Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-04 / 280. szám, szombat

„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa ” (AranyJános) CSALÁDI KOR gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekéveL ” (AranyJános) 2004. december 4., szombat 8. évfolyam 47. szám A szövetkezeti tanácsoknak korlátlan hatalmuk van, és a társasház védelmét nagyon komolyan veszik, ezért kötelező a bemutatkozó, ahol alaposan kikérdezik az embert Lakásvásárlás, otthonteremtés New Yorkban Első látásra, a választék fel­mérése után, nem tűnt hosszadalmas folyamatnak, de az az igazság, hogy la­kást vásárolni New Yorkban féléves mellékállásnak bizo­nyult számomra az idén. Ráadásul nem is én vettem lakást, csak segítkeztem a megfelelő új otthon megta­lálásában - a többi már nem az én dolgom volt. MOLNÁR MIRIAM A döntés megtétele után, hogy ugyanis nagyobb lakásba kell köl­tözni, elkezdtem nézegetni az új­sághirdetéseket, amelyekből, mon­danom sem kell, nincsen hiány. A vasárnapi The New York Times kü­lön 42 oldalas ingatlanhirdetéseket tartalmazó melléklettel jelenik meg minden héten. A brooklyni el­adandó lakások ennek kb. 2 oldalát teszik ki (a The New York Times ol­dalai olyan nagyok, mint valami­kor nálunk a Pravda volt). A többi napi- és hetilap is tartalmaz hirde­téseket, de aki komolyan keres la­kást bérlés vagy vásárlás céljából, vagy sajátját akarja bérbe adni vagy eladni, az a Timesban hirdet, hasonlóan az ingatlanügynöksé­gekhez. A hirdetések kerületek és ügynökségek szerint vannak elren­dezve. Minden szombaton este tehát - miután interneten elolvastam a Családi Kört - megvásároltam a há­romdolláros és vagy háromkilós vasárnapi Timesot, és piros filccel máris karikáztam az árban és nagy­ságban megfelelő hirdetményeket. A szombat esti előkészítés azért fontos, mert az eladandó házak, la­kások vasárnap délután nyílt napot tartanak, ami azt jelend, hogy bi­zonyos órában (általában 1 és 3 kö­zött, de néha 12 és 4 között is) bár­ki betérhet megnézni az ingaúant, nem kell előre bejelentkezni. Itt ek­kor vagy egy ingatlanügynök várja az érdeklődőket, vagy a tulajdonos maga. A4-es papírlapon vannak feltüntetve a lakás alapvető adatai - az előnyösek, természetesen. A papírt magunkkal lehet vinni (és ajánlatos is rá jegyzetelni, mert a nap végére összemosódnak a ha­sonló lakások az ember emlékeze­tében). Ugyanakkor kérdezni is le­het a jelen levő személytől, no, és ezekből a kérdésekből lehet meg­tudni, ki keres már hónapok óta, és ki a kezdő. Vasárnap reggelre megvan tehát a kiválasztott 10- 15 lakás és az útvonal is, hogy mind beleféljen a nyitott házak ide­jébe. Fél 12-kor indulunk egy köny- nyű ebéd után a legmesszebb talál­ható lakásba, amelyet már délben meg lehet tekinteni. Még az ingat­lanügynök előtt odaérünk, ez lehe­tőséget ad némi terepszemlére - milyenek a szomszédok, milyen fajta boltok vannak a környéken, milyen messze van a metró, jár-e busz az utcában stb. Az első lakás­ban szörnyű látvány fogadott, min­den szétdobálva, erős macska- húgyszag, a konyhában fél négy­zetméternyi tört padlócsempe, és egy gyönyörű cirmos cica nyávo­gott az asztal alatt. Mondanom sem kell, másfél perc után kimene­kültünk, s majdnem a macskát is magunkkal vittük, mert nyilvánva­lóan nem viselte jól gondját a gaz­dája. Ez viszont tényleg kivétel a sza­bály alól. Általában, ha ügynökség szerződik egy lakás-ház eladására, mielőtt kinyitják az érdeklődők előtt, teljesen átmodellezik. Min­den olyan tárgyat eltüntetnek, ami személyessé, otthonossá vagy túl­zsúfolttá teszi. Lekerülnek a mág­nesek a hűtőről, eltűnnek a családi képek a kandalló fölül, a gyerekek játékai a pincében találnak átme­neti menedéket stb. A belterület­nek kellemesnek, de személytelen­nek kell lennie, hogy a vevő el tudja képzelni, ez az új otthona. Amikor minden, ami felesleges, el van rejt­ve, a takarítás ideje jön el, utána pedig a dekoráció. Minden szobába friss vágott virágot helyeznek, gyertyák égnek, az ágyra selyem­huzat kerül, néha még a bútorokat is elmozdítják, hogy az illúzió teljes legyen. Hogy így nem praktikus egy lakás? Hogy így sokkal kevésbé lakható és az illúzió nem tartható fenn több mint egy délután erejéig? Sebaj, a lényeg, hogy el legyen ad­va minél magasabb áron. A nyitott házakat háromféle típus látogatja: a ko­moly vevő, a konkurens ingatlan- irodák ügynökei, akik leginkább öt­leteket lopnak az eladási techniká­kat illetően, és a lakberendezők, akik inspirálódni járnak, főleg a te­hetősebb réteg otthonaiba. A komoly vevő számára fontos, hogy egy-egy ilyen nyitott házban fel lehet iratkozni egy listára, ami­nek nagy az értelme, hiszen az ügy­nökök a későbbiek folyamán telefo­non vagy e-mailen tájékoztatnak hasonló eladó lakásokról-házakról. így néhány hét elteltével minden nagyobb ingatlaniroda egy-egy ügynöke telefonál és e-mailezik legalább egyszer hetente, hogy ar­ról faggasson, miért nem tetszett a lakás, milyen árban gondolkodunk A lakásvásárlás New Yorkban legalább féléves mellékállás (A szerző felvételei) stb., és új lakások megtekintésére buzdít. Lakáskereső barátságok alakulnak néha a nyitott házak látogatói között. Nagy a valószínű­sége ugyanis, hogy ha valakivel már a negyedik vasárnapot töltjük együtt, azzal szóba elegyedünk. És bizony nagyon hasznos lehet az ilyen információcsere. A már kiürített lakásokat és azo­kat, amelyek hosszabb ideje a pia­con vannak, nemcsak a nyílt napo­kon, hanem külön is meg lehet néz­ni. Az ingatlanügynökök örömmel mutatják meg akár kora reggeli, vagy késő esti órákban a „Mindent az ügyfélért!” (és a provízióért) jel­szó értelmében. Az ügynökségek ugyanis 4-6 százalékos jutalékot kapnak az eladási árból. Brooklynban, ahol mi kerestünk la­kást, egy kétszobás ára félmillió dollár körül mozog (egy kis szoba, egy nagyobb szoba, nappali, kony­ha, ebédlő - általában a konyhával egybekötve -, egy WC mosdóval és egy fürdőszoba káddal, WC-vel, mosdóval), az egyszobásak pedig meghaladják a 350 ezret. A szobák számán kívül a lakás belterülete fontos igazán, hiszen láttam olya­nokat, amelyek kétszobásnak van­nak nyilvánítva, de az alapterüle­tük kisebb, mint egy egyszobás la­kásé, amely átlagban 60 m2, a két­szobás viszont 100 m2. Amit tehát fontos megfigyelni és feljegyezni: hányadik emeleti a la­kás (minél magasabban van, annál több fény jut a szobákba, de esetleg hidegebb is lehet, ha nincs jól szi­getelve), van-e udvara vagy tera­sza, van-e lift a házban, szövetkeze­ti-e a lakás, az egyes szobák fekvé­se, van-e északi ablak, van-e műkö­dő tűzhely, van-e mosógép és szárí­tó a lakásban (néha a háznak közös mosógépei vannak a pincében), le- het-e mosógépet beszerelni, mikor cserélték utoljára az ablakokat, van-e közös kert, mennyT rakodó­tér van a lakásban és a pincében, mikor lett a ház tetőszerkezete fel­újítva, mekkora a ház készpénztar­taléka (ebből fedezik a szükséges javításokat, és ha a pénzügyi hely­zet romlik, esetleg a ház csődbe megy, a lakások érteke is csökken), és végül fontos tudnivaló, hogy mi­lyen magas a havi rezsi és mikor volt utoljára emelve. A rezsi a ház közös költségeit fedezi, Brooklyn­ban négyszáz dollártól felfelé mo­zog, attól függően, van-e a háznak portása, főállású házmestere, más fizetett alkalmazottja és így tovább. Egy népszerű környéken jól ára­zott lakásra akár ötvennél is töb­ben kíváncsiak, ami sorban állást eredményez. Emlékszem, hogy téli időszakban több helyen a folyosón kellett várnunk, mire kijöttek ele­gen ahhoz, hogy mi bejussunk. Sok helyen a csizmánkat is le kel­lett vennünk, hogy a parkettát ne tegye tönkre a talpakról olvadozó hó és sár. Ha végre megtaláltuk a lakást, amiről álmodtunk, el­kezdődhet a második forduló. Más­nap este felhívjuk a tulajdonost vagy az ügynököt, és ajánlatot te­szünk. Az ajánlat lehet pont annyi vagy magasabb, mint a megfürde­tett ár. A legritkább esetben van csak egy érdeklődő, így a legna­gyobb valószínűség szerint licitál­nunk kell. A licit vagy minden részt­vevő körbetelefonálásával történik egy este, vagy úgy, hogy egy bizo­nyos nap végéig írásban, általában faxon, mindenld az általa elfogad­ható legmagasabb összeget ajánlja, és benyújtja annak leírását is, ho­gyan finanszírozná a vásárlást. A tulajdonosok sok esetben nem a legmagasabb ajánlatot fogadják el. Ha egy készpénzben fizető vevő egy kicsivel adna csak kevesebbet, több esélye van, mint egy bankkölcsönre számító vevőnek. A mi esetünkben az történt, hogy elveszítettük a lici­tet, de egy hét múlva mégis megke­resett az eladó, elfogadva ajánla­tunkat, mert aki eredetileg többet kínált érte, sokkal korábban akart beköltözni, mint ahogy a tulajdo­nos ki, mi viszont nem siettünk, így lett a lakás miénk. Egy elfogadott ajánlat után még rengeteg papírmunka vár mindkét félre. A adásvétel pénzügyi részé­nek lebonyolítása után (az előszer­ződés megkötése, kölcsön kérvé- nyezése a banktól és annak jóváha­gyása) következik - a szövetkezeti lakások esetén a szövetkezeti ta­nács előtti bemutatkozás. Minden tanácstag számára egy-egy dosszi­ét kell eljuttatni, amely tartalmaz­za a vevő munkahelyi beosztásá­nak leírását, anyagi helyzetének részletes leírását (mennyi készpén­ze van, vannak-e befektetései, van­nak-e tartozásai, a tartozásait mennyire megbízhatóan fizette, igazolás az utóbbi két év kereseté­ről, több évre visszamenő adóbe­vallások - ezeket a bizonylatokat egy alacsony díjért az interneten keresztül lehet megszerezni vi­szonylag rövid idő alatt), és három vagy több ajánlólevelet, többek kö­zött a jelenlegi szövetkezeti tanács elnökétől arra való tekintettel, hogy mennyire megbízhatóan fi­zette a vevő a közös költséget, és milyen módon vett részt a szövet­kezet működésében. (A kis társas­házak tagjai saját maguk mene­dzselik a házat, mindenki részt vesz a teendők elvégzésében, és fontos, hogy mindenki akarjon is részt venni bennük.) A szövetkeze­tek többsége a vételár 20 százalé­kának készpénzben való letételét követeli a szerződés megkötésénél. A szövetkezeti tanácsoknak tulajdonképpen korlátlan ha­talmuk van, és a társasház érde­keinek védelmét nagyon komo­lyan veszik. Emlékszem egy eset­re, amikor Barbra Streisand szere­tett volna egy manhattani lakást vásárolni, és a tanács elutasította a sztárt, mondván, hogy a lakók nem szeretnék, ha a környéken turistabuszok jönnének-menné- nek, s ha rajongók álldogálnának éjjel-nappal a bejárat előtt, a mű­vésznőre várva. A bemutatkozó után, ahol ala­posan kikérdezik az embert, pos­tán egy hivatalos levélben értesí­tést kap arról, elfogadták-e vételi ajánlatát, vagy sem. Ha elfogad­ták, ez a levél is megy a banknak, amely ezek után elindítja a köl­csön folyósításának intézését. A vevőnek ebben az időszakban jo­ga van még egyszer megtekinteni a lakást, kipróbálni annak minden működő részét (víz nyomása, az elektromos áram, a mindenféle konyhai berendezések működő- képessége stb.), mert az adásvétel után minden hiba az új tulajdo­nos felelősségét terheli. Több hét huzavona után, ha minden rend­ben megy és senki sem gondolta meg magát, eljön a nagy nap, amikor az eladó ügyvédjének iro­dájában találkozik eladó és vevő, az ügyvédeik és a bank képviselő­je (kölcsön esetén). Ha a lakás in­gatlaniroda által került eladásra, a vevő és az eladó ekkor találko­zik először és utoljára. Legalább két órán keresztül dokumentu­mok cserélnek gazdát, kerülnek aláírásra és a vevő által kiállított csekkek találnak új tulajdonosra. A vevő kulcsot kap és gratuláció­kat fogad minden résztvevőtől. A végleges szerződés aláírása után az eladó félnek kötelessége 7-10 napon belül, megegyezés szerint, kiüríteni a lakást. A költözés - főleg annak időzíté­se - sem egyszerű művelet, és könnyen rémálommá változhat, mint ahogy kicsit a mi esetünkben is történt. De ez már egy következő törté­net. A szerző New York-i munkatársunk

Next

/
Thumbnails
Contents