Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-22 / 17. szám, szombat
14 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 22. (Képek: Archívum) ILLIK TUDNI Előszó az új etiketthez ANTON PAVLOVICS CSEHOV Ocsumelov rendőrfelügyelő átvág a piactéren. Új köpeny feszül rajta, kezében kis csomag. Vörös hajú rendőr lépked a nyomában, egy szitát visz, telis-tele elkobzott piszkével. Körül csend... Egy lélek se jár a téren... A boltok és kocsmák nyitott ajtói csüggedten tátognak az Isten világába, mint megannyi éhes száj; még koldusokat se látni körülöttük.- Hát harapsz, te bitang! - hallja egyszer csak Ocsumelov. - Ne eresszétek, gyerekek! Majd adok én neki harapni! Fogjátok meg! Hé-é!... Kutyavonítás. Ocsumelov körülnéz és látja. Picsugin faraktárából három lábon sántikálva, hátra-hátranézve, egy kutya szalad ki. Keményített ingű, kitárt mellényes ember a nyomában. Kergeti a kutyát, törzse előredől. Elvágódik a földön, és estében elkapja az eb hátsó lábát. A kutya megint vonít, újra felhangzik a kiáltás: „Fogjátok meg!” Álmos ábrázatok jelennek meg a boltajtókban, s egykettőre, mintha a földből nőttek volna ki, tömeg verődött össze a faraktár előtt.- Ez rendbontás, nagyságos uram!... - mondja a rendőr. Ocsumelov fél fordulatot tesz balra, és megindul a sokadalom felé. A raktár ajtaja előtt ott áll az imént említett kitárt mellényes ember, s jobb kezét a magasba emelve, véres ujját mutatja a tömegnek. Réveteg arcára fenyegetés van írva: „Szíjat hasítok belőled, bitang!” Ujját úgy emeli a magasba, mint valami győzelmi zászlót. Ocsumelov felismeri a férfiben Hrjukin aranyművest. A csoport közepén, mellső lábait szétterpesztve, és egész testében remegve ül a földön a botrány okozója - egy hegyes pofájú fehér agárkölyök. Háta közepén sárga folt. Nedvező szemében szomorúság és rémület.- Mi történik itt? - kérdi Ocsumelov, utat törve a tömegben. - Mi ez? Mi van az ujjaddal? Ki kiabált?- Megyek, nagyságos uram, mit sem sejtve... - kezdi Hrjukin, markába köhintve - Mitrij Mitriccsel a fa miatt... Ez a gyalázatos meg egyszer csak, se szó, se beszéd, beleharap az ujjamba... Engedel- met, én becsületes dolgozó ember vagyok... Kényes munkát végzek. Fizessenek nekem kártérítést, mert én ezt az ujjamat talán egy hétig sem tudom mozdítani... A törvény se mond olyat, nagyságos uram, hogy az embernek mindent el kell tűrnie az állattól... Ha mindegyik harapna, jobb volna az embernek a föld alatt...-Hm!... - No, jól van...-mondja Ocsumelov szigorúan. Köhint, felrántja a szemöldökét. - Jól van... - Kié ez a kutya? Ezt nem hagyom ennyiben! Majd adok én nektek, megtudjátok, szabad-e az utcára ereszteni a kutyákat! Ideje, hogy felfigyeljünk az olyan urakra, akik nem hajlandók alávetni magukat a rendeleteknek! Úgy megbüntetem azt a kötélrevalót, hogy megtudja, mi is az a kutya meg a többi kóbor állat! Megtanítom kesztyűbe dudálni!... Jeldirin - fordul a vörös hajú rendőrhöz -, járj utána, kié a kutya, és vedd jegyzőkönyvbe! A kutyát pedig agyon kell lőni! De rögtön! Biztosan veszett... Kinek a kutyája ez, azt kérdeztem!- Úgy hiszem, Zsigalov tábornoké! - mondja valaki a tömegben.- Zsigalov tábornoké? Hm!... Húzd csak le, Jeldirin, a köpenyemet... Szörnyű ez a hőség! Alighanem eső lesz... Hanem én csak egyet nem értek: hogy haraphatott meg téged ez a kutya? - fordul Ocsumelov Hrjukinhoz. - Fel sem éri az ujjadat! Olyan aprócska, te meg hatalmas szál ember vagy! Biztosan szög hasította fel az ujjadat, s csak aztán jutott eszedbe, hogy ezt füllentsd. Tisztában vagyok én az efféle alakokkal! Ismerlek benneteket, gazfickók!- Az úgy volt, nagyságos uram, hogy ez szivart dugott a kutya pofájába, tréfából, az meg nem volt bolond, hogy tűrje, megharapta az ujját... Nem fér a bődbe ez az ember, nagyságos uram!- Hazudsz, félszemű! Nem is láttad, hát mit jár a szád? A nagyságos úr okos ember, és keresztüllát mindenkin, tudja, ki hazudik, és ki szól igaz leikéből, mintOrosz télben olasz agár ha az Isten előtt beszélne... Döntse el a bíró, hogy ki hazudott. írva van a törvényben... Manapság minden ember egyenlő... Az én bátyám a zsandároknál szolgál... ha tudni akarjátok...- Ne fecsegj annyit!- Nem, ez nem lehet a tábornok kutyája... - jegyzi meg bölcsen a rendőr. - Neki nincsenek ilyenfajta kutyái... Kopókat tart.- Bizonyos vagy ebben?- Egészen bizonyos, nagyságos uram...- Magam is úgy tudom. A tábornoknak drága kutyái vannak, fajtiszta kutyái, ez meg, ördög tudja, miféle. A szőre, a formája... nézni is utálatos! Ilyen kutyát tartani! Elment a józan eszetek? Tudjátok, mi várna erre a kutyára Pétervárott vagy Moszkvában? Ott nem néznék ám a törvényt! Egy pillanat alatt lepuffantanák! Te, Hrjukin, károsult vagy, s ne hagyd ennyiben a dolgot!... Mó- resre kell ezeket tanítani! Éppen ideje...- Lehet ám, hogy mégis a tábornoké... - gondolkodik fennhangon a rendőr. - Hiszen nincs a pofájára írva... Épp ilyet láttam a múltkor az udvarán.- Mondtam én, hogy a tábornoké! - szólalt meg aZ előbbi hang.- Hm... Terítsd csak rám, Jeldirin, a köpenyemet... Szél támadt, vagy mi... Fázom... Elvezeted a tábornokhoz, és megkérded, az övé-e ez a kutya. Megmondod, hogy én küldtem, az utcán találtam... És mondd meg, hogy ne eressžék ki az utcára... Lehet, hogy drága kutya, s ha mindenféle disznó szivart dug az orra alá, nem jósolok neki hosszú életet. Kényes teremtmény a kutya... Te meg, fajankó, ereszd már le a kezedet! Senki se kíváncsi az ostoba ujjadra. Magad vagy az oka!- Itt jön a tábornok szakácsa, majd ő megmondja... Hé, Prohor! Gyere csak ide, kedves! Nézd meg ezt a kutyát... A tiétek?- Hogyisne! Mink ilyen korcsot nem tartunk!- Mit is kell ezen annyit tanakodni? - vág a szavába Ocsumelov.- Kóbor kutya ez! Nem kell rá annyi szót vesztegetni... Ha én azt mondom, kóbor kutya, akkor kóbor kutya!... Agyon kell lőni, punktum!- Nem a mi kutyánk - folytatja Prohor. - A tábornok öccséé, aki nemrég érkezett. Az én gazdám nem kedveli az agarakat. Az öcs- cse, az igen...- Hát megérkezett a tábornok kedves öccse, Vlagyimir Ivanics? - kérdi Ocsumelov, s egész arcán nyájas mosoly ömlik szét. - Ó, Istenem! Én meg nem is tudtam! Vendégségbe jött?-Vendégségbe...- Ó, Istenem!... Látni kívánta a bátyuskáját... Én meg nem is tudtam! Hát az ő kutyája? Nagyon örvendek... Vidd haza... Helyes kis kutyuska... Eleven... Hogy megkapta ennek az ujját! Haha- ha! No hát mit remegsz, kutyuska? Hrrr... hrrr... Haragszik a kópé! A kis haszontalan!... Prohor füttyent a kutyának, s kifordul vele a faraktár udvarából... A tömeg neveti Hrjukint.- Gondom lesz még rád! - fenyegeti meg Ocsumelov. Aztán belebújik a köpenyébe, és továbbmegy a piactéren. Rab Zsuzsa fordítása KÖVES J. JULIANNA Régi emlék: az asztalon ízléses vázában, gondos elrendezésben virágcsokor díszük. Több szál piros szegfű. Először csak szórakozottan számolom meg, aztán újra és újra ellenőrzőm, nem téve- dés-e. Semmi kétség, tíz szál. Páros szám. Virágot pedig... Kíváncsiságom felébredt: vajon jól tudom-e azt a keveset, amit egyáltalán ismerni vélek az illemszabályok közül? Könyvközeiben élek, természetes, hogy ismereteimet könyvekből kezdtem meríteni..: körülvesz a szerény kis gyűjteményem, melynek darabjai száz év távolából egészen a közelmúltig megfogalmazzák a mindennapok emberi kapcsolatainak szokásrendszerét, a viselkedéskultúránk gerincét is jelentő illemszabályokat. ... Úgy vélem, most olyan korszakba jutottunk, amikor fontossá válik, hogy figyeljünk egymásra, tanuljunk kulturált hangot használni és illedelmesen viselkedni. így született meg ez a könyvecske. Gyűjtöttem, leírtam, alakítgattam, igyekeztem a régi szabályokat maivá tenni, alkalmazni - s közben talán formálódtam, alakultam magam is. Persze, megkérdezhetik, betartom-e valamennyi pontját? Nem, nem tartom be. Nem is kell mindig mindent betartani. Az ember másként viselkedik otthon egyedül, másként barátai szűk körében, és másként egy hivatalos vacsorán. Vannak alapvető szabályok, amelyek mindenütt kötelezőek. S vannak aztán olyanok, amelyeket jó, ha ismerünk, mert akkor bizonyos körülmények között - mondjuk, az említett hivatalos vacsorán, vagy egy fogadáson - alkalmazhatjuk is. Például... Tudja mindenki, hogy tunkolni - azaz villára tűzött kenyérdarabkákkal mondjuk pörköltlében mártogatni - nem illik. Pedig jó! Akkor legyünk engedékenyek, s tegyünk kivételt a szigorú szabály alól: ... otthon, egymás között, nem is olyan nagy illetlenség. De egy díszvacsorán szigorúan tilos. Tehát illik tudni, hogy tunkolni nem illik. Úgy gondolom, aki tudja a szabályokat, azt is tudja, melyik rrűlyen körülmények között lép elő valódi szabállyá, s azt is, mikor nem kötelező mereven betartani. Szóval: legyünk elnézőek, türelmesek embertársainkkal. Akár ez lehetne az egyik legfontosabb - s valóban mindig megtartandó - illemszabály. Röviden - mert egyenrangú, azaz demokratikusan gondolkodó és érző emberek között ez minden viselkedés lényege, kiindulópontja-: figyeljünk egymásra, becsüljük és értsük meg egymást. ... Hiszem, hogy az itt felsorakoztatott illemszabályok először ismeretté, később pedig készséggé válnak; így taníthatnak meg különösebb erőfeszítés nélkül is az egymásra figyelésre. Mert ez az, ami lényegesebb annál, mint hogy illik-e tíz szál virág a vázába. „Az illem, az etikett szabályai között vannak 'evezredes normák, és vannak egészen újkeletű szabályok is. E könyv első megjelenése óta éppen tíz esztendő telt el, s már másodszor van szükség egyes fejezetek, részek átdolgozására. A társadalmi-politikai változások, a közmegítélés módosulása vagy éppen a technika fejlődése nyomán a kialakult normák egy része érvényét veszti vagy legalábbis módosul” - úja a 12. javított és bővített kiadás elé 2000-ben a K.u.K. Kiadó. A Családi Kör pedig a múlt héten beharangozott és jövő héten induló új sorozata, az 1912-ben megjelent Az élet könyve az ifjúság és a nép számára szemelvényeinek közlése, a régi etika mellett ebből a legfrissebb etikettből is ízelítőt kíván nyújtani olvasóinak. Mert ahogy már írtuk, ha a viselkedési szabályok változnak is némelyest, az erkölcs, a jó modor nem korfüggő. A kiadóval együtt mi is reméljük, hogy Köves J. Julianna könyvének közlése „segíti a felnőttkor küszöbén álló fiatalokat és a kezdő vállalkozókat a társas érintkezés alapnormáinak elsajátításában”, (gy) Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: január 26. CSALÁDI KVÍZ 1. Ki tűnt el a költöztetés során? a) Dimitrij, a főnök b) Jeff, a barát c) Max, a macska 2.2002-es adatok szerint hányán tanulnak papnak a világon? a) 405 085-en b) 113119-en c) 1,07 millióan 3. Mikor válik nálunk a gyermek tankötelessé? a) ha az év augusztus 31-éig betölti hatodik évét b) ha az év augusztus 31-éig betölti hetedik évét c) ha az év december 31-éig betölti hatodik évét 4. Mennyiből gazdálkodott egy hétig a magyar feleség? a) 5000 koronából b) 2000 koronából c) 1000 koronából Január 15-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2a, 3b, 4a. A Uhum Aurum ajándékát Tamtóné Szalay Gizella, zsigárdi kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Kirántott ételek előkészítése A kirántott ételek „bundájának” elkészítését újuk le. Kétféle ilyen bunda van, egyik vékonyabb, kellékei liszt és tojás, másik vastagabb, ehhez zsemlyemorzsa is kell. 1. Ha húst rántunk ki, vagy halat, azt szeletekben előkészítjük, a húst kiveregetjük, apró csontszilánkjait eltávolítjuk, megmossuk, a vizet lecsurgatjuk róla, gyengén megsózzuk. Aztán lapos edénybe lisztet készítünk, másik edénybe tojást ütünk, villával alaposan felvetjük. Most a szeleteket előbb lisztbe, azután a tojásba egyenkint jól beleforgatjuk és elég nagy deszkára széjjelrakjuk, egymásra tenni nem szabad. A deszka száraz legyen! Ha azt akarjuk, hogy a bunda jól tapadjon, a tojásba keverjünk kevéske tejet. 2. Itt is elkészítjük, besózzuk a ki- rántanivalót, azután egy lapos tálba lisztet, másikba szitált, egyenletes zsemlyemorzsát készítünk, harmadikba kevés tejjel jól felverjük a tojást. A szeleteket előbb lisztbe, azután tojásba, azután zsemlyemorzsába forgatjuk. Széjjelrakjuk és sütés előtt szikkadni hagyjuk, de nagyon meg ne száradjon, mert lehull róla a bunda. A kirántott ételt mindig bő és forró zsírban kell sütni, hogy kissé lebegjen a zsírban, különben a bunda a főzőedény fenekéhez tapad. Ha egyik fele szépen megpirult, villával megfordítjuk és a másik felét is szép pirosra sütjük. Ha vastagabb darabokat sütünk, lassan süssük, hogy átsüljön, belül nyers ne maradjon. Pl. a csirkénél. A kirántott darabokat szitára vagy másik lábasra rakjuk, hogy felesleges zsírtartalmukat kiizzadják, csak azután tesszük tálra. Kirántott ételt mindig frissiben kell tálalni, csak úgy ízletes. A zsírt félrehúzzuk, mikor leülepedett, leöntjük, hogy prézli ne kerüljön bele. Pecsenyéhez, főzelékek készítéséhez használjuk, a morzsás alját a szappanfőzéshez gyűjtött zsiradékhoz öntjük. A lábast papírral kitöröljük, úgy mosogatjuk el. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
