Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-10 / 6. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ THE NATION Thaiföld némely tengerpartjára a cunami után visszatértek a bőrteknősök, amelyek a turistaáradat miatt évekkel ezelőtt elhagyták a vidéket - írta a thaiföldi lap. Egy kisfiú Mai Khao strandján talált vagy 80 tojást, amelyről a szakértők megállapították, majdnem bizonyosan a kiveszőben lévő bőrteknős rakta le. A bőrteknős a világ egyik legrégebbi állatfajtája, több mint százmillió éve létezik. Több tengeri teknőshöz hasonlóan csak azért hagyja el a vizet, hogy a meleg parti homokba rakja tojásait. Malajziában környezetvédelmi programok keretében védik ezeket a strandokat. A szárazföldtől néhány kilométerre lévő szigetekre naponta legfeljebb 20 fő látogathat, és mivel a teknősök sötétben érkeznek, naplemente után nem mehetnek le a partra.- Ha nekünk nem osztottatok lapot, akkor a Fekete Pétert se sózzátok ránk! (Szalay Zoltán karikatúrája) A hazai feljelentésektől nem tartottak, de a budapesti csehszlovák nagykövettől féltek Hofi él, Hofi élni fog! Hofi élt, A közkeletű, kétezer oldalas magyar életrajzi lexikon, a Ki kicsoda 2002-es kiadásának 759. oldalán ez olvasható: „Hofi Géza - szócikkének közléséhez nem járult hozzá.” Nem hiszem, hogy titkolni szeretett volna valamit, hiszen fölös alkalmakkor beszélte ki életrajzát. De azt akarta, hogy csak az a Hofi legyen élő, aki a színpadon volt. A mű azonossá lett az emberrel. E. FEHÉR PÁL Abból az alkalomból írok róla, hogy két esztendővel a halála után, 2004 szilveszterén az ő műsorai voltak a legnézettebbek a magyar tévékben. Arról is érdemes lenne, persze, elmélkedni, hogy a mai magyar kabaré miért nem tudott olyan teljesítményt nyújtani, a demokrácia kellős közepén, amilyenre ő volt képes, amikor az igazság kimondásának nem 12 nehézsége volt, mint azt Bertholt Brecht még a weimari köztársaság idején naivan feltételezte, hanem ennél sokszorosan több. És nem a nosztalgia teszi kelendővé humorát, mint annyi másokét, hanem az a képessége, hogy típust teremtett saját képére és hasonlatosságára. Ő lett a magyar kisember és - ezt is érdemes megfigyelni - külső megjelenése az évek során igazodott a vállalt szerephez. Fiatalabban olyan volt, mint egy színész. Korosodva, meghízva, megkopaszodva olyan lett, mint egy ádagember. Amikor játszott - az már nem színház volt, hanem állt a színpadon egy ember, valaki közülünk, aki elmondja, úgy ahogyan a kocsmában, a gangon a szomszédnak mindannyian tesszük, hogy minek örül, miért dühöng. Életünk közhelyekből állt és áll. Hofi Géza ezt ismerte fel. Milyen kifejezően tudta ismételni Sztálint: Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog! És a nézőtéren, ugyanúgy, mint az utcán, mindenki tudatában volt annak, hogy szó sincsen Leninről, Sztálin akart élni mindörökké. A vak és zsarnoki hatalom. Hofi azért élt, azért él és azért fog élni, mert szemének villanásával, egyetlen, látszólag véletlen mozdulatával, egy kacsintással leleplezte az álságot, a közhelyt. Született plebejus demokrata volt. „Tiszta őrület” - ismételte, amikor ágytálakat okádott az éjjeli- szekrény, és ő arról töprengett a diliházban, hogy miként hasznosíthatná a haszontalanságot: talán tükörként, esetleg palacsintasütőként, netán múzeumi papucsként csoszoghatna benne. „Tiszta őrület” - gondolhatjuk vele együtt, amikor már régen nincsen terv- gazdaság, de azért a kapitalizmus szintén képes az értelmetlenségre. A világ szüntelenül abszurditásával készteti lelki ellenállásra a kisembert, még akkor is, ha közben szorgalmasan gyártja az ágytálakat. Nem gondolnám, hogy Hofi olvasta volna Franz Kafkát, Hrabalt sem nagyon, ám bizonyos, hogy ugyanaz a XX. század nyugtalanította. Nem volt udvari bohóc, noha irigyei sokszor és sokat suttogtak úgynevezett magas kapcsolatairól. Manapság pedig politikamentes humoristaként szeretnének emlékeztetni rá, de ez sem igaz. Hofi szenvedélyesen politizált, mindenkor az „alsó szint” érdekében. Tanúja lehettem, hogy miként készült egyik legélesebb szatírája. Az, amelyikben Kádár János jellegzetes modorát és óvatos, a lépéseket mindig százszor mérlegelő politikáját ábrázolta. A Mikroszkóp Színpad igazgatója, Komlós János, az ötletgazda és Hofi pontosan tudták, hogy a Kádárt, mint sakknagymestert bemutató számot egyedül Kádár engedélyezheti. Beosztottjainak erre nem lesz bátorságuk, ezért őket nem is kérdezték. Tettek néhány kísérletet, hogy kipuhatolják Kádár véleményét, de ő mereven elzárkózott: „Ez a maguk mestersége” - mondta. Végül nekivágtak. Mindjárt az első előadás után - rengeteg feljelentés. A hazaiak nem voltak nagyon érdekesek, annál jobban tartottak a budapesti csehszlovák nagykövettől, aki azt vetette fel Budapesten is, meg Prágában is, leginkább azonban Moszkvában: hová jutnánk, ha minden főtitkár gúny tárgya lehetne. Például Brezsnyev elvtárs... Például Husák elvtárs... Ekkor nézte meg Kádár az előadást. Végignézte, még konyakot is ivott a művészekkel, ám az előadásról nem szólt egyetlen szót sem. Távozása után nem volt nagyon vidám a hangulat a színházban. Komlós már-már azt mérlegelte, hogy esetleg okosabb lenne levenni a számot a műsorról. Ekkor érkezett egy kézírásos levél: „Kedves Hofi Elvtárs! Köszönöm. Jobb, mint az eredeti. Üdvözlettel: Kádár János.” A levelet sokáig lehetett olvasni a Mikroszkóp előcsarnokában. Hofi tulajdonképpen sohasem bírált, hanem a társadalmi gépezet működését mutatta meg. Ezért élő. Már régen elfelejtettük, hogy mi volt az ötletet adó konkrétum, de a mechanizmus rugóinak feltárása - feledhetetlen. Hofi műsorai olyasmik, mint Karinthy Frigyes paródiái az így írtok ti oldalain. Ki olvasott Szabolcska Mihályt? Már Karinthy idejében is egyedül Karinthy. Azt azonban nem felejtjük, hogy „Kicsi kunyhó, szerető szív, / Messze égbolt, tiszta kék - / Fulladjon meg Ady Endre / Lehetőleg máma még...” Hofi idejében sem olvasta senki, mondjuk, az Ifjú Kommunista című lapot, kizárólag és nagy kedvvel Hofi: a rendszer képtelen idiotizmusairól szóló kommentárjai azonban halhatatlanok. Pedig nem csinált egyebet: józan ésszel próbálta értelmezni azt a képtelenséget, amelyet a jelzett folyóirat szerzői, mint „élenjáró” ideológiát mutattak be. Hofi egyszerűen annyit mondott: ez hűjeség. így, jé” betűvel - szándékosan, ahogyan a vásott utcaköly- kök írták Kőbányán, szülőhelyén a fakerítésekre. Hofi számára Kőbánya, a megélt valóság volt a mérce. Őt nem lehetett semmilyen népboldogító hazugságra rávenni. Akik ismerték, jól tudták: mindig őszinte volt. És roppant komolyan vette azt, hogy ő képes kimondani, amit az emberek éreznek, tudnak, de bármilyen ok miatt nem mondhatják ki véleményüket. A rendszerváltás előtt és a rendszerváltás után is azoknak az érdekeit képviselte, akik „csak” dolgoztak, és ezért nem értek rá pénzt keresni. Senki nem emlegette Puskás Ferencet másként, mint becenevén, Öcsiként. Azt is kevesen tudják, hogy Hofi - becenév. A személyi igazolványa szerint Hoffmann Géza volt. Hofiként lett halhatatlan. Az UNICEF szerint „máris munkához láttak” a gyermekkereskedő bandák a térségben Legalább százezer árva a cunami után MTI-HÁTTÉR Legalább százezer gyermeknek tűnt el mindkét szülője a dél-ázsiai katasztrófában az egyik legnagyobb brit segélyszervezet szerint. A Save the Children nevű gyermekjótékonysági szervezet vezérigazgatója, Mike Aaronson a The Sunday Timesnak azt mondta: a százezres becslés is „inkább előzetes, semmint tudományos”, de jelentősége abban áll, hogy jelzi a probléma rendkívüli nagyságát. Az ENSZ szakosított gyermekjóléti szervezetének (UNICEF) egyik vezető tisztviselője a vasárnapi brit lapnak azt mondta: az idő múltával most már egyre halványabb a remény arra, hogy azok a szülők, akik eddig nem jelentkeztek gyermekeikért, még előkerülhetnek. Az UNICEF minap külön állás- foglalást adott ki, miszerint most a legsürgetőbb feladatok egyike annak megakadályozása, hogy az egyedül maradt gyerekek ezrei a nemzetközi gyei íueKkcreskedelem áldozatává váljanak. A szervezet szerint a gyermekkereskedő bandák „máris munkához láttak” a térségben. Chandrika Kumaratunga Srí Lanka-i elnök a BBC tévének vasárnap azt mondta: csak az ő országában 90 ezer lakóépület dőlt romba a tengerárban. Hozzátette ugyanakkor: a katasztrófa sújtotta területek is 3-4 hónap múlva ismét készen állnak a turisták fogadására. KOMMENTÁR Szemellenzős elnök SZILVÁSSY JÓZSEF Ivan Gašparovič feltehetően eltökélte, hogy nem minden szlovákiai polgár elnöke akar lenni. Nemrég a Matica slovenská vezetői előtt államférfihoz méltatlanul gyanúsítgatta a Magyar Koalíció Pártját és személy szerint Csáky Pál kormányalelnö- köt. Elfogultságának újabb jelét adta, amikor az egyházi elöljárókat fogadva több szlovák nyelvű római katolikus misét szorgalmazott a vegyesen lakott déli országrészekben. Érvelése önmagában helyénvaló, hiszen a szlovák ajkú hívő alkotmányos joga, hogy lakóhelyén az anyanyelvén gyakorolhassa hitéletét. Csakhogy ugyanez illeti meg magyar hittestvérét is, de erről az államfő már hallgatott, holott több helyen ők sem élhetnek az alaptörvény szavatolta lehetőséggel. így aztán a köztársasági elnök valójában azt a fóbiát erősítette, mintha valamiféle sanda nemzetiségi elnyomás érvényesülne az ott élő szlováksággal szemben. Másról tanúskodnak viszont a tények, hiszen a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a szlovákiai magyarság lé- lekszáma egy évtized alatt csaknem ötvenezerrel csökkent. Kicsiben jól példázza a társadalmi folyamatokat a Somorja melletti Gútor félmúltja és jelene. Egészen a hatvanas évekig színtiszta magyar település volt, amelyet az akkori közigazgatási reform miatt kiszakítottak természetes közösségi és hivatali környezetéből. Az elmúlt évtizedben pedig új lakópark épült, ahova Szlovákia csaknem minden járásából költöztek lakók. Gyökeresen megváltozott a falu nemzetiségi összetétele. A helyi szlovák hívők kérésüknek megfelelően mintegy két éve hetente anyanyelvükön hallgathatnak misét az ottani műemlék templomban. Nyilván nem mindenhol sikerül ilyen rugalmasan igazságos megoldást találni. Állítólag az államfőhöz Bátor- kesziről, az ottani szlovák hívőktől érkezett panasz. Ugyanilyen sérelmet emlegetnek elég régen az oroszkai, a csatai és a lekéri magyarok is, akiknek viszont nincs anyanyelvükön jól beszélő papjuk. Sajnos, nem ők az egyedüliek. Ezekről a gondokról tudnak az illetékes egyházmegyék vezetői. Ám az ő kezüket is megköti a lelkészhiány, amelyen csak fokozatosan lehet enyhíteni, és csak akkor, ha lesz elegendő magyar és szlovák papnövendék. Nem szerencsés hát, ha az államfő féligazságokat han- góztat, mert ezzel a megnyilvánulásaival egyértelműen a szlovák nacionalistákat erősíti. Ha így folytatja, akkor már nemcsak a magyarok, hanem a szlovák demokraták közül is mind többen mondják majd kiábrándultán - a költő aktualizált szavaival -, hogy nem ilyennek képzeltem az elnökömet. JEGYZET Az öndicséret bűze PÉTERFI SZONYA Noha szerencsémre nem vagyok cukorbeteg, a minap igencsak felszökött a cukorszintem (és a vérnyomásom). Olvastam ugyanis a szociális minisztérium illetékeseinek nyilatkozatát, amelyben a tavaly elért sikerekkel dicsekedtek. Mert hogy gazdálkodásuk annyira sikeres volt, annyira kordában tartották a tárca kiadásait, hogy idén jut pénz a még dolgozó, 65 éves rokkantak személyi asszisztenseinek bérezésére. Azt sajnos szemérmesen elhallgatták, milyen áron! Holott a tisztesség úgy kívánná, hogy kimondják: sok tízezer egészségkárosodott embertől megvont anyagi juttatás árán takarékoskodott az ágazat. Egy példa a sok közül. Mar- celházi ismerősöm 1973 óta örökletes cukorbetegségben szenved. Egészségét karbantartotta, de 1990 óta inzulininjekciókra van szüksége. Alapbetegsége szövődményeként károsodtak a szemidegei, gyakran jelentkezik a „diabetikus lábként” ismert végtag- sebesedés, sőt néhány éve más súlyos kórokkal is harcolnia kell. Noha egészségkárosodását 60 százalékosnak ítélte az illetékes hivatal, ismerősöm szerető családja segítségével nem adja fel. A kórokkal járó többletkiadások miatt 2003-ban anyagi támogatást kért és kapott. Nem sokáig, hiszen a 2004-es új szociális törvények miatt átértékelték juttatásának jogosságát, és mint oly sok rászorulótól, tőle is megvonták a diéta- és benzintámogatást. Mivel egészségkárosodásának mértékét elismerték, fellebbezett az igazságtalan megvonás ellen. S mit tett a bölcs hivatal? A diétatámogatást nem hagyta jóvá, de ötszázról 700 koronára emelte a benzinpénzt. Ismerősöm nem értett egyet a döntéssel, újabb fellebbezést írt. A felülbíráló hatóság pedig megállapította, hogy a családtagok (férj, házasságban élő gyerekek) is képesek megoldani közlekedését, orvoshoz szállítását, (persze saját költségükön, hiszen a rokkantnyugdíjból erre egyáltalán telik!?), ezért megváltoztatta a módosított határozatot. Megvonta a benzintámogatást, de megítélte a diétához való hozzájárulást. A bölcs hivatalnokok rádöbbentek ugyanis arra, jobban jár az állam, - spórol havi 200 koronát -, ha a 700 koronás benzinpénz helyett a 983 koronáról 500-ra csökkentett diétapénzt fizeti az egészségkárosodott cukorbetegnek! Nem tudom, a megvonást és a járulék csökkentését szabályozó hátrányos törvény miatt hány egészségkárosodott élet- színvonala romlott a kisebb havi járadék miatt. Egy magára valamit is adó állam, állami tisztségviselő ne kérkedjen „eredményekkel” akkor, ha a „spórolás” a rászorulók kárára történik. Nemcsak azért, mert nem illik, hanem azért is, mert az öndicséret büdös!
