Nemzeti dalt szavalta néhány éve március 15-én Budapesten. Dráfi Mátyás művészetéből is ízelítőt adott. Zichy Mihály Tragédia-rajzai között stílusosan Az ember tragédiájából Lucifer monológját adta elő egyebek mellett, és Vörösmartytól A vén cigányt. Ez utóbbit a közönség soraiból felhangzó „Matyi, A vén cigányt!” kérésre. Mert „a közönség szava parancs” - mondta a Jászai-díjas művész. Tolnai Ottó kapta a Magyar Irodalmi Díjat - tavaly Kukorelly Endre, idén Németh Gábor a Márai-díjas Kalligram-könyvek a kirakatban ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS „Vacogó gyerekek egy kanálisban fürödnek a vágóhídnál, várják, beleengedjék a friss, forró vért, és akkor boldogan úsznak a forró vérrel szemben, boldogan lubickolnak a forró vérben.” íme, a „föltartóztathatatlan Tolnai-hang” - Esterházy Péter nevezi így a „már-már motyogó, de élesen és pontosan fogalmazó” szólamokat, Tolnai Ottó sajátos szólamait, amelyek legújabban egy inteijúkö- tetté álltak össze. A „Költő disznózsírból. Egy rádióinterjú regénye” c. könyv alapanyaga az a beszélgetéssorozat, amelyet 1998-ban, a jugoszláviai háború alatt Parti Nagy Lajos készített Tolnai Ottóval. A lejegyzett változat kézirata hat évig érlelődött, s hatévnyi állandó újraírás és átdolgozás után tavaly karácsonyra jelentette meg a Kalligram Könyvkiadó. A vajdasági Palicson élő szerző a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb személyisége: köré szerveződött annak idején a legendás Új Symposion folyóirat, és invenciózus szerkesztői tevékenysége miatt sokáig persona non gratának számított Jugoszláviában. A Tolnai-mítoszt tovább építő interjúkötet szinte már megjelenése pillanatában zajos sikert aratott: Esterházy Péter, Rakovszky Zsuzsa, Parti Nagy Lajos után ugyanis idén említett kötetéért Tolnai Ottó kapta az ötmillió forinttal járó Magyar Irodalmi Díjat, amelyet február 17- én Göncz Árpád ad át a szerzőnek. „Zsidónak tartják, mint a csirkét levágásra. Engem nem tartottak annak. Akkor még.” Németh Gábor provokatív regénye, a Zsidó vagy? egy rendkívüli eleganciával megírt rendkívül felkavaró vallomás arról, milyen érzés idegennek lenni. A kritikusok egybehangzó véleménye szerint a regény a 2004-es év legfontosabb irodalmi eseménye volt, s a szakma elismerését - amely a Szépírók díja után az idei Márai-díj odaítélésében is megnyilvánult - az olvasók ítélete is alátámasztja. A Zsidó vagy? nem egészen egy év alatt több ezer példányban fogyott el, s az utóbbi éveket tekintve a Kalligram egyik legnagyobb könyvsikerének számít. „Én tudom, mi a szabadság: eleve semmi mámor” - írja Kukorelly Endre a TündérVölgyben, az olvasó pedig tudja, mi a Kukorelly-féle ars poetica: eleve semmi mellébeszélés. Kukorelly kilenc évig írta „aparegényét”, amely azonban nem ettől monumentális alkotás. A Márai- és Palládium-díjjal jutalmazott könyvet a legtalálóbban egy internetes fórumon minősítették: „A TündérVölgy az a könyv, amelyet olvasva még a férfiak is elsírják magukat.” „Jó Halálnak boldogsága / légy velünk ma éjjel, / hogy ha szívünk nem találna / nyugtot, adj a késsel!” Aki lúdbőröztető katarzisra vágyik, olvassa el Borbély Szilárd Halotti Pompa c. verskötetét, de vigyázzon: az utóbbi évtized legmegrázóbb könyvével lesz dolga. A költő szuggesztív és hipnotikus erejű versekben állít emléket egy anyának; egy anyának, aki brutális gyilkosság áldozata lett. A Halotti Pompa a téboly határáig jutó fájdalom könyve, s az olvasó még hetek múlva is azon kapja magát, hogy valami összeszorul benne, ha felidézi ezeket a liturgikus szövegeket. „Szavakba alig foglalható hatás” - írta Dérczy Péter a kötetről, melynek szerzője a Füst Milán-díj után januárban a Palládium-díjat is átvehette, (ú) Borbély Szilárd HALOTTI POMPA KUKORELLY ENDRE-üli Zsidó vagy? NÉMETH GÁBOR.
