Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-13 / 9. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 13. Iskola utca 17 Megfogalmazódott, hogy az anyanyelvtanítás külső és belső kihívásaira közösen kell megoldást találni Az oktatásban helyzet van Decemberben az Állami Pedagógiai Intézet és a Comenius Pedagógiai Inté­zet közös szervezésében a magyar nyelv és irodalom tanításáról folyt tanácsko­zás Pozsonyban. CSÍK ZOLTÁN A konferencia első napjáról már beszámoltunk, most a második napon történt dolgokról tudósí­tunk. A második napon megfogal­mazódott, hogy az anyanyelvtaní­tás külső és belső kihívásaira kö­zösen kell megoldást találni. A résztvevők meghallgatták a Comenius Pedagógiai Intézet kér­dőíves felmérésére érkezett vála­szok összefoglalóját, amely a gya­korló pedagógusok észrevételeit, javaslatait összegezte. Ki-ki ber­zenkedhet vagy hitetlenkedhet a mindennapi dilemmákról és gya­korlati küzdelmekről tanúskodó mondatok hallatán, amelyeket a pedagógusok közöltek. Azonban be kell látnunk, hogy másként fes­tenek a dolgok katedraközeiből és másként az íróasztal mellől. Fodor Attila, a Comenius Peda­gógiai Intézet igazgatója két fon­tos kérdést fogalmazott meg: Ki a felelős a magyar nyelv és iroda­lom fejlesztéséért? Van-e valami­lyen helyzet a magyar nyelv okta­tása területén? Mi az előbbrevaló? Az elhangzottak értelmében bi­zony helyzet van: sürgető kihívá­sok, amelyekre meg kell találni a válaszokat. Felelős viszont nem igazán találtatik a meglévő intéz­ményeink között. A magyar nyelv oktatása keveseket aggaszt Szlo­vákiában. Gyakran előbbre való­nak véljük az idegen nyelvet, a szlovákot, a számítástechnikát, mint az anyanyelvűnket. Termé­szetesnek gondoljuk, hogy értjük és beszéljük, de hogy becsüljük, szeressük, ragaszkodjunk hozzá, védelmezzük, csupán másodlagos szempontoknak tűnnek. Nem csak magyar nyelvű előadóktól hallhatjuk azonban, hogy minden modern nemzet oktatásában prio­ritást élvez az anyanyelvtanítás, amely a multikulturalitás alapja. Nekünk sem kell vonakodnunk e tézis elfogadásától és vállalásától. Vajda Barnabás gimnáziumi ta­nár szorgalmazta a továbblépés­hez szükséges szakismeretek megszerzését, elhivatott pedagó­gusok mediátori (közvetítői) kép­zését az ismeretek, információk továbbadására. Csicsay Károly kö­zépiskolai tanár beszámolt heroi­kus küzdelméről a tantervekkel, a kétszintű érettségi követelmé­nyekkel, az érettségi írásbeli fel­adatokkal. Azon kevés pedagógu­saink egyike ő, aki nem kívülről szemléli, mit sütnek az anya­nyelvtanítás boszorkánykonyhá­ján. Miért egyedül? Kinek felel meg ez az állapot? A. Szabó László, az Oktatási Mi­nisztérium Nemzetiségi Osztályá­nak igazgatója elmondta, hogy egyeztetések folynak a minisztéri­umon belül egy Magyar Módszer­tani Központ kialakításának lehe­tőségéről, amely segíthetné a ma­gyar tannyelvű oktatást Szlovákiá­ban. A magyar nyelv- és irodalom- tanítás koncepciójának kidolgozá­sánál fontosnak tartja meghatá­rozni az alappilléreket, a vázat és a feltöltés módját tartalommal. Hibás irodalomkönyvek Misad Katalin, egyetemi tanár, a nyelvtantanítás elavult szemlé­letmódjáról beszélt. Arról, hogy az új nyelvészeti szemléletet a ta­nárok nem veszik figyelembe. A gimnáziumi könyveket a tan­könyvírók gyakran csak összeol­lózzák. Az alapiskolai tankönyvek sok hibát tartalmaznak, amit a lektorok sem vesznek észre. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy funk­cionális nyelvtant kellene taníta­ni. A középiskolákban pedig egy­szerűen nem tanítanak nyelvtant, annak ellenére sem, hogy az egye­temi felvételi kérdések egyharma- da nyelvtani jellegű. A diákok nem tudnak azoknak a középisko­lai gyakorlókönyveknek a létezé­séről, amelyekből az érettségi és a felvételi vizsgák feladatai vannak kiválasztva. Nem ismerik Grendel Másként festenek a dolgok katedraközeiből, és másként az író­asztal mellől (Somogyi Tibor felvétele) Lajost és Tőzsér Árpádot, s nincs tudomásuk a szlovákiai magyar irodalmi folyóiratokról sem. Patus János, középiskolai tanár, felhívta a figyelmet arra, hogy az intézeteknek kommunikálniuk kellene egymással a fejlesztések ügyében. Nem volna szabad fi­gyelmen kívül hagyni a hazai ma­gyar szaktekintélyek véleményét sem. Elfogadhatatlan a tankönyv­írók kiválasztásának szlovákiai magyar gyakorlata, amely az is­meretségen alapszik, nem a szak­tudáson. Fibi Sándor iskolaigazgató sze­rint a szülőket sem igazán érdekli, hogy milyen a magyar nyelv taní­tása. Látható, hogy ezeket a prob­lémákat egy ember nem oldhatja meg. Kinek volna a kötelessége? Véleménye szerint a négy magyar egyetemi tanszéknek és az oktatá­si minisztériumnak. Bernáth Erzsébet, az Állami Pe­dagógiai Intézet munkatársa mint házigazda, kicsit sajnálkozott afö­lött', hogy a mostani tanácskozás nem volt olyan eredményes, mint a szlovák tantárgybizottság ülése. Nem tartotta helytállónak azt az állítást, hogy az eddigi tantervek íróasztal mellett születtek, mivel azokat is gyakorló pedagógusok írták. A pedagógusok azonban nem rendelkeznek tantervírói szakismerettel, mivel erre nem készítették őket fel. A tanköny­veknek pedig összhangban kell lenniük az érvényes tantervekkel. A tanácskozás után egy nappal a Comenius Pedagógiai Intézet­ben arról beszélgettünk, hogy a tantárgy gazdátlannak látszik. Senki sem erőszakol ránk semmit a magyar nyelv és irodalom taní­tása terén. A szlovákokat már nem érdekli, hogyan tanítjuk a magyar nyelvet. Még szerencse, hogy a szlovák nyelv tanítása há­za táján minden rendben van! Tényleg rendben van? Ez akkor igaz, ha a gyerekeink könnyen és örömmel tanulják a tantárgyat. A mai diákoknak nemcsak a munkahelyi követelményeknek, hanem az európai mércének is meg kell felelniük Tanítható-e közvetlenül a gondolkodás folyamata? LEPENYE MÁRIA Az utóbbi években világszerte megnőtt az érdeklődés a gondol­kodás- és tanulásfejlesztő módsze­rek iránt. A kognitív képzés kuta­tása és fejlesztése sok országban viharos gyorsasággal halad. A mű­ködő programok közül néhánnyal igen jó eredményeket lehet elérni az oktatásban. A gondolkodás fej­lesztésének alapelvei és ezen programok bizonyos részei az is­kolarendszeren belül is beépültek az oktatásba, dinamizálva, felfris­sítve annak struktúráját, de a gon­dolkodás teljes folyamatának köz­vetlen tanításával egyikük sem foglalkozik, legfeljebb felveti an­nak szükségességét. Pedig már óvodáskorban el lehet kezdeni a hatékony gondolkodási folyamat olyan irányú kiépítését, amely eredményes problémamegoldás­ra, tervező, építő, alkotó gondol­kodásra tanítja, neveli a jövő ge­nerációját. Az oktatás: felkészítés az életre, tehát az iskolában meg­tanult gondolkodásmódnak hasz­nosnak kell bizonyulnia az iskola után is. A gondolkodásra nevelés hagyományos módszerei nem mindig elégítik ki ezt a feltételt. A pedagógusok számára az a legna­gyobb kihívás, hogy milyen mó­don mozdítsák elő azt a fajta gon­dolkodást, tanulást, attitűdöt, amely a mai, magas követelmé­nyeknek megfelel. A mai diákok előtt nagy feladat áll: nemcsak a konkrét munkahelyi követelmé­nyeknek, hanem az európai mér­cének is meg kell felelniük. A vita­készség és a kritikus gondolkodás már nem elég. A mai világban többre van szükség: döntésekre, választásokra, aktív kezdeménye­zőkészségre, kreativitásra, világos és konstruktív gondolkodásra. Mit tudhatunk ma a gondolko­dás folyamatáról és taníthatósá­gáról? A gondolkodó gyermek már nagyon korán belekezd a leg­nehezebb tanulási folyamatba: a nyelv elsajátításába. Az első sza­vakat kiejtő baba rámutat egy ál­latra, és kimondja: kutya. Környe­zete visszaigazolja állítása igaz vagy hamis voltát. A kisgyermek elbűvölő erejű kíváncsisággal és gondolkodási rugalmassággal rendelkezik. Lényegre törő és el­mélyült gondolkodást igénylő kérdéseket tesz fel: „Honnan tud­ja a földben a búzaszem, hogy ta­vasz van?” „Mi tartja meg az eget?” „Miért halnak meg az em­berek?” Ez a korai kíváncsiság gyakran elhalványul az idő halad­tával, különösen az iskolázás kö­vetkezményeként. A gondolkodás fejlődésének és a tanulás sikeres­ségének egyik kulcsa lehet, ha a gyerek korai kérdező lendületét életben tartjuk. Hogyan érhetjük ezt el? A gondolkodási képessé­gek Bloom szerinti rendszerezésé­ben az értékelés, a szintézis és az analízis összetettebb és „maga­sabb szintű” gondolkodást igé­nyel. Az alkalmazásra, a megér­tésre és az ismeretekre vonatkozó kérdések kevésbé összetett és így „alacsonyabb szintű“ gondolko­dást igényelnek. Gyermekeink rendelkeznek a tanuláshoz, haté­kony gondolkodáshoz szükséges „helyzeti energiával”, de fennáll annak a veszélye, hogy belera­gadnak a gondolkodás alacso­nyabb szintű formáiba és a vég nélkül ismétlődő rutinba, hogy nem látnak meg új utakat, nem élik át a lépésről lépésre való elő­rehaladást, elveszítik annak lehe­tőséget, hogy a tudás és tapaszta­lás új csapásait felfedezzék. A gondolkodási és tanulási készsé­gek elsajátíttatásának hagyomá­nyosan kétféle felfogása létezik. Az egyik, hogy a gondolkodás ta­nítását építsük be minden tan­tárgytanításába, a tananyag teljes egészébe. A másik felfogás szerint olyan speciális programot kell ki­dolgozni, melynek során a gyere­kekben gondolkodási készségeket alakítunk ki. Informatikában jobbak tanáraiknál az iskolások Az új kor eszközei ISMERTETÉS Egy amerikai felmérés szerint az iskolák nem tudják kihasználni a világháló nyújtotta lehetősége­ket, annak ellenére, hogy szinte ki­vétel nélkül rendelkeznek internet-eléréssel. Az amerikai Oktatási Hivatal által közzétett felmérés sürgeti az intézménye­ket, hogy a számítógépeket na­gyobb mértékben használják a tantermekben, és az internetes foglalkozásokat a tanterv kialakí­tásánál is vegyék figyelembe. A hi­vatal adatai szerint az elmúlt egy évtized alatt az amerikai oktatási intézmények nem kevesebb mint 99 százalékát látták el internetkapcsolattal, és minden ötödik diákra jut egy számítógép. Az eredmények tudatában a do­kumentum kissé fellengzős nevet kapott: „Az amerikai oktatás új aranykora felé: hogyan forradalma­síthatja az internet, a törvénykezés, és a diák napjaink oktatását.” A két­ségkívül impozáns eredmények azonban önmagukban nem bizto­sítják a teljes sikert. A felmérés ugyanis rámutatott, hogy az infrast­ruktúra kiépítettsége ellenére az is­kolák vezetése és a tanárok még mindig nem szoktak hozzá az új kor eszközeihez, és a mai napig nem látták el megfelelő szerepkörrel a számítógépeket. A diákok nagy ré­sze ezért otthon sajátítja el a számí­tógép kezelését, és tudása sokszor meghaladja a tanárokét. Ezt kiváló­an érzékelteti a világhálót haszná­lók között végzett felmérés, amely szerint 2000 és 2002 között a 2-5 éves, valamint a 6-8 éves gyerekek között nőtt legnagyobb mértékben az internet-használat, (sgh) Az emberek a vallás pótszerét keresik a mágiában Ördögűző tanfolyamot indít a pápai egyetem MTI-HÍR A római regina Apostolorum pá­pai egyetem és a GRIS (szociovallási kutátásokat végző csoport) továbbképző tanfolyamot szervez papoknak „a sátánizmus­ról, az ördögűzésről és a felszabadí­tó imáról”. A februárban kezdődő tanfolyamon szociológusok, teoló­gusok, orvosok, pszichológusok és ördögűzők fogják elemezni „a sátá­ni megszállottság problémáját a mai fiatalok egyre jobban terjedő sátánizmusa fényében.” Francesco Bamonte atya, ismert olasz ördögűző szerint négyféle módon válhat valaki az ördög áldo­zatává: Isten akaratából, aki próbá­ra teszi az embert (ez leginkább a szentek esetében történik meg), sa­ját hibájából, ha valaki az okkultiz­mus valamelyik formájának hódol. Okozhatja azonban a bajt egy, a sá­tánhoz tartozó személy és az isfha valaki megrögzötten bűnös marad és elutasítja a bűnbánatot. Az atya, aki ebben a témában több könyvet is írt, az okkultizmus jelenlegi divatját azzal magyaráz­za, hogy megcsappant az embe­rekben az istenhit, és lehet, hogy nem tudatosan, de a vallás pót­szerét keresik a mágiában, a spiri- tizmusban, a paranormális dol­gokban. Olaszországban 400 pap­nak van hivatalos megbízása ör­dögűzési rítusok végzésére. De legalább ugyanennyi világi sze­mély és szerzetes működik ilyen szerepben megbízás nélkül. A ka­tolikus pszichológusok társaságá­nak felmérése szerint Olaszor­szágban 2000-ben félmillió olasz fordult ördögűzőhöz, 65 százalé­kuk nő volt. ISKOLAI KVÍZ Kedves szülők, pedagógusok, je­lenlegi és örök diákok! Olvassák figyelmesen az Iskola utca mel­léklet cikkeit, és abban az eset­ben, ha helyesen válaszolnak az általunk feltett kérdésekre, és a megfejtést január 20-ig beküldik, megnyerhetik az AB-ART Kiadó ajándékát, Zemlényi Attila Ro­deó című verseskötetét. 1. Hány hatéves gyerek jár a 2004/2005-ös tanévben óvodába Szlovákiában? a. 20 740 b. 28 740 c. 55 740 2. Az előrejelzések szerint hány kiselsős lesz a 2005/2006-os tanévben? a. 10 ezer b. 110 ezer c. 55 ezer 3. Az iskolaérettség ... tehát a tartós figyelem, a jó feladat­tudat, a kellő beszédfejlett­ség és bizonyos logikai mű­veletekre való képesség. a. okai b. feltételei c. bajai 4. Helytállni csak akkor ..., ha az új szakasz előfeltételei már megvannak, ha érett az iskolára. a. kell b. akar c. tud Címünk: Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. A megfejtéseket e- mailben is eljuttathatják az aláb­bi címre: iskolautca@ujszo.com Múlt heti Iskolai kvízünk megfej­tése: lb, 2c, 3b, 4a, 5b. Köszön­jük, hogy üyen sokan részt vettek játékunkban. Ezúttal a kassai Fe­kete Piroskának kedvezett a szerencse, az AB-ART Kiadó ajándékát küldjük neki. ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, e-mail: iskolautca@ujszo.com O

Next

/
Thumbnails
Contents