Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-13 / 9. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2005. január 13., csütörtök 3. évfolyam 1. szám A szégyenlős gyerekek nem értik jól az érzelmeket Magatartási rendellenességek ÖSSZEFOGLALÓ A visszahúzódó magatartásnak részben genetikai okai vannak, s a félénk gyerekek nem igazodnak ki jól a környezetükben élők arcvonásain, nem tudják megfelelően értelmezni az emberi arcon az öröm, illetve a harag megnyilvánulásait - állapították meg olasz . kutatók. A szégyenlős, visszahúzódó kisgyerek rendre képtelen értelmezni a szociális szempontból lényeges megnyilvánulásokat, s ez a hiányosság számos negatív élményt hoz számukra életük későbbi szakaszában - állítja tanulmányában Marco Battaglia olasz pszichiáter, a milánói San Raffaele tudományos kutató intézet munkatársa, akinek írását az amerikai Archives of General Psychiátry című folyóirat idézte. Ez a hiányzó, fontos információ vezet a továbbiakban azokhoz a magatartási rendellenességekhez, illetve szociális fóbiákhoz, amelyeket a visszahúzódó kisgyermekek felnőtté válásuk során, illetve utána átélnek - írta Battaglia. Az olasz kutató és munkacsoportja nyolc-kilencéves kisgyerekeket vizsgálva jutott arra a megállapításra, hogy a félénk gyermek a neki mutatott fényképeken nem tudja megkülönböztetni egymástól, s ezáltal nem képes értelmezni az öröm, a harag, illetve a közöny mimikái jeleit. A fotók értelmezése közben a gyermekek agyához kapcsolt elektródák csökkent aktivitást mutattak az agynak a környezetben tapasztalható érzelmekre adott reakciókat szabályozó területén. A későbbi laboratóriumi vizsgálatok pedig kimutatták egy olyan génmutáció jelenlétét az érintett gyerekek szervezetében, amely csökkenti az érzelmi reakciókért felelős hormon, a szerotonin hatását, (mti) A szégyenlős, visszahúzódó kisgyerek rendre képtelen értelmezni a szociális szempontból lényeges megnyilvánulásokat, s ez a hiányosság számos negatív élményt hoz számukra életük későbbi szakaszában (Képarchívum) Érdeklődjön, milyen eredményességgel jutottak be a középiskolába az adott tanintézet végzősei! Az iskolák harcolnak a tanulókért Pár nap múlva az alapiskolákban megkezdődik a leendő kiselsősök beíratása. Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy az elsősök száma évről évre csökken, ezért az oktatási intézményeknek fennmaradásuk érdekében minden egyes kisdiákért meg kell harcolniuk, hiszen a tanulók számától függően kapják az anyagi támogatást. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS így már nemcsak a középiskolák, hanem az alapiskolák és az óvodák is kénytelenek harcolni a gyerekekért. „Ez a harc főként a nagyobb városokban figyelhető meg, ahol több tanintézet van egymás közelében” - nyüatkozta František Tóth oktatási államtitkár. Véleménye szerint ez a jelenség évről évre erősödni fog, hiszen egyre kevesebb gyermek születik. Melyik a jobb? A szülők minden bizonnyal elgondolkodnak majd azon, melyik tanintézet a legmegfelelőbb csemetéjük számára. „A kisebb iskolák abból a szempontból jobbak, mert családiasabb, sokkal személyesebb a légkör, nincs olyan nagy jövésmenés a szünetekben” - mondta Gabriela Herényiová pszichológus. Hány elsős lesz? Gyerekek száma az óvodákban 2004/2005-ben Ötévesek 47 124 Hatévesek 20 740 Hétévesek 489 Nyolcévesek és idősebbek 8 Ebben az iskolai évben 58 035 gyermek kezdte el alapfokú tanulmányit, a 2005/2006-os tanévben előreláthatólag kb. 55 ezret íratnak be az alapiskolákba. Mivel alacsonyabb a diákok létszáma, több számítógép jut a gyerekekre, könnyebben megvalósíthatja magát, mint a nagyobb iskolában. Ez nem elhanyagolandó szempont a jövőre nézve, a Számítógépet az iskoláknak elnevezésű projektumban minden tanintézet kapott számítógépet. Az adatok azt mutatják, hogy a kisebb iskolák jobban felkészítik tanulóikat a középiskolai felvételire. Az iskola és az otthon közötti távolság még mindig meghatározó tényező a tanintézet kiválasztása során. Ám főleg a nagyobb városokban kell mérlegelni azt is, hogy a közelebbi iskola megfelelő szakirányultsággal rendelkezik-e, megfelel-e gyermekünk számára. Abban az esetben, ha a diák nagyobb távolságból jár be, akkor érdeklődjenek, jár-e neki utaztatási támogatás. Gyakran ez az összeg akár A beíratás egyes lépései ♦ A beíratás időpontja január 15-től február 15-ig tart, a pontos időpontot az iskola igazgatója határozza meg. ♦ Vigye magával a személyi igazolványát, gyermeke születési anyakönyvi kivonatát! ♦ Törvényileg nincs akadálya annak, hogy a gyereket több iskolába is beírassuk, de legkésőbb augusztus végén jeleznünk kell, melyik tanintézetet választottuk. ♦ Egyes állami iskolák behatási díjat szednek (iskolai segédeszközökre vagy behatási díj gyanánt), ám ezt az összeget nem kötelező befizetni. Az elsősök száma évről évre csökken (Somogyi Tibor felvétele) több ezer koronára is rúghat éven- te már a hetedik életévét. Főleg te, az oktatási tárca tavaly több azokat a gyerekeket hagyják szüle- mint százmillió koronát szánt erre ik még egy évig az oviban, akik a célra. nyáron születtek, ezért a tavasszal Az utóbbi években megnőtt vagy a télen születettekhez képest azoknak a kisdiákoknak a létszá- - még nem olyan fejlettek, nem any- ma, akiket szüleik egy évvel később nyira iskolaérettek. Ám ebben a íratnak be az alapiskolába. Jelenleg kérdésben ne döntsön a szülő egye- az óvodákban megközelítőleg 21 dűl, kérje ki a szakember vélemé- ezer olyan gyerek van, aki betöltőt- nyét! (he, no) Mi az, amit tudnunk kell? ♦ Szerezzen információkat az adott oktatási intézményről, esetleg kérje ki azoknak a szülőknek a véleményét, akiknek gyermeke abba az iskolába jár! ♦ Vizsgálja meg, milyen szakirányultságú az iskola, és azt válasz- sza, amelyik ön szerint gyermekének a legmegfelelőbb. ♦ Érdeklődjön, milyen eredményességgel jutottak be a középiskolába az adott tanintézet végzősei! ♦ Ha lehetőség van rá, látogassa meg gyermekével a nyílt nap keretén belül az intézményt, kérje ki csemetéje véleményét is, tetszik-e neki az iskola! Érdeklődje meg, hány gyerek van egy osztályban, kérje ki a többi szülő véleményét is, s mérje fel, milyen a tanintézet felszereltsége! ♦ Kérje meg gyermeke leendő tanárját, hogy próbaképpen vehessen részt csemetéje egy tanítási órán. Helyesebb, ha a kudarcosnak ígérkező tanévtől megóvjuk a gyermeket, s megvárjuk a következő iskolai évet, amikor könnyedén tudja teljesíteni a követelményeket Honnan tudhatjuk, hogy iskolaérett-e az óvodás? ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Bár az óvódás évek alatt a kicsik sok olyan tevékenységet gyakoroltak már, melyek az iskolai tanuláshoz hasonlók, az első osztály mégis más: komolyabb, erőt próbálóbb. Helytállni csak akkor tud, ha az új szakasz előfeltételei már megvannak, ha érett az iskolára. A gyerekeknek onnantól, hogy először átlépte az iskola küszöbét, a tudás megszerzése rendszeres munkával, szokadanul hosszú figyeléssel, napról napra ismétlődő leckekészítéssel, gyakorlással jár. Az iskolába reggel pontosan kell érkezni, s ha a kicsi játszani vagy ugrálni szeretne, akkor is helyben ülve kell kivárnia az óra végét. Otthon pedig - a tanító néni szavára emlékezve, - el kell végeznie a kiszabott feladatokat. A játék idejét, a szabadidő beosztását már a kötelességekhez kell igazítani. Ez jelentős életmódváltozást jelent a gyerek életében; nemcsak a mindennapok szintjén, praktikusan, de saját magához és a világhoz való viszonyulásban tartalmilag is. Helytállni csak akkor tud, ha az új szakasz előfeltételei már megvannak, ha érett az iskolára. Mik ezek a feltételek? Mindenekelőtt lényeges az iskolába kerülő gyerek testi fejlettsége. A koránál kisebb, fejlődésben lassúbb gyerek számára a három-négyórás tanítás, az egy helyben ülve figyelés túlzott megterhelést jelenthet, és néhány iskolai hónap után kimerüléshez, aluszékonysághoz, teljesítményromláshoz és esetleg testi betegséghez is vezethet. Fontos továbbá, hogy a gyerek elfogadja az iskolát mint feladathelyzetet: azt, hogy nem játszhat tetszése szerint, hanem a tanító néni kívánságára határozott céllal kell valamit (pl. rajzolás, rendrakás) végrehajtania. Megfelelő feladattudat szükséges ahhoz, hogy azt is megtegye, amihez sok kedve éppen nincsen, és hogy akkor is folytassa a munkát, befejezze, amit elkezdett, ha már unja vagy elfáradt. A saját teljesítmény megítélésének képessége szintén szükséges ahhoz, hogy egy gyerek jól megfeleljen az iskolában. Ha a kicsi pl. nem látja be, hogy nem teljesen ugyanazt a formát másolta le, ami a táblán volt, vagy hogy az ő sorminta befejezése eltér attól, ami valójában a feladat volt, ha az eredmény helyességétől függetlenül mindenért dicséretet vár, akkor nehezen fogja megtanulni mindazt, amit még nem tud. Az se jó azonban, ha nem bízik önmagában, és csak a felnőtt ítélete nyugtatja meg afelől, hogy helyesen oldotta meg a matematikafeladatot. Az ilyen gyerek nem képes ugyanis önállóan tanulni, nem tudja például, hogy hányszor kell a leckét elolvasnia ahhoz, hogy azt meg is tudja tanulni. Nem megy jól az iskola továbbá a beszéd fejlettsége, annak a képessége nélkül, hogy a gyerek folyékonyan ki tudja fejezni magát, és hogy a választékos magyarázatokat is megértse. Ez az jelenti, hogy a kicsi szókincse és a nyelvtani szabályok ismerete (mondatszerkesztés, ragozás) a korának megfelelő szinten áll. A beszéd egyfajta fejletlenségét jelentik a beszédhibák is, melyek megnehezíthetik az írás-olvasás tanulását, hiszen, ha a gyerek a különböző hangokat nem tudja tisztán, egymástól jól megkülönböztethetően képezni, akkor a leírásukkal és a kibetűzésükkel is gondja lehet. Ezért fontos legkésőbb a nagycsoportban a logopédiai szűrővizsgálat, és ha szükséges, a fejlesztés is. Tartós figyelem Fontos továbbá az általánosító, elvonatkoztató készség, melynek segítségével a gyerek a külvilág tárgyait kategorizálni, osztályozni képes. Már nemcsak azt kell tudnia, hogy az alma és a dinnye ehető, de a labda nem, hanem azt is, hogy az előbbiek ennivalók, ugyanakkor formájukat tekintve mindhárom dolog lehet gömbölyű. Az iskolakezdéshez végül elengedhetetlen az írásra való fel- készültség. Ez természetesen nem a betűformák előzetes ismeretét jelenti. Nem kell a leendő elsősnek már előre gyakorolnia az olvasást, (ha csak ő maga nem érdeklődik iránta.) Sokszor éppen azzal ártanak a jövendő írástanulásnak, ha a szabályos vonalvezetéstől eltérő módon otthon előre tanítgatják a gyereket. Az írásra való felkészültség elsősorban biztos ceruzafogást, rajzolásban, kirakós játékban kifinomodott kézmozgást jelent. Ha az óvodásnak volt kellő alkalma festeni, rajzolni, kézműveskedni, akkor vonal- vezetése gyakorlottá vált és a papír felületével is megtanult gazdálkodni. Nem kell tehát féltenünk az írástanulástól. Az iskolaérettség feltételei tehát a tartós figyelem, a jó feladattudat, a kellő beszédfejlettség és bizonyos logikai műveletekre való képesség. Ha ezek közül bármelyik jelentősen elmarad a korosztály átlagától, az nehéz kezdetet, sőt, tartós nehézséget okozhat a kicsinek az első osztályban. Ne bánkódjunk tehát, ha gyermekünket betöltött hat éve ellenére esetleg kiszűrték az iskola- érettségi vizsgálaton és még egy év óvodát javasoltak neki! Sőt, ne riadjunk vissza attól a lehetőségtől sem, hogy néhány hónap iskola után, ha gyermekünk még nagyon éretlennek mutatkozik, visszavigyük az óvodába! Helyesebb, ha a túlságosan kudarcosnak ígérkező tanévtől megóvjuk a gyermeket, s inkább megvárjuk a következő tanévet, amikor testileg, szellemileg megerősödve már könnyedén tudja teljesíteni a követelményeket, (he, s)
