Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-21 / 16. szám, péntek

GONDOLAT 2005. január 21., péntek 5. évfolyam 2. szám Radnóti Miklós gömöri őseinek zsidó származását sem tagadta meg ugyan, ám az ő számára már egész életében a magyar nyelv jelentette a hazát és az emberséget „...most már a Mű a mérték” részeinek, ahol tájaink - szük­ségből s kényszeredetten! - nova bort nyakaló borisszáiról mond sommás ítéletet, olyan nagy meglepetéssel és örömmel olvas­tam ki Radnóti útinaplójából, hogy őseit tekintve ő is rima- szécsinek mondható, nagyapja, az öreg Glatter még itt született és itt nyugszik, serénykedésünk­től kőhajításnyira a rimaszécsi zsidó temetőben. Az apja pedig a Rimaszécstől öt kilométerre fek­vő, Balog-parti Nemesradnóton alussza örök álmát, ahonnét a Radnóti név is származik. Érdemes felidézni Radnóti Mik­lós naplójából erre a kevéssé is­mert, irodalomtörténeti tényre vonatkozó részeket: Runya, július 28. „Tegnap d. u. indulunk Pestről, Klára nővéremhez. Ideges utazás, újabban irtózom minden helyvál­toztatástól. Isaszegen is megál­lunk, dermedten nézem az isme­rős állomást. Hatvanon túl enged kissé a szorongás, névrejtést ját­szunk Fiffel. Runyával és Lénárt- falvával megverem. »Szomorú nyaralás«. Miért szomorú? - kérdi Fif. (Fif, illetve Fifi - vagyis Gyar­mati Fanni [1912-]. A költő fele­RADNÓTI MIKLÓS 3ÁRKÁL3 CSAK, HALÁLRAÍTÉLT! ******* ******sí sége, majd özvegye, Budapesten él-B. I. megj.) Hát, Páris helyett Runya... Igaz,- mondja, két éve ilyenkor kísér­ted ki Wagnerékat az Est-re... »Túl a felén árt falva a barack« - mon­dom, s ez megvigasztal kissé mindkettőnket. (...) Fif a Háború és békét szemelge- ti. Föl-fölüti a kedvenc helyeken, s mélázva nézi a tájat. Kazlak másznak a dombokon. Átszala­dunk a vasárnapi Salgótarjánon, a sétány ünneplői hosszan néz­nek, hosszan néznek a vonat után. Siralmas, - mondom Fifnek. Bólint. Füleken sokáig állunk, az­tán »ismerős« állomások jönnek. Innen származik a család... Rimaszécs, itt született a nagy­apám, az apám Radnóton. (Apja Glatter Jakab [1874-1921] keres­kedő. Apai nagyapja Glatter Jónás [1822-1886] Nemesradnóton volt kocsmáros. A költő édesanyja Grósz Ilona [1881-1909] - B. I. megj.) Csízfürdő, Lénártfalva. Kiszál­lunk. Az állomáson István öcsénk, beülünk a fogatba, az öcskös a bakra kapaszkodik a kocsis mellé. Az enyhe gömöri táj, távol a he­gyek. Nem vadregényes, - regés vidék ez - mondja Fif a vonatban. István nem nagyon válaszol kér­déseinkre, nehezen barátkozó, bi- zalmaüan kamasz. Minden alka­lommal újra meg kell hódítani. Pali, a fiatalabb könnyedebb. Barátságos vigyorral fogad. Áthajtunk Hanván, a templom előtt Tompa mellszobra, az egyik házon emléktábla, s furcsa- én arra gondolok, hogy Arany Já­nos hányszor írta le ezt a falunevet a Tompának küldött levelek boríté­kán. Hanva... Hamva... játszott ő is a névvel. S már Runyán vagyunk. Egy órát jöttünk Lénártfalváról, a lo­vak gőzölnek. Klára (Unokanővé­re, Meisterné Glatter Klára, fiai Meister István és Pál - B. I. megj.) nyugodt mosollyal jön felénk, boldog, Fif a kedvence, nem sze­reti a városias »maskarákat« és Fif kontyot hord, mint ő, és nem festi az arcát, száját, körmét... 3/4 9-re érkezünk, vacsora s beszélgetés éjfélig. Rengeteg csillag esik. So­kan halnak meg, - mondja Pali. A háborúban, - jegyzi meg István. Klára tizenegy éve özvegy, egye­dül gazdálkodik itt. Télen még a két fia is iskolán van. Most aratnak, panaszkodik, hogy nem kap szalonnát az arató­inak, a magtárból nem tudja ki­hajtani a patkányokat, de maga sem veszi komolyan a panaszait. Erős asszony, sosem élt könnyen és sohasem akart könnyen élni. Soká alszunk, hosszan reggeli­zünk. Most tizenegy óra. Egy kis asztalt és egy karosszéket hoz­tunk ki Palival, ülök a góré árnyé­kában, és folytatom az otthon ab­bahagyott Tibullus-fordítást. A góré ereszéről apró pókok eresz­kednek rám, idegesítenek.” Albius Tibullus [Kr. e. 55-19] - római elégiaköltő, katonatiszt volt Augustus császár idejében. Mérték felett bálványozta a nő­ket, ami a rómaiaknál igencsak szokatlan dolog. Szerinte a leg­rosszabb ember az, aki megveri a szeretőjét. Az ilyen inkább álljon katonának. Meglehet, Radnóti a Radnóti Miklós 1941 elején számára ugyancsak lesújtó lehet. Ezt iszogattuk hát, más nem nagyon lévén, kényszerből, ráfa­nyalodva, a Futura néven ismert régi, monstruózus, késő-középko­ri rimaszécsi gabonaraktár felújí­tásán gürcölve is, melyet akkor­tájt B. Kovács Pista naiv kultúr- buzgalommal multifunkcionális művészeti és közművelődési vég­vári erősségnek álmodott. A Rima-parton, a kertészet irodaházában, mintegy bemele­gítésképpen, Benedek Lacival és Majoros Ernővel Dúdor-kiállí- táshoz, könyvkiállításhoz készí­tettük a táblákat, és készült a Szécsi Szó első két száma is, mi­közben Magyarországról kiste- herautónyi szebbnél szebb kivi­telezésű könyv érkezett, Zöld Fe­renc, B. Kiss Tamás és mások jó­voltából. Bevallom, ebből a gyűj­teményből olvastam ki a nova szőlőről és a belőle származó, eléggé el nem ítélhető, pokoli­sátáni szennyléborról leírt ham- vasi sorokat. Ennél jelentősebb hozadék volt azonban az, hogy a szállít­mányban rábukkantam Radnóti Miklós akkoriban kiadott napló­jegyzeteire. Amennyire nem örültem A bor filozófiája azon Melocco Miklós Radnóti-szobra runyai góré árnyékában épp egy ilyen versét fordította magyarra. Talán éppen a Hűség címet vise­lőt. Rövid idézet: Más nő karjai közt, idegen nyoszolyán sosem alszom, nem csábít soha már új szerelemre leány! (...) Most már égből jött szeretőt se szeretne Tibullus, még maga Vénus sem lenne helyetted elég. Runya, július 29. „Tegnap ebéd után a birtokra kocsizunk Klárával, a Madzagra. Klára hajt, Tigris, az öreg, fehér kanca, néha lépésben jár, néha megáll. Megvárjuk, míg kipiheni magát. Az út felénél kinyílik a táj, a csodálatos Sajó-völgye, egymásbafutó dombok, szelíd s mégis kimért hajlatok... Bizony, - követi a tekintetemet Klára (Tigris épp újra pihen), tudod mit írt Tompa válaszul, mikor Miskolcra hívták papnak? - ? - Hanvai papnak hamvai Hanván hamvadnak el... Kinn aratnak. Gólyás vidék ez. Úsznak a levegőben, s komolyan lépkednek az aratók nyomában. Szedik a szöcskét, kabócát.” Nem tudhatom... Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fa törzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az utón, s tudom, hogy mitjelenthet egynyári alkonyon a házfalakról csörgő, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, snem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat Iát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, Varga Imre mohácsi Radnóti-szobra „Radnóti Miklós oly átlát­szóan tiszta volt, hogy az ilyet nem szoktuk nagynak tekinteni életében; persze épp ez az átlátszóság az igazi nagyság...” (Weöres Sándor) BETTES ISTVÁN Nem gondolom, hogy csupán személyes megérzésem lenne: úgy tűnik, tizenöt év elteltével is­mét „helyzet” állt elő, a nemzet megint egy történelmi sorsfordu­lóhoz érkezett. Bár, ki tudja... 1989 őszét a szülőfalumként számon tartott Zádorházán, az akkor még lakható állapotban lé­vő nagyszülői házban töltöttem. Lassan már-már iható újborrá őszült az általam tréfásan „dél- gömöri szupernóvának” becézett kanadai vadszőlő zavaros murci- ja. A már világnyelvekre is egyre gyakrabban fordított Hamvas Bé­lánk erről legnépszerűbb művé­ben ezt írja: „A nova szőlő és a belőle ké­szült maró, büdös, borszerű folya­dék nem egyéb, mint az ördög ügyefogyott próbálkozása, hogy ő is bort csináljon. Soha nem volt ennél sikertelenebb kísérlet! A nova a puritánok, a pietisták, a vénkisasszonyok, az agglegények bora, a kapzsi, a fösvény, az irigy, a komisz embereké. Egészséges ember, ha szagát érzi, az orrát is befogja, s ha megkóstolja, eszeve­szetten köpködni kezd, és addig kiáltozik, amíg valami rendes ital­lal száját ki nem öblíti.” Nem folytatom tovább ezt az ál­talam akkor nagy megdöbbenés­sel olvasott, ám egyben nagyon mulatságos és tanulságos rész idézését, mely a falvainkban élők 8ÜDAV GYÖRGY FAMiTSHTílVfl ‘i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents