Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-27 / 21. szám, csütörtök

8 Kultúra

SZÍNHÁZ

POZSONY

NEMZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nagy szerencse 19 KIS SZÍNPAD: Šuster doktor 19

KASSA

THÁLIA SZÍNHÁZ: Hamlet (vendégjáték Dunaszerdahelyen) 11,19

KOMÁROM

JÓKAI SZÍNHÁZ: Gazdag szegények 17

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: A jövő világa (amerikai) 16, 18, 20 MLADOSŤ: Rossz nevelés (spanyol) 16, 18, 20 AUPARK - PALACE: A nemzet aranya (amerikai) 10.40,11.20,13.20,14.10,16.20,17,19,20 Kaptár 2. - Apokalipszis (német-francia-angol) 14.40,16.40 Wicker Park (amerikai) 12, 18.40, 21.10 Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) 13.50, 16, 17.10, 18.20, 19.40, 20.30 Bajos csajok (amerikai) 11.40, 14.30, 17.20 Kerülőutak (amerikai) 19.30 A holnap világa (amerikai) 14.20,15.40,16.50,18.10, 20.50 A hihetetlen család (amerikai) 15.30 Rossz nevelés (spanyol) 18,

20.20 Polar Expressz (amerikai) 14.20, 16.20 Kóristák (francia)

21.40 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (amerikai) 15.20, 17.50,

20.40 Szüzet szüntess (amerikai) 15.50 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (angol) 18.30, 21 Elátkozott Argentína (amerikai) 19.10, 21.30 PÓLUS - METROPOLIS: A nemzet aranya (amerikai) 13,13.50,15.30,16.25,18.05,19,20.40,21.35 A holnap világa (amerikai) 13.45, 16.05, 17,18.15, 19.10, 20.25 Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) 14.30,16.35,17.45,19.50,21 Kaptár 2. - Apokalipszis (német-francia-angol) 14.25, 21.20 A hihetetlen család (amerikai) 15.35, 18 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (angol) 20.30 Elátkozott Argentína (amerikai) 14.50

KASSA

DRUŽBA: Želary (cseh) 17,20 CAPITOL: A nemzet aranya (amerikai) 16,18.15, 20.30 TATRA: Nagy Sándor, a hódító (amerikaiangol) 16.15,19.30 ÚSMEV: A jövő világa (amerikai) 16,18, 20

DÉL-SZLOVÁKIA

SZENC - VMK: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (angol) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Bajos csajok (amerikai) 17, 19.30 VÁG- SEI.I.YF. - VMK: Mobil (amerikai) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Én és a hercegem (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: Intermission (ír) 16.30 Szerelemre teremtve (francia-hongkongi) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Kaptár 2. - Apokalipszis (német-francia-angol) 16.30,19

GYŐR

PLAZA: Alfie (angol-amerikai) 19.45 Állítsátok meg Terézanyut! (magyar) 14.45, 17.15 Csudafilm (magyar) 15.45, 17.45, 19.30 Kaptár 2. - Apokalipszis (német-francia-angol) 16, 18, 20 Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) 17, 20.15 Nagy zűr Korzikán (francia) 15.15, 17.30, 19.45 A nemzet aranya (amerikai) 15,

17.30.20 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (amerikai) 17.45,20.15 A tűzből nincs kiút (amerikai) 17.30 Az utolsó gyémántrablás (amerikai) 16.30, 18.30, 20.30 Válótársak (amerikai-német) 16.15,18.15,20.15 80 nap alatt a Föld körül (amerikai) 14.30

IN VITATÓR

Szvorák Kati népdalestje

MISLAY EDIT

Feketenyék. Aki egyszer hallotta Szvorák Katit énekelni, nem felejti el. Nem csupán azért, mert hangszíne egyedi, hanem mert úgy énekel, úgy ad elő minden egyes dalt, mintha egy briliánst emelne tenyerén a fény felé, hogy legszebb színeit csillogtathassa meg. Losonc híres szülötte maga nem igazán szeret csillogni, a munkája, az eredményei azonban mindennél ékesebben beszélnek róla. Több mint két évtizedes pályafutását tizenhat önálló album és több rangos díj jelzi. Az utóbbi másfél évtizedben három földrész 27 országában 2000 koncertet adott a Liszt-díjas énekművész.

„... énekmódja nem kövesedik meg - képlékeny, a mindenkori kíséret stílusához . alkalmazkodó. Szvorák Kati éneke kitűnően szemlélteti a nyelv, az énekelt nyelv ezerszínű gazdagságát... Szvorák Kati zenei világa: saját világ. Nem utánozható, nem is utánozandó...” - így jellemezte őt Fittler Katalin zenekritikus.

A hazai közönség most abban a szerencsés helyzetben van, hogy

személyesen „varázsolódhat el” rokonszenves, sugárzó egyéniségétől és szívet melengető énekétől. Szombaton 18 órától Szvorák Kati Kárpát-medencei magyar népdalokat ad elő a Gombai Zenekar kíséretében a feketenyéki kultúrházban.

(Képarchívum)

ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 27.

A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában március elsejéig tekinthetők meg Zichy Mihály illusztrációi

A drámai csúcsok virtuóz képei

Pillanatkép a megnyitóról - a bal szélen a festő dédunokája

A magyar romantikus festészetjelentős alakjának, Zichy Mihálynak Az ember tragédiájához készített illusztrációiból rendeztek kiállítást a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. A pozsonyi Brámer-kúriában látható tárlathoz egy kamarakiállítás is társul, amelyet Madách Imre születésnapja (január 21.) alkalmából állítottak össze.

TALLÓSI BÉLA

Ez utóbbihoz a győri Xantus János Múzeumban őrzött Madách- hagyatékból kölcsönöztek különböző relikviákat. Kiállították Madách első kötetének eredeti kiadását, továbbá Az ember tragédiája első, ugyancsak eredeti kiadását, valamint láthatóak a Tragédia különböző díszkiadásai és a mű különleges fordításai - köztük német, angol, szlovák, arab, japán átültetések.

A Tragédiához alkotott Zichy-il- lusztrációk nagyméretű szénrajzok, amelyeket a Magyar Nemzeti Galéria grafikai osztályán őriznek. Ezeknek készítették el fakszimile nyomatait, amelyeket a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának - Csicsery-Rónay István, Zichy Mihály dédunokája segítségével - sikerült megszereznie azzal, hogy az alsósztregovai Madách-kastélyban tárják közönség elé. „Ezek a fakszimile nyomatok teljes mértékben visszaadják az eredeti rajzok kvalitásait: szépségüket és monumentalitásukat. Ezeket nézve a befogadónak ugyanabban az élményben lehet része, mintha az eredeti művet látná - mondta Róka Enikő, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, aki hosszabb ideje foglalkozik Zichy Mihály munkásságával, s aki a pozsonyi kiállítást is megnyitotta.

Zichy Mihály 1885 nyarán kezdte el Madách főművének illusztrálását. Róka Enikő szerint minden bizonnyal a Tragédia cselekvésvágyra serkentő pesszimista világ- szemlélete, világképe ragadta meg,

ugyanakkor komoly intellektuális és művészi kihívást is jelentett számára a mű képi formába öntése. Közel egy év alatt tizenöt jelenettel készült el, ezeket 1886 őszén a Műcsarnok be is mutatta, s az anyagot a közönség nagy elismeréssel fogadta. 1887-ben az Athae- neum Kiadó ezekkel a rajzokkal jelentette meg a mű díszkiadását. Zichy később az anyagot még öt jelenettel kiegészítette, s a következő, 1888-as díszkiadás már ezeket a lapokat is közölte. „Ő maga mindig torzónak, nem befejezettnek emlegette ezt a sorozatát - mondta Róka Enikő. - Bátyjának írt egyik levelében a »lecsonkított« jelzőt használta a Tragédiához készült képciklusával kapcsolatban. Zichy eredeti szándéka ugyanis az volt, hogy a mű lényegét, eszmei tartalmát, kétpólusú világképét - például Lucifer és Ádám ellentétes világnézete, hit és kétely, bizalom és kiábrándulás - ellentétes képpárokban jelenítse meg. Ilyen szempontból a sorozat torzónak tekinthető, mert helyenként egyértelmű ugyan az ellentétpárokba rendezés, ám ezekből lényegesen többet szeretett volna megvalósítani. Példaként a római színhez készült illusztrációit említhetném, amelyek

egyikén a hedonizmust, a másikon a keresztény hitet ábrázolja.” Nemcsak a műcsarnokbeli kiállítás közönsége fogadta lelkesen Zichy szénrajzait, hanem illusztrációs anyagként az olvasóközönség körében is rendkívül népszerűek voltak, és mélyen beivódtak a köztudatba. Ez részben annak köszönhető, hogy Az ember tragédiája díszkiadása rendkívül nagy példányszámban jelent meg, részben annak, hogy - Róka Enikő szavaival élve - Zichy látásmódja felettébb közel állt a drámaköltő szemléletmódjához, és hogy nagyon mélyen átérezte a madáchi gondolatot. A budapesti művészettörténész értékelése szerint az is összetevője a népszerűségnek, hogy: „Zichy rendkívül virtuóz rajzoló volt, aki fantasztikus finomsággal és komponálókészséggel adta visz- sza a jelenetek drámai csúcspontjait. Nagyon érdekes, szinte színpadszerű terekkel dolgozott, s ez annyira meghatározta a Tragédia képi megjelenítését, hogy a 20. század elejéig nem tudtak szabadulni tőle azok a rendezők sem, akik színre vitték a darabot. Zichy rajzaiból kiindulva tervezték meg a színpadképet.”

Kérdésemre, hogy a magyar

(Szabó Réka felvétele)

művészettörténet miként értékeli a Zichy-életművet, Róka Enikő elmondta: „Nagyon nehéz az életmű feldolgozása. Különös figura volt Zichy. Egyszerre volt világpolgár és erős nemzeti érzelmekkel megáldott művész. 1849-ben elköltözött Szentpétervárra, ahol először az orosz nagyhercegi udvarban, majd a cári udvarban dolgozott. Az 1870-es években már Párizsban élt, ahonnan gyakran meglátogatta a walesi herceget, akinek szintén dolgozott. A francia fővárosból aztán visszatért Szentpétervárra. Életműve ily módon rendkívül szétszóródott. Vannak alkotásai az Angol Királyi Gyűjteményben, Szentpéterváron az Ermitázsban, az Állami Orosz Múzeumban, Moszkvában pedig a Tretyakov Képtárban. Ezek egy része publikált, másik részük publikálatlan. Ezért nehéz az életmű feldolgozása, bár Magyarországon már a múlt század ’30-as éveitől foglalkoznak munkásságának értékelésével. Zichy Mihályt a művészet- történeti köztudat a 19. század egyik legjobb rajzművészeként tartja számon.”

A pozsonyi kiállítás megnyitóján jelen volt a dédunoka, Csicsery-Rónay István is.

NÉZEM A DOBOZT

Atomtitkok, holdrejtélyek, űrtalányok

Z. NÉMETH ISTVÁN

Figyelgetem a dobozt, s van egy olyan érzésem, hogy a kerek évfordulók miatt József Attilával, Jules Vernével, a Pink Floyddal (a lista persze korántsem teljes) az idén egy kicsit többet foglalkozik majd a nyomtatott és az elektronikus média. Ez utóbbi zenekar 1965-ben alakult, tehát idén kereken negyven esztendős. Hogy a jubileumot megünneplik-e egy új albummal, esetleg koncertturnéval, afelől semmi hír. Most viszont egy, a popzene különcségeivel és furcsaságaival foglalkozó műsor lerántotta egyik titkukról a fátylat.

A Pink Floyd 1970-ben megjelent Atom Heart Mother című albumát a borítója miatt sokan csak így emlegetik: „a tehenes lemez”. De azt már kevesebben tudják, hogy miért pont Atomszívű anya a lemez címe, és miért éppen egy tarka tehén pózol a borítóján. Nos, mivel akkoriban a tarka, szemet kápráztató lemezborítók voltak divatban, a zenekar úgy döntött, ők inkább

valami meglepő, meghökkentő ötlettel állnak elő. A tagok közül legtöbben arra hajlottak, hogy a borítón egy bezárt üvegajtón átlépő ember legyen, végül mégis Nick Masonre, a dobosra hallgattak, aki azt ajánlotta, hogy teheneket kapjanak lencsevégre. Elutaztak hát egy észak-angliai farmra, majd ott gondosan megvárták, míg a gazda a teheneket megfeji. Erre azért volt szükség, hogy a négylábú fotomodeliek jobb kedélyállapotban tudjanak a lencsék elé állni. Bár több te- kercsnyi filmet elkattogtattak, a borítóra csak a legszebb fotók kerülhettek. A bociszépségverseny győztese az elülső, a többi díjazott a tasak hátsó és belső oldalaira került. A lemez címét pedig Mason szerint egy napilap vezércikkéből kölcsönözték: „Egy terhes nőről írtak, akit egy Atomic Pacemaker nevű szívritmus-szabályzó műszer tartott életben. Innen a név: Az atomszívű anya. Később kialakítottunk egyfajta kapcsolatot a cím és a lemezborítón legelésző tehenek között. A mező a földanya testére, a

cím inkább a föld szívére utal.” Nézem a dobozt. Filmalkotások terén nagyon válogatós vagyok, de a Mátrix és az Apollo 13 képeit kivételesen újra megnéztem. Ez utóbbit azért, mert az elmúlt tíz-tizenöt évben rengeteg hihetetlen újságcikkjelent meg fényes égi kísérőnk „viselt dolgairól”. Például arról, hogy amikor a Luna-kapszulák fotóin megpillanthattuk eddig sosem látott arcát, a sokból csupán egy felvétel volt publikus. A cikkek szerzői szerint bizonyára megvolt rá az ok, hogy a bennfentesek a többit örökre elrejtsék előlünk. Meg hogy a Hold már „foglalt”, és ott semmi keresnivalónk. Armstrong állítólag késlekedve tette meg „nagy” lépését a holdkomp létrájáról a Hold porába, mert Houstonban a repülésirányítók majdnem öt órát tanakodtak azon, vajon jó szemmel nézik-e botladozá- sainkat a szomszédos kráterek lelátóin a fogadtatásunkra összese- reglett „házigazdák”.

Az Apollo 13-ról is sűrűn jelentek meg cikkek, amelyek arról szóltak, hogy az „idegenek” nem engedték leszállni. Miután a Hold felé vette útját, kisebb robbanás történt a műszaki egységben, és az asztronauták csodálatos bravúrral, a holdkompba átmászva, annak számítógépeivel számították ki bonyolult kényszerpályájukat, s így lavíroztak vissza a Földre. A NASA ebben a programban állítólag egy kis nukleáris energiaforrást csempészett volna a Holdra, s ezt a környezetre könnyen veszélyessé válható ajándékot „utasították vissza” a házigazdák.

Hát, nem tudom. A film másodszorra is tetszett, az pedig tény, hogy hosszú ideje egyetlen ember alkotta űrjármű sem közelítette meg a Holdat. Könnyűszerrel elhitették velünk, hogy a NASA gazdasági okokból törölte az utolsó járatokat. Pedig minden készen állt már a „további űrkalandokra”. Vajon tényleg megtiltották nekünk, hogy megvessük lábunkat égi kísérőnkön? Maradjunk csak itt, az Atomszívű Földariyán? A Mátrixban...