Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-19 / 14. szám, szerda
r SZÜLŐFÖLDÜNK 2005. január 19., szerda 2. évfolyam 3. szám A rendezvényen megkérték a résztvevőket: akinek a birtokában vannak a jogfosztottság korszakával kapcsolatos dokumentumok, fényképek vagy bármilyen forrásértékű tárgyak, lehetőleg juttassa el azokat a Honti Múzeumba, a könyvtárba vagy Tipary Lászlóhoz (A szerző felvétele) Tipary László: „Minek eddig csak híre járta:/ Megjöttek hozzánk is a supposok Szlovákiai, magyar, osztrák és cseh partnerek oktatásügyi együttműködése Reformpedagógiai képzés indul Nagyszombat megyében JÓZAN MÓNIKA Nagyszombat/Dunaszerda- hely. Tanítóknak szánt, februárban induló reformpedagógiai képzésekről tanácskoztak magyarországi, ausztriai és hazai szakemberek múlt pénteken a Nagyszombati Kerületi Tanügyi Hivatalban és annak dunaszerdahelyi kihelyezett részlegén. A hivatal tavaly 1,6 millió korona támogatáshoz jutott az Európai Unió szociális alapjából, amelyet pedagógusok képzésére és konferenciákra fordíthatnak. A kétéves lefutású EdQ-projekt tanfolyamain magyarországi, osztrák és cseh szakemberekkel számolnak, akik a Dalton-féle pedagógiai elképzelés meghonosításában segédkeznek majd. Nagyszombat megyében három helyen: Duna- szerdahelyen, Nagyszombatban és Szakokén (Skalica) indítják el az egyenként hatvanórás, ingyenes továbbképzést. „A Dalton reformpedagógiai koncepció célja, hogy a gyerekek megtanuljanak tanulni, felelősséget vállaljanak a munkájukért, és megtanuljanak önállóan dolgozni” - ismertette a képzések tárgyát Ilze Mayer, a bécsi Cerneda-Dalton irodájának munkatársa. Győr-Moson- Sopron megyében már több helyen alkalmazzák a módszert, de Szlovákiában is vannak ezzel kapcsolatos kezdeményezések. A múlt pénteki találkozón a Győr-Moson-Sopron Megyei Ön- kormányzat alelnökét, Firtl Mátyást és a magyarországi megye pedagógiai intézetének igazgatóját fogadta Hecht Anna, a Nagy- szombati Kerületi Tanügyi Hivatal elöljárója. Megbeszélést folytattak az együttműködési lehetőségekről. Eközben Dunaszerdahelyen a februárban induló projektet készítették elő a tanügyi hivatal dolgozói a pedagógiai intézet munkatársaival és bécsi kollégájukkal. A találkozón ellátogattak a Jilemnický utcai szlovák tannyelvű alapiskolába, amely bázisiskolaként ad majd helyet a képzéseknek. A Daíton-koncepció célja, hogy a gyerekek megtanuljanak tanulni. Szülőföldem szép határa Ipolyság. A városi könyvtár tavaly december 16-án ünnepélyesen megnyitott és idén január elsejétől az olvasóközönség rendelkezésére bocsátott Tabán-la- kótelepi új épületében Tipary László volt az első vendég, akinek legújabb, Szülőföldem szép határa című kötetét mutatták be. FORGÁCS MIKLÓS A földszinten, a szépirodalmi részlegben gyűlt össze majd száz ember január 13-án, csütörtökön, hogy részt vegyen a tompái hely- történész, krónikás és „egyszemélyes kulturális intézmény”, Tipary László Szülőföldem szép határa című, a dunaszerdahelyi Lilium Aurum Kiadónál megjelent kötetének bemutatóján. Solmoši Márta, az intézmény vezetője üdvözölte az érdeklődőket, majd bemutatta a szerzőt. Az 1927- ben Kistompán született könyvelőnek „egész életében hobbija volt a kultúra minden ága”. Családjában festők, írók, sakkmesterek határozták meg a fiatal Tipary érdeklődésének alakulását, aki maga is kivette a részét a szűkebb és tágabb régió kulturális életének alakításában. Megalakulásától tagja a Cse- madoknak, volt községi képviselő, alapított színjátszó kört és Palóc Múzeumot, az ő tanácsára ajándékozza Simonyi Lajos életművét Ipolyságnak. Tipary tanulmányt írt az 1848/49-es szabadságharc és az első világháború honti eseményeiről, megfejtett egy Felsőszemeré- den talált rovásírásos mondatot, régi katonafüzetek alapján könyvben rekonstruálta az első világháború „mikrotörténelmét”. Az életét krónikás költeményekben megörökítő Tipary verseit Vas Ottó mondta el feszesen, szigorúan, a keserű verseket vádbeszéddé csupaszító okos hangon. „Minek eddig csak híre járta:/ Megjöttek hozzánk is a supposok,/ Már nálunk is deportálnak,/ Sírnak az árva rab-magyarok.” A könyvet Danis Szülőföldem szép hat ám *" ä , Ferenc helytörténész, múzeumalapító és Ipolyság krónikása mutatta be, ő vállalta a keresztapaságot is. „Más írásokban globálisan, számokban van bemutatva a kitelepítések időszaka, de nem látjuk az embert. Ez az első eset, hogy sok mindenkit ismerhetek a szereplők közül, hogy közel érezzük magunkhoz a könyv lapjain feltűnő embereket.” Danis megvilágította a kitelepítés-deportáció, lakosság- csere, reszlovakizáció kifejezéseket. „Hősies dolog ma a még élőkről írni. Idősebbeknek érték, fiataloknak tanulság, hogy még jobban elhiggyék: ez mind így történt.” A Szülőföldem szép határa különleges könyv, egyszerre hódolat a meghurcoltak előtt és emlékmű- állítás a 2000-ben elhunyt szeretett feleségnek, Nagy Margitnak, akit 14 évesen vittek el Csehországba az általános munkakötelezettség okán. „Tipary Lászlóné Nagy Margit vagyok. Az Ipolysághoz közeli Gyerk községben születtem 1932. június 16-án. Őseink évszázadokra visszamenőleg ebben a községben éltek. És magyar nemzetiségűek voltak” - így kezdődnek a feleség naplójegyzetei, melyek a könyv gerincét alkotják, és melyekkel dialógust folytat Tipary, az amatőr történész, Tipary, a helytörténeti kutató és krónikás, Tipary, a költő és a bőségesen idézett kordokumentumok, sőt a Kovács Pál gyerki esperesplébánossal folytatott levelezés, melyet eredeti formájában tesz közzé a könyv. „Amikor nálunk deportáltak/ - Esett a hó, a szél dudált-/ Vagonok közt az állomáson/ Láttam én egy köny- nyező anyát.” A vendégek asztalánál ült egy középkorú asszony is, Bélikné Ma- tyis Katalin, akit a szerző úgy mutatott be, mint a könyv egyik főszereplőjét. „Katika meg se született és már háborús bűnös volt. 1946. december 17-én édesanyja nyolc hónapos állapotosként szállt a vagonba, és kislányát 1947. január 13-án szülte meg.” A közönség megrendültén tudatosította: a tragikus eseményekről beszámoló könyv bemutatója éppen az eseményeket saját bőrén megtapasztalt asszony születésnapjára esik. Tipary bebizonyította, hogy a történelem személyes ügyekből, egyéni sorscsapásokból áll össze. „Nem a népeket kell nézni. Se a csehek, se a szlovákok ellen nem írtam. A politikusok és a végrehajtók a bűnösök. Husák és Beneš nem tudta, kit kell kitelepíteni. Gyerken és környéken magyarok voltak, akik ezt eldöntötték.” A szerző elbeszélésében ismét megelevenedik a kor, amikor analfabéta béresek, notorikus alkoholisták, hatalomvágyó és kapzsi bírók, rossz emberek, komisszárok döntöttek másokról. „A csehek között is voltak rossz és jó gazdák, egyes emberek követték el ezeket a dolgokat.” Mikor eljött a kérdések ideje, kiderült, mindenki személyes indíttatásból is örült ennek a könyvnek. Akit igazán feszített, kérdések helyett az saját történeteivel állt elő. Százdi, zsemléit, újlóti, ipolysági magyar és szlovák emberek megrendítő történetei villantak fel. Solmoši Márta könyvtárvezető megkérte a résztvevőket: akinek a birtokában vannak az ezzel a korszakkal kapcsolatos dokumentumok, fényképek, forrásértékű tárgyak, lehetőleg jutassa el azokat a Honti Múzeumba, a könyvtárba vagy Tipary Lászlóhoz. Megrendítő intermez- zóként párhuzamos történeteket idézett meg Rédli Jánosné nyugdíjas tanító néni, aki pappá lett legkisebb fia előtt és a bezárt magyar iskolák emléke előtt tisztelgett. A magyar nővérképzést is vállaló egészségügyi középiskola idén hatvanéves Pavel Michalíčekre emlékeztek SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. Múlt hét elején a megyei fenntartású helyi egészségügyi középiskola kollégiumának épületén a város és az iskola vezetése emléktáblát helyezett el Pavel Michalíček, az intézmény egykori igazgatójának tiszteletére. A város vezetése tavaly In Memoriam 2004 elismerésben részesítette a 1997. november 13- án elhunyt jeles személyiséget, aki 1966-tól haláláig az intézmény pedagógusaként, majd igazgatójaként jelentős mértékben hozzájárult a nővérképzés szakmai fejlesztéséhez. Korszerű módszereit ä mai napig használják és alkalmazzák a nővérképző pedagógusai. Korszerű módszereit máig alkalmazzák a nővérképző pedagógusai. A városi képviselők és Nyitra megye önkormányzatának képviselői jelenlétében Darina Karvajová az iskola igazgatónője leplezte le az emléktáblát. Az ünnepi fogadáson részt vettek az iskola kollégiumát alapító Pavel Michalíček hozzátartozói, barátai és egykori munkatársai. A magyar és szlovák nővérképzést egyaránt vállaló egészségügyi középiskola idén ünnepli fennállásának hatvanadik évfordulóját, ennek tiszteletére az intézmény vezetése nemzetközi, a nővérképzés legfontosabb kérdéseivel foglalkozó szimpóziumot tervez számos más társszervezővel közösen. Az idei jubileumi ünnepségsorozat részét képezte az emléktábla leleplezése, melyet az 1940. január 10-én született Pavel Michalíček egykori iskolaigazgató meg nem ért 65. születésnapja alkalmából rendeztek. Darina Karvajová az Érsekújvári Egészségügyi Középiskola jelenlegi igazgatója leleplezte a Pavel Michalíček tiszteletére elhelyezett emléktáblát (Csuport István felvétele)
