Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-21 / 16. szám, péntek

14 Gondolat ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 21. a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áü s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk, miben vétkeztünk, mikor, hol, és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. 1944. január 17. 1941 augusztusában - a Ma­dzag-pusztai rokonlátogatásról ha­zatérve - a költő-műfordítót és hit­vesét Babits Mihály, a mester halál­híre fogadja. Elmennek a temetésé­re, és Radnóti megható, klasszici- záló verselési formájától elütő, kö­tött és szigorúan szerkesztett sza­badversformákat is ötvöző mester- opusszal búcsúzik Babitstól. Csak csont és bőr és fájdalom Babits Mihály halálára 1 Látjátok, annyi szenvedés után most pihen e hűvös, barna test. Csak csont és bőr és fájdalom. S akár a megtépett, kidőlt fatörzs évgyűrűit mutatja, bevallja ő is gyötrött éveit. Csak csont és bőr e test. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom. íme, Balázs, kihez könyörgött, vedd karodba! Ó, requiem aetemam dona ei... Domine! 2 Szavak jöjjetek köré, ti fájdalom tajtékai! ti mind, a gyásztól tompa értelem homályán bukdosó szavak, maradjatok velem: gyászold omló göröngy, sírj rá a sírra most! jöjj, könnyű testű fátyol ó, takard be, s akit már régen elhagyott a hang, - gyászold meg őt, te konduló harang, lebegő lélek és gömbölyű gyöngy, s gyászolj megint te csilla szó, te csillag te lassú pillantásu szó, te hold, s ti többiek! ti mind! 3 Tudtuk már rég, minden hiába, rák marcangol és szemedben ott ragyog egy messzi és örök dolgokból font világ, s hogy oly időtlen vagy te, mint a csillagok. Tudtuk, hogy meghalsz, tudtuk s mégis oly árván maradtunk most a Művel itt. Nagysága példa. És magasság. És szédület. Szivet dobogtató. 4 Ki nézi most tollat fogó kezünket, ha betegen,-fáradtan is, de mégis... ki lesz az élő Mérték most nekünk? Hogy összetörte már a fájdalom, nézd, ezt a költeményt is. Mit szólnál hozzá? - lám az eljövő költőnek is, ki félve lép még, most már a Mű a mérték. S nem érti árvaságunk, ha bólintunk: halott már... nem ismert téged, ágyadnál nem ült, snem ült az asztalodnál. Nem tudja majd, mi fáj... s nem kérdi és nem kérdik tőle sem, - mint egymástól mi,- évek óta már, mintjelszót, hogy: „kijárt kint nála? Ki tudja, mondd, hogy van Babits Mihály?” 5 Halott keze nem fogja mára tollat, béhunyt szeme nem lát több éjszakát. Örök világosság, kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. (1941. augusztus-szeptember) Azért emeltem ki teljes terjedel­mében ezt a költeményt, mert a költő ebben teljesen egyértelmű­en megvallja hovatartozását. Ősei származását ugyan nem tagadja - a kor embertelenül szigorú beso­rolási viszonyai közt nem is ta­gadhatja -, ám számára mindig a magyar nyelv a haza, az emberség - s annyi más mindent mellőzve, elhanyagolva és feledve „már a Mű a mérték”. S hogy pontosan értsük, miről van szó, érdemes felidézni Mesterének, mondhatni, az összmagyarságra vonatkozó, 1941-ben, halála évében megfo­galmazott szellemi végrendele­tének néhány töredékét: „MAGYARSÁG CSAK EGYET­LENEGY van az egész világon. El se lehetne képzelni, hogy több le­gyen belőle: olyan lenne ez, mint­ha teszem azt több példány lenne egy emberből. A nemzet éppany- nyira egyéniség, mint az egyes ember. Lehetséges-e, hogy ez a nemze­ti egyéniség lelkében széthasa: dozzon, ahogy előfordul kóros esetekben egyes embereknél is a szellemi széthasadás? Igen, nyil­vánvalóan lehetséges ez a nemze­teknél is. Sőt, mivel tökéletes egészség nincsen a világon, min­den nemzet lelki életében állan­dóan vannak kisebb-nagyobb ha­sadások... De hogy vidékek sze­GUILLAUME APOLLINAIRE A megsebzett galamb és a szökőkút *teotr Látom mejt mareye ANETTE MIA * ho! ó ifjú c V-íjodi» virigzó tzitok MARIE LÓRIÉ te «ôke YETTE »»gytok i*i lányok DE Itt e j*jg*tó szökőkút mellett ez * gil*mb is riv> repked Ö ÍR felé *zole;M r * . „n R»*"»1 Bi™ *>»«** :,k b«<* aki mé,, ^n,ék ri& mth lz , »ok s**v M elem »««ol ^ T»°nR1’* •"‘»•»h** s , ,lzb«I kaidon . vo\ nw** Cnmni'* me, K— mO'' Á, 1.-"'”' „ Wf • ’ „V*' «* mj • Oet**ö » bť,n.ltrln * % ** Xtf * A. X ri*nttk T,a,)n , kertekben k°fV' co* Radnóti Miklós fordítása rint hasadozzon szét a magyar­ság? Hogy kisebb egységek válja­nak ki belőle, melyek pusztán a maguk külön hagyományaiból akarnának továbbfejlődeni? Ilyes­mire nem tud példát a történelem az őskor óta, amikor népünk egy részét Ázsiában hagytuk. (...) az erdélyi író, mikor erősebb székely vagy kalotaszegi színeket kent festéktáblájára, csak az egységes magyar irodalom színskáláját gyarapította. Vannak, akik Erdély különszínűségét, a sajátos erdélyi levegőt és transzszilván hangula­tot tagadják. Szó sincs róla, hogy ezek között lennék. Erdély való­ban különszínű ország. (...) A mi magyar gyűrűnk ékkövének lapja és éle más-más színben csillog. De mégis egyetlen s szétdarabolha- tatlan kincs ez, s valamennyien az egész magyarságot hordozzuk magunkban, mert nem is lehetne, hogy az ékkőnek csak egyik lapját vagy élét hordozzuk. Én magam­ban hordozom Erdélyt is. S az erdélyi író Budapestet. De mindannyian magunkban hord­juk a Petőfi Alföldjét és a Mik­száth hegyi rétjeit is.” Radnóti az ő Fifjével 1941 nya­rán csak pár napot fürödhetett Pe­tőfi és Mikszáth egykor kedves pa­lócainak még eleven színben pom­pázó világában, mely éppoly sajá­tos színű lapja az egyetemes ma­gyarság gyűrűjének, mint Erdély. Valahol olvastam a mi Radnó­tinkról, hogy az Újszövetséggel együtt - bárhová utazott is még szabad akaratából - mindig ma­gával hordta Arany verseinek egy zsebkiadását is, melyből a magyar nyelv gazdag képi eszköztárának minden kincse elővarázsolható. Bizonyára kevesen figyelték meg eddig, hogy a haza szentségét leg­szebben megéneklő Nem tudha­tom... című versét akár Arany Já­nos A költő hazája című költemé­nye is ihlethette, melyben... „Ott ismerősen vészik őt körül Gyermekkorának játszótársai: Eléje ott nyájas szóval kerül Az agg szülő - tán már csak néhai: Minden szöget, minden zugot Úgy lel, miképen megszokott, Bár őse telkén most a vén Idő Új gazda: bont, épít, a hol s mint kedve jő. ” És, íme, a vers utolsó strófája, amelyet Arany 1851-ben, Tompa Gólyájával azonos hangulatban írt: „De bár fogy a nép és hazája pusztul, És a jövendő hallgat, - nem felel, Bár keble csak bánat dalára buzdul: Honát a költő mégse’ hagyja el: - És, mely áléit hattyú gyanánt Várja magára a halált- Ő nemzetének hattyuéneke, Ő, a lant bánatos, haldokló gyermeke. ” Persze, köztudott, mennyire más korban élt már Radnóti a 20. század közepe felé e földön,-k * f. «í*.- * 1 f * 'ír*, .. Sir 4L* - 1 • : ,*■ ' i * t s * * ■ ** *’*r***-m 4i V r? *■ fitél ,-npuuA üjkful.üiamg; ^ ••■■»V, **W‘\*X 4v4K»> í ľ . t ... ■í A €.1*1 í 14 * S A 4 - 4 • ? ' V ... ’-■* t . 4 * 1 r .,Í.V 1 "ťff i“* H , 4. i ‘t C ^ j,,,-. n.*; i Ám ■pt ÍM- *<. ( f 4-v _ ** i-,', . •' -A, «• , vt i%, Vb ^ f: j , , ,, ^ />■ . --j. ^ ^ J «• “'• * i-yt'.,:.',, :*' UÉ ikí^tci (* * t t . s -'-4 , *• f ú, wältfoX, 'JL MjMiÉ wjyft K 'fyt, < atif- fJij& riityß. hutpn. .4 iíÁjiJit ti 'ifíijj'i (: * "'p-r >j> , í * Él “ ŕ ¥ ytJi, - l 'J r\ uMz jj-jí.. 7,1 i Á/d,.-rií( i/. (•■>*£/. júúíl, c .. j ***^4*. <■» ',*'+■ * úí mT,' h.xíÍljí . ­-V0-JE..V Qf. I ** ' ’ N c i í-Ví, (fy,. , ■ h T " ét .» . at c. , , , , *'’> ' •**"' x *'*•■ ***• - • ■' iKU+fi. íífKá*Jé!- írt ' v“ • ^ t • : -Új ’•'Váv' j. f'.-\ mennyivel aljasabb és kegyetle­nebb körülmények között kellett élnie - s végül elpusztulnia. A Jár­kálj csak halálraítélt! című versé­től kezdve - melyet 1936-ban Bu­dapesten írt - ez a rossz előérzet kísért sorsbeteljesülésként a Töre­dékig, és a Hetedik és Nyolcadik eclogán keresztül egészen a vég­zetes, az 1944. október 31-én, Szentkirályszabadján keltezett Razglednicákig. No, és az írásom elején a sátáni nova borral kapcsolatosan idézett híres-nevezetes Hamvas Béla? Ő 1968. november 7-én hunyt el Szentendrén, agyvérzésben. Azokban a szörnyű háborús idők­ben hadnagy volt. A visszaemlé­kezések szerint a Radnótiéhoz ha­sonló munkaszolgálatos századot bíztak rá: élete kockáztatásával „Oszolj!”-t vezényelt, majd ő ma­ga is eltűnt, mint ahogy - mond­ják - Petőfi a ködben. Mert ilyen viszonyok közt: tán jobb állatnak lenni vagy inkább nem lenni, nemhogy megszület­ni... Béke emlékezetükre! Az egyik kihantolt verskézirat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents