Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-13 / 9. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 13. Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Holnap 18 órai kezdettel a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Szászi Zoltán költőnek, lapunk ismert publicistájának Forgácsok című, lírai jegyzeteket tartalmazó kötetét mutatják be. A Plectrum Könyvkiadó gondozásában megjelent könyvet - amelyet Cselényi Árpád illusztrációi gazdagítanak - a házigazda Hodossy Gyula ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Az irodalmi est végén jóté­konysági célzattal eladásra kínálják fel a bemutatott kötet illusztrá­cióinak eredeti ősnyomatait, a befolyt összegből pedig - a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat segítségével - a Sri Lanka Tangelle településén élőket támogatják majd, akik a cunami áldozatai, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Össztánc 19 KIS SZÍNPAD: Macska a forró tetőn 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: A tündérlaki lányok 14, 19 MÁRAI STÚDIÓ: „bő Magyarországon párja nem vóut“ 9,11 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Egy szerelem három éjszakája 17 MOZI POZSONY MLADOSŤ: Az ördögűző - A kezdet (am.) 18, 20 AUPARK - PALACE: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 13.20, 14.40, 15.40, 16.40.18.19.20.21.20 A hihetetlen család (am.) 14.20,15,17.40 A tűzben edzett férfi (am.) 17.10,20.20 Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.- fr.-ang.) 13.10, 15.10, 17.30, 19.30, 21.30 Szüzet szüntess (am.) 12.10.14.40.17.19.20.21.40 Bajos csajok (am.) 14.10,16.20,18.30, 20.40 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 16.10,18.40,21.10 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 15.30, 18.10, 20.50 Leány gyöngy fülbevalóval (ang.) 20.10 A tűzből nincs kiút (am.) 18.20,21 Tapló Télapó (am.) 15.20,17.20,19.40, 21.50 PÓLUS - METROPO­LIS: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 13.05, 14.05, 15.05, 16.20, 17.20,18.2,19.35,20.35 Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) 15, 17.05.19.1521.20 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 13.25,16, 17.35, 18.40, 20.10, 21.25 A hihetetlen család (am.) 13.10, 15.40, 18.10 Bajos csajok (am.) 15.15,17.15, 21.35 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 19.20,21.40 KASSA DRUŽBA: Alien vs. Predator-A halál a ragadozó ellen (am.) 18,20 CAPITOL: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 16, 19.15 TATRA: A falu (am.) 17 Rossz nevelés (sp.) 19 ÚSMEV: A hihetetlen család (am.) 16 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 18 DÉL-SZLOVÁKJA SZENC - MIER: A tűzben edzett férfi (am.) 18 VÁGSELLYE - VMK: Zuhanás a csendbe (ang.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Fe­lejtés (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Egy makulátlan elme örök ragyo­gása (am.) 16.30 A nagy zabálás (fr.-ol.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁ­MA: Egy makulátlan elme örök ragyogása (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Alfie (ang.-am.) 13.30, 15.30, 17.45, 20 Állítsátok meg Terézanyut! (magy.) 14.45, 17.15, 19.45 Amerikai taxi (am.-fr.) 14, 19.45 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 16.30, 20.30 A hi­hetetlen család (am.) 15, 17.15 Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.- ang.) 16,18, 20 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 13.45,17, 20.15 Nagy zűr Korzikán (fr.) 14.15,16.15, 18.15, 20.30 A nemzet aranya (am.) 15,17.30,20 Ocean’s TWelve - Eggyel nő a tét (am.) 13,15.15, 17.45,20.15 PVilágszám! (magy.) 18.30 Gazdag képanyag idézi fel az együttes hétköznapjait Könyv a Népesről AJÁNLÓ Tavalyelőtt ünnepeltük a tájegy­ségeink népi hagyományait ápoló és feldolgozó első hivatásos együt­tesünk, a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes - vagyis a NÉPES - megalakulásának ötvene­dik évfordulóját. Tavaly év végén az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüt­tes elődjeként számon tartott Né­pes megalakulásának és működé­sének körülményeiről egy könyv is megjelent a Csemadok Országos Tanácsának és Dunaszerdahelyi Területi Választmányának gondo­zásában. A Népes egyik alapítója­ként ismert Takács András számos korabeli dokumentumot, vissza­emlékezést és inteijút közöl az összeállításában és előszavával napvilágot látott kötetben. A Gyur- csó István Alapítvány Könyvek 33. darabjaként megjelent kiadvány a Népes bemutatói kapcsán íródott hajdani méltatásokból is bőséges válogatást tartalmaz, valamint gazdag képanyaggal idézi fel az együttes hétköznapjait és fellépé­seinek hangulatát, (ú) „Meglehet, az utánam jövők számára is elveszik mindaz, ami egyszer már megvolt” Az életnek a szolgálat ad értéket Ág Tibor több mint fél év­századdal ezelőtt valahogy úgy vághatott neki első fel­vidéki gyűjtőútjának, mint anno Vámbéry Ármin a nagyvilágnak - egyiküket sem áldotta meg senki. Egy másik fontos párhu­zam, hogy bár mindketten üres tarisznyával indultak, kincsekkel megrakodva tértek haza. A kérdés most az: mit kezdjünk mindez­zel negyvenévi „kulturális agyhalál” után? LŐRINCZ ADRIÁN Azt hiszem, hogy ha valaki, hát Ág Tibor elmondhatná magáról: élete sosem nélkülözte a mozgal­masságot. 1928-ban született Po­zsonyban, tehát még látta a polgá­ri világot, ám a második világégést követően batyuval a hátán kellett távoznia a Duna túlpartján fekvő ligetfalui gyűjtőtáborba. Később hivatásos Csemadok-alkalmazott lett; feladata az volt, hogy megte­remtse egy hivatásos dal- és tánc- együttes létrehozásának szakmai feltételeit és hogy szervezze meg az öntevékeny népművészeti moz­galom zenei anyaggal való ellátá­sát. így született meg a NÉPES, melynek művészeti vezetője lett, majd az Ifjú Szivek Dal- és Tánc- együttest igazgatta. Közben rásü­tötték, hogy burzsoá nacionalista, ám a háború utáni évek tapaszta­lataival a háta mögött, szerintem, ezen már meg sem lepődött. Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy minden nehézség ellenére mindvégig gyűjtött, és gyűjt ma is. 1951-től, első gyűjtőútjának évé­től napjainkig több mint tizenhat- ezer gyűjtési egységet jegyzett le - ez az a kincs, melyet vándorújá­ról hozott. A múlttal megbékélt, ám a jelen és jövő dolgában nem derűlátó. „Bennem akkor sem volt harag és most sincs - vallja a hetvenhetedik életévébe lépő népzenekutató. - Mindez a történelem része; fáj vi­szont, hogy másfél évtizeddel a rendszerváltás után sem vagyunk képesek kiheverni a negyven éven át tartó szellemi nyomorúságot, pedig itt lenne az ideje. Ezért van az, hogy kultúránk ma leginkább egy pocsolyához hasonlít. Márpe­dig a pocsolya poshadt állóvíz, a kultúra pedig csak ott tud fejlődni, ahol mozgás van.” Az okok keresése során ismét csák a második világháború utáni évekig kell visszakanyarodnunk. „Az 1945-ös esztendőt követően kezdetét vette a Felvidék lakossá­gának módszeres likvidálása - mondja a kor tanúja. - Mivel az úgynevezett köznépre a tanítók, tanárok voltak legnagyobb hatás­sal, ezt a réteget próbálták minél gyorsabban elveszejteni. A teljes jogfosztottság és a reszlova- kizáció idején sok magyar tanító ismerősömet választás elé állítot­ták: vagy állást vállal valamelyik, szlovákok lakta területen találha­tó iskolában, vagy csomagolhatja a batyuját, és mehet Magyaror­szágra. Sokan az első megoldást választották, és akadtak közöttük, akik igazgatói tisztségig vitték. De hogy a szakmámnál, a népzene- kutatásnál maradjak, említhet­ném például Manga Jánost, aki a pozsonyi magyar rádióadás törté­netében elsőként sugárzott nép­zenét az éterbe - és ez ráadásul élő közvetítés volt. Mit tett ez az ember? Összecsomagolt, Magyar- országra költözött, és mivel be­szélt szlovákul, a magyarországi szlovák népzenekutatás úttörője lett. Tragédia, hogy ilyen emberek hagytak el bennünket...” A „szakmát” - vagyis a népze­nekutatást - azonban más dolgok is gátolták a zavartalan működés­ben. „Sokan és sokszor próbálták elhitetni velünk - mondja Ág Ti­bor -, hogy a Székelyföldön élő magyarok jobban el vannak nyomva, mint mi. Én felelőssé­gem teljes tudatában merem állí­tani, hogy a felvidéki magyarság körében nagyobb pusztítást vég­zett a múlt rendszer, mint Romá­niában. Mert ott megmaradt az értelmiség. A zene szempontjából sokat jelentett, hogy Kolozsvárott fennmaradt a magyar konzerva­tórium, és a Bolyai Egyetem is csak jóval később lett kétnyelvű. Ott még a legvadabb időkben is volt a Folklórintézetnek magyar tagozata, amely a kutatásokat irá­nyította. Nálunk ilyen intézmény nem volt, és akkor sem jött létre, amikor már lehetett volna. Már­pedig szükség volna egy biztos anyagi háttérrel rendelkező intéz­ményre, amely az összegyűjtött anyag feldolgozását is felvállalná. Ez a szakma azonban sajnos még ma sem erről szól.” „Úgy látom, hogy minden, ami a felvidéki népi kultúra körül tör­tént és történik, megreked a törek­vés szintjén - sommázza több mint fél évszázad tapasztalatait Ág Tibor. - Korábban, amikor az állam milliókkal támogatta a Cse- madokot, nem akadt egy ember, aki összefogta vagy legalább ar­chiválta volna mindazt, ami kint, azaz az alapszervezetek szintjén történt. Ha csak elrakta volna a különféle kiadványokat, hangsza­lagokat és egyebeket, amelyeket, úgymond, kívülről beküldtek, most volna mire építeni. Mert a mostaniaknak nincs mire; ezért is lehet az, hogy a mai kísérletek szinte mindegyike egyfajta »kul­turális átverés«. A múlt ismerete nélkül egyszerűen nem lehet vala­mi újat megalapozni.” Kodályt idézve szabadon: még nem vagyunk elég intelligensek, de már nem vagyunk elég primití­vek sem ahhoz, hogy a népzenét megértsük? „A gond nem az értés­sel van - teszünk pontot az eszme- futtatás végére. - Vannak embe­rek, akik feljátszanak valamit; nem azért, mert éppen szükségük van rá, hanem, hogy eltegyék. Ilyen vagyok én is. De a magamfaj­tát a Jóistenen kívül szinte senki sem segíti. Amikor 1951-ben elin­dultam gyűjteni, bizony, jól jött volna, ha ismerem, amit az elődök - gondolok itt elsősorban Kodály­ra és Bartókra - ránk hagytak. Amiképp én sem juthattam hozzá munkáikhoz, úgy meglehet, hogy az utánam jövők számára is elve­szik mindaz, ami egyszer már megvolt, a miénk volt. Bánt, hogy a sanyarú évtizedek után sem tud a magyar kisebbség megfelelő in­tézményekkel, emberekkel előáll­ni. így félő, hogy a népdal nem tudja betölteni küldetését, nem ta­lálja meg a visszautat a legelhiva- tottabb értőhöz.” Megjelent a Gömörország téli lapszáma - az ötödik évfolyam méltó zárása A közösségi „bűn” és bűnhődés a 20. században LAPAJÁNLÓ Tartalmában és küllemében egyaránt figyelemreméltó a Gö­mörország című, negyedévente megjelenő regionális folyóirat ötö­dikévfolyamának utolsó lapszáma. A címlapon Szabó Ottó festőmű­vész képben és szóban vall arról, mit is jelent ma a hit. A lap ezúttal a Felvidék holokausztjait választotta vezértémájául, kiemelve az északi magyar géniusz létezését és a kö­zösségi „bűn” és bűnhődés törté­nelmi tényeit a 20. században. A vezércikkben B. Kovács István, Radnóti Miklós emlékét a Nem tud­hatom című versével megidézve a mindenkori népirtásokra, azok ér- telmedenségére, brutalitására hív­ja fel az olvasó figyelmét, hangsú­lyozva, hogy: „a szenvedés nem mennyiségi kategória és nem kisa­játítható senki által és senki számá­ra.” A Kossuth-díjas Tőzsér Árpád eddig soha nem elemzett összefüg­gésekre mutat rá írásában: az észa­ki, közép-európai és felföldi géni­usz mint irodalmi lehetőség megfo­galmazását nyújtja, amely gondo­lat értelmezési és vitaalapjául Hamvas Béla Öt géniusz című mű­ve szolgál. Németh Péter Mikola Madách Imre, az „északi géniusz” szülötte című írásában több, ma is aktuális kérdéskört megvizsgál a Madách-életmű tükrében. Magyar nyelven eddig publikálatlan ténye­ket ismertet Harmata Tibor 265 dobsinai német legyilkolásáról, melyről még a rendszerváltás után is csak keveset beszéltek. Filicky Pál és Kardos László megrendítő történésekről szóló írásukban a rozsnyói izraelita közösség emléke­zetéről adnak számot. A zsidóság rimaszécsi történetéről Kovács At­tila és Stubendek Gábor számolnak be érdekfeszítően. Bettes István Radnóti Miklós gömöri útjára em­lékező, a költő naplójából is idéző írásművében rámutat a mártír költő itteni látogatásának iroda­lom- és kultúrtörténeti összefüggé­seire. Sz. Haltenberger Kinga ezút­tal Putra Ede munkásságáról ír. Ki­emelkedően érdekes írás olvasható Gulyás Klára tollából Gulyás Pál, méltatlanul elfeledett költő rima- szombati tartózkodásának történe­téről. A kettős állampolgárságról szóló balsikerű magyarországi nép­szavazásra reagálva a szerkesztők Tompa Mihály A gólyához című versét közlik. A Kiskapu a Par­nasszusra rovat a tavalyi Pegazus­pályázat győztesének, a füleki Rácz Boglárkának három versét hozza. Gaál Lajos - a Gömör természeti öröksége című sorozat 16. darabja­ként - a tornaijai Tengerszemről közöl érdekfeszítő írást. G. Kovács Gyula sorozata is folytatódik; most a gömöri protestáns gályarabokról szolgál számos új információval. Ebbén a rovatban még Pierzchala József, Csáky Károly, Böszörményi István, Gaucsík István és Kapuvári István írásai olvashatók. A lap kö­szönti a Nívódíjas Szabó Ottó festőművészt is. Az Agóra rovat sú­lyos írásokkal jelentkezik a mostani lapszámban. A legfőbb téma a ma­gyarországi népszavazás és annak kihatásai a kisebbségben élő ma­gyarok további életére, (szisza) (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents