Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-05 / 29. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 5. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ KOMMERSZANT Zoran Djindjics szerb kormányfő meggyilkolásával hozta összefüggésbe Zurab Zsva- nia grúz miniszterelnök halálát a moszkvai lap. A bársonyos forradalom útjára lépett három európai országból kettőben, Szerbiában és Grúziában furcsa körülmények között halt meg a miniszterelnök, míg a harmadik, Ukrajna kormányfője még megerősítésre vár - jegyezte meg a Kommerszant. A miniszterelnök mindhárom államban sokkal több az elnöki döntések végrehajtójánál: minden esetben erős, önálló politikusegyéniségről van szó, a néhai Djindjics az elnöknél is erősebb volt - fejtegette az orosz liberális lap.- Eltemethetnénk már a nemzetiségi gyűlölködést is! (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Csupasz fenekekről a képviselők ebben a formában nem igaz, de kifelé nagyon úgy tűnt. A T. Ház valahogy nem és nem bírta elfogadni a programját. Márpedig napirend nélkül ülés sincsen. Obstrukció! - írták a lapok. Szakasztott ugyanúgy, mint Mikszáth Kálmán országgyűlési karcolataiban. De mikor végre sor került az ülésre, abban sem volt sok köszönet: a csupasz fenekekről beszéltek, mintha nem az ország jövőjéről döntő intézményben, hanem egy harmadosztályú talponállóban lennének. Az égjük ellenzéki honatya azt vetette az önmaga és vállalkozásai iránt határtalan zentatív - felmérés szerint a törvényhozást mindössze a lakosok 24 százaléka tartja megbízható in- tézménjmek (ebből 2,8 bízik meg benne teljesen, 21,2 pedig inkább igen, mint nem). Nem kell hozzá matekzseninek lenni, hogy kiszámítsuk, 2 százaléknyi nemtudom- ka mellett a lakosok 74 százaléka szerint a parlament nem megbízható intézmény. Talán feldobná a megbízhatósági indexet, ha a feneKülönben megnézhetik, hányán mennek el szavazni 2006-ban. Olyan látványban volt részem tegnap, mint még életemben soha! Na nem Naomi Campbell lépett be a szerkesztőségbe, legújabb fürdőruha-kollekcióját prezentálva. Nem. Amit láttam, még ennél is sokkal felkavaróbb volt. KOCUR LÁSZLÓ A pozsonyi régi vásárcsarnok környékén ebédelni igyekvő, jólfésült minisztériumi hivatalnokok, gyermekükkel a téli napfényben sütkérező családanyák, a közeli kórházból hazafelé ballagó nyugdíjasok álltak meg egy néma pillanat erejéig egy várakozást tiltó tábla tövében. Mercedes parkolt ott, és kerékbilincs volt rajta. Úgy látszik, a pozsonyi városi rendőrök is komolyan vették az egyik főrendőr közelmúltban kiadott parancsát, hogy ne csak a 120-as Škodával közlekedőket buzerálják. Remélem, azóta nincsenek elhantolva... Politikusaink a héten nem akartak dolgozni. Lehet, hogy ez így, szociális érzékenységgel rendelkező szociális ügyi miniszter, Ľudovít Kaník szemére, hogy a legtöbb csupasz fenék neki köszönhető ebben az országban. Szegény Hrušovský házelnöknek olykor közbe-közbe kellett szólni, hogy a képviselő urak őrizzék meg a parlament méltóságát. Annyit azért magam is figyelmébe ajánlanék a csupasz fenekekbe révedő honatyáknak, nézzék meg, mit gondolnak az emberek a munkahelyükről. Egy decemberi - reprekekről a büfében beszélnének egy sör mellett, az ülésteremben pedig arról szövegelnének, amiért fizetjük őket. Különben megnézhetik, hányán mennek majd el szavazni 2006-ban. Bár az álluk akkor sem fog felkopni, hisz tegnap mély egyetértéssel fogadták el a pártokról szóló törvényt - 139 képviselőből 108 mellette voksolt -, melynek értelmében még több pénzt kapnak majd, miközben az ellenőrzés formája változatlan marad. De legalább a rendőrök dolgoztak a héten. Az országos rendőrfőkapitány fanyar humoráról közismert első helyettese három sajtó- értekezletet is tartott, arról, hogy zsarolókat, gyilkosokat, kábszer- csempészeket juttattak oda, ahova valók: rács mögé. Szép-szép, de hát alapvetően ez a dolguk. Nem lehet, hogy Jaroslav Spišiak azért villogott minden nap a képernyőn, hogy letörölje a Jozef Šátek által mundérjára fröcskölt sarat? De az sem elképzelhetetlen, hogy így szeretné hatékonyabb munkára ösztönözni kollégáit, akikre lassan nem lesz szükség, mert mindenki ártatlan. A pozsonyi kerületi ügyész arra jutott, hogy a Nemzeti Vagyonalap által kezelt garázsok és lakások körüli mismásolás nem bűncselekmény. A könnyű motorvonatok egy bizonyos típusa iránt elkötelezett Jozef Macejko exminiszter sem sértett törvényt, legfeljebb lobbizott. Az ügyészi indoklás szerint ugyan társaival befolyásolták a pályázatot, de ez nem bűncselekmény. Vajon lehet-e még börtönbe kerülni valamiért egy adott bérkategória felett? HETI GAZDA(G)SAG Ne legyenek illúzióink, hogy csak lesz valahogy TUBA LAJOS Milyen legyen a jövő? - tette fel szerdán a kérdést a magyar miniszterelnök a négy parlamenti párt vezetőjének. Ez komoly kérdés, legalábbis hosszú idő óta először történt meg, mivel egyik pártelnök sem látta jónak, hogy a széket maga alól kirúgva látszatfelháborodást színlelve a helyszínről elrohanva gondoskodjon az aktuális médiaszereplésről. A magyar kormányfő ugyanis az elkövetkező hétéves uniós támogatási stratégiával kapcsolatban tanácskozott a politika erős embereivel. Valóban, milyen is lesz a jövő? - merülhetne fel nálunk is. De nem merül, legalábbis a csúcs egyelőre nem tárgyalt erről a témáról. Pedig nagyon időszerű lenne, hiszen nálunk sem lehet megmondani, mi lesz 2006 után. Nem csak arról van szó, hogy egy kicsit aggódunk a jövő miatt. Képzeljük el, hogy a mostani jobboldal által megfogalmazott stratégia megvalósítása Ficóra marad. Ezzel kapcsolatban ne legyenek illúzióink. Budapesten ezt egyelőre azzal kezelik, hogy a kormány javaslatát kiegészítették Orbán Viktoréval; azt majd meglátjuk, ebből mi sül ki. Valami ilyesmire nálunk is szükség lenne, de Pozsonyban még a kormánykoalíció sem állt a nép elé, hogy ők bizony egyeztetnek a súlyponti kérdésekről. Pedig nem csak az uniós tervek miatt állunk válaszút előtt. Robert Ficónak a héten volt egy, a szokásosnál is kínosabb produkciója. A cseh kommentátorok által a politikai paletta legnagyobb pojácájának tartott és saját pártjában is a legoldalsóbb mellékvá- gányra parkolt prágai politikussal boncolgatott néhány demagóg témát. Egy dolgot azonban eszükbe juttatott. Az elmúlt két-három év után tulajdonképpen itt lenne az ideje, hogy felvázoljuk, hol vannak a reform határai. Hol tart ma a szlovák társadalom, és melyik az a pont, ahol már lazulhat a gyeplő, s már nem kell tovább az optimális görbe mentén haladni. Nem biztos, hogy már elértük ezt a pontot, de azért jó lenne vitatkozni róla. Ezt valószínűleg a reformerek is érzik, legalábbis a héten a legérzékenyebb húron játszva, a keresetek terén igyekeztek pozitív bejelentést tenni. Ilyesmiket kellene a jövőképbe építeni, egy ilyennek a keretében még azt is könnyebben megemésztenénk, hogy mondjuk, az euró bevezetése érdekében az elkövetkező négy évben további megszorításokat kell elviselnünk. Lazítani ugyanis csak kicsit szabad, legalábbis Magyarország példája mutatja, hogy ilyen esetben nagyon hamar évekkel kitolódik a megfelelő perspektíva. Az euró egyébként is gyakran szerepelt a heti híradásokban. Mindenki bólogatott a jegybank kétségbeesett árfolyam- letörési kísérletei láttán, pedig tudták, nem sokat érnek. Egyébként pedig nem nagyon érthető a hazai termelők versenyképessége miatti nagy riadalom. Miközben az illetékesek aggódnak a korona szárnyalása miatt, bárki láthatja, hogy a határ menti pénzváltókban hónapok óta nem javul a fo- rint/korona árfolyam. A környező országok pénze ugyanis hasonló ütemben javul, emellett az olcsó munkaerőre számító cégeink ugyanolyan esélyekkel szállnak ringbe külföldön, mint a magyar, lengyel vagy cseh vállalatok. Tehát nem kell félreverni a harangokat, és piacra dobni a jegybank eurotartalékait. Végezetül foglalkozzunk a kis falvak problémájával. Ivan Mik- lošék ezeket pénzügyi megszorításokkal idén szerették volna rákényszeríteni a hatékony menedzsment kialakítására. Az MKP kétéves átmeneti időszakot harcolt ki, de azóta sem tapasztaltuk, hogy valamiképpen segíteni szeretné őket a megoldás megtalálásában. így továbbra is a kormányra várunk. Ez állítólag a második negyedévben terjeszti be a megoldási javaslatát. Parancsolni viszont nem tud, így legfeljebb arra számíthatunk, hogy néhány helyen mintaprogramok lefuttatásával igyekszik majd bizonyítani, hogy a közös ügjvitel nem jelenti a kis falvak önállóságának elvesztését. KOMMENTÁR A kapkodó Budapest MOLNÁR NORBERT Soha nem volt ilyen szertelen Magyarország szomszédságpolitikája, mint mostanság. Folyamatosan az az érzése az embernek, hogy Budapestnek fogalma sincs arról, mit akar. A történet genealógiája világos, az viszont nem, hogy ha az illetékesek ismerik a fejlődés folyamatát, miért nem tudnak a-t vagy b-t mondani. Orbán Viktor kormányzása idején Budapest a támadó szerepét játszotta, amivel többnyire magára haragította szomszédait. Medgyessy Péter merőben más politikát folytatott: meghunyászkodott és folyamatosan védekezett. Mivel Gyurcsány Ferencet mindenki pragmatikus politikusként jellemezte, az elvárás vele szemben a kettő közötti út megtalálása volt. Ehelyett Gyurcsány folyamatosan gesztusokat próbál tenni, méghozzá mindenkinek. A kettős állam- polgárságról szóló népszavazási kampányban karakánul kiállt a nem mellett, amit a szomszédos kormányok jó szemmel néztek, majd belőtte a köztudatba az autonómiakoncepciót, a nemzeti vízumot, a Szülőföld programot és még sorolhatnám, de nem vetette el teljesen az esetleges kettős állampolgárságot sem, amit a szomszédos országok nem néznek jó szemmel. Igazodjon el ezen valaki. A legfelfoghatatlanabb az egészben az, hogy a Gyurcsány- kormány egyetlenegy esetben sem lépett fel kezdeményezően, mindig csak futott az események után. Az MVSZ által kezdeményezett, a határon túli magyar és a magyarországi ellenzéki pártok által támogatott népszavazás idején Gyurcsány előállt a Szülőföld programmal, csak hogy mondjon valamit, hogy ne az ellenzék tematizáljon. Amikor a határon túli magyar pártok összeültek a Vajdaságban, hogy számba vegyék az aktuális magyar kormány bűneit, akkor Gyurcsány bejelentette, hogy támogat mindenféle autonómiaötletet. Amikor elkezdődött a magyar-magyar szakmai egyeztetés, akkor a kormány nemzeti vízummal meg ilyesmikkel rukkolt elő. Aztán, ha megkapargatjuk a felszínt, kiderül, hogy a Szülőföld programról senkinek nincs elképzelése, igazából pénzzel kellene megtölteni, ami szintén nincs. (Nem beszélve arról, hogy a határon túlra guruló forintok összege egyre csak nő, miközben látszata nemigen van.) Nem tudni azt sem, mi az a nemzeti vízum, mert azt sem gondolta senki végig. Csak azt tudni, hogy az autonómiakoncepciók en bloc támogatása sem a kisebbségeknek, sem a szomszédoknak nem jó. Ezek után mit gondoljon egy szomszéd kormány az egymást követő magyar kabinetekről? Például azt, hogy Budapestnek nincs nemzetkoncepciója. Ehhez mi hozzátehetjük, hogy ez nemcsak a mai magyar kormányra vonatkozik, hanem az elmúlt tizenöt évre is. Fogalma sincs arról, mit akar kezdeni a határon túliakkal, a határon túliak pedig nem tudják, mit várhatnak Budapesttől, ezért a folyamatos követelődzés és vagdal- kozás. Egyszer össze kellene zárni egy vadászkastélyba az összes magyar politikust, s - mint a pápaválasztásnál - addig ki nem engedni őket, amíg nincs meg a vízió. Addig ugyanis ez a kérdés a napi politika kútmérgezője lesz az egész Kárpát-medencében. JEGYZET A gyógyítás „orvoslása” PÉTERFISZONYA Az egészségügyi reformok a betegek javát szolgálják - hirdeti Rudof Zajac miniszter. Újabban az ellátás minősének javítására összpontosít, és azzal riogatja az orvosokat, hogy értékelésüknél (egyebek között) számba veszik, ki milyen gyógyszerrel kezeli betegét. A gondom az, hogy nem az orvosság minőségére kíváncsi a lelkem, hanem kizárólag az árára. Vagyis arra, hogy az a fránya fehérköpenyes eredeti, tehát drága gyógyszert vagy „kiónt” (a miniszter kedvelt kifejezése - a szerző megj.), vagyis olcsóbb generikus orvosságot ír fel a betegnek. Nem vitás, bizonyos esetekben a minőségi betegellátás kategóriájába belefér az is, ha az orvos a 25 éve piacon lévő orvossággal gyógyít. A baj csak az, hogy az illetékeseket kizárólag a költségek érdeklik, a betegek nem. Egy sok nyavalyában szenvedő turócszentmártoni kisnyugdíjas szívbaját eredeti orvossággal kezelte a kardiológus. A szer bevált, amit nemcsak a bácsi közérzete, hanem vizsgálati eredményei is bizonyították. De mert sok szívgyógyász élt a minőségi kezelés lehetőségével, a biztosítók tiltakozni kezdtek a megemelkedett gyógyszerkiadások miatt. A legközelebbi kategorizáláskor „orvosolták” a bajt, minimálisra csökkentették a gyógyszertámogatás összegét. Azzal érvelve, hogy az eredeti gyógyszer hatóanyagának van megfelelő, olcsóbb változata. A kisnyugdíjas nem tudta vállalni a havi több mint 400 koronás többletkiadást, ezért orvosa átállította generikus gyógyszerre. Nem érezte magát jól, de mert az élet türelemre szoktatta, ki akarta várni, míg szervezete megszokja a „kiónt”. Nem szokta meg, allergiás rohamot kapott, hetekig kezelték drága orvosságokkal, kenőcsökkel. A kardiológus újabb generikum- mal próbálkozott, ám az eset megismétlődött. Csak a válaszreakciójóval erősebb volt az előzőnél, a kenőcsökön, orvosságokon kívül a bácsit injekciózni kellett, infúziós kezelésre szorult. A szakorvos ajánlására, hiszen esetében a másolatok bizonyítottan nem váltak be, a bácsi az egészségbiztosító felülvizsgáló orvosánál kérvényezte az eredeti gyógyszer térítését. Hiszen a törvény is kimondja, indokolt esetben kivételt tehet a biztosító. A felelős személy másképp értékelte a kisnyugdíjas helyzetét, állapotát - és kérését elutasította. Hozzáértése, jó szíve, együttérzése (sic!) jeléül azt ajánlotta a szerencsétlennek, hogy a két kudarc után próbálkozzon csak tovább, még vagy ötfajta generikus gyógyszer közül választhat... Milyen minőséget emleget a miniszter úr?!
