Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-01 / 277. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Az USA visszautasította „a kínzással felérő fogva tartási módszerek” vádját, amellyel a Vöröskereszt illette a guantá- namói haditengerészeti tá­maszponton őrzött terrorista­gyanús elemek ügyében. A Vö­röskereszt Nemzetközi Bizott­sága szerint az Egyesült Álla­mok megsérti a genfi egyezmé­nyeket, mert vádemelés nélkül meghatározatlan ideig fogva tart embereket kubai területen lévő támaszpontján, és kínzás­sal felérő módszereket alkal­maz az ottani foglyok akaratá­nak megtörésére. Lawrence Di Rita amerikai védelmi szóvivő kijelentette: a támaszponton őrzött személyekre nem vonat­koznak a genfi egyezmények, az USA-nak törvény adta joga a terrorellenes háború befejezé­séig fogva tartani ezeket a gya­núsítottakat”. Az orvos eltiltott a cigitől, az alkoholtól, a nőktől. Kíváncsi vagyok, mikor tilt el az élettől? (Lubomír Kotrha karikatúrája) Nem a kettős állampolgárság fogja kiüríteni a Vajdaságot, az inkább megtartja a szülőföldjén Védőbástyák szomorúsága Rosszkedvűség, sértő­döttség, megalázottság - így foglalható össze a dél­vidékiek hangulata, azt tapasztalva, hogy egy fon­tos nemzeti kérdés mi­ként silányul adásvételi alku tárgyává. SINKOVITS PÉTER Milyen „csapdahelyzetet” okoz, megosztva a magyarországi társa­dalmat, miközben a miniszterel­nök szinte hivalkodóan bejelenti, jobbnak látja, ha két nemmel sza­vaz az egyébként is „rossz” kér­désre. A mindent elbonyolító hisztériakeltés időszaka ez, ami­kor a lényeg elsikkadni látszik. Mint ismeretes, a vajdasági magyar pártok - 50 000 ottani polgár aláírásával támogatva - a múlt év nyarán fordultak a ma­gyar kormányhoz a kettős állam- polgárság ügyében, amikor Szer­biában erre adottá váltak a felté­telek. Már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy egy pozitív döntés gya­korlatilag mindössze félmillió ha­táron túli személyt érintene, hi­szen csak a délvidéki és a kárpá­taljai magyarok számára igen tá­voli még az uniós csatlakozás esé­lye. Budapest kezdetben simán elvetette a vajdasági kezdemé­nyezést. Később ímmel-ámmal hozzájárult egy vegyes bizottság felállításához, amelynek munká­jában vajdasági magyar jogsza­kértők is részt vehettek. A testület megállapította, hogy a jelenleg hatályos magyarországi állam­polgársági törvény tulajdonkép­pen támogatja az elvándorlást, a változtatást Magyarország szuve­rénül eszközölheti, s annak nincs uniós akadálya. A bizottság tény­kedése ezzel, az idei év legelején, el is halt, világossá téve, hogy az aktuális magyar hatalom csak időhúzásnak, szemfényvesztő szórakoztatásnak szánta a szak­mai egyeztetést. A testület délvi­déki tagjai a minap nyilatkozatot tettek közzé, amelyben szóvá te­szik kiábrándultságukat, megem­lítvén többek között, hogy Budapest most hirtelenjé­ben egymilliárd forintnyi kormánytámogatást he­lyezett kilátásba a hatá­ron túli magyarokat meg­segítendő. Nagyjából any- nyit, mint nemrégiben Gyurcsány Ferenc sportminisz­terként Baumgartner Zsolt For­ma-1-es autóversenyzőnek. A magyar miniszterelnökhöz leve­let írt Kasza József, a VMSZ elnö­ke, amelyben megállapítja, hogy a délvidéki magyarság szülőföl­dön maradásának nincs magyar- országi nemzetstratégiája, és bántó, hogy az egész probléma­kört egyesek most ismét a sző­nyeg alá akarják söpörni. Végül leszögezi: a határon túli magyar­ság védőbástyája a magyar nem­zetnek, ha Magyarország ezt veszni hagyja, az egész nemzetet előbb-utóbb kilátástalan helyzet­be sodorja. Szerinte a kettős ál­lampolgárság elutasítása olyan lelki törést fog okozni, amely egy második, immáron szellemi és lelki Trianonhoz fog vezetni. Le­véllel fordultak a magyar kor­mányfőhöz a vajdasági magyar civil szervezetek is, újragondolási kísérletként. A szövegben többek között ez olvasható: „Együtt éltük át a honfoglalást, a tatár- és tö- rökdúlást, 1848-at és Trianont. Az elmúlt 84 év alatt a mi nagy- szüleink, szüléink túlélték a ki­sebbségi létbe sodródás sokkját és annak következményeit. Túlél­tük a szerb királyságot, a titói rendszer asszimilációs testvéri­ség-egység politikáját, a milose- vicsi rendszert, a bombázásokat, a magyarveréseket.” Mert mindig voltak társak, akik biztattak. A nyílt levélből még egy mondat: „Nem a kettős állampolgárság fogja kiüríteni a Vajdaságot, az inkább megtartja a szülőföldjén, mert védőpajzsként szolgál.” A VMDP elnökeként Ágoston And­rás pedig egyenesen úgy véli, a kettős állampolgárság a legjobb megoldás a trianoni trauma keze­lésére. A különféle szociológia kutatá­sok és felmérések egybehangzó­an azt a tételt erősítik meg, hogy a magyar állampolgárság meg­adása nem váltana ki (újabb) migrációt, vagyis aki el akart menni, az már elment. Nem be­szélve arról, hogy az illető magá­val vitte ingatlanának értékét, tudását, munkaszokását. És a határon túliak most sem ala­mizsnát kérnek. A délvidéki ma­gyarokat ezen túlmenően igen­csak zavarja, hogy környezetük­ben mások a kettős állampolgár­ság kérdését (szerbek, horvátok, románok, szlovákok) szép csendben, nyugodtan már elren­dezték, népszavazások és belvi- szályok nélkül. De most már van ahogy van, s ha illúzióból egyre kevesebb is, de mindenki várja a december 5-én megszületendő döntést. Ehhez idézzük végül a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség közleményének záró részét: „Mi nyelvben, hitben, lé­lekben, kultúrában magyarok voltunk (vagyunk, leszünk). Mert ez rajtunk múlt/múlik. Hogy jogilag magyarok lehe­tünk-e, az a magyar választók lelkiismeretén múlik.” A szerző vajdasági munka­társunk A hisztériakeltés idősza­ka ez, amikor a lényeg elsikkadni látszik. A népszavazás eredményének - legyen bármilyen - nem szabad a magyar nemzet megosztásához vezetnie A csehországi Együttélés a népszavazásról KOKES JÁNOS Tekintettel arra, hogy a ma­gyar nép több mint ezer éven át egy államban élt, s a magyar la­kosság jelentős része - szabad akarata ellenére és mások dönté­se következtében - bár szülőföld­jén maradt, de más országok ál­lampolgára lett, jogos és érthető a mai Magyarország határain kí­vül élő, nemcsak a Kárpát-me­dencei magyarok igénye a ma­gyar állampolgárságra - olvasha­tó a csehországi szórványma­gyarság politika érdekeit képvi­selő Coexistencia-Együttélés Po­litikai Mozgalom Magyar Nem­zeti Tagozatának Prágában kia­dott nyilatkozatában. A 14 éve működő csehországi Együttélés mozgalom tudatosít­ja, hogy „ezen igény gyakorlatba való átültetéséhez elkerülhetet­lenül figyelembe kell venni a mai magyarországi, a szomszédos or- szágokbeli, valamint a szélesebb nemzetközi realitásokat”. A mozgalom ezért felkéri az il­letékes magyarországi hatóságo­kat és pártokat, hogy közös erővel tisztázzák a felmerülő gyakorlati kérdéseket, s a té­nyekről „részletesen és hitelesen tájékoztassák a magyar szavazó­polgárokat”, hogy ezen ismere­tek birtokában dönthessenek, mondhassanak igent. Ugyanak­kor a mozgalom felhívja a figyel­met arra is, hogy a népszavazás elutasító eredménye „rendkívül negatív hatással lehet a vajdasá­gi, erdélyi és kárpátaljai magyar­ság nemzeti azonosságtudatára”, s egyben felerősítené az így is je­lentős ottani magyarellenes erőket. „Meggyőződésünk, hogy a népszavazás tényének és ered­ményének - legyen bármilyen - semmiképpen sem szabad a ma­gyar nemzet megosztásához ve­zetnie, sem Magyarország hatá­rain belül, sem azokon kívül. Tu­datosítanunk kell, hogy bár le­gyen véleményünk ebben a törté­nelmi horderejű kérdésben - és más kérdésekben is - esetleg el­térő, mindnyájan a magyar nem­zet részei vagyunk, azok is mara­dunk, s abból kirekeszteni senkit nem szabad” - szögezi le a nyilat­kozat, amelyet az Együttélés ma­gyar tagozatának elnöke és alel- nöke, Kocsis László Attila és Palá- gyi István György írt alá. A csehországi magyarok legje­lentősebb szervezete, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövet­sége nem fogalmazott meg állás- foglalást a magyarországi nép­szavazással kapcsolatban. KOMMENTÁR Nagyhatalmi játék MALINAK ISTVÁN Lassan körvonalazódik az ukrajnai válságkezelés rövid távú me­netrendje. Hosszabb távra nem lehet jósolni, túl sok érdek, sze­replő húzódik meg a háttérben, ezek akcióiról megbízható infor­mációk nincsenek. Például arról, milyen szerepet játszott az el­szakadással vagy autonómiával fenyegetőző Donyeck és Lu- hanszk megyei vezetők konferenciáján Jurij Luzskov moszkvai főpolgármester. A kedélyek csillapításának legmegfelelőbb mód­ja az elnökválasztás második fordulójának megismétlése, azaz a 3. forduló, amibe hétfőn este váratlanul Kucsma is beleegyezett. Még akkor is, ha az eddigi tapasztalat szerint Kucsma engedé­kenysége eleve gyanús, nagyon oda kell figyelni. Alapvető kér­dés, hogy az ismétlés csak az említett - a legtöbb választási csa­lással vádolt - két megyében legyen-e, van-e garancia arra, hogy ezeken a területeken a 3. forduló tisztességes lenne. Ebből a szempontból nagyon fontos az időtényező. Kucsma is, Januko- vics kormányfő is jól tudja: Juscsenko igazi erejét a tüntető töme­gek adják. Ő ezért ragaszkodik a gyorsasághoz, a rövid hatá­ridőkhöz. Úgy kell bizonyos hőfokon tartania a tömegeket, hogy ne hevítse túl őket, ugyanakkor az ukrán tél egyre hidegebb lesz, a demonstrációkat ezért sem lehet korlátlan ideig elnyújtani. Az egyelőre megjósolhatatlan, mi lenne, ha a 3. fordulóból is Janu- kovicsot hoznák ki győztesen, mint ahogy az sem, hogyan visel­kednének a délkeleti oroszbarát régiók, ha Juscsenko nyer. Na­gyon eltérőek a vélemények arról, mennyire reális a szakadás ve­szélye. A hírmagyarázók egy része szerint Donyeck ezzel csak zsarolja a Nyugatot és persze Kijevet is. Egyes orosz megfigyelők szerint a szakadást Moszkva sem támogatja, Putyinnak egész Ukrajna kell, s kérdés, hogy ezért mi mindenre kapható. Az nyil­vánvaló, hogy a Kreml Ukrajnával máris elszámította magát, ar­cátlan beavatkozását a választásokba - a Janukovicsék kampá­nyára adott sok százmillió dollárt - sem Európa, sem Amerika nem nézte jó szemmel. Erre Putyin az EU-t vádolta az ukrán bel- ügyekbe való beavatkozással, néhány moszkvai kommentár sze­rint pedig hogy Juscsenkót egyenesen az USA pénzelte. Szóval rég nem volt ilyen szópárbaj Moszkva, Brüsszel és a Fehér Ház között. Putyinnak, aki megszokta, hogy kesztyűs kézzel bán­nak vele és bírálni sem merték a csecsének elleni irtóhadjáratát, most azt kellett tapasztalnia, az ukrán kérdésben Berlin, Párizs és Washington egy platformra helyezkedett. Tehát körvonalazó­dik, hogy annak a nyugati támogatásnak, amit eddig Putyin ka­pott, hol vannak a határai: Kijev európai főváros, Ukrajna nem Csecsenföld. Az ütközetnek nincs vége, a Die Welt Szergej Jasztr- zsembszkijre, Putyin tanácsadójára hivatkozva azt írta, Moszkva nem fogja tűrni Ukrajnában azt, ami a nyolcvanas években Len­gyelországban vagy egy éve Grúziában történt. „A geostratégák megtanulták: az, aki Ukrajnát birtokolja, még Lengyelországról is lemondhat, mégis megtartaná az ellenőrzést az orosz vezetésű eurázsiai birodalom felett. Olyan helyzetben lenne, hogy a nem szláv népeket is uralná az egykori Szovjetunió déli részén.” JEGYZET A szó elszáll PÉTERFI SZONYA Nincs ember, aki ne emlékezne arra, miket ígérgetett az egész­ségügyi miniszter a reformtör­vények elfogadása előtt. Most nem arra gondolok, hogy szín­vonalasabb, emberbarát ellá­tást helyezett kilátásba, mert annak nem jöhetett még el az ideje. Mert idő kell az átalaku­láshoz. Bár szerintem ahhoz, hogy a doki kedvesen fogad­jon, felvilágosítson a gyógysze­rek mellékhatásairól és az álta­lam fizetett rész nagyságáról, nem volt szükség reformra, ku­tya kötelessége lett volna ed­dig is. A reform arra is jó, hogy másképp értelmezze az orvos és másképp a beteg. Jó példa erre az influenza elleni oltás beszúrásáért követelt 20-100 korona, holott a munkadíjat vagy külön, vagy a havi fej­pénz keretében térítik a bizto­sítók. (Sebaj, jövőre már nem fordulhat elő ekkora zűr, hi­szen vagy 400 milliós költség- vetésű Hivatal felügyeli majd az ellátás tisztaságát!) De vissza a miniszteri ígéret­hez. Nagy hangon azt harsog­ta, a betegek ne idegeskedje­nek, számukra a reform befe­jeződött, nem jelent többletki­adást. A gond az, hogy a tárca illetékesei bejelentették: szű­kül azon kedvezményezettek köre, akik mentesülnek a 20 korona térítése alól. Januártól a krónikus betegségben szen­vedők, ha alapbetegségük mi­att fordulnak orvoshoz, min­den egyes esetben 10 koronát, ha más kórral érkeznek, 20 ko­ronát fizetnek. Aggályaik ért­hetőek, mert míg eddig pl. a magas vérnyomásúak szükség esetén hetente akár többször is mérethették vérnyomásukat a rendelőben, ezt többé nem te­hetik. Háborognak a kisgyer­mekes szülők is, ugyanis újab­ban a 3 éven felüli gyermek­nek is fizetnie kell az orvosnál. Nem nagy vigasz, hogy a hét napon belül történő ellenőrzés ingyenes lesz. Hörghurutnál, légúti megbetegedésnél, man­dulagyulladásnál az orvos ál­talában a nyolcadik-kilencedik napon akarja újra látni a bete­get, ami újabb húszasba kerül majd. Ugyancsak drágul a szál­lítás, az éjszakai ügyeletén nyújtott ellátás, és ki tudja, még mi minden, hiszen arra csak menet közben döbbenünk rá. A gyógykezelésre pedig csak akkor utazhat a műtét után, krónikus betegségből lá­badozó személy, ha van némi megtakarított pénze a szállás, koszt költségeinek, (napi 150 korona) kifizetésére, miközben térítenie kell a napi 50 koronás illetéket is. Mi ez, ha nem többletkiadás?!

Next

/
Thumbnails
Contents