Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-29 / 299. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 29. Európai unió 11 Megosztott az európai közvélemény Törökország EU-csatlakozásáról, az osztrák államfő európai népszavazást szorgalmaz Európai Törökország mint precedens ALAPVETŐ ADATOK Törökország lakossága 65 millió, területe 779 452 négy­zetkilométer. A Közel-Kelet leg­nyugatibb országa a Fekete- és a Földközi-tenger között. Terüle­tének 3 százaléka Európában, 97 százaléka Ázsiában fekszik. A GDP növekedése 2002-ben megközelítette a 7 százalékot, az infláció 30 százalék, és a munkanélküliségi ráta 11,4 szá­zalék volt. Az Európai Tanács alig több mint egy hete döntött arról, hogy megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal. A határo­zatot az Európai Parlament is megszavazta, ám az eu­rópai közvélemény igen­csak megosztott, és többek között az osztrák államfő is európai népszavazást szor­galmaz Törökország EU- tagságáról. A kérdés hátte­réről Csáky Pál nyilatko­zott lapunknak. GYEPES ARANKA Az EU rövidesen megkezdi a csadakozási tárgyalásokat Tö­rökországgal. Mi az, ami Európa szemszögéből nézve Törökor­szág felvétele mellett szól? Az Európai Unió államfői és mi­niszterelnökei a közelmúltban va­lóban úgy döntöttek, hogy 2005 második félévében megkezdi a tárgyalást Törökországgal. Azért hagyták 2005 második félévére a dolgot, mert 2005 első félévében több tagországban, mindenekelőtt Franciaországban népszavazást tartanak az uniós alkotmány­szerződésről. Ezen országok vezető politikusai - szerintem kicsit nai­van azt remélik ettől a lépéstől, hogy ezzel sikerül elválasztani egy­mástól Törökország és az alkot­mányszerződés témáját. A tárgya­lások megkezdésével ugyanis az unió - az eddigi gyakorlattól el­térően - nem adott Törökország­nak semminemű garanciát arra, hogy a tárgyalások sikeresen, vagy­is a teljes tagság megadásával zá­rulnak le. A tárgyalások nyitott végűek, tehát befejezésük attól függ, hogyan halad Ankara a refor­mok útján. A probléma valóban ott van, hogy Törökország teljesen el­térő történelmi és kulturális háttér­rel rendelkező ország, s bár a jelen­legi török politikai elit jelentős erőfeszítéseket tesz arra, hogy az ország elfogadja az európai civili­záció értékrendjét, erre hosszabb távon nincs garancia. Törökország­ban érezhetően túl sok szál köti az embereket az európaitól jelentősen eltérő múlthoz. A dilemma tehát - ahogy én látom - a következő: adott egy muzulmán gyökerű, mu­zulmán kultúrájú ország, amely sa­ját akaratából az európai érték­rendhez akar csatlakozni. Mi erre Európa válasza? A kérdés két világ- probléma horizontján érdekes. Az első: Samuel Huntington amerikai professzor a múlt század kilencve­nes éveinek elején írt egy nagyon érdekes, azóta sokat idézett köny­vet a civilizációk összeütközéséről. A könyvben előrevetíti, hogy a 21. század meghatározó konfliktusa egy keresztény-muzulmán civilizá­ciós összeütközés lehet. Sokan a 90-es évek boszniai háborúját és a 2001. szeptember 11-e utáni folya­matokat ezen elv megvalósulásá­nak tartják. Nos, ha egy ilyen szem­bekerülésnek komoly veszélyei le­hetnek, sokan azt kérdezik, nem okosabb-e egy ilyen nagy muzul­mán országot stratégiailag ma­gunk mellett tudni, mint esetleg megkockáztatni, hogy szembefor­dul velünk.A második kérdés az elsőből adódik. Az USA doktríjáná- nak több évtizede kiinduló pontja, hogy a nyugati típusú demokrácia elveit érvényesíteni lehet más civi­lizációs körökben is. Japán, Dél-Ko- rea ebben az összefüggésben sokat emlegetett minta. Napjaink nagy dilemmája, demokratizálni lehet-e Afganisztánt, Irakot - esetleg később Iránt. Ebből a szempontból egy európai Törökország komoly érv lehet, hogy egy muzulmán gyö­kerű társadalomban is érvényesül­hetnek a nyugati típusú demokrá­cia elvei. Ne essünk abba a tévedés­be, hogy most azt mondjuk, ez messze van, minket nem érint. Eu­rópában is robbannak a terroristák bombái, a világ nagyon összezsu­gorodott, s különböző híradások­ban Szlovákia és Magyarország is megjelent már, mint lehetséges cél­ország. Összegezve tehát: Törökor­szág felvétele mellett elsősorban stratégiai- biztonságpolitikai meg­fontolások szólnak. Megalapozottak azok a félel­mek, miszerint Törökország esetleges csatlakozásával egy idegen kultúra olyan súllyal tele­pedne Európára, hogy néhány évtized alatt a saját képére for­málná? Kétségkívül egy olyan - az euró­paitól teljesen eltérő - civilizációról van szó, amely Európa nyugati fe­lében elkülönül, megrögzötten ra­gaszkodik a saját elképzeléseihez. A nyugat-európai országok például azért nem támogatják a kisebbsé­gek kollektív jogainak törvénybe iktatását, mert több európai nagy­város konkrét negyedeiben a mu­zulmánok vannak többségben, s ott a kollektív jogok alkalmazása azt jelentené, hogy mindenki számára kötelezővé válhatna például a bur- nusz használata. Tény, hogy a ta­pasztalatok azt mutatják, hogy ők nemigen akarnak alkalmazkodni, modernizálódni, imámjaik a nyu­gat-európai mecsetekben is gyak­ran hangoztatnak radikális iszlám nézeteket, s ez bizony nem elha­nyagolható veszélyforrás. A kor­mányban való szavazás után - félig viccesen, de nem minden történel­mi tapasztalat híján - magam is azt mondtam a kollégáknak, hogy most menjünk el Mohácsra, és kér­jünk bocsánatot az ott nyugvó elődeinktől. Az európai történelem ugyanis 350 éven keresztül arról is szólt, hogy Magyarországon vagy az Ibériai-félszigeten keresztül el tudja-e foglalni a muzulmán civili­záció a keresztény Európát. Csak hát a világ mára megváltozott, Eu­rópa komoly globalizációs kihívá­soknak kell, hogy megfeleljen, s ebből a szempontból nem mind- egy, hogy egy erős Törökország szövetségesünk-e, véd-e bennün­ket, vagy esetleg átcsúszik egy mili- táns ellenpólusra. Persze, a fentiek indokolják például a személyek szabad mozgásával kapcsolatos vé- dzáradékokat, amelyek való­színűleg megjelennek majd a tár­sulási szerződés szövegében. Vajon a csatlakozási tárgyalá­sok, illetőleg azok sikeres kime­netele esetén a csatlakozási szerződés garanciát jelentene Európa népeinek, hogy az emlí­tett kockázatoktól nem kell tar­tani többé? Attól tartok, hogy százszázalé­kos garancia mai világunkban sem­Az Irak elleni amerikai hadműveletet megelőzően hiába ígért a Fehér Ház dollármilliókat, a török parlament nem szavazta meg, hogy az amerikaiak az ország területéről támadják Ira­kot. A törökök szolidaritása az iraki néppel nagyobb volt, minthogy belemenjenek egy inter­venciós kalandba. A jelek szerint ő „Viktória”- bár nem biztos, hogy így hívják (Illusztrációs felvételek) mire sincs, de a jó viszony és a konstruktív együttműködés nagy­ban csökkenti a kockázatokat. A török kormányfő elvetette a „kiemelt partneri kapcsolatot”, mint alternatívát a csatlakozási tárgyalások kudarca esetére. Miért nem felelne ez meg szá­mukra? Sérti az önérzetüket, hogy a 400 ezer lakosú Málta teljes jogú EU- tag, eme kis nép nyelve az EU egyik hivatalos nyelve, a jelenleg 72 mil­liós Törökország pedig csak amo­lyan másodrangú partner. Ezek persze a jelenlegi álláspontok, már most látszik, hogy a tárgyalási fo­lyamat hosszú és bonyolult lesz, s az EU a fenti megfontolásokból ki­indulva semmilyen garanciát nem adott arra, hogy a folyamat vége a teljes jogú tagság lesz. Szerintem a tárgyalási folyamat kapcsán derül­nek majd ki az igazi problémák - és egyáltalán nem biztos, hogy meg­oldást lehet találni rájuk. Egy példa a sok lehetséges közül: Törökor­szág esetleges tagságával Irak és Irán, továbbá Közép-Ázsia számos országa az EU szomszédjaivá vál­na. Ez a helyzet újabb komoly kér­déseket vet fel, s biztos vagyok ben­ne, hogy Európában nincs senki, aki az elkövetkezendő 50 év hori­zontján lehetségesnek látná Török­ország csatlakozását a schengeni szerződéshez. TÖRÖKORSZÁG ÉS AZ EU Mit nem teljesített még Ankara? Az Európai Bizottság - noha összességében pozitívan értékelte a török reformokat - országjelentése szerint továbbra is súlyos, igaz nem leküzdhetetlen problémák vannak az emberi és kisebb­ségijogok, s általában a demokrácia tekintetében. Teljesen fel kell számolnia Ankarának a kínzást, ami az EB sze­rint már „nem szisztematikus”. Ugyancsak véget kell vetni a sajtó megfélemlítésének, a nők alávetettségének, a tábornoki kar túl­zott informális befolyásának. Biztosítani kell a kisebbségi nyelv- használatot, valamint a nem muszlimok teljes vallásszabadságát. A jelentés lényege: bár a megkezdett folyamatok ígéretesek, a re­formokat továbbra is folytatni kell, méghozzá mindezt az EU fo­kozottabb ellenőrzése alatt kell megtenni. Az Amnesty International a nők elleni erőszak miatt keményen bírálta Törökország kormányát és igazságügyi rendszerét. Az AI szerint a török nők mintegy ötven százaléka esik erőszak áldoza­tául, rutinszerű a nők elleni, nem egyszer halállal végződő családi bántalmazás: a nőket megfosztják a megélhetésükhöz szükséges feltételektől, verbálisán zaklatják, megerőszakolják vagy verik őket. Azokat a nőket, akik látszólag öngyilkosságot követnek el, sokszor családtagjaik gyilkolják meg. A kurd kérdés is gyenge pontja Törökországnak. Kétségtelen, hogy történtek előrelépések: 2004. júniusában az állami televízió és rádió kurd adásokat kezdett sugározni, lehetővé tették a kurd nyelv oktatását, és elviekben nem tiltják kurd nyelvű könyvek ki­adását. Ugyanakkor gondot okoz a kurd-ügy kapcsán, hogy az Er- dogan-kormánynak nincs kurdpolitikája. Kurd források szerint mintegy hatezer politikai fogoly még börtönben van. Ugyancsak probléma, hogy a Kurd Munkapárt (PKK) 1999-ben alábbhagyott gerillaháborúja alatt a hadsereg és a kurd fegyveresek elől másfél millió kurd menekült el a délkeleti térségből. Isztambulban ma mintegy 3,5 millió kurd él, s jóllehet vannak tervek arra vonatkozóan, hogy a kurdokat visszaköltöztetnék fal­vaikba, számos települést törökök foglaltak el és faluőrséget állí­tottak fel. De a kurdkérdés szociális probléma is: a lakosság ötödét kitevő kurdoknál fontos a törzsi kötődés, s ez oda vezetett, hogy az állami struktúrával párhuzamos társadalmi szerveződések ala­kultak ki. (hvg.hu) EU-HÍREK Segítség a szökőár áldozatainak Az Európai Unió további je­lentős összeget bocsát az ázsi­ai szökőár áldozatainak meg­segítésére azon a 3 millió eu- rón felül, amelyre azonnal ígéretet tett. „Évek óta a leg­pusztítóbb természeti ka­tasztrófa történt. A bizottság képes azonnali mechanizmu­sa révén akár 30 millió eurós segítség nyújtására is” - kö­zölte Luis Michel az emberi­ességi segélyekkel foglalkozó bizottság tagja. A tragédia miatt szükség van a nemzeti szinten nyújtott támogatás mellett nagy összegű és azon­nali nemzetközi segítségre is- mondta Michel, aki azt ter­vezi, hogy a térségbe utazik. Az uniós segítség pontos összegéről az EU Emberiessé­gi Hivatala (ECHO) helyszí­nen lévő ügynökségeinek fel­mérése alapján döntenek majd. (MTI) Egységes EU-útdíjrendszer Az unió egész területén a Németországban januártól bevezetendő műholdas tech­nológia válhat irányadóvá az autópályadíjak beszedése te­rén - ezt reméli az ottani háló­zatot üzemeltető Toll Collect konzorcium. Mint ismeretes, január elsejétől a teher­járműveknek a megtett út hosszával arányos díjat kell fi­zetniük a németországi sztrá­dákon. A DaimlerChryslerből, a Deutsche Telekomból és a Cofiroute-ból álló konzorci­um abban bízik, hogy az EU a többi megoldással - például az Ausztriában, illetve Svájc­ban alkalmazott infravörös és mikrohullámú technológiával- szemben a német rendszer mellett dönt majd az egységes uniós útidíjrendszer kialakítá­sakor. Erre a tervek szerint 2015-től kerülhet sor - emlé­keztet a Financial Times De­utschland. Annyi sikert min­denesetre máris elkönyvel­het a Toll Collect, hogy Cseh­ország a jelek szerint a né­met technológiát kívánja át­venni a tervezett teherautó- útdíjrendszerhez. (vg.hu) Norvégia: újabb EU-népszavazás Norvégia újabb népszava­zást tervez az ország európai uniós csatlakozásáról. Kjell Magne Bondevik kormányfő elismerte, hogy az ország EU- csatlakozásának ügye nem sürgős kérdés, az ezzel kap­csolatos társadalmi vitát és újabb referendumot 2007- ben rendeznék meg. A legfris­sebb felmérések szerint a la­kosság 45,8 százaléka támo­gatja az ország uniós tagsá­gát, és 43,8 százaléka ellenzi azt. A lakosság korábban már két alkalommal - 1972-ben és 1994-ben - nemmel szava­zott, igaz, csekély többséggel. A csatlakozás elutasításának fő okát az Északi-tenger kőolajtartalékaiból származó bevétel, valamint az ország halászati ágazatának fontos szerepe jelenti. Az Európai Gazdasági Övezet tagjaként Norvégia részese az uniós jogi szabályozás mintegy 80 szá­zalékénak, és tulajdonképpen élen jár az uniós törvények „honosításában”, (euro.hu)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents