Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-27 / 21. szám, csütörtök
Vélemény és háttér 7 ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 27. TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Magyarországot gyalázó falfirka jelent meg Horvátországban is, most első ízben, amióta függetlenné vált az ország - írta az újvidéki napilap. Az újság idézi az eszéki rádió jelentését. Vasárnapra virradóra Csúzán (Suza) hat méter hosszú, félméteres betűkkel írt, megdöbbentő gyalázó felirat jelent meg a művelődési ház falán. A rendőrség nyomoz a tettesek után. A csúzaiak szerint feltételezhető, hogy a falfirka néhány ittas fiatal műve, akik előzőleg egy helyi vendéglőben próbálták háborgatni a diszkrét magyar zene mellett Vince-napon mulató vendégeket. Szöveg nélkül (Szalay Zoltán karikatúrája) Az amerikai stratégia legfontosabb eleme továbbra is a biztonságpolitika marad Megváltozik az USA külpolitikája? George Bush beiktatását követően felvetődik a kérdés, milyen lesz a második Bush-kormányzat külpolitikája. Jelenleg az USA olyan helyzetben van, hogy aktívan és saját érdekei mentén képes befolyásolni az eseményeket minden jelentős régióban. ONDREJCSÁK RÓBERT Az Egyesült Államok kétoldalú kapcsolatait már több írás elemezte, ezért most az amerikai külpolitika legfontosabb elveire és tényezőire koncentrálunk. Elöljáróban le kell szögezni, hogy változatlan marad egy nagyon fontos tényező: az amerikai külpolitika legfontosabb eleme továbbra is a biztonságpolitika marad. Ez természetesen részben a terrorizmusnak és az ezzel összefüggő tényezőknek „köszönhető”. Másrészt meg kell jegyezni, hogy a biztonságpolitika dominanciája a külpolitikában általános tendencia, amely különösen a nagyhatalmakat érinti. Vegyük tehát a konkrét elveket. Az amerikai elnök inaugurációs beszédének legfontosabb üzenete - külpolitikai szempontból - a következő: az USA szabadsága egyre növekvő mértékben függ a szabadság terjedésétől a Föld többi államában. Ez a mondat sokkal mélyebb stratégiai értelmet hordoz, mint az az ideologikus forma alapján első látásra tűnik. Lényege, hogy az USA továbbra is aktív külpolitikát fog folytatni, amelynek legfontosabb célja, hogy a demokratikus országok számát növeljék és transzformálják a „nemdemokratikus világot”. Ez a stratégia azon a meggyőződésen alapszik, hogy a demokratikus szabad országok nem háborúznak. (Hasonlóan vélekedett saját koncepciójában Immanuel Kant is, bár természetesen az ő elképzelései teljesen mások voltak, mint a jelenlegi amerikai külpolitika irányítóié. Az ő koncepciójuk sokkal jobban hasonlít például Hobbes-hoz). Nem háborúznak, vagy legalábbis nem egymás ellen, ezért nem jelentenek veszélyt a nemzetközi stabilitásra. Ráadásul, mivel szinte minden demokratikus állam az Egyesült Államokra tekint mint legfontosabb szövetségesére, ezáltal az USA fokozatosan növelheti szövetségesei számát. Láthatjuk, hogy ebben az esetben az ideológia, a retorika és a szigorúan vett államérdek békésen megfér egymás mellett, sőt, kiegészítik egymást. Ezzel nagyon szorosan összefügg az úgynevezett „regime change” koncepció, amely az előbb vázolt stratégia egyik legfontosabb eleme. Ennek lényege, hogy az USA akár katonai erő felhasználásával is hajlandó az egyes ellenséges államokban „rendszerváltást” végrehajtani (lásd Irak). Természetesen a koncepció elsősorban a Közel-Keletre összpontosít, amely jelenleg leginkább van az amerikai külpolitika fókuszában. A következő aspektus, az úgynevezett „ad hoc” koalíciók létrehozása. Ennek lényege, hogy bár az USA továbbra is törekedni fog a nemzetközi problémák megoldása során szövetségeseivel és az egész nemzetközi közösséggel való együttműködésre, azonban ha Washingtonban úgy ítélik meg, hogy ezek a szövetségek csak akadályozzák az amerikai érdekek vagy a biztonság védelmét, vagy unilaterális akciókat fognak végrehajtani, vagy ad hoc koalíciókat hoznak létre. Természetesen, összehasonlítva a hagyományos szövetségekkel, ezeknek a koalícióknak az „élettartama” rövidebb lesz, és az adott probléma megoldásának idejétől függ. Ahogy egy holland elemző, Peter van Ham fogalmazott, „az amerikai Gulliver arra használta szeptember 11-ét, hogy elszakítsa azokat a multilaterális kötelékeket, amelyek korlátozták hatalmát”. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy a biztonság igényéből fakadó érdekek fontosabbak lettek minden más aspektustól. Ezen, ismerve a szeptember 11-i eseményeket és azt a megrázkódtatást, amit az amerikai gondolkodásban és felfogásban okozott, sok esetben nem lehet csodálkozni. Az amerikaiakat sokszor támadják, hogy elsősorban saját érdekeiket védik - ami sok esetben igaz. Másrészt viszont ugyanez elmondható minden más országról, beleértve Németországot, Franciaországot vagy épp Szlovákiát. A különbség csak annyi, hogy minél nagyobb egy ország, ez annál többeket irritál. Az amerikai külpolitika következő nagyon fontos aspektusa az államok megnövekedett szerepe. Ez egyrészt a retorikában is felfedezhető: az USA Nemzetbiztonsági Stratégiája például a nagyhatalmak közötti jó viszony kialakításáról beszél, miközben például a Clinton-kormányzat eleve kerülte e fogalom használatát. Fontosabb azonban, ha az említett aspektust a terrorizmus elleni harc szemszögéből vizsgáljuk: azt látjuk, hogy az USA nem fog különbséget tenni a terrorista szervezetek, és azon országok között, amelyek menedéket nyújtanak nekik. Erről többet tán az afganisztáni Talibán tudna mesélni... Ami a fegyveres erőket illeti, néhány implikációról már volt szó az előző írásokban. Ezek közé tartozik például a globális haderő-átcsoportosítás, amely közvetlen környezetünket is érinteni fogja, lévén minden valószínűség szerint Németországból amerikai haderőket helyeznek át Romániába és Bulgáriába, de Lengyelország is komoly jelölt. Ebbe a kategóriába sorolható továbbá a hadiköltségvetés jelentős növekedése, valamint az amerikai vezető szerep, sőt egyértelműen dominancia, az úgynevezett RMA- ban. Ez a rövidítés a „Revolution in Military Affairs” nevű jelenséget jelöli, amely nem szűkíthető le csupán a technológiai forradalomra, hanem komoly változásokat takar a stratégiai gondolkodásban, dokt- rinális szinten, stb. Bush elnök újraválasztása ezeket a tényezőket minden bizonnyal megerősíti - ne feledjük azonban, hogy John Kerry megválasztása esetén sem következtek volna be radikális változások, és azok is inkább a „PR” szintjén. Számunkra fontos, hogy ezzel párhuzamosan az USA erőfeszítéseket fog tenni a transzatlanti kapcsolatok megerősítésére, és az ENSZ felé is várhatóak gesztusok. Az amerikai külpolitika alapvető paradigmája azonban nem változik. A szerző külpolitikai elemző Egyes katolikus egyházi vezetők túlzottan maradi nézete miatt távolodik el sok ember az egyháztól Madrid rendreutasította az egyházat MTI-HÁTTÉR Határozott hangon szólította fel a spanyol kormány a katolikus egyházat, hogy hagyjon fel a közéletbe való beavatkozással és a kormány laicizmusának örökös bírálatával. Vezércikkek sorában tiltakozott kedden a spanyol sajtó is a katolikus egyházfő Spanyolország elvilá- giasodását illető kritikája ellen, míg a katolikus lapok üdvözölték az egyház óvszerhasználatot elutasító álláspontjának megerősítése után megfogalmazott pápai intelmet. II. János Pál pápa hétfőn spanyol püspökökhöz intézett szavaiban sajnálkozását fejezte ki a szocialista spanyol kormány „erkölcsi kérdésekben tanúsított engedékenysége” - közte az egyneműek házasságának tervezett engedélyezése, a válás megkönnyítése, a hittanoktatás fakultatívvá tétele - miatt, és felhívta a spanyol katolikusokat, hogy „harcoljanak az élet tiszteletéért annak minden szakaszában”. A vallását nyíltan gyakorló egyetlen spanyol miniszter szerint „nem lehet örökösen kritizálni a kormányt világiassága miatt, mert a madridi kormány nem arra hivatott, hogy a kereszténységet prédikálja”. Jósé Bono védelmi miniszter egy tv-inteijúban fakadt ki a pápa szavai ellen: A hitet nem lehet kormányrendelettel szabályozni. Az nem a kormányon, hanem sokkal inkább az embereken múlik. A mélyen hívő miniszter felszólította a spanyol katolikus egyházat, „ne legyen a nemiség megszállottja”, s ezzel az egyneműek házasságával, illetve az óvszerhasználattal kapcsolatos konfliktusokra utalt. - Az emberek azzal hálnak, akivel akarnak. Krisztust ma jobban aggasztaná a világon naponta éhen haló 25 ezer gyermek sorsa, a gyilkos és a nemzetközi joggal ellentétes háborúk nagy száma - mondta. Bono trágárnak minősítette egyes spanyol püspökök homoszexuálisellenes megnyilatkozásait és kijelentette: egyes katolikus egyházi vezetők túlzottan maradi nézete miatt távolodik el sok ember az egyháztól. - Nem vagyok hajlandó elfogadni azt a tételt, miszerint a gumióvszer használata halálos vétek, sem azt, hogy a Mennyek kapui zárva vannak a homoszexuálisok előtt, akiket (a papok) az inkvizíció elé hurcoltak, máglyára vetettek és szégyennel borítottak be - mondta. Juan Fernando Lopez Aguilar igazságügyi miniszter a vatikáni figyelmeztetésekre válaszul kijelentette, hogy egyház és állam minden demokratikus országban egymástól teljesen elkülönülő szféra. KOMMENTÁR Lexa megdsztulása NAGY ANDRÁS Megszületett az első elmarasztaló ítélet Ivan Lexa ügyében, bár azok számára, akik még hittek abban, hogy a volt titkosszolgálati vezető, a mečiari éra egyik legsötétebb figurája majd komoly büntetést kap a független és igazságos bíróságtól, ez elég sovány vigasz. Az 500 ezer koronás pénzbüntetés valószínűleg Lexáék számára nevetséges, hiszen ennek nyilván többszörösét költötte már a család ügyvédekre, egyébként meg van miből, ezért őket senki se sajnálja. Emellett érdemes elgondolkodni azon, hogy ő az egyetlen ember Szlovákiában, akit folyamatosan öt ügyvéd véd. A mečiari garnitúra bukása óta lassan hét év telt el. Azóta Ivan Lexa ellen több ügyben is indult nyomozás, elég csak a leghíresebbeket, az ifjabb Michal Kováč elrablását, a SIS fegyverarzenáljának törvénytelen leselejtezését említeni. Mi is történt ezekben az ügyekben? Az egyikben Mečiar reálisan visszafordíthatatlan amnesztiája védi Lexát, a másik ügyet meg nem bírták végigvinni a végtelen obstruálás miatt. A többéves huzavona alatt csak egy ember bukkant fel, aki záloga volt annak, hogy fel lehet göngyölni a Lexa-ügyeket. A szórakozott professzor kinézetű Michal Serbin ügyész egy időben magához vette az összes Lexa-anyagot, s komolyan úgy tűnt, lesz valami az egészből. Sajnos a végén már az ügyészt 24 órán keresztül három testőrnek kellett védenie, és Serbin mielőtt még befejezhette volna a munkáját, egyszerűen szellemileg megtört, pszichiátriai kezelésre szorult. így az ügyeket újra szétosztották sok kis ügyész között. Ugyanígy eddig egyetlen bíró sem volt képes (vagy nem akarta) elítélni Lexát semmilyen ügyben, sőt inkább nehezítették a nyomozók és az ügyészek munkáját. A kulcs az ügyek megoldásához talán Jaroslav Svéchota lett volna, ha vele mondjuk valahogy sikerül vádalkut kötni, de egyrészt rá sem tudtak semmit bizonyítani, másrészt Lexa jobb keze azóta már eltávozott az élők sorából. Valószínűleg senki sem mer már igazán nekimenni, hiszen a politikai elit számára sem olyan fontos, hogy a Lexa-ügyek végére pont kerüljön. Idővel szépül a róla korábban kialakult kép, hiszen ki emlékszik már az arrogáns, elhízott, igénytelen titkosszolgálati vezetőre, akitől mindenki félt, s talán még Mečiart is sakkban tartotta. Mára a fess, fiatalos, a jelenlegi kormányzat által bűnbaknak kikiáltott szegény, meghurcolt ember képe maradt. S ha mondjuk a besztercebányai oltárkép ügyében a kerületi vagy a Legfelsőbb Bíróság felmenti, valószínűleg minden, az ügyeit vizsgáló nyomozónak és ügyésznek elmegy majd a kedve az egésztől, s Ivan Lexa megtisztulva, győztesként kerül ki a történetből. Azt hiszem, erre mondják, hogy nincs igazság. JEGYZET Kutya és a szalonnája POLÁK LÁSZLÓ Sokat vajúdtak a hegyek, végül most is egeret, egy nagyon pici kis egeret szültek. Természetesen a Lexa elkeni perek egyikére gondolok, mert a titkosszolgálat volt főnöke ellen több is folyik már évek óta. Szóval megszületett oltárügyben az elsőfokú ítélet, és a szerencsétlen szlovákiai állampolgár igazságérzete alapos csorbát szenvedett. Mert nem arról van szó, hogy vérszomjasak lennénk és bosszúért kiáltanánk. Na de azért ami sok, az sok, illetve ami kevés, az kevés. Ivan Lexát félmillió koronás büntetésre ítélték, amiért a reá bízott állami szervezetet, nevezetesen a SIS-t a megyéspüspök lejáratására használta, a szó legrandább értelmében. Ha nem fizet, esetleg akkor kellene egy évre börtönbe vonulnia. De erre aligha van esély, mert a volt igazgató a félmilliót mellényzsebből, nevetve fizeti ki. Igaz, azért fellebbezett. Sok per indult annak idején Mečiar leghűségesebb csatlósa ellen, miután Afrika legdélibb csücskében lefülelték és hazahozták. Az ösztönös igaz-ságérze- tünk már ekkor is mocorgott: miért fut világgá az, aki váltig hangoztatja, és akiről pártja is azt állítja, hogy ártatlan, mint az a bizonyos és ma született bárány?! Szóval, már akkor, parádés hazahozatala és dutyiba dugása idején feltettük magunknak a kérdést: milyen vastag a bőr ennek az embernek az orcáján, amikor úgy viselkedik, mint egy politikai üldözött, és ezt nem győzi jómaga meg az őt körülvevő ügyvédek hadserege hangoztatni!? Miért gondolják ezek az urak, hogy a mi emlékezetünk az olyan rövidke, hogy elfelejtünk mindent, emberrablást, autórobbantást? Hogy elfelejtjük a kormány- szintű terrorizmust, csak azért, mert pártbéli vezérük „államfő-helyettesítőként” az ifjú Kováč elrablására és Re- miáš felrobbantására amnesztiát adott!? Lehet, hogy ez a perrendtartásban okozott fenn-akadást, de azért azt a HZDS tudomására kell hozni, hogy memóriánkra a Mečiar-amnesztia nem terjed ki. És különben is, a Mečiar- féle politikai kalandorok or- száglása nem is volt olyan régen. Persze, azért vannak manapság olyanok, akik - úgy tűnik - politikai amnéziában szenvednek. Azok, akik ezzel a párttal mostanság mindenféle megyei és központi szintű koalíciókban gondolkodnak. Pedig tudhatnák: a kutyából sosem lesz szalonna.
