Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-28 / 22. szám, péntek
12 IZVILÁG ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 28. ÍZ LET Fogyókúra puliszkával CSEPÉCZ SZILVIA Az alábbi szösszenet akár nagyszerű fogyókúrás recept is lehetne. Kedves olasz barátném - alkalmi bölcsészhallgatóból egy estére szakács- mesterré avanzsált - erdélyi ismerőse mindenesetre gondoskodott róla, hogy röpke másfél óra alatt kedvem s étvágyam vegye a még sohasem kóstolt étektől. Pedig nagy magyar írók és költők sora tisztelte meg a szegény parasztok egyszerű eledelét, beemelve azt az irodalmi öröklét konyhájába. Hogy csak egyet, Kormos István Óda a kukoricához című költeményét említsem, amelynek egyik strófája szerint „Vasmozsár méhében törtünk, / mozsár hangja vert, / liszteden a szegény / dunnyogva kitelelt.” Merthogy a puliszkaliszt tulajdonképpen kukoricadara. Én nem tudtam, gyerekkoromban a nagyanyám konyhájából valahogy kimaradt. Emlegetni ugyan emlegette, de bár rengeteg más elfelejtett parasztételt készített - mindegyiket nagyon szerettem puliszka soha nem került az asztalra. Ki tudja, talán éppen azért, mert az ő idejében túlságosan is gyakran ették. Olasz barátnémnak és az erdélyi lánynak kijártukkor póréhagymalevest és fehér borban pácolt tejfölös sült nyulat tálaltam ebédre, zöldbor- sós-gombás francia burgonyakörettel. Miután degeszre ettük magunkat, az erdélyi vendég megkérdezte, hogy melyik volt közülük felvidéki ételspecialitás. Kissé zavartan vallottam be, hogy egyik sem, sőt nem is ismerek ilyes’ ételeket. Jellemző - mondta ő lekicsinylőén mit is várhat az idegen, ha valaki képes egy olyan városban lakni, ahol még a fák sem őshonosak, csupa fenyő és tuja mindenütt. Azzal kimutatott az ablakon. A mi házunk előtt történetesen egy barátságos nyírfa hajladozik, a kertben pedig birsalma- és körtefáról szedhetjük nyárutón az illatos és zamatos gyümölcsöt. Ám az erdélyi lánynak a konyhára is maradt több fullánkos megjegyzése: hogyhogy csak tasakos zöld tea van itthon, és miért nem bádogdobozban tartom az őrölt kávét, ha már voltam olyan mulya, hogy nem szemes kávét vettem, tudhatnám, hogy frissen őrölve a legjobb. Olasz barátném nagyokat hallgatott, csak akkor élénkült fel kissé, amikor az erdélyi lány bejelentette, hogy ha volna puliszkalisztem, ő olyan, de olyan vacsorát főzne! Laktató és alig hizlal, ami nekem direkt jót tenne, mert látja, hogy „hagyom magamat szétfolyni”. Bezzeg Líviának - ő a Torinóból Budapestre szakadt, s a Külkereskedelmi Egyetemen olasz nyelvet oktató barátném - nincsenek súlyproblémái! De szereti is a puliszkát! Való igaz, Lívia egészen sajátos, fogyasztó étrendet alakított ki magának: szinte kizárólag tésztaféléken él. Megfőzi az olasz tésztát, reszel rá egy kis par- mezán sajtot, kevés olívaolajat csöpögtet hozzá, és köretnek tép mellé egy kis natúr salátát. Most megtudhattam, hogy a puliszkát is kedveli. Nekem viszont volt a kamrában kukoricadarám. Egy hóbortos pillanatomban vettem, hogy majd jó lesz valamire. Ha ez kell a puliszkához, hát tessék! Az erdélyi lány nagyot nézett. De kért és kapott egy fazekat, sós vizet forralt, majd lassan beleszórta a darát. Mind az egy kilót. Kevergette egy darabig, majd bejelentette, hogy kész! A fiam és a férjem éppen hazaértek, s farkaséhesen máris ültek asztalhoz. Az alkalmi szakácsnő mindenki tányérjába jó adag kását rakott, és büszkén jó étvágyat kívánt. Hát... A férjem két kanállal bírt belőle lenyelni, a fiam forgatta egy ideig az elsőt a szájában, majd tányérostul gyorsan visszavonult a szobájába. Olasz barátném volt az egyetlen, aki boldogan kanalazta a csirizhez hasonló, illatában és jellegében egyaránt arra a - mit szépítsek - moslékra emlékeztető masszát, amivel szülőfalumban a hízókat etetik. Csak ez az izé sűrűbb volt, úgy összeállt, hogy alig tudtam belőle kiemelni a kanalamat. Erdélyt járt ismerősöm utóbb elmondta, hogy valójában félkész terméket ettünk. A puliszkát ugyanis főzés után fél órát pihentetik, majd tejfölt és reszelt sajtot adnak hozzá, és megsütik. Sütés előtt esetleg juhtúróval js megkenik, vagy sült szalonnakockákkal és savanyú káposztával rétegezik. Még hallgatni is gyönyörűség! Sebaj, ha olasz barátném netán legközelebb is magával hozza látogatóba az erdélyi lányt, direkt puliszkát főzök majd nekik. De nem ám a fogyókúrás fajtából! Véget ér a farsang, kezdődik a nagyböjti időszak, hamvazószerdán mindenhol halételek kerülnek az asztalra Hogy a szemünk is jóllakjon... Megteríteni az asztalt egy- egy ünnepi alkalomkor jóval többet jelent, mint csupán kanalat, kést, villát készíteni a tányérok mellé. Valami olyat próbáljunk létrehozni, amire sokáig emlékezünk majd. TERÜU-TERÜU A vendég mind az öt érzékszervével észlel: amikor belép, illatozik a friss virágdísz, kellemes zene szól, simogat az abrosz damasztja, és a tálalást látva már a szemével jóllakott, pedig még meg sem ízlelte a kifogástalan menüt... Hamvazószerdára Idén február 9-én, kedden véget ér a farsang, a szerdával tehát megkezdődik a nagyböjti időszak. Legyen az nagyvárosi étterem, falusi vendéglő, iskolai étkezde vagy üzemi konyha, hamvazószerdán mindenhol halételek kerülnek az asztalra. Ha mi is halvacsorára hívjuk ismerőseinket, egyszerű dekorációval is nagyszerű lehet a díszítés. Az asztal lapjára kis kézügyességgel odavarázsolhatjuk akár a tenger vizét is. A megráncolt türkiz színű tüli hullámai között színes papírhalacskák úszkálnak. Ehhez csak keménypapírra, vízfestékre és ragasztóra lesz szükségünk. A kivágott formákat (a mellékelt minta tetszés szerint nagyítható) befestjük, miután megszáradtak, felragasztjuk az uszonyokat. Gyermekünktől kölcsönkérünk néhány kékes-zöldes átlátszó üveggolyót, amelyek légbuborékok hatását keltik majd a „tengervízben”. Szerencsés esetben sikerül a tüllel azonos színű márványmintájú papírszalvétára rálelnünk, ami még inkább erősíti majd Neptunusz birodalmának hatását. Keresztelőkor Az új jövevény ünneplése jó alkalom a széles család megvendégelé- sére. A díszítés színe elárulja, hogy kisfiú vagy kislány keresztelőjét tartjuk-e. A fehér térítőre tegyünk egy sor tüllt (világoskéket vagy rózsaszínűt), s ráncoljuk meg. A látszólag rendezeden hullámok látványa felvidít. Itt minden a kisbaba körül forog, ezt sugallják a tüll ráncai közé rejtett, az anyaggal azonos színű, aprócska díszek: a műanyag cumik is. Ne hiányozzanak a világoskék vagy rózsaszínű gyertyák sem. A virágdísz legyen az évszaknak megfelelő. Ha kék, akkor jácint, orgona, harangvirág, nefelejcs... Ha rózsaszínű, akkor rózsa, rododendron, hortenzia, százszorszép... (BeTi) RÓZSI NÉNI LEVELE Farsang farkán, zabálócsütörtök előtt CZAFIK ROZÁLIA A régi néphit szerint a legjobb lagzik mindig farsangkor voltak. Akkorra meghízott a disznó, megérett a bor is, no meg idő is volt rá. Vannak hosszú és rövid farsangok, ez az idei nagyon rövid volt, bő egy hét múlva, kedden már véget is ér. Valamikor azt tartották, hogy a hosszú farsangon a szép és a gazdag lányok mentek férjhez, mert volt idejük a legényeknek válogatni. Ha rövid volt a farsang, akkor csak elkapták a lányt, meg sem nézték, vitték. Jól gondolják hát meg a lányok a férjhezmene- telt ez idén! No, de mikor is megy férjhez a lány? Hát, amikor viszik. És régen nem ám az ilyen vékony, sovány lányok voltak a kapósak, mint manapság. Akkor az erős, jó növésű volt a kelendő, mert azt tartották, hogy az bír sokat dolgozni és gyereket szülni is sokat. Édesapám jó humorú ember volt, ő szokta mondani, hogy „szép a kislány ideig, huszonkét esztendeig, de ha azt meghaladja, legényeknek bolondja”. Meg azt is mondta, hogy „a lányra kétszer tíz szépen níz, de a harmadik tíz rútul níz. Abban az időben aztán tudtak ám az emberek a farsangon mulatni! Kezdték vasárnap délután, és tartott még hétfőn, kedden is. Kedd volt a farsangfarka, éjfélkor be kellett fejezni a mulatozást, mert hamvazószerdával megkezdődött a nagyböjt. De az utána következő csütörtököt még zabálócsütörtöknek nevezték, mert akkor ették, vagyis zabálták fel a megmaradt húst, sonkát, kolbászt, farsangi fánkot. És mert ilyen tájt az ízvilág úgyis mindig közöl egy csomó farsangi- fánk-receptet, én most egy igen jó forgácsfánkot ajánlok. Rózsi néni fánkja Hozzávalók: 1 liter rétesliszt, 5 dkg elmorzsolt margarin, 2 tojássárgája, pici só, 1 tejfel, pici szódabikarbóna, tej. Elkészítése: A hozzávalókat jól kidolgozzuk annyi tejjel, hogy rétestészta minőségű legyen. Félórát pihentetjük, utána a deszkán elsodorjuk, megkenjük olvasztott zsírral vagy vajjal, és felsodoijuk, mint a kalácsot. Aztán újra keresztben sodorjuk, de nem kell nagyon, úgy 20 cm szélesre, megint megkenjük, végül feltekerjük, mint a csigát. Többször nem kell hajtogatni. Kis pihenés után 4 mm vastagságúra nyújtjuk, derelye alakú lapocskákat vágunk belőle, derelyevágóval a közepét is megvagdossuk kétszer egymás mellett. Forró olajban hirtelen kisütjük. Vaníliás porcukorban jól meghempergetjük, gyorsan is megy, és elég sok van belőle. Rózsi néni tippje Nem kell a többi leveles tésztát sem háromszor sodorni. így, ahogy a fánkreceptben leírtam, felsodorni, mint a kalácsot, aztán feltekerni, mint a csigát, és máris lehet nyújtani, kenni és sütni. Sok időt lehet megspórolni vele.
