Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-01 / 277. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 1. SZÍNHÁZ KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Hamlet 13 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Egy szerelem három éjszakája 17 MOZI Pozsony HV1EZDA: Post coitum (cseh) 18, 20 MLADOST: Cseh álom (cseh) 16,18, 20 AUPARK - PALACE: A hihetetlen család (am.) 14,15.30,16.30,18,19, 21.30 Bridget Jones: Mindjárt megőrü­lök! (ang.) 14.30,15,17,18.30,19.30, 20.30 Én és a hercegem (am.-cseh) 14.50 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 17.30,19.40,21.50 Hanyatt-homlok (cseh) 16.20,18.40, 21.20 Csajok a csúcson 2 (ném.) 15.20, 17.20, 19.20 A rém (am.) 21.20 Cápamese (am.) 14, 16,16.40, 18.20, 19.40 Tapló Télapó (am.) 15.40, 17./K), 20 Már megint bérgyilkos a szom­szédom (am.) 15.50, 18.10 KASSA TATRA: Csajok a csúcson 2 (ném.) 16, 18, 20 CAPITOL: A hi­hetetlen család (am.) 15.30, 18, 20.15 ÚSMEV: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Én és a hercegem (am.-cseh) 19 VÁG- SELLYE - VMK: RRRrrrr! (fr.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Po­dium (fr.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Neveletlen hercegnő 2. - Eljegyzés a palotában (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 14.30, 20 Anakonda 2. - A véres orchidea (am.) 16.30, 18.30 Az ördögűző - A kezdet (am.) 17.15, 19.30 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 13.30, 15.45,18, 20.15 Cápamese (am.) 14,16,18 Collateral - A halál záloga (am.) 15.30 Csodá­latos Júlia (am.) 13, 15.15, 17.30, 19.45 Felejtés (am.) 13.15, 17.45,19.45 Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 16.15 Mobil (amerikai) 20.30 Tallózás a Kalligram novemberi számában Mikulás-előleg LAPAJÁNLÓ Barak László két versével startol a Kalligram novemberi száma. A hozzájuk tartozó elemzésben Tőzsér Árpád a Barak-versekben megszólaló „trágárságnak” és a „bűn nyelvének” azzal tulajdonít esztétikai érvényességet, hogy eze­ket a halálról mint kimondhatat­lanról való irodalmi beszéd hiteles artikulációjaként fogadja el. Az iro­dalomtudós Tőzsér lírikus minősé­gében is jelen van a folyóiratban: a lap részletet közöl Faustus Prágá­ban című drámai költeményéből. Emellett Csehy Zoltán kérdéseire válaszolva a mű történelmi hátte­réről nyújt eligazító tájékoztatást, s jellemzi hőseit. Köztük a latin nyelvű humanista irodalom egy prágai képviselőjét, Westoniát, aki­nek verseiből a Kalligram szemlél­tető válogatást ad. A Tőzsér által kezdett Szenei Molnár Albert- összeállítást Petrőczi Éva tanulmá­nya zárja - Szenei Molnár purita­nizmusközvetítői szerepéről. A novemberi- számban olvasha­tó Görözdi Judit tanulmányának (Repedések térképe. Az elhallga­tás alakzatai mint ambivalencia­jelenségek Mészöly Miklós Művé»?.»* ét Gondolat Síalligram írásművészetében) befejező ré­sze. Az elemzés központjában a Saulus áll, a regény „szenvedélyes érdekeltsége”, elhallgatásalakza­tainak tipológiája. S mintha vala­mi megelőlegezett Mikulás-nap­ként kiszakadt volna a Kalligram költő-zsákja (vagy a költők zsákja szakadt ki), a misztikus R. C. mes­ter leplébe bújt Kulcsár Ferenc öt verse olvasható a lapban. És újabb részletek Mizser Attila készülő re­gényéből, „készletek egy részülő regényből” műfajmegjelöléssel. Benyovszky Krisztián kritikája már egy cseh blokk része: az iro­dalomtörténész a kortárs cseh iro­dalom jeles prózaírójának, Milos Urbannak tavaly megjelent, ha­marosan magyarul is olvasható, a Katedrális árnya című regényét mutatja be, értelmezi. A műből az összeállítás elején kap rövid íze­lítőt az olvasó. A szerzővel Beke Márton (az előző Urban-regény, a Hastrman fordítója) beszélget. Kiss Noémi Trans című prózája az utazást járja körül, ismét vagy to­vábbra is, hiszen első kötetének is ez volt a központi motívuma (ez év tavaszán pedig szerző és köny­ve a Benyovszky-Forgács páros Irodalom és utazás című pozsonyi rendezvényének volt központi motívuma). A novemberi Kalligram kuriózu­mának e kis ismertető szerzője Farkas Zsolt szövegét tartja - ma­gát a kritikust idézve -: „Egyrészt nagyon, másrészt minden szem­pontból.” Az Ér című, magát es­szének tartó, lábjegyzetekben nem szűkölködő szövegből a „kvá­zi váltás” alcímű szövegrészt kedv­csinálóként teljes terjedelmében érdemes idézni: „hol itt ott eredet / hol eredet ott vége / hol vége ott málnás / hol málnás ott kiskert / hol kiskert ott minden ismert” A folyóiratnak ezt a számát a zöld és legkülönbözőbb árnyala­tai hatják-járják át. (csg) Kilenc nap alatt harminchárom előadást tekinthetett meg a közönség öt kelet-szlovákiai városban Fesztivál a keleti végeken Az elmaradott régiók fel­zárkóztatásának fontossá­gát bizonygató politikusok a levegőbe beszélnek, hi­szen ha konkrét cselekvés­re adódik alkalom - példá­ul ha támogathatnának egy nemzetközi színházi találkozót Kassán rend­re meghátrálnak. JUHÁSZ KATALIN Ezt nem én állítom, hanem a nagypolitikában is járatos Boris Sterbák, az államfő kassai irodá­jának egykori hivatalnoka, aki egymaga több fesztiválprogramot látott idén, mint a kassai megyei hivatalnokok együttvéve. Azért idéztem őt mindjárt az elején, mert úgy tűnik, szakmai téren is hasonlít az ízlésünk, én is úgy gondolom, hogy az összesen 21 különböző előadás között több vi­lágszínvonalú, eddig sosem látott produkció volt. A cirkuszi előadás és a poézis különös elegyét prezentáló cseh Continuo Színház esetében pél­dául bizonyos, hogy ha a nyitrai színházi fesztiválon, a Divadelná Nitrán léptek volna fel, tele lenne velük az országos sajtó. Ugyanez vonatkozik a montenegrói Podgo- ricából érkezett társulatra vagy a francia táncszínházra is. Ezt a fesztivált hatodik éve ren­dezik meg Kassán, néhány lelkes ember ennek szervezésére áldozza a szabadidejét, a külföldi társula­tok pedig a szokásos honorárium negyedéért zarándokolnak abba a városba, ahol megbecsülést, tiszte­letet és baráti bánásmódot kapnak cserébe. Az Óvárosi Színház néven működő „családi vállalkozás” süket fülekbe próbál kiabálni, megköve­sedett állapotokat próbál felrob­bantani, és kényelmes közönséget igyekszik becsábítani a színházba. Aki azonban a csekély sajtóhírverés ellenére is becsábul, elégedetten konstatálja, hogy valóban talál ízlé­sének megfelelő előadást. A kínálat ugyanis rendkívül szí­nes volt idén, a kísérleti színhá­Részlet a GUnaGU előadásából zaktól a hagyományos, realista felfogású rendezéseken át a musi­calig sokféle zsáner váltotta egy­mást. Kilenc nap alatt 21 társulat, köztük kilenc külföldi színház mutatkozott be, ráadásul a szer­vezők azt is lehetővé tették, hogy a messziről jött produkciók néme­lyikét Eperjesen, Rozsnyón, Lő­csén, Iglón, sőt Miskolcon is lát­hassa a közönség. „Ilyen körülmények között jövőre már nem vagyunk képesek színvonalas nemzetközi találko­zót szervezni. Nagyobb összefo­gásra lesz szükség, és örömmel tölt el bennünket, hogy a külföldi társulatok vezetői is látnak fantá­ziát a dologban. A gördülékeny megvalósításhoz azonban stabil háttérre is szükségünk van, és ezt csak az illetékes állami és megyei szervek teremthetik meg” - mondta Tuba Blaskovicová, a fesztivál igazgatója, aki nem rej­tette véka alá csalódottságát, ami­ért a kulturális tárca csupán 237 ezer koronás támogatásra tartotta érdemesnek a kassai rendez­vényt, míg a Divadelná Nitra a maga 14 előadásával idén 7 millió koronás támogatásban részesült. Az sem világos, miért emelte az Állami Színház a tavalyi ár duplá­jára az épület bérleti díját a feszti­vál idejére. A Fő utcai „Slovan mo- zi”-ként ismert, üresen álló terem üzemképessé tételét pedig szó szerint ki kellett könyörögniük a szervezőknek, és Kassa város ve­zetése még így is nagylelkűnek mondható, hiszen információink szerint a félkész termet az utolsó előadást követően ismét bezárták. A kilencnapos rendezvény költ­ségvetése elérte a hárommillió koronát, azaz szponzorok nélkül lehetetlen lett volna megvalósíta­ni. Ám ahogy azt Ján Hanzo, az eperjesi színház igazgatója frap­pánsan megjegyezte, egy akció je­lentőségét a támogatók személye adja meg. Ha valamit a város pén­zel, az városi rendezvénynek te­kinthető, ha a megye, akkor je­lentősége regionális mértékű, ha pedig a minisztérium, akkor be­szélhetünk országos rendez­vényről, országos sajtóvisszhang­gal és érdeklődéssel. A kassai deszkákon úgy történ­tek csodák, hogy a nézőtéren ülő százötven emberen kívül szinte senki sem szerzett erről tudomást. Az ostravai Aréna színház például nemrég a legjobb független előadásnakjáró díjat nyerte el az itt bemutatott Bulgakov-darabbal. A már említett Continuo cirkusz­színház pedig olyasmit hozott Kas­sára, amihez hasonlót a legöregebb színházi rókák sem láttak még. Kie­gészítő programként négy színész- mesterség-, illetve mozgáskurzus zajlott a kamarateremben ukrán, magyar és cseh szakemberek veze­tésével, pénteken pedig nemzetkö­zi színházi szemináriumot tartot­tak a szakma és az érdeklődő kö­zönség számára. Merem remélni, hogy jövőre az egész ország felfi­gyel arra, ami a keleti végeken tör­ténik Európai Színház és Kultúra Találkozója néven. Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt. És azt veszem észre, hogy a brit kormány a sze­mélyi igazolvány újbóli meghono­sítását tervezi. Terrorveszély van - mondja a kormány, tudnunk kell, ki, miért és hova settenkedik a hátunk mögött. Előbb-utóbb csak belénk kényszerítik az ördö­gi mikrochipeket - mondja az a dokumentumfilm, amelyről a to­vábbiakban sző lesz. Mert annyira naivak azért még­sem lehetünk, hogy a ,jövő” sze­mélyi igazolványai könnyen hami­sítható papírfecnik lesznek a tulaj­donos gondosan beállított, mo­solygós fényképével. Most, amikor még a mákos kalácsban is mikro- chip van? (Tényleg, a sok kis feke­te pötty közül melyik lehet az?) Tény, hogy minden országban óriási összegeket költenek számí­tástechnikai fejlesztésekre. Az ál­lampolgároknak azt mondják, hogy mindezt az ő biztonságuk, védelmük és magas életszínvona­luk érdekében teszik, vagy pedig azt hozzák fel mentségként, hogy nem lehet technikaüag lemaradni NÉZEM A a globális gazdaságban. A világon levő számítógépek száma expo­nenciálisan növekszik, a számító- gépes hálózatok pedig már az egész földet körülölelik. Rövidesen valószínűleg az Egyesült Államok minden otthona rendelkezni fog számítógéppel és internetes kap­csolattal. Az adatbázisok száma és a bennük tárolt információ mennyisége is vészesen nő, miköz­ben ezek országosan és nemzetkö­zileg is kapcsolódnak egymáshoz. Bankok, cégek és állami szervek osztoznak az állampolgárok leg­fontosabb adatain azok beleegye­zése nélkül. Az adóhivatal, a szoci­ális és egészségügyi intézmények, a biztosítótársaságok, bankok, a vi­szonteladók, a közlekedés-rendé­szet stb. mind elektronikus kapcso­latban állnak egymással. A háló pe­dig napról napra növekszik, s arro­gáns, kapzsi és hataloméhes embe­rek kezében könnyen rémálom­szerű elnyomóeszközzé válhat. Nemsokára tehát egy világdik­tatúra totalitárius rendőrállamá­nak távolról figyelt és ellenőrzött rabszolgáivá válhatunk? A film al­kotói szerint meglehet, hogy az DOBOZT azonosítást, nyomon követést és ellenőrzést elősegítő számítógé­pes eszköz — egy beültethető mik- rochip, biochip vagy high-tech te­toválás - lesz a Jelenések könyvé­ben megjövendölt fenevad bélye­ge. Ezt az egész világra kiterjedő és a közeljövőben megvalósulható rendszert a kitűnő amerikai író, Texe Marrs ismerteti könyvében, melynek címe: Project L.U.C.I.D.- The Beast 666 Universal Human Control System (A L.U.C.I.D. Terv- A fenevad 666 egyetemes embe­ri ellenőrzési rendszere). Ebben így összegzi a számunkra elterve­zett dolgok egy részét: „Az infor­máció bevásárlóközpontok, áru­házak és közvetlen értékesítéssel foglalkozó kereskedelmi cégek vonalkód-olvasóiból fog érkezni, feljegyezve minden egyes vásárolt árucikket. Mindennapos szokása­ink és mozgásaink adatait az ál­landóan fejünk fölött keringő kém műholdak fogják a Rendszerbe ömleszteni, amelyek szerencsét­len áldozataikra lecsapni és őket felfalni készülő, szárnyaló óriás sasok sandító szemeihez hasonló­an figyelnek bennünket. Rejtett, miniatűr videokamerák minden házon belüli és kívüli cselekede­tünket rögzíteni fogják éjjel és nappal, szemérmetlenül behatol­va magánéletünkbe, képfelvétele­ik sokaságát üvegszálas kábele­ken keresztül azonnal továbbítva a Központi Gestapónak. Az inter­aktív tévék pont úgy néznek majd bennünket, mint mi őket, lejelent­ve a látottakat a Számítógépes Főhadiszállásra. Telefonbeszélge­téseinket a Nemzetbiztonsági Ügynökség fogja automatikusan lehallgatni és dekódolni...” Ma már nem kell ahhoz okleve­les jósnőnek, netán világszerte el­ismert bibliakutatónak lenni, hogy belássuk: a Nagy Testvér to­vábbra is rajtunk tartja (elektro­nikus) szemét. Korai még antikvá­riusra sózni az „1984”-et. Az „Or­well” nem alszik. Well, well, Orwell

Next

/
Thumbnails
Contents