Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-08 / 5. szám, szombat
ÚJ SZŐ 2005. JANUÁR 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Még hogy piszkos pénz! Gyermekeim, ezt a százmilliócskát egy külföldi jóakaróm hitelezte, és csak száz év múlva kell törlesztenem. (Ľubomír Kotrha rajza) HÉTVÉG(R)E Ármentesítés TALLÓZÓ MAGYARNEMZET Harcászati atomrakétákat tárolt a szovjet hadsereg Magyarországon a rendszerváltás előtt - úja a lap, amely az MSZMP Politikai Bizottságának korábban államtitokként kezelt, 1989 májusi jegyzőkönyvében kelt utalásra hivatkozik. A dokumentum szerint Szűrös Mátyás házelnök aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy kiderülhet: a Szovjetunió ki kívánja vonni a szocialista országokból azokat a harcászati nukleáris eszközeit, amelyeknek eddig a létét is tagadta. A szovjet csapatok kivonásakor 196 harcászati rakétát szállítottak el Magyarországról, de azt nem lehet tudni ezek közül hány volt felszerelve atomtöltettel. Az információt megerősítette a ceglédi hadtest egykori parancsnokhelyettese is, aki a nyolcvanas évek végén egy atomkilövő-állomásra utaló objektumot talált egy orosz bázis környékén. Az atomtöltetekről Kádár János mellett csak öten tudtak, de tudomást szerzett róla Antall József, a rendszerváltás utáni első miniszter- elnök is. Az RTL Klub információjára hivatkozva a Magyar Hírlapban Deák Péter biztonságpolitikai elemző is egyértelműnek nevezte, hogy voltak nukleáris robbanófejek Magyarországon, azonban szerinte a célba juttatásukhoz szükséges rakétákat az akkori Csehszlovákiában tárolták. KRÓNIKA Újra kétnyelvű feliratok fogadják a Hargita megyei prefektusi hivatalba érkezőket. A Kolozsváron megjelenő erdélyi napilapban az olvasható: noha még mindig azt találgatják, Hargita megye élére mely politikai alakulat jelöli ki az új kormánymegbízottat, azaz lesz-e a megyének az RMDSZ- t képviselő prefektusa, a változás jelei már érezhetők a hivatal épületében. Csütörtökön reggel már kétnyelvű feliratok fogadták az ügyes-bajos dolgaikat intézőket. A kapukat hétkor nyitják, de a szerencsétlen emberek már hajnali fél négy előtt elkezdenek sorakozni élelemért, használati cikkekért. HOLOP ZSOLT Élet-halál kérdése ez, mert a későn jövőknek nem jut, a decemberi árhullám után csak bizonyos mennyiségű szállítmány érkezett. Hamarosan több ezres tömeg verődik össze, arányosan nő a feszültség is. Aztán elpattan egy húr, benyomják a kaput, és ölre mennek egymással. Nem, nem valamelyik délkeletázsiai menekülttáborban tört ki verekedés, csak a Carrefour hirdetett év eleji kiárusítást idehaza. Árhullám ez is, ármentesített árakkal. Egy vásárló éppen a cunamihoz hasonlította az ár-területre behöm- pölygő emberáradatot. Mire letett arról, hogy még bejuthat és vehet valamit (bármit), már nem tudta kiverekedni magát a tömegből, mely magával sodorta a kifosztott polcok közé. A Carrefour jól lerántotta a leplet mindenkiről. Most láthattuk, év közben mekkora nyereséggel dolgoznak a gyártók és az áruházláncok. Meg azt is, mi lenne itt, ha mindent ingyen adnának, mint ahogy ez sokáig távlati tervbe volt véve tájainkon. Hiszen a 95 százalékos árengedmény - az ingyen van. A kassai hipermarket igazgatója (ahol a kirakatot is benyomta a nép) annyit mondott: - Mi igazán nem tehetünk arról, hogy kultúrálatlan nemzet vagyunk. - Igen, azért ne fogjunk mindent arra, hogy a szegény nép szegény. A legszegényebbje ott se volt. Másrészt a kulturált nyugati'országokban nem engedik meg maguknak a hipermarketek, hogy ha - mondjuk - 199 koronáért hirdetnek fúrót, akkor abból összesen kettő darab legyen az egész hiper- hodályban. Ha én óriásüzletlánchálózat-ve- zérigazgatóelnök lennék, hetente megrendezném az évszázad kiárusítását, kerül, amibe kerül. Hogy egy páholyban döbbenten fuldokolhassak a röhögéstől. (Nem kizárt, hogy ők valóban ezt teszik.) Nincs is szebb látvány annál, mint amikor nők szobabicikliket tépnek ki egymás kezéből. A mentősök hordágyon tolnak ki egy eszméletlen, idős férfit, felesége szalad utánuk. - Hol a táskája, hol van a táskája?! - kiabálja. A mentős megtorpan egy pillanatra, gondolkodik, aztán rohan tovább.- Szarok a táskára, infarktusa van!- Akkor vigyék! - kiabál utánuk az öregasszony, és visszamegy megkeresni a kincsekkel teli szatyrot. Kisvártatva egy elfehéredett kismamát támogatnak ki az emberárból. Megindult a szülés, valaki kinyomta a hasából a magzatvizet egy 500 koronás mikrohullámú sütővel. Pedig jó lett volna felfogni, a faluban ma is erősen tartja magát a hiedelem, hogy kiváló a barackfák alá. Őt is elviszi a mentő. Nem csak bejutni élet-halál kérdése. Aztán amikor kiürülnek a polcok, kielégítve vagy kielégítetlenül mindenki hazafelé veszi az irányt, és este a tévében megnézi magát meg a thaiföldi híreket. - Gyorsak voltunk, apa, megelőztük acunamitis! Hogy egy páholyban döbbenten fuldokolhassak a röhögéstől. HETI GAZDA(G)SÁG Rothadt zöldséget a minisztériumi porta elé! TUBA LAJOS A cikk megírása előtt interne- teztem, de nem történt csoda. Pedig a héten mezőgazdasági miniszterünk a vidéki MKP-s képviselők szervezésében magyar zöldségtermesztőkkel találkozott. Lapunk tudósítása szerint nagyon okos dolgok hangzottak el. A miniszter azt tanácsolta a termesztőknek, hogy a túlélés érdekében fogjanak össze. Erre bizony szükség is van, hiszen idén százával szántották be fogcsikorgatva a termést, de egy sem akadt közülük, aki néhány pótkocsi rothadt zöldséget a minisztérium portája elé zúdított volna. Pedig külföldön ez elég gyakran megesik. A miniszter úr egyébként okosakat mondott, sőt ezentúl gyakrabban találkozik a termesztőkkel, akik a minisztériumi bizottságokba is beülhetnek. Itt azonban egyelőre megáll a tudomány. Jobb helyeken, például Magyarországon, ahonnét az MKP-s politikusok továbbra is konokul elutasítják a tapasztalatok átvételét, a minisztérium tett is valamit: módszertant dolgozott ki a termelői-értékesítői szervezeteknek, mintaprogramokat indított, támogatásokat oszt. Talán még azt is keresik az állami fizetésből élő szakértők, vajon mitől annyira olcsó a lengyel zöldség. Nem baj, gondolhatnánk, majd az EU segít, hiszen az említett találkozón is sűrűn emlegették az ottani tapasztalatokat. És itt jött az internetezés. Az unió segítene is, csak éppen az MKP-s minisztérium júliusban törölte a szlovákiai támogatási listáról a zöldség- és gyümölcstermesztést. Az említett táblázat tegnap ugyanolyan rusnya volt, mint fél évvel ezelőtt. Egyszóval: a miniszter úr egyelőre csak a szájával támogat, a kezét csukva tartja. Nem tudni, mikor lesz ez másképp. Egy-két zöldségszállítmány a minisztérium vagy az MKP-székház elé talán gyorsíthatná a folyamatot. Az év eleje egyébként nem nézett ki rosszul. A központi áremelések ugyan kissé durvábbra sikerültek, mint azt korábban ígérték, de a boltok hosszú évek óta először egyáltalán nem emeltek. A legjobb hazai gazdasági hetilap szokása szerint közölte a világ idei gazdasági kilátásaival foglalkozó nemzetközi mellékletet. A velünk foglalkozó bevezetője felettébb érdekes témák egyvelegévé állt össze, jó érzés volt olvasni. Azt mindenképpen el kell ismerni, hogy a gazdaságban, a pénz- politikában és az ellátó rendszerek reformjában olyan folyamatok zajlanak, amelyeket sok országban irigykedve figyelnek. A héten közelebb kerülhettünk annak a kérdésnek a megválaszolásához is, mekkora azoknak a köre, akik már érzik ezt a fene nagy gazdasági fellendülést. Egy uniós felmérés kiderítette, bizony mi vagyunk az EU legolcsóbb munkaereje. Egy hazai felmérésből pedig megtudhattuk, bár a megkérdezettek átlagfizetése már 17 ezer korona környékén jár, a legtöbben mégis csak a 8-10 ezer és a 10-12 ezer koronás sávban seny- vednek, minden negyedik embernek pedig 20 ezer korona felett van a fizetése. 60 ezer korona felett viszont már csak minden századik megkérdezett keres. Az eredményekre jócskán rávetül Pozsony árnyéka, hiszen a fővárosi 22 ezer koronás átlagbér elfedi az Eperjesi kerület 11 ezer koronáját. A jó nevű intézmény felmérése nem igazolta viszont a hivatalos statisztikát, amely szerint tavaly emelkedtek a reálbérek. Ellenkezőleg, a Trencséni kerületen kívül az árak emelkedése meghaladta a bérekét, keleten nem kevesebb, mint 5 százalékkal. Egy másik felmérés pedig tudományos módszerrel igazolta, amit eddig is sejtettünk: a lakosság frusztrációja nyugatról kelet felé egyre nagyobb mértékű. Nyugat- Szlovákiában azért már látunk magunk előtt perspektívát, ellentétben a keleti részekkel, ahol a letargia az általános. A különbség fájdalmasan nagy. Pozsony környékén tíz megkérdezett közül csak egy érezte úgy, hogy az esélyei rosszabbak az átlagnál, a keleti országrészben viszont kilencen válaszoltak így. VENDÉGKOMMENTÁR Közép-európai blues BODNÁR GYULA Öreg borotvaszíjon táncol a penge, fekete blues ritmusát csattogja, a szikár néger borbély szívének dobogását utánozva tán éppen, miként az olló is, ahogy a hajhoz ér. A kis clarksdale-i borbélyműhelyben, melytől nem messzire hömpölyög a Mississippi, minden a bluesról szól. Régi fényképek a falon, híres zenészekről, énekesekről, akik innen, ebből a Memphistől délre található kisvárosból indultak, netán egyenesen a mester székéből, hiszen nézd, gitárt ad most is fiatal fehér kuncsaftja kezébe, ő maga pedig egy másikat vesz elő, villanygitárt, és kezdődhet, illetve hát folytatódhat a blues. Aki kuncsaft közben betér, bőrének színétől függetlenül, helyet foglal, zenél, ha csupán dúdolva is, lábával verve a taktust. Szöveg nincs, csak sima zene ezúttal, mégis felemelő zene, a kopott kis borbélyműhely látványával, a képernyőn átsugárzó nyugalmával együtt. Mintha évszázadok óta így menne itt az élet, pedig nem, az ősök errefelé is megvívták harcukat egykoron, melyet csak lassan oldott békévé az emlékezés, s épített belőle kultúrát az idő. Igen, merthogy ez is egyfajta kultúra, az emberi viselkedés- formák, szokások rendje egy kisközösségen belül, amilyen például a clarksdale-i, a bluesszal egyetemben. Ez nem az amerikai nagyvárosok, s legkevésbé sem Los Angeles, Hollywood világmérgező kultúrája, mely, lám, otthon elkerüli a kisvárosokat, vagy a kisvárosok vetik ki magukból eleve a lila szennyet, ugyanakkor a mi tájainkon, folyamatosan gyűrűzve át az Atlanti-óceánon, mostanában ez a szenny pusztítja tovább, veri szét sajátosan közép-európai szellemi és kulturális hagyományainkat, értékeinket, rendezi át vonásainkat. És még csak meg sem próbálunk védekezni ellene, sőt mintha élveznénk mindmegannyi megnyilvánulási alakjában. Pedig valamikor nálunk szinté» voltak hangulatos borbélyműhelyek, ha nem is blueszenével, s gyermekként vagy ifjúként ülhettek székeikben számosán politikusaink közül, akik épp e héten a politikai kultúra és morál egyre mélyülő válságáról nyilatkoztak, koalíción belüliek és kívüliek, ellenszerről viszont egy szót sem, noha láthatták annak idején: amikor a borbély véletlenül megvágott valakit, azonnal előkapta a timsót, vérzést elállítani, fertőtleníteni. Valójában nem is érdekelne, miként esnek egymás torkának még a mezük színe szerint egy politikai akolba tartozók is, csak gyarapodna a haza. Amerikában például nem fordulhatott volna elő, hogy tizenkilenc évig épüljön egy színház, mint nálunk, ahol a Duna hömpölyög, ráadásul a nemzeti, és akkor se legyen kész. Mi több, az sem biztos, hogy befejezik, s ha mégis igen, teátrum lesz-e, vagy terrárium. Persze, egy nemzeti színház épülete még nem haza, de a haza, az ország szellemi-kulturális életének jelképe lehet. Esetünkben azonban inkább egy tragikus közép-európai blues témája, csakhogy minek; errefelé úgysem találnánk már borbélyműhelyt, ahol kicsattognák ritmusát. JEGYZET Reszkessetek, betörők! RÁCZ VINCE Hát azt a viccet ismerik-e, melyben két székely barkoch- bázik? Valahogy így szól: - Tekeredik? - kérdi az egyik. - Igen - vágja rá a másik. - Söndörödik? - Igen. - Pöndörödik? - Igen. - Rákérdezhetek? - Igen. - Csak nem a de- zoxiribonukleinsav? Nos, egy ideje már, és most tettem félrd a tréfát, nemcsak a viccbeli furfangos góbék, hanem a mi nem kevésbé furmányos rendőreink is tisztában vannak a csak nehezen kiejthető dezoxiribo- nukleinsav szó jelentésével, mármint azzal, hogy mit takar a DNS megjelölés. Pontosabban szólva a DNA, ez utóbbi ugyanis az élő szervezetnek ugyanazt az alapvető, kettős spirál alakú genetikai építőegységét jelenti, mint a DNS, csak éppen külföldiül van. Mivel ama bizonyos kettős spirálja mindenkinek másképp tekeredik, söndörödik vagy pöndörödik, kinek tetszése szerint, az egyedi azonosító kódjának tekintett DNS-e alapján bárki beazonosítható, legalábbis 99,9%- os pontossággal. Utóbbi tulajdonsága miatt elsősorban a bűnüldözésben jutott jelentős szerephez. Elsőként az efbíájos csávók hasznosították a tudományos felfedezést bűnözők és egyébként felismerhetetlen áldozatok kilétének magállapításánál. Mióta Mulderék összegyűjtöttek egy csomó, nyálmintából kisajtolt DNA-t, elég ha a gyanúsított mintáját egybevetik az adatbankban találhatókkal, azonnal bizonyosságot nyerhet bűnössége vagy éppen ártatlansága. Ez év első napjától - a Szövetségi Nyomozóhivatal egyenzakós ügynökeihez hasonlóan - már a honi biztos urak munkáját is segíti egy efféle nemzeti nyálbank. Elég, ha az elkövető a helyszínen elhullajtja egy hajszálát vagy eltapossa cigarettáját, ha hátrahagyja vérvonalát, a nyálmintája kétséget kizáróan lebuktatja. A rendőrség és a köznép reményei szerint a betoji bankrablóknak, az izzadós zsebmetszőknek és egyéb gazfickóknak egyszer s mindenkorra befellegzett. Úgyhogy most már tényleg reszkessetek, betörők!
