Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-08 / 5. szám, szombat

ÚJ SZŐ 2005. JANUÁR 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Még hogy piszkos pénz! Gyermekeim, ezt a százmilliócskát egy külföldi jóakaróm hitelezte, és csak száz év múlva kell törlesztenem. (Ľubomír Kotrha rajza) HÉTVÉG(R)E Ármentesítés TALLÓZÓ MAGYARNEMZET Harcászati atomrakétákat tárolt a szovjet hadsereg Ma­gyarországon a rendszerváltás előtt - úja a lap, amely az MSZMP Politikai Bizottságá­nak korábban államtitokként kezelt, 1989 májusi jegyző­könyvében kelt utalásra hivat­kozik. A dokumentum szerint Szűrös Mátyás házelnök aggo­dalmát fejezte ki amiatt, hogy kiderülhet: a Szovjetunió ki kí­vánja vonni a szocialista orszá­gokból azokat a harcászati nukleáris eszközeit, amelyek­nek eddig a létét is tagadta. A szovjet csapatok kivonásakor 196 harcászati rakétát szállí­tottak el Magyarországról, de azt nem lehet tudni ezek közül hány volt felszerelve atomtöl­tettel. Az információt me­gerősítette a ceglédi hadtest egykori parancsnokhelyettese is, aki a nyolcvanas évek végén egy atomkilövő-állomásra uta­ló objektumot talált egy orosz bázis környékén. Az atomtölte­tekről Kádár János mellett csak öten tudtak, de tudomást szer­zett róla Antall József, a rend­szerváltás utáni első miniszter- elnök is. Az RTL Klub informá­ciójára hivatkozva a Magyar Hírlapban Deák Péter bizton­ságpolitikai elemző is egyér­telműnek nevezte, hogy voltak nukleáris robbanófejek Ma­gyarországon, azonban szerin­te a célba juttatásukhoz szük­séges rakétákat az akkori Csehszlovákiában tárolták. KRÓNIKA Újra kétnyelvű feliratok fo­gadják a Hargita megyei pre­fektusi hivatalba érkezőket. A Kolozsváron megjelenő erdé­lyi napilapban az olvasható: noha még mindig azt találgat­ják, Hargita megye élére mely politikai alakulat jelöli ki az új kormánymegbízottat, azaz lesz-e a megyének az RMDSZ- t képviselő prefektusa, a válto­zás jelei már érezhetők a hiva­tal épületében. Csütörtökön reggel már kétnyelvű feliratok fogadták az ügyes-bajos dolga­ikat intézőket. A kapukat hétkor nyitják, de a szerencsétlen embe­rek már hajnali fél négy előtt elkezdenek sorakozni élelemért, használati cik­kekért. HOLOP ZSOLT Élet-halál kérdése ez, mert a későn jövőknek nem jut, a decem­beri árhullám után csak bizonyos mennyiségű szállítmány érkezett. Hamarosan több ezres tömeg verődik össze, arányosan nő a fe­szültség is. Aztán elpattan egy húr, benyomják a kaput, és ölre men­nek egymással. Nem, nem valamelyik délkelet­ázsiai menekülttáborban tört ki verekedés, csak a Carrefour hirdetett év eleji kiárusítást idehaza. Árhul­lám ez is, ármentesített árakkal. Egy vásárló éppen a cunamihoz hasonlította az ár-területre behöm- pölygő emberáradatot. Mire letett arról, hogy még bejuthat és vehet valamit (bármit), már nem tudta ki­verekedni magát a tömegből, mely magával sodorta a kifosztott polcok közé. A Carrefour jól lerántotta a leplet mindenkiről. Most láthattuk, év közben mekkora nyereséggel dolgoznak a gyártók és az áruház­láncok. Meg azt is, mi lenne itt, ha mindent ingyen adnának, mint ahogy ez sokáig távlati tervbe volt véve tájainkon. Hiszen a 95 százalé­kos árengedmény - az ingyen van. A kassai hipermarket igazgatója (ahol a kirakatot is benyomta a nép) annyit mondott: - Mi igazán nem tehetünk arról, hogy kultúrá­latlan nemzet vagyunk. - Igen, azért ne fogjunk mindent arra, hogy a szegény nép szegény. A leg­szegényebbje ott se volt. Másrészt a kulturált nyugati'or­szágokban nem engedik meg ma­guknak a hipermarketek, hogy ha - mondjuk - 199 koronáért hirdet­nek fúrót, akkor abból összesen kettő darab legyen az egész hiper- hodályban. Ha én óriásüzletlánchálózat-ve- zérigazgatóelnök lennék, hetente megrendezném az évszázad kiáru­sítását, kerül, amibe kerül. Hogy egy páholyban döbbenten fuldo­kolhassak a röhögéstől. (Nem ki­zárt, hogy ők valóban ezt teszik.) Nincs is szebb látvány annál, mint amikor nők szobabicikliket tépnek ki egymás kezéből. A mentősök hordágyon tolnak ki egy eszméletlen, idős férfit, felesé­ge szalad utánuk. - Hol a táskája, hol van a táskája?! - kiabálja. A mentős megtorpan egy pillanatra, gondolkodik, aztán rohan tovább.- Szarok a táskára, infarktusa van!- Akkor vigyék! - kiabál utánuk az öregasszony, és visszamegy megke­resni a kincsekkel teli szatyrot. Kis­vártatva egy elfehéredett kisma­mát támogatnak ki az emberárból. Megindult a szülés, valaki kinyom­ta a hasából a magzatvizet egy 500 koronás mikrohullámú sütővel. Pe­dig jó lett volna felfogni, a faluban ma is erősen tartja magát a hiede­lem, hogy kiváló a barackfák alá. Őt is elviszi a mentő. Nem csak bejutni élet-halál kér­dése. Aztán amikor kiürülnek a polcok, kielégítve vagy kielégítetle­nül mindenki hazafelé veszi az irányt, és este a tévében megnézi magát meg a thaiföldi híreket. - Gyorsak voltunk, apa, megelőztük acunamitis! Hogy egy páholyban döbbenten fuldokolhas­sak a röhögéstől. HETI GAZDA(G)SÁG Rothadt zöldséget a minisztériumi porta elé! TUBA LAJOS A cikk megírása előtt interne- teztem, de nem történt csoda. Pe­dig a héten mezőgazdasági mi­niszterünk a vidéki MKP-s képvi­selők szervezésében magyar zöldségtermesztőkkel találko­zott. Lapunk tudósítása szerint nagyon okos dolgok hangzottak el. A miniszter azt tanácsolta a termesztőknek, hogy a túlélés ér­dekében fogjanak össze. Erre bi­zony szükség is van, hiszen idén százával szántották be fogcsikor­gatva a termést, de egy sem akadt közülük, aki néhány pótkocsi rot­hadt zöldséget a minisztérium portája elé zúdított volna. Pedig külföldön ez elég gyakran meg­esik. A miniszter úr egyébként okosakat mondott, sőt ezentúl gyakrabban találkozik a ter­mesztőkkel, akik a minisztériumi bizottságokba is beülhetnek. Itt azonban egyelőre megáll a tudo­mány. Jobb helyeken, például Magyarországon, ahonnét az MKP-s politikusok továbbra is ko­nokul elutasítják a tapasztalatok átvételét, a minisztérium tett is valamit: módszertant dolgozott ki a termelői-értékesítői szerve­zeteknek, mintaprogramokat in­dított, támogatásokat oszt. Talán még azt is keresik az állami fize­tésből élő szakértők, vajon mitől annyira olcsó a lengyel zöldség. Nem baj, gondolhatnánk, majd az EU segít, hiszen az említett ta­lálkozón is sűrűn emlegették az ottani tapasztalatokat. És itt jött az internetezés. Az unió segítene is, csak éppen az MKP-s miniszté­rium júliusban törölte a szlováki­ai támogatási listáról a zöldség- és gyümölcstermesztést. Az emlí­tett táblázat tegnap ugyanolyan rusnya volt, mint fél évvel ezelőtt. Egyszóval: a miniszter úr egyelőre csak a szájával támogat, a kezét csukva tartja. Nem tudni, mikor lesz ez másképp. Egy-két zöldségszállítmány a minisztéri­um vagy az MKP-székház elé ta­lán gyorsíthatná a folyamatot. Az év eleje egyébként nem né­zett ki rosszul. A központi áreme­lések ugyan kissé durvábbra sike­rültek, mint azt korábban ígérték, de a boltok hosszú évek óta először egyáltalán nem emeltek. A legjobb hazai gazdasági hetilap szokása szerint közölte a világ idei gazdasági kilátásaival foglal­kozó nemzetközi mellékletet. A velünk foglalkozó bevezetője fe­lettébb érdekes témák egyvelegé­vé állt össze, jó érzés volt olvasni. Azt mindenképpen el kell ismer­ni, hogy a gazdaságban, a pénz- politikában és az ellátó rendsze­rek reformjában olyan folyama­tok zajlanak, amelyeket sok or­szágban irigykedve figyelnek. A héten közelebb kerülhettünk annak a kérdésnek a megválaszo­lásához is, mekkora azoknak a kö­re, akik már érzik ezt a fene nagy gazdasági fellendülést. Egy uniós felmérés kiderítette, bizony mi va­gyunk az EU legolcsóbb munkae­reje. Egy hazai felmérésből pedig megtudhattuk, bár a megkérde­zettek átlagfizetése már 17 ezer korona környékén jár, a legtöb­ben mégis csak a 8-10 ezer és a 10-12 ezer koronás sávban seny- vednek, minden negyedik ember­nek pedig 20 ezer korona felett van a fizetése. 60 ezer korona fe­lett viszont már csak minden szá­zadik megkérdezett keres. Az eredményekre jócskán rávetül Po­zsony árnyéka, hiszen a fővárosi 22 ezer koronás átlagbér elfedi az Eperjesi kerület 11 ezer koroná­ját. A jó nevű intézmény felméré­se nem igazolta viszont a hivata­los statisztikát, amely szerint ta­valy emelkedtek a reálbérek. El­lenkezőleg, a Trencséni kerületen kívül az árak emelkedése megha­ladta a bérekét, keleten nem keve­sebb, mint 5 százalékkal. Egy másik felmérés pedig tudo­mányos módszerrel igazolta, amit eddig is sejtettünk: a lakosság frusztrációja nyugatról kelet felé egyre nagyobb mértékű. Nyugat- Szlovákiában azért már látunk magunk előtt perspektívát, ellen­tétben a keleti részekkel, ahol a letargia az általános. A különbség fájdalmasan nagy. Pozsony kör­nyékén tíz megkérdezett közül csak egy érezte úgy, hogy az esé­lyei rosszabbak az átlagnál, a ke­leti országrészben viszont kilen­cen válaszoltak így. VENDÉGKOMMENTÁR Közép-európai blues BODNÁR GYULA Öreg borotvaszíjon táncol a penge, fekete blues ritmusát csattogja, a szikár néger borbély szívének dobogását utá­nozva tán éppen, miként az olló is, ahogy a hajhoz ér. A kis clarksdale-i borbélyműhelyben, melytől nem messzire hömpölyög a Mississippi, minden a bluesról szól. Régi fény­képek a falon, híres zenészekről, énekesekről, akik innen, ebből a Memphistől délre található kisvárosból indultak, ne­tán egyenesen a mester székéből, hiszen nézd, gitárt ad most is fiatal fehér kuncsaftja kezébe, ő maga pedig egy má­sikat vesz elő, villanygitárt, és kezdődhet, illetve hát folyta­tódhat a blues. Aki kuncsaft közben betér, bőrének színétől függetlenül, helyet foglal, zenél, ha csupán dúdolva is, lábá­val verve a taktust. Szöveg nincs, csak sima zene ezúttal, mégis felemelő zene, a kopott kis borbélyműhely látványá­val, a képernyőn átsugárzó nyugalmával együtt. Mintha év­századok óta így menne itt az élet, pedig nem, az ősök erre­felé is megvívták harcukat egykoron, melyet csak lassan ol­dott békévé az emlékezés, s épített belőle kultúrát az idő. Igen, merthogy ez is egyfajta kultúra, az emberi viselkedés- formák, szokások rendje egy kisközösségen belül, amilyen például a clarksdale-i, a bluesszal egyetemben. Ez nem az amerikai nagyvárosok, s legkevésbé sem Los An­geles, Hollywood világmérgező kultúrája, mely, lám, otthon elkerüli a kisvárosokat, vagy a kisvárosok vetik ki magukból eleve a lila szennyet, ugyanakkor a mi tájainkon, folyamato­san gyűrűzve át az Atlanti-óceánon, mostanában ez a szenny pusztítja tovább, veri szét sajátosan közép-európai szellemi és kulturális hagyományainkat, értékeinket, rende­zi át vonásainkat. És még csak meg sem próbálunk védekez­ni ellene, sőt mintha élveznénk mindmegannyi megnyilvá­nulási alakjában. Pedig valamikor nálunk szinté» voltak hangulatos borbélyműhelyek, ha nem is blueszenével, s gyermekként vagy ifjúként ülhettek székeikben számosán politikusaink közül, akik épp e héten a politikai kultúra és morál egyre mélyülő válságáról nyilatkoztak, koalíción be­lüliek és kívüliek, ellenszerről viszont egy szót sem, noha láthatták annak idején: amikor a borbély véletlenül megvá­gott valakit, azonnal előkapta a timsót, vérzést elállítani, fertőtleníteni. Valójában nem is érdekelne, miként esnek egymás torkának még a mezük színe szerint egy politikai akolba tartozók is, csak gyarapodna a haza. Amerikában például nem fordulha­tott volna elő, hogy tizenkilenc évig épüljön egy színház, mint nálunk, ahol a Duna hömpölyög, ráadásul a nemzeti, és akkor se legyen kész. Mi több, az sem biztos, hogy befeje­zik, s ha mégis igen, teátrum lesz-e, vagy terrárium. Persze, egy nemzeti színház épülete még nem haza, de a haza, az ország szellemi-kulturális életének jelképe lehet. Esetünk­ben azonban inkább egy tragikus közép-európai blues témá­ja, csakhogy minek; errefelé úgysem találnánk már bor­bélyműhelyt, ahol kicsattognák ritmusát. JEGYZET Reszkessetek, betörők! RÁCZ VINCE Hát azt a viccet ismerik-e, melyben két székely barkoch- bázik? Valahogy így szól: - Tekeredik? - kérdi az egyik. - Igen - vágja rá a másik. - Söndörödik? - Igen. - Pöndö­rödik? - Igen. - Rákérdezhe­tek? - Igen. - Csak nem a de- zoxiribonukleinsav? Nos, egy ideje már, és most tettem félrd a tréfát, nem­csak a viccbeli furfangos gó­bék, hanem a mi nem kevés­bé furmányos rendőreink is tisztában vannak a csak ne­hezen kiejthető dezoxiribo- nukleinsav szó jelentésével, mármint azzal, hogy mit ta­kar a DNS megjelölés. Pon­tosabban szólva a DNA, ez utóbbi ugyanis az élő szerve­zetnek ugyanazt az alapvető, kettős spirál alakú genetikai építőegységét jelenti, mint a DNS, csak éppen külföldiül van. Mivel ama bizonyos kettős spirálja mindenkinek más­képp tekeredik, söndörödik vagy pöndörödik, kinek tet­szése szerint, az egyedi azo­nosító kódjának tekintett DNS-e alapján bárki beazo­nosítható, legalábbis 99,9%- os pontossággal. Utóbbi tu­lajdonsága miatt elsősorban a bűnüldözésben jutott je­lentős szerephez. Elsőként az efbíájos csávók hasznosí­tották a tudományos felfede­zést bűnözők és egyébként felismerhetetlen áldozatok kilétének magállapításánál. Mióta Mulderék összegyűjtöttek egy csomó, nyálmintából kisajtolt DNA-t, elég ha a gyanúsított mintá­ját egybevetik az adatbank­ban találhatókkal, azonnal bizonyosságot nyerhet bűnössége vagy éppen ártat­lansága. Ez év első napjától - a Szövetségi Nyomozóhi­vatal egyenzakós ügynökei­hez hasonlóan - már a honi biztos urak munkáját is segí­ti egy efféle nemzeti nyál­bank. Elég, ha az elkövető a helyszínen elhullajtja egy hajszálát vagy eltapossa ci­garettáját, ha hátrahagyja vérvonalát, a nyálmintája kétséget kizáróan lebuktatja. A rendőrség és a köznép re­ményei szerint a betoji bank­rablóknak, az izzadós zseb­metszőknek és egyéb gazfic­kóknak egyszer s minden­korra befellegzett. Úgyhogy most már tényleg reszkesse­tek, betörők!

Next

/
Thumbnails
Contents