Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-29 / 299. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Az uniós csatlakozás óta ugrásszerűen felértékelődtek a lengyel férfiak Ukrán érdekházasságok LEVÉLBONTÁS Ki érti ezt? Néhány nappal ezelőtt a vasúti és autóbusz-közleke­désben új menetrend lépett életbe. Ilyenkor mindig azt gondolná az ember, hogy az előzőnél jobb lesz. Aztán per­sze téved. A mi kis közsé­günkből a gyerekek egy része Zselízre jár iskolába, mert a faluban csak 1-3. évfolyam van. December 12-ig az isko­labusz reggel 6.45-kor indult és 7.30-ra ért az iskolához. Ez a szülőnek, a tanulónak és az iskolának is megfelelt. Ám jött az új menetrend, és a busz 15 perccel korábban indul. Most a szerencsétlen 9-10 éves gyereket reggel hat óra előtt keltjük, még sötét van a busz indulásakor is, és az iskolában már negyed 8-tól 8 óráig ren­detlenkednek. Nem tudom, hogy kié volt ez a korszakal­kotó ötlet. Igaz, nálunk az SAD vezetői azt csinálnak, amit akarnak, mert lényegé­ben nincs konkurencia. Most lenne jó egy maszek busz, amely ilyen esetben biztosan a gyerekek, a szülők és az is­kola érdekeit is figyelembe venné. Egyébként ez ügyben hívtam telefonon az illetéke­seket, de az „illetékes elvtárs” sosem volt ott. Hangsúlyo­zom, nem csak az én gyere­kemről van szó. Pető Mártonná Ipolypásztó TALLÓZÓ THE TIMES A londoni konzervatív napi­lap szerint az ukrajnai elnök- választással befejeződött a vá­lás Oroszország és Ukrajna között tizenhárom évvel az­után, hogy Kijev kiszabadult „a szovjet imperializmus kar­maiból”. „Nehéz lesz Oroszor­szágot megbékíteni az új Uk­rajnával. Mindkét ország köl­csönösen függ azonban a má­siktól - ez pedig olyan tény, amelynek a stabilitás egyik forrásának kellene lenni. A vá­lasztáson győztes Viktor Jus- csenkónak most történelmi esélye nyílik arra, hogy bebi­zonyítsa Ororszországnak: nem kell tartania a nyugati in­tézmények keletre terjeszke­désétől. A kívülről kikénysze- rített behódolás doktrínája té­ves. Hogy sikerül-e erről meg­győznie Vlagyimir Putyin orosz elnököt, egyelőre még nyitott kérdés” - írta keddi számában a brit újság. Dacára a Nyugat által (is) favorizált Viktor Juscsenko elnökválasztási győzelmé­nek, Ukrajna még jóval tá­volabb van az EU-csatlako­zás lehetőségétől, mint akár az iszlám Törökország. Ke­leti szomszédunk számos polgára (főleg a szebbik nem soraiból) azonban nem rest érdekházassághoz folyamodni, hogy mielőbb az áhított EU-útlevél birto­kába juthasson. MTI-HÁTTÉR A nyugatra vágyó ukrán nők szemében ugrásszerűen felérté­kelődtek a lengyel férfiak azóta, hogy Lengyelország má­jus elsején az unió tagja lett. A tagsággal egy­idejűleg ugyanis jóval szi­gorúbbá vált az ellenőrzés a lengyel-ukrán határon, aminek főleg a naponta ingázó kereskedők itták meg a le­vét. A schengeni határ merevségét sokan a látszatházasság eszközé­vel igyekeznek kicselezni. Közéjük tartozik Szvetlána Ja- novszka is. A német ZDF televízió kamerája előtt egy pillanatig sem titkolta, hogy érdekből megy hoz­zá lengyel „partneréhez”, Bogdan Blizniakhoz. „Ez a házasság le­hetővé teszi számomra, hogy egy EU-országban élhessek és dolgoz­hassak. Ez nagyon sokat jelent ne­kem, márpedig lengyel férj nélkül ez roppant nehéz volna, gyakorla­tilag kilátástalan” - fogalmazott az ukrán menyasszony. Bogdan a kamera előtt azt bi­zonygatta, hogy akkor is elvenné Szvetlánát, ha semmit sem érezne iránta - csak hogy lehetővé tegye számára a letelepedést Lengyelor­szágban. Egyúttal elismerte, hogy ukrán (és orosz) nők csinos össze­get fizetnek a lengyel férfiaknak, ha hajlandók feleségül venni őket. Hogy ő mennyit kapott Szvetláná­tól, arról szemérmesen hallgatott. A lengyel hatóságok statisztiká­ja is arról tanúskodik, hogy május óta jelentősen emelkedett a ve­gyes házasságok száma - és szá­mos lengyel-ukrán vagy len­gyel-orosz egybekelés mögött nyoma sincs érzelmeknek, szere­lemnek. Hivatalos becslés szerint minden tizedik házasság, amelyet lengyel állampolgárok kötnek külföldiekkel, csupán papíron lé­tezik. így látja ezt Andrzej Krzyszto- forski is. A kelet-lengyelországi Przemysl város anyakönyvve­zetője csalhatatlanul meg tudja állapítani, melyek a „fal” házassá­gok - ezeknek résztvevői ugyanis kizárólag az állami házasságkötő teremben esküdnek egymásnak „örök hűséget”. A Lengyelország­ban abszolút általánosnak számí­tó egyházi esküvőtől viszont elte­kintenek. Hogy mennyire nincs hiány ér­dekházasságra kész lengyelekből, azt a saját bőrén tapasztalta egy varsói újságírónő. Danuta Wis- newska kísérletképpen hirdetést adott fel két fővárosi újságban az alábbi szöveggel: „Vonzó orosz nő lengyel férjet keres”. Hogy senki ne gondoljon romantikus álmok­ra, a hirdetést az álláskereső ro­vatban tette közzé. A hatás minden elképzelését fe­lülmúlta. „A mobiltelefonom egész nap csöngött. Sokan ajtós­tól rontottak a házba, mindjárt ér­tésemre adva: ha rendesen fi­zetsz, nyomban összeházasodha­tunk. A végén komoly erőfeszíté­sembe került, hogy megszabadul­jak az ajánlkozó férjjdőltektől” - mesélte az újságírónő a ZDF mun­katársának. Értésemre adták: ha ren­desen fizetsz, nyomban összeházasodhatunk. A csehek 52 százaléka kötelező kvótával biztosítaná a nők jelenlétét a pártok jelölőlistáin Csehország - nőket a politikába! MTI-HÁTTÉR A csehek több mint fele, ponto­san 52 százaléka gondolja úgy, hogy kötelező kvótával kellene biztosítani a nők politikai szerep- vállalását, mert még mindig kevés a női képviselő a központi, a regi­onális és a helyi szervekben egya­ránt. Ez a végkicsengése a Median közvélemény-kutató intézet leg­utóbbi felmérésének, amelynek eredményeit a Mlada fronta Dnes tette közzé. A megkérdezett nők 65 százaléka foglalt állást egy ilyenfajta szabályozás mellett, míg a férfi válaszadók 39,5 száza­léka értett egyet ezzel a megol­dással. Stanislav Gross miniszterelnök 18 fős kormányában mindössze két nő van - Petra Buzková okta­tási miniszter és Milada Emme- rová egészségügyi miniszter, mindketten a Cseh Szociáldemok­rata Párt (CSSD) tagjai. Egyetlen nőt sem találni azonban a 14 ré­gió csúcspozícióiban. A választott hatóságokban, úgymint a képvi­selőházban, a szenátusban vagy a regionális és helyi önkormányza­tokban ugyancsak a férfiak domi­nálnak. A széles körű támogatottságot- élvező esélyegyenlőségi rendel­kezés úgy nézne ki, hogy a kü­lönböző pártok és mozgalmak választási jelöltlistáikon köte­lezően meghatározott számú nőt indítanának. Ennek a kvótának kellene érvényesülnie a vezető helyeken is. A szociáldemokrata párt már alkalmazza a kötelező hányadot a gyakorlatban, az el­lenzéki Polgári Demokratikus Párt (ODS) és koalíciós partne­re, a Kereszténydemokrata Unió -Csehszlovák Néppárt (KDÚ- CSL) ugyanakkor elutasítja. „Az embereknek képességeik és in­telligenciájuk révén kell érvé­nyesülniük, nem pedig nemük alapján” - vélekedett Katerina Dostálova, az ODS parlamenti képviselője. Mindeközben Csehországban alakulóban van egy nőpárt, amely a nők érdekeinek védelmét tűzte zászlajára, beleértve az esély- egyenlőséget a politikában. Az „Esélyek egyenlősége” nevű párt hivatalos bejegyzéshez még kö­rülbelül 100 aláírás hiányzik az előírt ezerből, amit Zdenka Ul- mannovának, a párt alapítójának reményei szerint még év végéig összegyűjtenek. KOMMENTÁR Felszálló liftbe léptünk SIDÓ H. ZOLTÁN Izgalmasan kezdődött és nem kevésbé eseménydúsan búcsú­zik az év - legalábbis ami a hazai gazdaságot illeti. Január­ban például hozzá kellett szoknunk az egységes, ám annál magasabb forgalmi adóhoz, a december pedig már a mahol­nap rajtoló nyugdíjreform jegyében telt. Ha a végrehajtott gazdasági reformokon végigtekintünk, akkor kiderül, a hosz- szú sorból gyakorlatilag már csak az oktatásügy finanszíro­zásának új alapokra helyezése hiányzik. Végre elmondható, a sokszor fájdalmas változások idén meg­hozták gyümölcsüket, és jövőre még inkább érezhetjük azok jótékony hatását. A közgazdászok szívét máris megdobogtat­ták a Szlovákia által idén produkált makrogazdasági muta­tók. Nem véletlenül, hiszen a gazdaság teljesítőképessége égy év leforgása alatt több mint 5 százalékkal nőtt, a foglalkozta­tottsági mutatók szintén javultak, az állami költségvetés hiá­nyát nem léptük túl, és a pénzromlás üteme is fékeződött. Ha e számokat egy jelentésben olvassuk, miközben képletesen vállunkon érezzük a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap biztató simogatását, akkor rögvest feltesszük a kérdést: vajon mindez mikor érződik a fizetések növekedésében? Míg tavaly a nemzetgazdaságban alkalmazottak átlagfizeté­se 14 360 korona volt, addig az idei harmadik negyedév vé­gén már 15 100 koronát tett ki. S ami még a 9 százalékos bérfejlesztésnél is fontosabb, a növekedés végre tartósan megelőzte az infláció ütemét, azaz reálbér-növekedést köny­velhettek el a nemzetgazdaságban alkalmazottak. Erre bi­zony már régen nem volt példa, ráadásul a trend tartósnak ígérkezik. Csupán az a bökkenő, hogy a munkaviszonyban lévők mintegy kétharmada nem éri el a semmilyen európai uniós összehasonlításban sem magasnak számító átlagbért. Az ágazati különbségek mellett a területiek is jelentősek: míg a Pozsonyi kerületben 20 200, addig az Eperjesiben csu­pán 11 800 korona az átlag. Az is igaz, hogy sokan még ki­sebb fizetést is elfogadnának, csak legyen munkájuk. E téren szintén pozitív változás észlelhető, a gazdasági tárca gyakor­latilag hetente ad hírt egy újabb külföldi beruházó érkezé­séről. Az idei beruházási hullám eredményeként alig három év leforgása alatt közel 14 ezer új munkahely születik. Ör­vendetes tény, hogy a külföldi társaságok már nemcsak Po­zsonyt és környékét, hanem a közép- és kelet-szlovákiai régi­ót is célba veszik. Végezetül említsük meg a korona megállíthatatlannak tűnő. erősödését. Szlovákia önállósága óta még sohasem volt ilyen olcsó az amerikai dollár mint most, emellett az euró is tartó­san 40 korona alá süllyedt. Jövőre további erősödéssel szá­molhatunk, ami az importtermékek és a külföldi utak olcsób­bodásában nyilvánulhat meg. Lehet, hogy túl optimistára si­keredett az év végi visszatekintés. Azonban ha a búcsúzó év­ben tapasztalt gazdasági fellendülés még néhány évig nem fullad ki, akkor végre összhangba kerülnek az országosan mért jó mutatók a polgárok emelkedő életszínvonalával, ami tárgytalanná teszi a szokványos fanyalgást. JEGYZET Pukkantani tudni kell RÁCZ VINCE Hiába, pukkantani, mármint pezsgősdugóval, tudni kell. Az óévbúcsúztató közeledté­vel nem árt, ha tisztában va­gyunk a pezsgőbontás rejtel­meivel, feltéve ha valóban szárazak akarunk maradni az üveg felbontásakor, és nem szeretnénk, hogy a hó­dító italnak akár egy cseppje is kárba vesszen. Nincs mit tenni, mondják, koccintani csak száraz pezsgővel, az első kortyokat lenyelni pedig csak tiszta ruhában és fejjel illik. A további kortyokra ter­mészetesen a fenti szabály már nem érvényes. Nos, a higgadtságukról mél­tán, pezsgőikről már kevésbé híres briteket sem hagyta nyugodni a probléma, vagyis az óvatos pezsgőbontás titka. A királyság egy hű alattvaló­ja, bizonyos Kovács István, akarom mondani Steve Smith gondolt egy nagyot, és megalkotta a pezsgőbontás régóta kutatott képletét, me­lyet a nemes álbioni borász tiszteletére Smith törvényé­nek neveztek el. A képlet roppant egyszerű... bár én alig-alig merem bevallani, hogy nem értem. Ez persze nem kell, hogy elriassza önö­ket. A formula tehát imigyen fest: P=T/4,5 + l. Ahol is: P=nyomás, T=hőmérséklet, a pezsgőt pedig a felbontása előtti három-négy órában 5-7 fokra kell lehűteni. Hogy önök sem értik?! Az óév utolsó éjszakáján te­hát ne csak tüllel, hanem tol­lal is lássák el magukat, illet­ve papirossal, jobban mond­va elég lesz az itatós is, hogy mielőtt a pezsgőbontás koc­kázatos műveletére vállal­koznak, kellő körültekintés­sel és alapossággal meg­állapíthassák a fenti képlet alapján a pukkantás optimá­lis feltételeit. Ha így csele­kednek, higgyék el - ha nem is nekem, de legalább a kép­let megalkotójának -, egy csepp pezsgő nem sok, annyi sem hull majd a szőnyegre, illetve az öltözékükre. És ha mindez megtörtént, és túl vannak azokon a bizonyos első kortyokon, ne feledjék, legyenek kellőképpen óvato­sak, nehogy szilveszter éjje­lén is, már csak megszokás­ból is, a mértékletesség bűnébe essenek.- Vigyázz, mert az Európai Parlamenthez fordulok! (Peter Gossányi karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents